CsaládCsaládi szerepekSzülő

Mindennapi történeteink

Anyák harca

Hány kiló? Hány foga van? Mekkora a lába? Alszik, eszik? Bilibe pisil már? Tud olvasni? Jaj, hát az enyém már kétévesen gyököt vont, négyzetre emelt, angolul sorolta a periódusos rendszert, miközben elrágott két rúd kolbászt a 36 fogával.

Nem tudni miért, de egyes nőket gyermekük megszületésével egyenesen megszáll a versenyszellem. Persze, nem magukat mérik közvetlenül össze a többi anyával, hanem a gyereken keresztül próbálnak meg önigazolást, önbecsülést szerezni, semmivel sem törődve. Azzal sem, hogy ezzel miképp taposnak bele a másik anya lelkébe.

Teljesen természetes, hogy minden anya saját gyermekére a legbüszkébb, ő a legaranyosabb, a legokosabb, a legügyesebb, és persze a legeslegszebb az egész világon. Persze, ha képesek vagyunk józanok maradni a gyerek iránt érzett hatalmas szerelmünkben, akkor kissé skizoid módon tisztában vagyunk azzal is, hogy gyermekünk hibáktól, gyengeségektől sem mentes. Ahogy bizonyos képességei valóban kiemelik az átlagból. Az anyák sajátossága általában, hogy erősségeikkel-gyengeségeikkel együtt mégis feltétel nélkül szeretik és elfogadják csemetéiket.

Sokan viszont nem képesek megbarátkozni azzal, hogy a gyerek bizonyos dolgokban lemarad kortársaitól, saját kudarcukként élik meg, hogy a kölök tanulmányi eredményei nem olyan zseniálisak, hogy még mindig történnek vele balesetek éjszaka, vagy hogy nem ő a bandavezér az oviban. Úgy érzik, ők, a szülők tehetnek arról, hogy a gyerek nem úgy működik, ahogy kellene.

Figyelmen kívül hagyják, hogy mindannyian valamilyen habitussal születünk. Egy magába zárkózó, introvertált kisgyerek sosem lesz olyan vagány és vezéregyéniség, mint egy nyitott személyiségű társa. Egy nagy súlyú kisbaba biztos, hogy később fog forgolódni, felállni, elindulni, mint filigránabb kortársai. Az idegrendszer érése is mindenkinél egyéni ütemű, így lehet, hogy egy gyerek kétévesen teljesen szobatisztává válik, míg egy másik csak négyéves korában lesz megbízható e téren. Utóbbi kettő esetén azonban a végeredmény ugyanaz, húsz év múlva pedig már kit fog érdekelni, hogy a két egykori gyerek közül melyik járt előbb vagy melyik pisilt előbb bilibe?

Tippek:

Ha egy másik anyuka megpróbál versenyezni velünk, azonnal, határozottan, de nyugodtan szereljük le. Ha ez haszontalan lenne, egy cinikus, megdöbbentő visszavágás biztos eredményt ér el.

Legyünk biztosak magunkban és abban, hogy jó anyja vagyunk gyermekünknek. Ha az énképünk rendben van, abban nem ingathat meg senki sem.

Fogadjuk el gyermekünket olyannak, amilyen. Erőszakkal, trenírozással úgysem tudjuk megváltoztatni. A kimondatlan elvárásaink viszont szorongást kelthetnek a kicsiben, anélkül, hogy tudná, mi ennek az oka.

Ha mégis úgy érezzük, lenne még mit tenni, fordítsunk még több figyelmet, energiát a gyerekre. Biztosítsunk neki olyan körülményeket, amelyek között a lehető legoptimálisabban tud fejlődni. De magunkról se feledkezzünk meg közben! Az sem jó, ha mindent a gyereknek rendelünk alá.

Cikkünk megjelent az EST TV Magazin 7. heti számában.

 
Kölöknet hozzászólások  
(9 hozzászólás) 
2010 április 27.
Lynus
Hát nem kell meghúznod magad, de ne is kérkedjen vele senki állandó jelleggel, és foleg ne a játszótéren. Ha valóban tehetséges a gyerek, úgyis észreveszi a kornyezete elobb vagy utobb, minek beszélni róla. A tehetséget észrevenni kell, nem firtatni állando jelleggel.
2010 március 20.
Rolianyu
Mindenki büszke a gyermekére,csak az örök kisebségi érzéssel küzdők veszik ezt támadásnak.Ha tehetséges gyereked van,húzd meg magad,csak hogy másoknak szimpi legyél?
2010 március 05.
 
Upsssz.... bar az utolso hozzaszolasban van egy kis kepmutatas es sertegetes szag a levegoben egy keves szoismetlessel, de ugye valoszinuleg pont az ilyenekrol szol a cikk :)) Annyira azonosult a sok hasonszoruvel, hogy eszre sem veszi :))) De amugy koszonom az egyenes es helytallo gondolatokat, tanulsagos olvasmany volt!
2010 január 02.
julia
Érdekes, én ezeket miért nem látom ezeket az anyákat. Valahogy kimaradtak az életemből. Talán csak nem társra találtak bennetek?
2009 április 16.
 
Wahaaaa vegre valakitol ugyan ezeket hallom egeszen elesben, kereken-oszinten...mar egeszen elveszettnek ereztem magam a versenylovak kozott! :) Es nem is beszelve arrol, hogy verseny szellem-ellenszenvbol adodoan ott a kimutatott szanalom/lesajnalas/felhaborodas ha kiderul, hogy gyermeked esetleg enyhen fogyatekos, de integralni szeretned...Mi ezert nem jarunk tobbe tomeg jatszoterre.
2009 április 07.
 
Csak az szörnyű, pl: hány kiló? Az enyém 70. Jajj nagyon sovány a fiad! Holott 12 évesen szörnyűlködnék, ha 70 lenne az enyém is. ne is legyen. De ha finoman célozgatsz rá, hogy talán nem egészséges egy kicsit kövér, mer testnevelésből is felvan mentve.... na tedd zsebre amit kapsz.
2009 március 19.
 
@2.: Hát, nem akarlak elkeseríteni, de biztos lesz benne részed, nem is kevés. És érdekes módon, a későbbi életkorokban is elég nagy az ilyen anyák aránya, csak akkor már azon pörögnek, hogy melyik gyerek tanult meg olvasni, írni, deriválni, gyököt vonni az iskola előtt, melyik hány centi, hány kiló. Csoda ezek után, ha a gyerekek meg azon versenyeznek, hogy kinek milyen márkás táskája, hány és milyen kocsija, milyen mobilja van? Szerintem nem.
2009 március 17.
 
Hát igen. Nekem 16 hónapos a fiam,még csak most megyeget. Bezzeg a többiek gyereke!Az egyiknek majdnem úgy született,hogy kisétált a lukon. Már most látom milyen pedáns,bezzeg anyukákkal fogok én szülőire járni. Nem zsenit akarok a gyerekemből elsősorban,hanem embert.
2009 március 15.
 
További tippek: Mondd, édesem, a te férjed hányszor tesz boldoggá hetente? A te férjednek mekkora a "képessége"? Hány tányért mosogatsz el százon? Ezek pont olyan ostoba és az intim szférát durván sértő kérdések, mint a gyereket versenylónak tekintő anyuka dicsekvései. Javaslom, azzal dicsekedjen, amit ő tesz hozzá. Pl.: Mennyit szeretgeti a gyerekét egy nap? Hányszor gyönyörködik benne alvás közben? Mi új szépséget fedezett fel benne tegnapról mára? Ezek a lényeges dolgok.
Összes hozzászólás (9) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás