Tudna, ha akarna... írja a Mindennapi Pszichológia című folyóiratban Gyarmathy Éva,  feltárva, hogyan keverednek a gyerekek az alulteljesítés ördögi körébe.

A szülők és a tanárok a szerző szerint azt látják, hogy a gyerek nem tanul, nem hajlandó semmi erőfeszítésre, motiválatlan, menekül a kihívások és a felelősség elől, visszahúzódó vagy éppen ellenséges, agresszív, ráadásul sokszor önelégültnek látszik. Ez lenne a kamaszkor? A gyerekek mindig kamaszodtak, de most szinte járványszerű az alulteljesítés: a fiataloknak egyre nagyobb hányada messze képességei alatt teljesít az iskolában.

A diákok ugyanis az iskola kapuján belül, illetve az iskolán kívül teljesen különböző világba kerülnek. Az iskolában a digitális kort megelőző módszereket és eszközöket alkalmaznak, és „digitális bevándorló” gondolkodásukkal a tanárok is nagyon eltérnek tanítványaiktól. A gyerekek otthon és baráti körben a „digitális bennszülött” agyuknak megfelelő módon kommunikálhatnak, szerezhetnek információt – az iskolában azonban nem boldogulnak, s a nem megfelelő oktatás folyamatosan kudarcra kárhoztatja őket.

A sorozatos sikertelenség egy ördögi kör kialakulásához vezet. A sok kudarc okozta frusztráció szorongást és agressziót szül. A kudarcok az önértékelést is veszélyeztetik, az énképet pedig védeni, s a kellemetlen feszültséget mindenképpen csökkenteni kell. Ennek legbiztosabb módja a kudarcérzés megszüntetése – az erőfeszítések kerülése révén. Ha pedig valaki nem tesz erőfeszítést valaminek az elérésére, akkor nem is szembesülhet saját elégtelenségével. A kudarc tehát nem az egyén képességeinek gyengeségéről szól, hanem az erőfeszítés hiányáról. A lustaság mint tulajdonság sokkal kevésbé terheli meg az énképet, mint a képességbeli hiányosságok...

:

Az alulteljesítésből odafigyeléssel, a változtatási lehetőségek megismerésével, a hiteles és nyílt kommunikációval lehet kikeveredni. A mai tizenévesek nem lustábbak és főleg nem butábbak, mint a korábbi nemzedékek, csak másképpen okosak. Nem a korábbi sikertelenséget okozó helyzetek erőltetésével, az elvárások csökkentésével, szidással és manipulációkkal, hanem a képességeiknek megfelelő tanulási módszerekkel, odafigyeléssel, számukra elfogadható elvárásokkal és teljesítményeik elismerésével tehetjük sikeresen teljesítő diákokká – s majd felnőttekké – őket.