Iskolaérettséggel kapcsolatban fordulnék Önökhöz. A lányom márciusban lesz hatéves, korának megfelelő képességekkel bír, sőt versek, mesék kitalálásában, szavalásában kimagasló. Érdeklődő, kíváncsi, sokat kérdez és láthatóan értelmezi is a dolgokat a maga módján, korának megfelelő módon. Nem is az értelmével van baj, hanem, ahogy az óvónők mondják, a lassúságával. Minden alapvető működéssel, evés, öltözés, vécézés rendkívül lassan halad. Úgy tűnik, nem tud koncentrálni, a gondolatai mindig elkalandoznak. Ezért vagy csak ül és mereng, vagy egyfolytában beszél, illetve kérdez. Minden érdekli a matematikáról, a mesékről, de „belefárad” egy zoknifelhúzásba. Aggódom, hogy ez a kíváncsiság, amit az iskolában tanulandó dolgok iránt érez, hamar szertefoszlik, ha valami rutinszerű, vagy egyszerűen csinálandó dologgal kerül majd szembe. Szereti ezeket a foglakoztató feladatokat, ám legtöbbször saját maga kitalálta feladatot old meg rajta. Tehát mondjuk a összekötőset kiszínezi, a különbségkeresőt elmeséli. Most azt mondhatják, hogy ezek a példák gyanúsan olyan viselkedést mutatnak, amik azt jelzik, hogy még nem érett a gyermekünk az iskolára, mégis a kiállása, ahogyan megfogalmazza a kifejezetten választékos szókincsével, szinte felnőttes logikával a saját és a körülötte lévő világot, ellent mond ennek. Kicsi kora óta minden fejlődési lépésben előrébb járt, de most egy ideje már ez a differencia áll fenn. A képzelete, képességei fejlődnek kora szerint, ám a gyakorlati dolgokban egyre jobban leszakad a társaitól. Mit rontottam el a nevelésében, mit tegyek most, honnan vegyek még több türelmet, van-e valami jó módszer?! Nekivághat-e így az iskolának, kérdezzek-e meg szakembert?

Szakértőnk válasza:

Tisztelt Kérdező!

Legelőször is megnyugtatnám, hogy semmit nem rontott el a nevelésben. A gyermekek nemcsak egymáshoz képest fejlődnek eltérő mértékben és ütemben, de egy gyermeken belül sem érnek egyszerre a különböző fejlődési területek. Egy gyermek akkor tekinthető iskolaérettnek, ha fizikailag és pszichésen is megérik arra, hogy eleget tegyen az új elvárásokat támasztó iskolai követelményeknek. A fizikai tényezők befolyásolják, hogy a gyermek hogy bírja majd a terhelést, a pszichés összetevők közül pedig a megismerési funkciók, azaz a figyelem, az érzékelés-észlelés, az emlékezet, a gondolkodás megfelelő fejlettsége, illetve az érzelmi és szociális érettség teszik alkalmassá a gyermeket, hogy eleget tegyen az új elvárásokat támasztó iskolai követelményeknek. A gyerekek általában értelmi képességeiket tekintve hamarabb válnak iskolaéretté, mint akár érzelmileg, akár szociálisan.

Az Ön gyermekének az értelmi képességeivel, a gondolkodásával, az érdeklődésével nincs semmi gond, a lassúsága hátterében pedig több tényező állhat. Amennyiben az óvónők jelezték, hogy a lassúsága akadályozhatja őt a megfelelő feladatvégzésben, és Ön is elbizonytalanodott, vajon nem hátráltatja-e majd őt figyelmi problémája a teljesítésben, javasolnám, az óvónőkkel való egyeztetés után keresse fel a helyi Nevelési Tanácsadót. Mivel gyermeke május 31-ig betölti a 6. életévét, ez azt jelenti, hogy ebben az évben tankötelessé válik, eztán már csak a Nevelési Tanácsadó (vagy más esetben a szakértői bizottság) írásos javaslatára „halaszthat” évet. Az intézmény szakemberei iskolaérettségi vizsgálat segítségével döntik el, hogy gyermekének szüksége van-e arra, hogy egy évet még az óvodában töltsön el, vagy erre nincs különösebb ok, s a spontán fejlődést is figyelembe véve, szeptemberben már megkezdheti az iskolát. Esetleg javasolhatnak olyan foglalkozásokat számára, amelyek a jelzett probléma leküzdésében segítik.

Úgy gondolom, Önt is megnyugtatná egy szakember véleménye, az anya nyugalma pedig a gyermek nyugalmának a biztosítéka. Remélem, a lánya számára legjobb megoldás születik!

Üdvözlettel:

Kereki Judit