CsaládÉletszakaszokKisiskolás

A szülőnek is fel kell készülnie!

Iskolás lesz a család

Elérkezett az augusztus, és lassan megszállja az izgalom az elsőbe készülődő gyerekek háza táját. Nem árt bevallani, hogy a kicsivel együtt mi magunk is lámpalázasak vagyunk, és rengeteg kérdés vetődik fel bennünk a saját szülői feladatainkkal kapcsolatban.

Érthető módon különösen sok fejtörést okozhat a helyzet ott, ahol az első vagy egyetlen gyermek készül az iskolába. Azonban ne feledjük, tapasztalt szülőként is érhet minket meglepetés a tesók közötti különbségek, vagy éppen az élethelyzet változásai miatt. Számít, hogy mennyire közvetlen vagy éppen félénk a gyermekünk, hogy mennyit volt korábban közösségben, hogy van-e olyan társa, aki vele együtt indul az iskolába. Az sem mindegy, hogy marad-e otthon kistestvér, s hogy milyen élményeket közvetít a nagyobb testvér az iskoláról.

Komolyan hatnak az iskolakezdésre a család aktuális körülményei: az egzisztenciális helyzetük, a családtagok testi-lelki egészségi állapota. Főképp, ha az iskolakezdés időszakában drasztikus változás következik be valamelyik területen (munkahelyi kudarcok, állásvesztés, anyagi problémák, házassági konfliktusok, betegségek). Gyakran az anya is ebben az időszakban megy vissza dolgozni, így felborulhat a családi rutin, ami kihat a gyerek iskolakezdésére is...

Otthoni és iskolai értékrend

A családban kialakult normák és az iskolában elvárt viselkedési szabályok részben alátámasztják egymást, de ütközhetnek is. Minél nagyobb a különbség a családi értékek, szokások és az iskolai elvárások között, annál nehezebb a gyerek dolga. Ha otthon dicséretet kap, ha megosztja a játékait a testvérével, ha tud kérni és várni, akkor könnyebb lesz számára az alkalmazkodás. De ha arra nevelik, hogy „akkor vagy ügyes, ha mindig megszerzed magadnak, amit akarsz”, a gyermek az iskolában nehéz helyzetbe kerül.

„Új iskolás” szülőként komoly érzelmi kihívás a tanító szerepének elfogadása. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy a gyerekünk életében mostantól a tanító lesz az eligazodási pont, a meghatározó tekintély, akire csodálattal tekint. Amit ő kér, mond vagy tesz, az megfellebbezhetetlen, mondhatunk szülőként bármit is... Ezért is nagyon fontos, hogy az iskolaválasztásnál figyeljünk a család és az iskola értékrendjének, elvárásainak egyezésére.

Teljesítmény

A sikeres iskolakezdés azért különösen fontos, mert a gyermek énképére az iskolai teljesítmény komoly hatással van. Ha sikereket ér el, kompetensnek érzi magát, a kezdeményezőkészsége nő, s egyre több feladatot képes elvégezni, egyre sikeresebben. Ellenkező esetben viszont kisebbrendűségi érzéssel kell majd megküzdenie, amit valamilyen pótcselekvéssel (bohóckodással, rendetlenkedéssel) igyekszik kompenzálni.
A teljesítményhez való viszonyt alapvetően a családi minta határozza meg. A gyermek pontosan érzékeli a szülők saját viszonyát a munkájukhoz, és ezt a viszonyulást „ellesi” tőlük. De a mintán túl a szülők megerősítések, dicséretek, támogatás (vagy ezek elmaradása) útján is hatnak a gyerek értékrendjére. Ha azokat a teljesítményeket erősítik meg, amelyek összhangban vannak a társadalmi, iskolai elvárásokkal, ezek válnak a gyermek belső szükségletévé, az eredményesség pedig örömforrás lesz a számára.

A szorongás megelőzése

Hogyha a kezdeti élmények nem pozitívak, a kudarcok hatására a gyermek szorongani kezdhet, s szorongása következtében még nehezebben tud teljesíteni. Az iskolai szorongás testi tünetekben (hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás) fejeződhet ki. Megelőzésében nagyon fontos, hogy személyében elfogadjuk, és képességeihez mérten értékeljük a gyermeket. Különösen veszélyes lehet a testvérek között kialakuló, kimondatlan rangsor. Ilyenkor a gyerek „bebetonozódik” a felnőttek által megítélt pozícióba, s mivel kitörni nincs esélye, inkább ragaszkodni kezd a rá osztott negatív szerephez, hiszen az legalább az övé. A tanulási nehézségekből fakadó szorongást, önértékelési zavarokat fontos más területeken (sport, kézügyesség, szókincs, fantázia stb.) megtapasztalt sikerekkel ellensúlyozni, de ez csak akkor fog működni, ha a család számára ezek az értékek valóban ugyanolyan fontosak, mint a tanulmányi eredmény...

Nem ritka a jól teljesítő gyermekek szorongása sem. Ennek hátterében az áll, hogy sikereire válaszul egyre többet és többet várnak el tőle, és úgy érzi, az erejét meghaladó elvárásoknak is meg kell felelnie a szeretetért...

Tanuljunk vele?

Az otthoni tanulással kapcsolatban sokféle dilemma vetődhet fel. Gyakoroljak-e a gyerekkel, hogyan és mennyit? Ha van lecke, üljek-e mellé, vagy hagyjam önállóan dolgozni? Nem jelent-e hátrányt, ha nem tanulok vele?

Ezekben a kérdésekben a gyermek alapos ismerete a döntő. Fontos, hogy megismerjük az ő igényeit. Ehhez a közös térben való tevékenykedés biztosítja a legjobb lehetőséget (a felnőtt jelen van, de elfoglalja magát), hogy „kéznél legyen”, amikor a gyerek leckét ír, de fölöslegesen ne avatkozzon közbe, csak ha a gyerek kéri.

A gyakorlás, ha szükséges, otthon inkább játékos formában történjen. A kézügyességet fejleszthetjük gyurmázással, festéssel, rajzolással; de a számolás gyakorlására is sokféle társasjáték szolgál, amelyek úgy fejlesztenek észrevétlenül, hogy kikapcsolódást, örömöt nyújtanak. A szókincs bővítésére remek alkalom a mesemondás, történetek kitalálása, az olvasás gyakorlására a diavetítés.

Fokozatos életmódváltás

Ha van rá lehetőség, szerencsés, ha iskola után hazamehet a gyerek. Bár ebben a korban már igényli a közösséget és a feladatokat, de még hamar elfárad. A megszokott környezetben elengedheti magát, megszabadulhat feszültségeitől, elmondhatja, ami az iskolában történt vele. Ebben az életkorban még szívesen beszél, hallgassuk meg! Ne faggassuk, csak kérdezzük...

Akár van lehetőség arra, hogy ebéd után hazamenjen, akár nincs, a legfontosabb, hogy milyen légkör várja otthon a gyermeket. Ha az otthon biztonságot nyújt, ha átlátható szabályok működtetik és közös élmények gazdagítják az életét, valószínűleg megtalálja a helyét az otthonon kívüli új környezetben is.

2009 augusztus 10. Horváth Magdolna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás