CsaládÉletszakaszokóvodás

Mese a napköziben

Szeptember elsején az óvodásból egycsapásra iskolás lesz. Reggel elindul otthonról az iskolába, és délután négyig ez az otthona. A délelőtt fegyelmezett tanulással telik, délután következnek a  foglalkozások, leckekészítés - ez bizony beszabályozott rend. Hol van már az óvoda kedves világa? Hát a napköziben! Az ebédelés ugyan már felnőttesebb: nagy teremben, sok gyerek közt kell mihamarabb jóllakni. Ám ebéd után jöhet a mese…

Mesélni minden korosztálynak lehet. Szerencsés az az osztály, az a tanító, aki megengedheti magának ezt a nagyszerű közös élményt. A kompetencia alapú oktatás egyik fontos eleme a napi mesehallgatás. Nem véletlenül. A közös szertartás, a míves szöveg, a nyugodt légkör, kimondhatatlan nevelőerővel bír. Ha délelőtt nincs mód rá, beépíthetjük a napközis munkatervünkbe.

Az ebéd utáni pihenésre a kicsi elsősnek még szüksége van. Nem szerencsés rögtön feladattal terhelni, vagy az udvaron futkároztatni. Kell az a negyedóra, 20 perc, amíg elcsendesedik, belefeledkezik a mesébe, és közben belső szervei is nyugalomban végezhetik a dolgukat. Ideális az volna, ha lenne egy akkora meseszőnyeg az osztályban, amire mindenki ráfér, akár le is pihenhet, ha akar.

Ennek hiányában marad a pad, a párnával kényelmesebbé tett szék. A padra ráborulást nem kell megkövetelni. Van, aki úgy pihen, hogy közben rajzolgat, babrál a kedves játékával. Semmi sem kötelező, „csupán” a figyelem. De ezt sem kell követelni, jön az magától. Aki olyan szerencsés, hogy óvodájában vagy otthon sokat meséltek neki, rögtön megtalálja az élvezetét, akinek meg új ez a helyzet, a kezdeti ódzkodás után annál hálásabban figyel.

Első osztályban népmeséket olvasok. Ha nagyon rövid, akár kettőt is, ha meg hosszú, másnap folytatjuk. Minden a csoport aktuális állapotától függ. Szeretik, ha ráismerhetnek a mesékre, ez biztonságérzetet nyújt számukra. Hiszen az óvodában is mesélte az óvó néni! Akkor ez a hely sem olyan idegen már...

A magyar népmesék után jöhetnek a más népek meséi. Megismerkednek idegen szokásokkal, kifejezésekkel, toleranciát, empátiát „tanulnak”. Észre sem veszik, bővül szókincsük. A mesehősökkel együtt átélik a kalandokat, ráismernek saját szorongásaikra, félelmeikre.

A mesélés után szoktunk beszélgetni is. Amiről ők szeretnének, ami megfogta őket. Nagyszerű alkalom megismerni a gondolatvilágukat.

Van, hogy „igaz mesét” is mesélek. Ekkor a történet egy osztályról szól, ahol: „..és képzeljétek, mi történt!„ A velük történteket mondom el úgy, hogy ráismerhessenek, de mégis meglegyen a távolság a konfliktus és köztük. A szempontváltás jót tesz ítélőképességüknek, könnyebben megtalálják a helyes megoldásokat.

Harmadikban, negyedikben jöhetnek a meseregények, ifjúsági regények. Ekkor már nagyon behatárolt szabadidővel rendelkeznek, mindenki ezer felé fut. Ha nem is minden nap, de a mesélés továbbra is életük része marad. Az élőszó, a tanító hangja még mindig hatással van rájuk. Hiába „nagyok” már, azért még csak 10 évesek. Gyerekek.

Ezzel a korosztállyal már azt is meg lehet tenni, hogy csak elkezdjük a regényt, aztán 2-3 hét után rájuk bízzuk, maguktól olvassák-e tovább. Kezdődhet egy újabb történet, amit megint félbe lehet hagyni, és eljutunk odáig, hogy már ők ajánlanak olvasnivalót az osztálynak.

Az ebéd utáni csendes foglalkozás, a mesehallgatás jótékony hatása sokrétű. A délelőtt után jó kicsit megpihenni. A napi ritmus megnyugtatóan szervezi életüket. Biztonságot ad. Épül, szépül a lelkük, kovácsolódik egy közösség.

2010 november 18. Csendes Katalin

 
 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2010 december 04.
Kati tanító néni
Örül a lelkem ezeket a bejegyzéseket olvasva.:)
A meseszőnyeget én is nagyon szerettem, amíg volt rá lehetőségem (helyem)használni. Délelőttös tanító néniként is teremtettem alkalmat a mesélésre. Nem vesz kárba a ráfordított idő.
2010 november 30.
szdia
Ritus, ez nagyon jól hangzik. Nálunk elsőben volt meseolvasás, másodikban már a gyerekek maguk olvastak, de pl. az osztályterem hátsó részében van számukra kényelmes kanapé, és vastag meleg szőnyeg, ahol ezt lazábban megtehetik.
2010 november 29.
rritus01
Az én kislányom most másodikos. Iskolaotthonos rendszerben tanul. Az első osztályban és még most másodikban is be van iktatva az iskolai programjukba a meseolvasás. A tanító nénik minden nap olvasnak fel nekik mesét ebéd után. Népmeséket, vagy könyvekből olvasnak fel nekik. (Pl. Kormos István: Vackor az első b-ben-t)

Elsőben volt olyan, hogy a gyermekem elaludt a meseolvasás aladt. Annyira elfáradt a napi munkában és ellazult a mese hallgatása közben.
Kölöknet hozzászólás
aláírás

 

A Kölöknet kiadója a Netvestor Kft. © Minden jog fenntartva

.