Egy alternatív megoldás a Zöld Pardontól

Biztonságos szórakozás

2011 február 16. Peer Krisztina

A West Balkánban történt tragédia óta hangos a média és a köznyelv, mindenki - főleg a szülők - a biztonságos szórakozóhelyeket kutatja. Ha egyáltalán van ilyen. Mi az, amitől biztonságos a szórakozás?

A Zöld Pardon által szervezett kerekasztal beszélgetés (Időpont: 2011. február 2. , 15:00, helyszín: Szeparé Bisztró, Budapest, 1062. Teréz körút 55.) többek között arra kereste a választ, hogy mi lenne a jó megoldás ebben a helyzetben. Azaz csak részben kereste, mert a saját válaszuk már 2008 óta megvan, ez pedig a ZöldKártya program, amely azóta több ezer 18 éven aluli gyermeknek nyújt biztonságos szórakozást.

Álláspontjuk szerint nem az eltiltás, az élmény megvonása a megoldás, hanem a biztonságos és ellenőrizhető körülmények megteremtése a fontos a szórakozni vágyó fiatalok számára. A Zöld Pardon munkatársai szerint széleskörű összefogásra van szükség, melyben részt vesznek a szülők, szakemberek - pedagógusok, biztonsági szakemberek, rendőrség, közterület felügyelők, polgárőrök -, és a vendéglátóipar alkalmazottai, képviselői. Mindezt csakis a gyermekek érdekében.

A szülői riadóláncon túl ez is egy lehetséges fóruma annak, hogy mind szélesebb körben megismerje a közvélemény az általuk nyújtott alternatív megoldást. A rendhagyó "szülői értekezleten" ismertették évek óta sikeresen működő programjukat, megosztották tapasztalataikat, eredményeiket, és közös gondolkodásra hívták a szülőket, szakembereket.

Bauer Béla szociológus szerint a családi körülmények és a társadalmi háttér nagymértékben meghatározza a 14 és 18 év közötti fiatalok szórakozási szokásait. A szórakozóhelyek közönsége nem feltétlenül a legalsóbb társadalmi rétegből érkezik, sokkal inkább a középosztályból, ugyanis ők megengedhetik maguknak az átlag 3000 Ft-os esti fogyasztást. Azok a hátrányos helyzetű fiatalok, akiknek erre nincs lehetőségük, sokkal inkább helyben – például a lakótelepen – buliznak egy piával teli és zenétől hangos autó mellett. A statisztika szerint ennek a korosztálynak a 1,5%-a minimum havonta egyszer elmegy szórakozni, 5-10%-uk pedig havonta rendszeresen megjelenik diszkókban és egyéb szórakozóhelyeken.

A szakember azt is megemlíti, hogy az egyes szórakozóhelyek presztízsértéke sem elhanyagolható. Gondoljunk csak az egyre gyűlő karszalagokra, ami a rendezvény végeztével még hetekig, hónapokig látható a fiatalok csuklóján.

Megoldásként külföldi (madridi, prágai) példákat említ, ahol éjszaka ingyen utazhatnak az emberek, és a járatok gyakoriságának növelésével segítik a könnyebb hazajutást.

Teleki László, a HÖOK elnökségi tagja szerint nem szabad elkenni a történteket, de figyelembe kell vennünk, hogy a fiatalok szórakozási szokásai megváltoztak az elmúlt évek során. Emellett pedig egészen más a budapesti és a vidéki szórakozás, közösségi élet. Mindezt figyelembe véve kellene alternatív megoldásokat keresnünk.

Dr. Balázs Norbert rendőr alezredes arra a kérdésre, hogy mit lehet törvényi úton tenni, hogyan lehet a biztonságos szórakozást megteremteni, a 2008 óta tartó szoros XI. kerületi együttműködést hozta fel példának. Az önkormányzat, a Zöld Pardon, a Polgárőrség, a közterület felügyelők és a rendőrség közös megbeszélést kezdeményezett annak reményében, hogy a kerületben felmerülő szórakozással kapcsolatos problémákat közösen oldják meg. Rengeteg lakossági bejelentést kaptak a fiatalok éjszakai randalírozásáról, baleseteket okozott az ittas vezetés, rendszeresen fogyasztottak alkoholt a közterületeken, és sokan a hazafelé vezető úton váltak áldozataivá különböző erőszakos bűncselekményeknek. Az együttműködésnek köszönhetően lecsökkent a lakossági bejelentések és a balesetek száma. A közvilágítás javítása mint preventív eszköz pedig segít az erőszakos bűncselekmények megelőzésében.

Elmondása szerint sokszor tévesen az hangzik el, hogy a rendőrség dolga lenne az ellenőrzés, de ez nem így van. A szórakozóhelyek ellenőrzését szakhatóságok végzik, amelyek sokszor rendőri kísérettel jelennek meg, hogy elkerüljék az őket érhető atrocitásokat. Mi pedig legtöbbször az egyenruhára emlékszünk.

Kővári Zsuzsanna, a Zöld Pardon képviselője bátran ajánlja az általuk bevezetett modellt más szórakozóhelyeknek is. Szerinte nem lehet és nem is kell kitiltani a 18 év alattiakat a szórakozóhelyekről, hiszen ez is „ a szabadságuk megélésének egy fajtája”. Ők inkább megosztották a felelősséget a szülőkkel, azáltal, hogy bevonták őket gyermekük szórakozásába. A 14 és 18 év közötti fiatalok csak a ZöldKártyával mehetnek be a szórakozóhelyre, 14 év alatt pedig szülői felügyelet szükséges.
A Zöld Pardon a jövőben egyfajta „szülő-megőrzőt” tervez, ahol elszeparált helyen, de a szórakozóhely területén halkabb zeneszó mellett a szülők nyomon követhetik gyermekük szórakozását, miközben egymással jóízűen beszélgetnek.

Nagy Anita, a Kamaszfesztivál főszervezője elmondta, hogy a fiatalok a tiltásra úgyis lázadással válaszolnak, ezért sokkal inkább arra kellene az energiáinkat fordítani, hogy felkészítsük őket a szórakozásra. Mindezt támogatja a megfelelő közösség kialakítása, tudatos építése, a szocializáció megsegítése. Őszinte beszélgetésekkel, szabadidős programokkal ki tudjuk alakítani azt a bizalmi légkört, amire a fiataloknak szükségük van.

Felmerült kérdések, gondolatok:

  • Vajon tényleg csak a szegény, a társadalom leszakadt rétege  veszélyeztetett? Sok fiatalt „középosztálybeli szülők” hanyagolnak el, olyan családokban is, melyek látszólag jól működnek.
  • Az a szülő megy el kiváltani a kártyát, aki felelősséget érez gyermeke iránt, aki biztonságban akarja tudni őt. Az elhanyagoló szülő nem megy el vele. Akkor ezek a fiatalok hogyan szórakozzanak? Nekik milyen alternatíva jut?
  • A kártya általi ellenőrzés mennyiben támogatja a bizalmi viszony kialakulását, fennmaradását?
  • Mit tehet az oktatás? Hol van mindebben a pedagógus szerepe?

Emlékszem még a régi suli bulikra, amikor az estéket ott töltöttük, de mindez ma már egyre nehezebben kivitelezhető. Hiányoznak a lelkes pedagógusok, nincs idő, nincs pénz, nincs segítség. Marad a kompetenciák – bizalom, együttműködés, nyílt kommunikáció - fejlesztése és a közösségek tudatos építése, összekovácsolása.

 
 
Hozzászólások  
(4 hozzászólás) 
2011 február 17. 12:53
nem pedagógus
Az iskolai bulik max. este 10-ig tarthatnak. Kivéve a szalagavató bált. Amennyire én látom, ma 10 előtt útnak se indulnak a fiatalok. Na jó, talán a 14 év alattiak. És hát megértem a pedagógusokat, ha nem akarják vállalni a felelősséget a tanítványaik tetteiért. Amúgy érdekes, hogy ha egy iskolai rendezvényen balhé van, pl. a detoxba kell vinni a fiatalt, akkor mindjárt a címlapokra kerül a tanár, aki nem volt képes vigyázni a gyerekekre. Ha ugyanez egy szimpla hétvégén történik, sose foglalkoznak avval, hol volt akkor a szülő.
2011 február 17. 12:13
gyuzsu
Mondjuk olyan tréningeket el tudnék képzelni, ahol megtanítják a gyerekeket úgy nemet mondani, hogy az ne menjen a kapcsolatrendszerük rovására.
Vagy olyan praktikus dologokat felsoroló füzetkéket, hogy pl. ne vegyenek nyitott üveges üdítőt, csak amit előttük bontanak fel, meg efféléket.
És általában többet kéne foglalkozni az alkohollal, sokkal többeket érint, mégis alig esik szó erről, míg a drogokról sokszor.

2011 február 17. 12:07
gyuzsu
Az iskolai bulik már régóta nem érdeklik a gyerekeket. Már a kilecvenes években is volt a jellemző,hogy max. a hetedik-nyolcadikos kisgimnazisták maradtak ott pl. a szalagavató utáni diszkóban. Mára már ők sem. Az avatottak meg a táncok után elindulnak a szórakozóhelyek által szervezett after partykra. hiába a 10-ig beosztott tanári ügyelet, 8 után alig akad diák.

A tanár legfeljebb ofőként tud a veszélyekről beszélni a gyerekeknek, bár azt többnyire ők jobban ismerik.

A problémát az iskola nem fogja tudni megoldani.
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Hozzászólás
aláírás
Hány lába van két nyúlnak? A választ írd be számmal:

A Kölöknet kiadója a United Publishers Hungary Kft. © Minden jog fenntartva

.