A tizenéves lányok manapság a vámpíros könyvekért, filmekért, tévésorozatokért rajonganak. A vámpíros történeteknek azonban csak egy bizonyos fajtáját, mégpedig a romantikus típusút kedvelik.

Ellenállhatatlan szépség, éjjel, rejtélyek, vér, élvezetek, erotika. Ezek játszanak fontos szerepet abban, hogy a fiatal lányok ennyire megszerették ezeket a könyveket, filmeket. A rohanó, elgépiesedett világban keresnek valami izgalmat, és ezt éppen ezekben az olvasmányokban találják meg.

A történetek főszereplője többnyire egy jó kinézetű, divatos, érzékeny, titokzatos fiú, akiért odavannak a lányok. De ő csak egy lányt szeret, akit nehéz meghódítani. Eközben minden éjjel vadászik, kiszívja az ártatlan nők vérét. A kedvességével és szenvedélyességével azonban mégis belopja magát az ember szívébe. Ezért a karakterért vannak úgy oda a mai kamasz lányok, és emiatt bújják a vámpíros regényeket. Ők megkapják ezekben a könyvekben azt a férfit, akit a való életben is várnak: az úriember és a könyörtelen gyilkos keverékét.

Valaki olyan szinten rajong, hogy maga is vámpírrá szeretne válni, és lassanként elhiszi, hogy egy valóban létező történetet lát, illetve olvas. Mesevilágban él, és ezáltal mesehőssé lesz maga is: olyan lénnyé, aki emberfeletti képességekkel rendelkezik. Közben meg arra vágyik, hogy egy fiatal, szenvedélyes srác a vérszívás által tegye őt vámpírrá, akivel aztán együtt élhetnek egészen az örökkévalóságig. Sok barátnőm követi ezt a divatot, tölti le a telefonjára a véres képeket, iskolai szünetben is olvassa az ezzel a témával foglalkozó újságcikkeket, és gondolatban össze is jön kedvenc főhősével.

Egyik fanatikus barátnőm például így nyilatkozott, amikor megkérdeztem, hogy miért szereti a vámpírregényeket:

”Nekem kislány korom óta tetszenek a fantasy könyvek és a kitalált szereplőik. Azóta is sok ilyen könyvet olvastam és egy csomó filmet láttam. Nehéz megfogalmazni, hogy miért tetszenek különösen a vámpírok. Van bennük valami vonzó, valami misztikus, valami megfoghatatlan. Bármikor olvasok róluk szóló könyvet, vagy nézek ilyen filmet, úgy érzem, mintha egy másik világba kerülnék. Az én véleményem szerint a vámpírok egyszerre veszélyesek, ijesztőek és szenvedélyesek. Csak úgy vonzzák a nőket. Szóval én egyszerűen imádom a vámpírokat (egy csomó emberrel egyetemben). Ha valaki igazán jó vámpíros könyvet akar olvasni, ajánlom J.R. Ward könyveit. Addig is mindig legyen nálatok ezüst...”

Internetes fórumokon is utánanéztem a témához kapcsolódó véleményeknek, és több érdekes bejegyzést találtam. Két jellegzetes példa ezek közül:

„Én írok egy vámpíros blogot, és sok gyerek hisz vámpírnak, leveleikben kivétel nélkül arra kérnek, hogy tegyem őket is vámpírrá. Ha megkérdem, hogy miért akarnak azok lenni, legtöbbször két választ adnak rá. Az egyik, hogy olvasták az Alkonyatot, és jó lehet annak lenni, a másik az, hogy nem akarnak iskolába járni!” (16 éves lány)

„Nekem például elegem van, hogy ilyen kis tinik (pedig én se vagyok öreg) csak azért szeretik, mert romantikus, giccses, és állítólag helyes a főszereplő. Pedig egy vámpírnak köze sincs az ennyire romantikázós stílushoz. Látszik, hogy nem néztek még meg egy darab vámpírkrónikás filmet sem. És most szerintem novemberben nagyon sok tini ül be majd a moziba, csak hogy megnézzen egy béna vámpíros filmet. Attól tartják magukat vámpírrajongóknak, hogy megnézték a filmet és elolvastak pár köteg könyvet (mikor a film kb. egyenlő a könyvvel). Max. kétszer megnézhető film, de nekem nem jött be annyira.” (14 éves lány)

Az én személyes véleményem szerint a vámpírok semmivel nem érdekesebbek, mint a vérfarkasok, varázslók vagy bármilyen egyéb misztikus, kitalált lények. Ez az egész csupán divat, amit egyesek követnek, mások pedig nem. Ugyanúgy, mint ahogy ez a zenében vagy az öltözködésben van. Egy idő után elmúlik, és a „divatdiktátorok” kitalálnak valami újat. A média "áldásos" hatására most éppen ez a vámpírosdi ragadta meg a tinilányok nagy részének fantáziáját.