Nem több tananyag, hanem mélyebb tanulás – ezt képviseli Lannert Judit
SNI, ADHD, autizmus, Asperger – szindrómák, zavarok, nehézségek. Szakcikkeink segíthetnek az eligazodásban, hogy minél több, naprakész információ álljon a szülők, pedagógusok rendelkezésére.
Miközben a mesterséges intelligencia egyre több irodai és szellemi munkakört alakít át, egyre többen teszik fel a kérdést: vajon milyen szakmák maradhatnak igazán értékesek a következő évtizedekben? Sok szülő még mindig úgy gondolja, hogy a biztos jövő kizárólag diplomával és irodai munkával képzelhető el, közben azonban a munkaerőpiac látványosan változik. A jól képzett szakemberekből folyamatos a hiány, miközben egyre több fizikai és műszaki munkakör válik modernné, technológiaivá és kiszámítható karrierúttá. A kérdés ma már nem az, hogy „menő-e” szakmát tanulni, hanem az: milyen munkák maradnak valóban stabilak az AI-korszakban?
Mit kezdjen egy kamasz egy olyan TikTok-videóval, amely néhány nap alatt látványos fogyást ígér? Vagy egy mesterséges intelligenciával működő csetprogrammal, amely magabiztosan válaszol – csak éppen nem mindig igazat? Az online térben a gyerekek ma már nem egyszerűen információkkal találkoznak, hanem algoritmusokkal, rejtett reklámokkal és egyre meggyőzőbb félrevezetésekkel is. Nem véletlen, hogy egyre fontosabb kérdéssé válik a tudatos médiahasználat és az álhírek felismerése. A szakértők szerint a tudatos médiahasználat, kritikai gondolkodás és a digitális médiaértés ma már alapvető készségek a kamaszok számára.
Önvezető LEGO-autók, érzelmeket felismerő mesterséges intelligencia és saját építésű robotporszívók – ma már nem számítanak sci-finek azok a technológiák, amelyekkel magyar középiskolások kísérleteznek iskola után. Miközben a felnőttek még mindig azon vitatkoznak, szabad-e AI-t használni tanuláshoz, egyre több program próbálja megtanítani a diákoknak, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát nemcsak használni, hanem érteni is.
A menzák világa az elmúlt években sok szülő számára inkább a kompromisszumokról szólt: túl sós ételek, érintetlenül maradó ebédek, kevés zöldség, sok vita arról, mit eszik meg a gyerek – és mit nem. Közben egyre több szó esik a gyerekkori elhízásról, az allergiákról és arról is, hogyan lehetne egészségesebbé tenni a közétkeztetést anélkül, hogy a gyerekek egyszerűen otthagynák az ételt.
Amikor a gyerekek online jelenlétéről beszélünk, hajlamosak vagyunk egyetlen kérdésre leegyszerűsíteni a problémát: mennyi időt töltenek a képernyő előtt. Pedig egy a közelmúltban, 2026-ban publikált kutatás egészen más irányba tereli a figyelmet. Nem az derül ki belőle, hogy „sok” vagy „kevés” az a bizonyos idő, hanem az, hogy mi történik közben – és ez az a pont, ahol a számok már nehezebben hagyhatók figyelmen kívül.
Az iskola ma is erősen a múlt logikájára épül – mondta el Gloviczki Zoltán a Magyar Kurírnak –, miközben egyre többen érzik úgy, hogy valami nem működik benne. A szerző szerint nem elsősorban a gyerekek változtak meg, hanem az iskola céljai tolódtak el: a 19. század óta az oktatás egyre inkább az ismeretek átadására fókuszál, miközben az eredeti feladata az lenne, hogy segítse a szülőket boldog és boldogulni képes felnőttek nevelésében.
