Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 7. cikkelye egyértelműen kimondja, hogy minden gyereknek “amennyire lehetséges, joga van ismerni a szüleit, és ahhoz, hogy szülei viseljék gondját”. Ha egy gyereket elhagynak, ez a jog sérül. A csecsemőket és kisgyerekeket hagyják el leginkább a szüleik. Ez nagyon sok probléma forrása, mert azok a gyerekek, akik kisgyerek korukban nélkülözik az érzelmi biztonságot, jelentős nehézségekkel küzdhetnek érzelmi és értelmi fejlődésük során. >>
Decemberben foglalkoztunk annak a kisfiúnak az esetével , akit háromnapos korában a szegedi klinikára szállítottak szívbetegsége miatt, és akit a szülei – bár a műtét után állapota lehetővé tette volna – több hónap elteltével sem vittek haza. A kórház értesítette gyámhatóságot, akik eljártak a törvényben meghatározottak szerint. Ebből a közvélemény csak annyit tudott meg, hogy végül az apai nagymama fogadta magához Jancsikát, ő és a férje vállalták, hogy gondját viselik az unokájuknak. >>
Szeptembertől már hivatalosan is a „gyerekre várók csoportjába” léptünk a férjemmel. Ekkor kaptuk meg ugyanis az alkalmassági határozatunkat. A várakozással töltött 6 hónap alatt többször kellett megjelennünk és nyilatkoznunk itt-ott, jártak nálunk felmérés céljából kétszer is, és elvégeztük a 4 napos kötelező tanfolyamot. Most decembert írunk. Szeptember óta regisztráltuk magunkat civil szervezeteknél is, így a titkos és nyílt rendszerben egyaránt várólistán vagyunk. >>
