Család

Nyílt levél a volt férjem új barátnőjéhez

Feltételezem, meg vagy ijedve, ahogy olvasod ezeket a sorokat. Azt hiszed, ki akarlak oktatni, miként bánj az új pasiddal. Azt gondolhatod, le fogok fektetni néhány szabályt azzal kapcsolatosan, hogyan viselkedj a gyerekeimmel.

De ezekről mind nem fog szólni ez a levél.

Először is, üdvözlünk ebben a különös dinamikájú, modern családban. Isten hozott téged a mi szabadon szárnyaló kapcsolatrendszerünkben. Noha kapcsolatot mondtam, ne a hagyományos értelmezésben vedd.

A gyerekek miatt továbbra is összetartozunk, nagyjából annyira, ahogy te a munkahelyeden össze vagy kötve a főnököddel. Ha a siker a cél, legyen szó akár szülőségről vagy munkáról, akkor azok számára, akik el akarják érni, a kapcsolat nagyon fontos. Nem fogom megtölteni a levelem „nem az én dolgom”– típusú megállapításokkal, egy olyan emberrel kapcsolatban, akit 20 éve ismerek, és nem fogok elmesélni neked semmiféle személyes dolgot, amit ő is megoszthatna veled.

Szeretném elmondani neked, hogy nekünk nem sikerült. Azt tudom mondani a dologgal kapcsolatban, amit mindenki másnak:

ő egy nagyszerű pasi – de nem nekem…

Furcsán hangozhat, de izgalommal tölt el a létezésed. A fiaim megismerhetik az apjuk olyan oldalát, amelyről eddig nem is tudták, hogy van. Tanúi lehetnek, miként bontakozik ki egy kapcsolat, annak minden misztériumával együtt. Látni fogják, hogy sugárzik. Hallani fogják a nevetését (ahogy „jelentették”, hangosan és sokat nevet) és a hangját, amely új varázzsal telítődik. S mivel szeretik és csodálják, mindez őket is boldogabbá teszi majd.

Azt szeretném, ha tudnád, hogy a mi életünkben fontos, hogy önmagad légy, ha kapcsolatba leszel velünk: ne legyen benned félelem vagy zavar, amikor velünk vagy. Ahogy te is a miénket, úgy keressük mi is a helyedet a családunkban, de ha neki megfelelsz, nekünk miért ne felelnél meg? Elvárjuk az eredetiséget, a spontaneitást, a hibákat és az egyéniséget tőled – hadd vakarjuk néha mi is a fejünket meglepődésünkben…

Nem akarjuk, hogy változtass a dolgaidon.

Soha ne gondold, hogy nem beszélhetsz velem és az új férjemmel vagy a fiúkkal. Mondj el bármit – vagy ne mondj semmit: légy önmagad.

Az van, hogy elég sokat fogsz minket látni. Egyszer csak ott ülsz majd velünk a meccseken, a koncerteken, az érettségi bizonyítvány vagy a diploma átadóján és más eseményeken. Persze, először kínban leszek én is, de remélem, gyorsan elmúlik. Azzal együtt, hogy a gyerekek tudják, hogy a házasságunknak vége, elváltunk, azzal is tisztában kell lenniük, hogy egységet alkotunk, ami a nevelésüket és támogatásukat illeti, és ez az egyik útja annak a számos lehetőségnek, ahogy ezt meg lehet valósítani.

Azt szeretném, hogy amikor lenéznek a színpadról, és meglátnak a közönség soraiban minket mind, legyenek büszkék ránk. Sok ismerősöm tőlem is megkérdezte: nem lesz furcsa a gyerekek igazi és a nevelőapja között ülni? Én már elég sok furcsa dolgot voltam képes véghezvinni annak érdekében, hogy ösztönözzem és tanítsam a fiaimat (gondolok itt például azokra a bugyuta  dalocskákra, amelyeket a szobatisztaságról énekelgettem nekik…). Egyáltalán nem megerőltető. Arra kérlek, csatlakozz ehhez a egységfronthoz (amennyiben felkészültél rá), amely feltételek nélkül támogatja őket.

Meglehet, olykor a kellős közepén találod magad annak, hogy a volt férjemmel megbeszélünk valamit. Kérlek, értsd meg, ahhoz hogy ezeket a csodálatos embereket sikerrel felneveljük, egyszerűen kommunikálnunk kell. Néha nem is keveset. S hidd el, maximálisan bízom benned abban a kérdésben, hogy tudni fogod, mikor lehet vagy kell közbeszólni. Előre szólok: ha valaha is kényelmetlenül éreznéd magad egy effajta szituációban, gondolj arra, hogy köztünk a gyerekeken kívül nem létezik más tárgya vagy oka a kommunikációnak, lásd az egész képet…

Tuti, hogy soha nem fog felhívni azzal, hogy öltözködési tanácsot kérjen tőlem, annál is inkább, mert semmi érzékem a dologhoz.

Nem fog felhívni azzal, hogy látott egy jó filmet a tévében.

Nem fog felhívni azért, hogy elmesélje, milyen volt a napja.

A mi kapcsolatunk a fiúkra korlátozódik. Ha mégis szóba kerülnek más témák, amikor hosszabban együtt vagyunk, vésd az emlékezetedbe: nekem a szerepem „csak” annyi az életében, hogy a gyerekei anyja vagyok.

Semmi több.

Nagyon szurkolok neked abban, hogy ne csak a férfinak, de két tizenéves fiú apjának is a partnerévé is válj. Ez a gyereknek is új, és láthatóan fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek veled, hogyan beszéljenek rólad. Kamaszok – és megvan a maguk élete, álmai, akarata, és még csak azt sem ígérem, hogy mindig jól döntenek majd. Arra kérlek, legyél benne te is az életükben, mert csak így fogod igazán megismerni őket.

Remélem, ahogy múlnak a napok és egyre több időt töltesz velük, elfoglalod majd a saját, különleges helyedet az életükben. Ez persze nem jön magától, tudatos munka és erőfeszítések kellenek hozzá. És ez nem lesz mindig könnyű, mint ahogy semmit sem kapunk ingyen, ami igazán fontos.

Bízom abban, hogy a levelemmel nem hoztam rád a frászt. Gondolom, megérted, mindezt miért nem zúdítottam rád akkor, amikor először találkoztunk, és iszonyú zavarban ráztam veled kezet.

Törődéssel és tisztelettel üdvözöllek:

Tina

Forrás

2015 január 14. Tina Plantamura (ford. Kölöknet)

 
 
Kölöknet hozzászólások  
(186 hozzászólás) 
2017 február 08.
Martha
Én asszony Martha Botswana, szeretnék megosztani bizonyságot életem mindenkinek. i házas volt férjem Mark, én szeretem őt annyira, mi már házasok 7 éve a két gyerek. amikor elment a nyaralást Franciaország azt jelentette, egy hölgy hívott Ashley, ő azt mondta, hogy ő már nem érdekli a házasság már. Annyira összezavarják és keresi a segítséget, én nem tudom, mit kell csinálni, amíg nem találkoztam a barátom Farica és azt mondta neki a problémámat. ő azt mondta, hogy ne aggódj, hogy ő volt egy hasonló probléma előtt, és be nekem, hogy egy ember nevű próféta Ogbe aki egy varázsigét a lány volt barátja, és hozd vissza a 3 nap után. Farica kérdezni, hogy kapcsolatba Próféta Ogbe. Felvettem a kapcsolatot, hogy segítsen nekem, hogy vissza a férjemet, és kér, hogy ne aggódj, hogy az istenek az ő mellső apák fog harcolni értem. Azt mondta, három nap múlva újra egyesül férjemmel együtt. Három nap a férjem hívott, és azt mondta, ő jön vissza, hogy felkereste a dolgok velem, meglepetés volt, mikor láttam, és elkezdett sírni bocsánatát. Most én vagyok a legboldogabb nő a világon, amit ez a nagy próféta volt számomra, és a férjem, akkor forduljon az e-mail: theangelsofsolution@gmail.com. Kapcsolat neki semmilyen problémát, mint például:

(1) Ha azt szeretné, hogy az ex vissza
(2) ha mindig rossz álmok.
(3) Azt szeretnénk, hogy elő kell mozdítani az irodájában.
(4) Ha egy gyerek.
(5) A növényi ellátás
(6) Azt akarom, hogy gazdag.
(7) Azt szeretné kötni a férje / felesége lenni örökre a tiéd.
(8) Ha a pénzügyi segítségre van szükségük.
(9) Legyen az emberek engedelmeskednek a szavak és nem a kívánság
(10) A tok megoldására E.T.C

Kapcsolatba lépni vele újra theangelsofsolution@gmail.com és áldott ...
2016 augusztus 26.
goldie
Mind a két szinten tapasztalt vagyok. mind a két oldalon én szívtam meg. amíg én voltam a harmadik,együtt éltünk.engedtem és nem is zavart,hogy gyakran hívta a gyerekeket,heti szinten látogatta őket. az asszony annyit balhézott,hogy lelkileg megviselt. bűntudatot éreztem egy idő után,hogy a gyerekek apa nélkül nőnek fel. elhagytam. nehezen törődött bele. viszont anya lettem és a szülés utáni depresszió miatt a szuleimhez költöztem . abban reménykedtem hogy a távolság jót fog tenni.ugyan úgy közeledett hozzám akkor is amikor már megvolt a barátnője. egy csak azért is nő. kisajátította. heti egyszer hívja a fiamat. heti 5 percet szán rá. 2 havonta egyszer viszi el a másik nagyijahoz és pár óra után fut a barátnőjéhez. még hosszú a sor. vannak önzetlen barátnők és önzők. az a nő akinek nincs gyereke és önző,kihasználja a férfi naivitását az jó ember nem lehet. Szepes Mária szerint sikeres és boldog nem lehet az az ember aki pár embernek veszteséget,szenvedést okoz. az ilyenek látszat emberré válnak inkább mint hogy szembenezzenek azzal a tudattal,hogy idővel rosszabb lett a barátnővel is.
2016 június 29.
Manowar
Akinek nem jött be a párkapcsolat, és kilépett a házasságból, az ne várja el, hogy elfogadjak az új kanbikát, aki a gyerekeimmel egy levegőt szív!
Annak a palinak papucs lesz a neve, de nem csak az ex feleségem papucsa lesz, hanem az én lábtörlőm is... Sajnos én nem vagyok ennyire liberális, mint a levél kamu írója. Ez van, ezt kell elfogadni. A szabályokat én diktálom.
2016 január 16.
dc
Mozaik-család pillanatok. Ki ilyennek látja, ki olyannak.Én nem minősíteném a volt feleséget. Egy biztos, ez a levél is - legyen bárhogyan is megfogalmazva - csak kármentés lehet egy megmentett házassághoz képest.
2015 június 03.
kisbogancs
Sztarec,
ennél jobban meg sem tudtam volna fogalmazni, pont így érzem/látom én is.
Olyan erőltetett menet szagú az egész, hogy abban szerintem senki sem érzi jól és felszabadultnak magát.
2015 február 25.
Barbara
Ugye kiskucko...milyen vicces...:-D
2015 február 19.
kiskucko
Hahaha
2015 február 16.
Barbara
Na...minden ok...persze én is megkaptam ezt a kis hülyeséget....facebookon...:-D..de had én döntsem el hogy hogy és mennyire illeszkedem be...:-)...A párom exének meg nem akarok megfelelni...;-)...és itt a pont...
2015 február 14.
Sztarec
Az önbecsapás és helyettesítő érzelmek mintapéldája. A természetes lelki védelmi mechanizmusok megerőszakolása. Ez nem a kulturáltság mérője, hanem annak, hogy valaki nem akar a valóság talaján élni. Lassan ölő méreg az ilyen erőltetett mátrix-család. Érdemes lenne a férfi és a női lélek rejtelmeiben elmerülni (nem csak tapasztalati úton) mielőtt valaki ilyen levelet írogat. Az önismeret és az empátia teljes hiánya tükröződik belőle. A tudatlanság nyugalma.Sajnálom őket.
2015 január 31.
Drexler Imre
De, ilyen működik!!!!!! Jó ezt olvasni, és mégjobb átélni! Ha már így hozta a sors, ez a legjobb! Igaz, hogy három/minimum/ normális EMBER kell hozzá!
2015 január 29.
KT
Nem hinnèm , hogy ez a valòságban ìgy működik.
2015 január 29.
Ádám
Nevelőapa csak Belzebub szolgája lehet, csak egy démon, aki megerőszakol. Semmi mást nem látok, nem tapasztaltam. Igen, a mentális megerőszakolás nagyon valós és nem köthető nemhez. Földi pokol, öngyilkossági gondolatok, lelki torzulás, amit egy nevelőszülő tud okozni. Egy szociológiailag alátámasztott, Auguste Comte által támogatott tudományos jó tanács: basszátok meg!
2015 január 24.
Chica
Gondolom senki nem hiszi azt, hogy ez egy valóságban is megírt levél..., de jó ilyet olvasni. Értelmezve a hozzászólásokat úgy látom mindenki a saját élethelyzetének megfelelő következtetést vonja le: van aki, a sértettséget, gyűlöletet, van aki a pozitív hozzáállást, valóban a gyerekek fontosságát, stb. Én magam mindkét fél szerepét átéltem, átélem: volt férjem új felesége felé nyitott voltam, szerettem volna, ha jó marad a viszony a gyerekeim és exférjem+felesége között, ez kb. tíz után úgy tűnik megvalósul. Viszont az én új kapcsolatomban a feleség kikötötte -jelenleg van folyamatban a válás-, hogy apuka csak akkor láthatja a gyerekeket, ha én nem vagyok ott...és ezt a keresetbe bele is írta...Vajon az ilyen embernek tényleg a gyerekei fontosak? Szerintem ők csak saját magukkal törődnek, egoista csökevények. Szóval én örömmel olvastam ezt a fiktív levelet, mert tudtam vele azonosulni, bármi célból is íródott.
2015 január 24.
Falevèl
Ennek így kellene lennie! Remèlem, eljut odàig a lelki fejlõdès, hogy ez egy termèszetes ès elvárt folytatása lesz a záruló ès kettèváltan újra èledõ kapcsolatoknak...
2015 január 23.
Férfi vagyok
Azaz akár egy elvált férfi is írhatta volna! Akartam mondani.
2015 január 23.
Férfi vagyok
Drága Hölgyeim! Azt hiszem lassan a kommentek már beszédesebbek, mint maga a levél. Végig éltem már sok mindent, és próbálom megérteni a hölgyeket. Egy azonban nem megy, miért is oly lehetetlen az a levél? Én először azt hittem, hogy egy férfi írta! Nagy kár, hogy hitetlenkedünk, és minden mást keresünk benne, mint ami le van írva. Ez pedig egy karnyújtás, miszerint: én már ismerem azokat, akik éppen téged (Te új NŐ) megölelnek, és hidd el tudok neked ahhoz segíteni, hogy simán menjen a beilleszkedés, mert nem csak rád gondolok (Kedves új NŐ), hanem azokra is akik épp a gyermekeim, illetve az a férfi, akit nagyon szerettem valamikor.
2015 január 21.
kisbogancs
Nekem az jutott még eszembe, hogy ha ez a nő tényleg ilyen intelligens, és valóban jót akar, akkor miért nem ragad meg egy alkalmat arra, hogy személyesen mondja el mindezt az új nőnek? Így szépen leírni sokkal könnyebb mindent, van rá ideje is, hogy átgondolja, és mert így nem látja a másik arcát, reakcióját, nincs egybőli visszacsatolás sem. Tehát ahogy már itt mondta valaki, nem osztottak a másik félnek lapot. Talán akkor derülne ki, jót akar-e, ha a feleség kapna egy hasonlóan megfogalmazott diszkrét válaszlevelet.
2015 január 21.
M
Ahogy olvastam a hozzászólásokat és elérkeztem ahhoz a részhez, amikor az új feleség-jelölteket szidalmazták azzal az érveléssel, hogy már akkor megvolt, amikor még apuka foglalt volt, elgondolkodtam. Az a nagy igazság, hogy minden esetben könnyű a harmadikat hibáztatni - ó, hányszor voltam fültanúja -, mert ő az, aki később jött a képbe. Csakhogy egy kicsit magába kellene szállni az ilyen embereknek és elgondolkodni, hogy vajon miért is tudott helyet szorítani magának az a harmadik? A legegyszerűbb válasz az, hogy réges-rég problémák adódtak a házasságban, de egyik fél sem volt elég bátor ahhoz, hogy ezt elismerje és fel is vállalja. Ehelyett gyáván, megalkuvón ott maradtak egymás mellett, a felelősséget pedig a gyerekre hárították, miszerint: "a gyerek miatt nem válunk el, mert szüksége van mindkét szülőre". Na de nem minden áron! Amikor eljön az a pillanat, hogy egy harmadik személy bármelyik oldalon feltűnik, akkor bizony anyukának és apukának is mélyen önmagába kellene néznie, hogy vajon mi lehetett a bibi? Tényleg mindent megtettek, hogy működjön a dolog? Elég hitelesek mint férfi, mint nő, mint szülő? Könnyen megtalálják a választ, csak őszintének kell lenniük önmagukhoz. SOSEM a harmadik tehet arról, hogy egy pár szétmegy, egy eljegyzés felbomlik, egy házasság véget ér. Csak és kizárólag az a kettő ember, akik benne voltak. S mindkettő fél hibás, nem lehet egyik félre kenni mindent. Lehet, hogy anyuka önbizalma megcsappant a szülés után, s mint egy tipikus hölgy, elkezdett hízni, öregesen öltözni, mert azt gondolta, neki már gyermekei vannak és isten ments, hogy továbbra is büszkén viselje női mivoltjának védjegyeit. S ez csak egyetlen aprónak tűnő ok a sok közül, amit bármelyik hölgy elkövethet élete során, ha "szégyell" csinosnak lenni szülés után, mert "mit szólnak majd a szomszédok, ha látják, hogy még mindig nőként viselkedem?" Nem csak attól lesz nő a nő, hogy gyermeket nevel...na de térjünk vissza: apukának pedig lehet az a hibája, hogy egy gerinctelen gyáva pöcs, aki inkább félrenyúlkált ahelyett, hogy amint észrevette magán, hogy másként néz a feleségére, szólt volna neki és leültek volna megbeszélni. Itt is megannyi ok lehet. Egy a lényeg: az a harmadik nem véletlenül bukkan fel és az esetek óriási részében nem csak úgy odasétál apukához/anyukához az irodában és elkezdi illegetni magát, ami annyira nagy sikert arat, hogy következőre már az ágyban kötnek ki. Valakinek fel kell figyelnie arra a harmadikra...Úgyhogy hölgyeim, uraim, aki a harmadik félt hibáztatja, mindenfélének elhordja - még ha ezen gondolatait nem is írja le -, köpködi, azok vagy a megcsalt szerepébe kényszerítették önmagukat, vagy hatalmas gondok vannak önbizalmuk terén...akármi is, gondolkozzanak és csak azután nyissák szóra a szájukat.
A szüleim nekem is elváltak - azt hiszem, ez a mai világban általános...nem véletlenül -, de erre több mint 20 évet kellett várniuk nekik is, nekem és testvéremnek is. Kamaszkorom óta mondogattam mindkettejüknek, hogy adják be a válópert, szeparálják el magukat egymástól, mert ennek nem lesz jó vége és óriási lyukakat fognak a gyermekeik, azaz a mi személyiségünkbe fúrni. Erre jött a válasz: de miattatok nem válunk el, mert blablabla. Nem értették meg...s mindketten hárították a felelősséget. Ennek az lett az eredménye, hogy oltári rosszul álltam a párkapcsolatokhoz, s kellett jó pár év, mire láttam, mit rontok el. Kiskorunk óta ölték egymást és ezáltal minket is, akkor feszültség volt közöttük nap mint nap, hogy harapni lehetett volna és akár jól is lakhattunk volna belőle mindannyian. Amióta elváltak és külön vannak, nyugodt a levegő, s nem értettem, miért kellett eddig várni. (Habár tettek egy említést, hogy megvárják, míg én is, tesó is külön költözünk...de végül az, hogy én elköltöztem, elég erőt adott nekik...illetve anyámnak, mert ő volt a kezdeményező.) Kérdezem hát: miért is kell két, sőt ebben az esetben négy ember akarata ellenére együtt maradni? Azért, hogy ne vegyenek a szájukra a szomszédok? Nem éri meg. A felelősségvállalást és nagyon mást sem tudtam jó példaként továbbvinni a szüleimtől, mert nem mutattak jó példát. Úgyhogy ezt a jó példát a jelenlegi férjemtől tanulom és úgy, hogy piszkosul őszinte vagyok magamhoz minden téren, s ha valamiben hiányt szenvedek, azt pótolom. S életemben egyszer sem fordult meg a fejemben az, hogy akár anyám, akár apám oldaláról utálattal tekintsek a harmadik félre. Pontosan azért, mert láttam, mi fojt a szüleim között, ráadásul úgy voltam vele akkor is, hogy nem rám tartozik, ki merre orientálódik. S ezt a mai napig így gondolom. Örültem annak, amikor mindketten találtak maguk mellé valakit és boldognak láttam őket. Ez az, ami számít egy gyereknek, hogy a szülei boldogok legyenek, mert ezáltal a gyermek is megnyugszik.
Lehet védeni az anyukákat, mert ők adtak életet a gyermek(ek)nek, de ne felejtsük el, hogy ők is csak emberek és attól, mert kihordták az utódokat, nem lett belőlük sem szent, sem istenség.
Annak, aki csak ennyi írt: "amerikaiak" üzenem, hogy hihetetlen intellektuális megállapítás volt...csak elfelejti, hogy bárhová is megy a világban, ugyanolyan emberekkel fog találkozni, mint Magyarországon. Mert akár ezt a levelet írhatta volna egy magyar is, egy norvég, egy japán, bárki...minden emberben ugyanazok az emberi tulajdonságok lappanganak, mint bennünk. Egyik nép sem több vagy kevesebb a másiknál.
A levélre pedig csak annyit, hogy humbuk vagy nem humbuk, teljesen feleslegesnek és nevetségesnek tartom, amikor az ex-akárki okosan akar feltűnni az új szemében. Ez olyan "az én lovam megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is". Teljesen mindegy, mi volt a válás oka, apuka új barátnője valószínűleg csinosabb, vagy! ÖNBIZALOMMAL teli, anyuka pedig ezen nem tud - és nem is akar - túljutni. A férjem ex-barátnője is intézett hozzám egy ennél jóval rövidebb levelet, holott már semmi közük nem volt egymáshoz, amikor mi úgy döntöttük, megpróbáljuk. Nagyot nevettem rajta, mert semmi másból nem állt, mint féltékenységből, rosszindulatból, önbizalomhiányból és próbált kioktatni, hogy viselkedjek jól az "Ő volt párjával"...:) (Persze, mert ő ezt nem tette meg, hanem inkább bulizni járt, meg pasizott, amikor az "Ő volt párját" megműtötték...nem akart neki segíteni, mert a csaj társ helyett apára, anyára vágyott, mert a szülei otthagyták, kiköltöztek külföldre. De még előtte megvárták, míg drága lányuk bepasizik. Sok éven át egymás mellett éltek, egyik fél kihasználta a másikat, a csaj eltartatta magát, a férjem pedig ezt hagyta...)Választ nem kapott. Miért is kapott volna?
Utolsó gondolatként pedig: minden egyes pár helyében alaposan meggondolnám, vállalnak-e gyereket. Csak azért, mert amíg ennyire kevés hiteles nő és férfi lesz a világban - s elnézve a mai fiatal társadalmat, még kevesebb lesz belőlük -, addig nem érdemes úgy életet adni egy gyermeknek, hogy nem biztos, hogy teljes élete lesz és embert fognak belőle faragni. Amíg az egyén nincs jóban önmagával, inkább kerülje el azt, ahogy ilyen "példát" szeretne mutatni a gyermeknek, aki nem tehet arról, hogy a világra jött. S csak körül kell nézni a gimikben, általános iskolákban, az utcán...nézzék meg a mai gyerekeket, kamaszokat. Pontosan ezért várok még én is a gyermekvállalással. Van még pár problémám a személyiségemmel és amíg ezeket nem oldom meg, nem fogok fejetlenül belevágni egy ekkora feladatba, ami nemcsak koncentrációt igényel, de egy olyan dolgot is, ami a világban elengedhetetlen lenne, s az emberek nagy részének nincs meg: felelősség.
Természetesen tisztelet a kivételeknek!
2015 január 19.
Csabi75
Bárcsak minden ex így működne!!! De ez a hozzáállás a ritka.
2015 január 19.
Ildi
Nálunk 2 generációban is remekül működik, hogy "mindenkinek megvan a saját anyukája" de az apák közösek. Ettől a bátyám a testvérem és nem féltestvérem, a fiai az unokaöcséim, akik egymásnak szintén testvérei és nem féltestvérei :-) És anyámnak úgy van 4,5 unokája, hogy az egyszem lányának csak egy fia van :-) Egy szó mint ezer, jó adag intelligenciával, toleranciával és figyelemmel tényleg működik a dolog.
2015 január 19.
malmos
Csak az első 3 hozzá szólást olvastam de nem hiszem hogy megértették a lényeget! Vagy,csak átszaladtak rajta, nem értve meg annak mondandóját! Erre van egy mondás, "először a saját házad táján takaríts", ha az már tiszta, nézhetsz körül a világba.
2015 január 18.
FemenElek
Tipikus nő, nem a pasit szidja, hanem az új nőt, aki bárki lehetne, attól a férjnek még elege lett a házasságból...
2015 január 18.
Gabi
Érdekes... Készülő tanulmányomnak/könyvemnek hasonló a témája... olyan nőket szólaltatok meg, akik a gyerekvállalást "egyszemélyes játéknak" gondolták. Gondolták. Azt hitték, hogy ha "más állapotba kerülnek", megtarthatják, örökre maguk mellett tarthatják a "FÉRFIT". Nem kérdezték meg a kapcsolatban, hogy ha úgy adódik, a „FÉRFI” is akarja-e a gyereket? Egyszerűen kész tények elé állították a „FÉRFIT”. És igen. A „FÉRFI” lehúz 2, 12, 22 évet. A gyerekért. Megéri? A könyvből ez is kiderül… Mert egyszer minden kiderül… És számot kell adni. A „NŐNEK” is…
2015 január 18.
Me
Mellesleg pedig egy nagy képmutatás az egész szöveg. A vastag részben azt írja nem kioktatás, nem szabálylefektetés. De. Pont az. :) Megmondja hogy mit csináljon az ő kis családjában a "betolakodó". Holott ez már nem az ő kis családja. Ezt neki kell feldolgoznia, és nem így....
2015 január 18.
Me
Hát szerintem ez egy érdekes írás, mert a sorok között kell olvasni. Egy összetörrt szívű házastárs, 20 év után veszít el mindent ami fontos neki, ami másiknak meg csak az ölébe hullik. Rengeteg fájdalom van ebben az írásban, és az üzenet annyi: igaz h te vagy a szerencsés, aki a helyemet bitorlod de nem tudtatok teljesen kitúrni mert igazából én vok aki megtűrlek téged a mi kis családunkban... hát ebben téved de ezzel az üzenettel ezt a fájdalmat próbálja a "beszólással" enyhíteni, mintegy kikövetelni a helyét ott ahonnan el kellett mennie. Megnéztem volna az eredeti angol szöveget is, de hát mindenki csak üzengeti h nem az amit aminek fordították, de szerintem fölösleges szavakon szőrözni, nem hinném hogy a lényegen változtatna. MEllesleg valaki kitehette volna már az angolt is nem csak beszél róla. :D
2015 január 18.
Panta7
nemfontos...hogy a franc enne meg: csak úgy megjegyzem,eszembe sem jutott,hog yez egy eredeti levél ,mert csak amegosztást néztem és elolvastam.
szerintem ez egy nagyon normális Nő levele s igenis rendben van a levél .
azt pedig Te sem képzelheted, hogy Masgyarország tele van anyanyelvi szintű angolllal rendelkező emberekkel.
jó ez nekem tudatlan parasztnak magyarul is s azt hiszem jó néhány embernek példa értékkel bírhat még, ha hottentotta is volt az eredeti
Te meg olvasgasd angolul , csak akkor az angol nyelvterületen tedd a kommentálásod is, hátha ott jobban értékelik
s még mielőtt belekötnél az én helyesírásomba : szándékosan kezdem minden mondatom kisbetűvel s csak és kizárólag kommentekben alkalmazom és csetelésben, a helyesírásom ettől még lehet jobb a Tiednél is
csupán jó lélekkel írtam s nem vitaindítónak, mindegy mit válaszolsz rá...nem érdekel
na szép napot
2015 január 18.
nemfontos
Kedves Panta7

Neked is szép napot. Sem téged és sem mást nem akartam felbosszantani. Csupán csak megjegyeztem hogy pontatlan a fordítás. És azt most mellőzzük hogy ez egy jó levél. Én tényekre szorítkoztam.

Csak egy példa a néhány közül.
Az eredeti nagyjából azt írja hogy, "azt akarom, mikor a gyerekek lenéznek a színpadról a közönség soraiba, minket mindannyian együtt lássanak, ahogy büszkén és izgalommal telve figyeljük őket"

Ellenben a tisztelt fordító azt mondja, hogy a gyerekek legyenek büszkék ránk mikor lenéznek ránk a színpadról.
Nem tudom te vagy más hogy van vele, de nekem ez a kettő enyhén mást jelent.

Több szót nem kívánok erre pazarolni, az angol nyelvtudást illetően sem, hisz te sem vitaindítónak írtad amit írtál, csupán jó lélekkel.
Így hát nem szeretnélek tovább bosszantani sem. Sajnálom hogy ennyire mérgesen kezdődött ez a szép vasárnap neked.
2015 január 18.
Panta7
nemfontos...hogy a franc enne meg: csak úgy megjegyzem,eszembe sem jutott,hog yez egy eredeti levél ,mert csak amegosztást néztem és elolvastam.
szerintem ez egy nagyon normális Nő levele s igenis rendben van a levél .
azt pedig Te sem képzelheted, hogy Masgyarország tele van anyanyelvi szintű angolllal rendelkező emberekkel.
jó ez nekem tudatlan parasztnak magyarul is s azt hiszem jó néhány embernek példa értékkel bírhat még, ha hottentotta is volt az eredeti
Te meg olvasgasd angolul , csak akkor az angol nyelvterületen tedd a kommentálásod is, hátha ott jobban értékelik
s még mielőtt belekötnél az én helyesírásomba : szándékosan kezdem minden mondatom kisbetűvel s csak és kizárólag kommentekben alkalmazom és csetelésben, a helyesírásom ettől még lehet jobb a Tiednél is
csupán jó lélekkel írtam s nem vitaindítónak, mindegy mit válaszolsz rá...nem érdekel
na szép napot
2015 január 18.
Panta7
nemfontos...hogy a franc enne meg: csak úgy megjegyzem,eszembe sem jutott,hog yez egy eredeti levél ,mert csak amegosztást néztem és elolvastam.
szerintem ez egy nagyon normális Nő levele s igenis rendben van a levél .
azt pedig Te sem képzelheted, hogy Masgyarország tele van anyanyelvi szintű angolllal rendelkező emberekkel.
jó ez nekem tudatlan parasztnak magyarul is s azt hiszem jó néhány embernek példa értékkel bírhat még, ha hottentotta is volt az eredeti
Te meg olvasgasd angolul , csak akkor az angol nyelvterületen tedd a kommentálásod is, hátha ott jobban értékelik
s még mielőtt belekötnél az én helyesírásomba : szándékosan kezdem minden mondatom kisbetűvel s csak és kizárólag kommentekben alkalmazom és csetelésben, a helyesírásom ettől még lehet jobb a Tiednél is
csupán jó lélekkel írtam s nem vitaindítónak, mindegy mit válaszolsz rá...nem érdekel
na szép napot
2015 január 17.
Tom
NÁLUNK MŰKÖDIK....
2015 január 17.
Olsen
Ez a levél bizony rendben van!
2015 január 17.
nemfontos
Borzasztóan pontatlan szöveg, sok benne a félrefordítás. Aki tudja keressen rá és olvassa el inkább az eredetit (angolul).
2015 január 17.
nemfontos
Borzasztóan pontatlan szöveg, sok benne a félrefordítás. Aki tudja inkább keressen rá és olvassa el inkább az eredetit (angolul).
2015 január 17.
Réka
Ahogy a levélben is írja ahol gyerek van ott mindig kapocs is lessz. Ez nem kikerülhető dolog azon szülők akik közös döntéseket hoznak gyermekük nevelésében mindig találkoznak ha van harmadik ha nincs és ezt el kell fogadni. Sokkal rosszabb a gyereknek az ha csak dobálják ide oda viták közepette.
2015 január 17.
Énvoltam
Ez egy hatásvadász faszság, hangzatos semmi.
be is baszna, ha egy ilyen helyzetben nekem a volt asszony osztaná a jótanácsait. Egyrészt felnőtt ember vagyok, tudom mi a "dolgom" egy ilyen helyzetben, nem szorulok senki oktatására, másrészt pont az övére főképp nem. Harmadrészt neki már nem családja az én párom, ne kábítsa magát. Vannak közös gyerekek, de az már nem család, azazhogy nem az a család.
De kár is ebbe ilyen mélységekig belemenni. Ahogy kezdtem is: ez minden gyakorlatiasságot, és ésszerűséget mellőző, hatásvadász lószar.
2015 január 17.
ftcs
Ennek így kéne hogy működjön!!!
2015 január 17.
Söllermüller
amerikaiak..
2015 január 17.
Söllermüller
amerikaia..
2015 január 17.
Renata
Kommenteljen az, aki volt már ilyen szituban. Kissé cinikus az írás. Miért kell levél? Gyakorlatban nem megy? Szóban nem megy? Egyenesen a másik szemébe nem megy?
Leírta, hogy megnyugtassa magát, vagy inkább, hogy ő is elhiggye, hogy ez így működik vagy kéne működnie.
Őszintén, ki ő, hogy bárkinek is az észt ossza? Fordítsuk meg: az "újonnan integrált hölgy" az ő gyermekei nevelésében fog részt venni, miért kell éreztetni vele, hogy itt mi mindennek kell eleget tenni és a többit nem is említem... VICC. Ha jól fog működni, akkor egy KÖSZÖNÖM szó, azért majd hagyja el a száját.
2015 január 17.
Niki
Elvált szülők gyermekei vagyunk öccsémmel. Řn jelen pillanatban örömmel olvasnék ilyesmi levelet anyámtól és nem csak apám párjának hanem apámnak is címezve. Mert amikor apám azt mondja hogy csak azért nem akar jönni az esküvőmre mert ott lesz anyám. Pedig anyámat ismerve meg apa párját is igencsak megértenék egymást. Saját tapasztalat hogy egy idegen helyzetben egy idegennek könnyebb egy levél mint szóban. Szerintem szép gesztus volt. Mert örültem volna én is anno ha a gyerek lett volna az első
2015 január 17.
IPO
Létezik! Én nagyon jól elbeszélgetek az exférjem új feleségével, az exférjem pedig nagyon jól elbeszélget az én férjemmel! Minden rendben :D
2015 január 17.
Renata
Kommenteljen az, aki volt már ilyen szituban. Kissé cinikus az írás. Miért kell levél? Gyakorlatban nem megy? Szóban nem megy? Egyenesen a másik szemébe nem megy?
Leírta, hogy megnyugtassa magát, vagy inkább, hogy ő is elhiggye, hogy ez így működik vagy kéne működnie.
Őszintén, ki ő, hogy bárkinek is az észt ossza? Fordítsuk meg: az "újonnan integrált hölgy" az ő gyermekei nevelésében fog részt venni, miért kell éreztetni vele, hogy itt mi mindennek kell eleget tenni és a többit nem is említem... VICC. Ha jól fog működni, akkor egy KÖSZÖNÖM szó, azért majd hagyja el a száját.
2015 január 17.
passzió
nincs kultúránk a párkapcsolati dolgok elintézésére, és _mindig_ a gyerekek szívják meg. és még szerencséjük van, ha túlélik.
http://index.hu/belfold/2015/01/17/kidobta_a_gyermeket_az_ablakon_majd_utana_ugrott/
2015 január 17.
Nyanyus
Ebben a helyzetben vagyok, de az ex feleség biztos, hogy nem fog ilyen levelet írni nekem, mert annyira rosszindulatú, hogy arra már nincsenek szavak..... 2 lányuk van, nagyobbak már (18, 14), de otthon mind a ketten (Párom és én is) szemetek vagyunk, a gyerektartásból semmit sem látnak a lányok, csak küldi Őket Apához, hogy majd Ő ad (igen, 200 ft.ért is)... holott annak az egyik kommentben említett (hanni) 35ezer forintnak igencsak több, mint a tripláját fizeti!!!!!!!!! Nekem pedig nincs szükségem ilyen álszent dumákra, Rá pedig főleg az életünkbe... de persze én voltam az a szemét, aki rámászott az Ő (akkor még) férjére... nem Ő, aki lebukott az akkori pasival........ és nem Ő, aki az új esély adása után sem tágított a pasitól, hanem az anyukájához költöztette, hogy közelebb lehessen, én pedig "C vágányon voltam addig", mert a Párom korrektül állt ekkor is hozzá, és velem szakított........
Sosem leszünk barátnők, és aki ismerné a történetünket mélyebben, meg is érti, hogy miért nem :) ilyen kapcsolatban, mint a levélíró, meg pláne nem leszünk.... Tóni, teljesen jól leírtad pontokba szedve....
2015 január 17.
J
Könnyű úgy inteligensen hozzáállni,hogy az ember érzelmileg már nem érintett. És meg nem beszéltem arról,ha ez a hölgy esetleg megvolt már a válás előtt....
2015 január 17.
ARG
Szerintem felháborító ez a levél. Milyen jogon osztja az észt az új barátnőnek? Mi köze az egészhez? Én is egy ilyen "új barátnő" szituációban vagyok, nem akarom részletezni, mit szóltam volna, ha az exfeleség ilyeneket címez nekem. Amíg nem észleli azt, hogy rosszul bánnak a gyerekével, addig semmi joga nincsen beleszólni semmibe. A többi pedig nem rá tartozik, ahogy az ő élete sem tartozik másokra. Ez az egész csak arról szól, hogy "majd én megmutatom neked"... Gusztustalan.
2015 január 17.
trinity
Én már voltam mindkét oldalon. Örüljön az, akit elkerülnek ezek a helyzetek, mert akárhogy is végződik, közben olyan, mint amikor bekerülsz a malomkövek közé. ÉS szorult helyzetben nem olyan könnyű tisztán gondolkozni. Áldás, ha a kép a végén így le tud tisztulni. Ritka, de elképzelhető. És a szappanoperás botrányok heylett minél több ilyen történet kellene, hogy végre rájöjjünk, másképpen is lehet, bár ez kib*szott melós dolog. Azt meg ugyi nem szeretjük, könnyebb balhézni és gyűlölködni. Nekem is, persze... :)
2015 január 17.
meaculpa
Én egy paraszt voltam. Miután lelépett NŐvel, megtiltottam, hogy a gyerekek találkozzanak a másikkal, annyira pipa (féltékeny) Egyszer hozott nekik valami ajándékot külföldről, kiszórtam az ablakon. Ha megtudtam, hogy távollétemben elment a meccsükre, irtózatos botrányt csaptam. NŐ ma az egyik legjobb barátnőm, és együtt röhögünk magunkon és 3. nőn. És ez így megy tovább. Gőg, hiúság, sértődés, önsajnálat, egó. Semmi más.
2015 január 17.
sanyi78
ÜDV! Én nem értek, jó pár nőt, férfit. Azt mondják a gyermek az első, de maguk miatt vállnak el mert már valami ok miatt nem szerelmesek, de utána is a gyerek az első, közben sok esetben ezt a példát viszi magával a gyermek párkapcsolatban csak a gyermeknek ártottál vele , pedig ő az ELSŐ...A gyereknek sokkal nehezebb lesz feldolgoznia.. Beszélgetni kell , ha van gyerek, mert Ő az ELSŐ....
2015 január 17.
mara aki lizingel ket gyereket
Hát én egy ilyen fennhéjjázó nagyképű mártírősanya levélre szerintem csak szimplán felnyihogtam volna... Ilyen nincs. Mert az emberek nem így működnek.
2015 január 16.
Leona
A mi Leonánk :) ez kedves :) A párom 3 évig küzdött a házasságukért, azóta van új kapcsolata a feleségének. Megtett minden tőle telhetőt, sikertelenül. Nem miattam mentek szét, én már egy nem működő kapcsolatba érkeztem. Nem értem, miért olyan nehéz elképzelni azt, hogy ha két ember már nem tud együtt boldogan élni, akkor külön folytatják az életüket. A gyerek miatt viszont miért ne lehetne jó kapcsolatot ápolni? Szerintem ez intelligencia kérdése is.
2015 január 16.
Anna
Hät èn akkor a ritka példànyba tartozom, mert hasonló módon fogadtam volt férjem új feleségét, igaz azóta ők is elváltak☺, de számomra első a kamasz fiam boldogsága! Ezt tartsa szem előtt minden szakító pár én ezt javaslom.
2015 január 16.
i
A gondolatok Szépek
2015 január 16.
B.G.
Ez a szitu egyébként vagy akkor létezhet (bár akkor is ritka) ha a nő vált el a pasitól és örül hogy van végre valakije. Vagy ha már régen hagyta el a pasi a nőt és az talált egy jobb férjet magának és már nem haragszik mert boldogabb mint volt, vagy iszonyat nemes jellem lehet, de ez inkább csak a mesében van... :)
2015 január 16.
B.G.
Hát Leona, bocs, ez nem túl valószínű egy szeretői státusz után. Ilyen normálisnak nehéz lenni, ha az embert csalják x ideig, majd lelépnek mellőle. De ne aggódj, tíz-húsz év múlva téged is lecserél két húsz évesre...
2015 január 16.
Gerinc
Íme a mi Leonánk például. Ki most még "büszke" szerető. De nemsokára a Felesége (nagybetűvel) lesz jelenlegi "becsületes" dugópajtijának. Aki ezek szerint még nagyban nős és akinek a felesége otthon a gyerekekkel valószínűleg még mit sem sejt a család háta mögött zajló idilli románcról. Majd egyszer csak apuci előáll a farbával: szeretőm van, szerelmes vagyok, elválok és elveszem Leonát.
S ezek után Leona elvárja a most-még-feleségtől, hogy az majd jóarcot vágjon őhozzá, és gyermekeinek intelmül mindig mosolygós kedvességet és engedelmességet tanácsoljon, mielőtt azok Leonával találkoznak.
Nem is tudom... Leona, és ti többi volt-szeretők-most-büszke-feleségek? Ti komolyan azt várjátok, hogy ex-anyu úgymond kultúráltan, megértően, sőt, akár ujjongva fogadjon benneteket?! S azt a borzalmas tényt is, h ezek után a gyerekei 2 hetente hétvégén azzal a nővel és azzal a férfival fogják tölteni az idejüket mint kis-család, akik tönkretették az ő és a gyerekei életét?!
2015 január 16.
Leona
hm... Nos, én szerető vagyok. Nemsokára a Felesége leszek. Szeretném, ha az ex-feleség is ilyen megértő lenne... :)
2015 január 16.
Gerinc
Helena! Te és a többiek, akik nem írták le, hogyan is lett a kedves pasi a pasijuk/férjük! Majd akkor várjátok, hogy az ex-feleség normális legyen veletek, ha kiderül, hogy nem akkor gabalyodott belétek, amikor még foglalt volt! Akár csak papíron is, de anélkül, hogy elmesélte volna az akkori feleségnek, hogy becsajozási szándékai vannak, mivel nem látja értelmét a házásságának. Azaz: ELŐBB elválni vagy legalábbis tiszta vizet önteni otthon a pohárba, és UTÁNA új-nénit beszerezni! Ha ez a menet, akkor verhetitek a feneketeket a földhöz, ti újak, hogy milyen csúnyán is viselkedik a régi-néni! Addig nem. Örüljetek a foglalt pasi lekapcsolásának volt-anyuciról és viseljétek el, ha sem ő, sem a gyerekek nem örülnek nektek. /Tisztelet itt a kivételnek, akik nem foglalt apára hajtottak rá./
2015 január 16.
Helena
Nagyon szép lenne ha ez minden esetben így működhetne,de nem minden nő viselkedik így a válás után.Én hasonló helyzetbe kerültem,de sajnos a másik oldalon.A most már férjem az én lakásomba költözött és bele betegedett,hogy a kisebbik akkor 16 éves fia még a köszönését is alig fogadta fél évig.Mindig mondtam Neki,hogy várja ki,mert a gyerek is rá fog jönni,hogy amivel az anyja "akna"munkát végzett hosszú távon nem jó.Nekem lett igazam,mert a gyerek amikor az érettségire készült megkért,hogy maradhasson Nálunk,mert ott nyugodtan tudott készülni.Leérettségizett szépen és utána megkért Minket,hogy szeretne Nálunk maradni ameddig lehet,mert nem szeretett volna visszamenni az anyjához.Megengedtük és bármikor szóba került az anyja mindig azt mondtam Neki,hogy "bármilyen az anyukád,akkor az édesanyád".Volt időszak,amikor 2 évig szóba sem állt Vele,de mindig próbáltam segíteni Neki,hogy valamilyen szinten visszataláljon az anyjához.Ennek ellenére a "hölgy" a mai napig áskálódik és elmond Engem mindennek és kreálja a feszültséget köztem és a most már férjem között.Nagyon nehéz ezt kezelni,főleg,ha az úgynevezett elhagyott fél nem bírja elviselni,hogy Őt hagyták el és nem Ő hagyta el a másikat.Nem gondol bele,hogy vajon a férje után miért ment el a gyerek is a már 5 éve külön szobában élő papíron még férje után,mert a saját hibáikat az ilyen emberek soha nem fogják beismerni.Én a férjem volt párjával megpróbáltam kulturáltan beszélni a férjem és a gyerek miatt főként,de amikor az egyik nap még Velem kávézott és pár nap múlva egy ismerősnek ezek után is elmondott mindenféle nőnek,már nem tudok Vele normális beszélgetést folytatni.
2015 január 16.
Rebecca
Olyan nő vagyok, aki mindkét helyzetet kipróbálta. 15 és 20 éves lányaimat 10 éve nevelem egyedül, Apukájuk nem foglalkozik különösebben velük, velem pedig szóba sem áll a nevelésükkel kapcsolatban: "Te akartad, foglalkozz Te velük!" Ez a válasza, mivel én akartam elválni. Ilyen tekintetben egyedül maradtam, ezt is el lehet fogadni.
Az új páromnak van egy 11 éves fia. A válásukról még a megismerkedésünk előtt döntöttek, tehát nem én voltam a katalizátor. Ennek ellenére közel 1,5 évig tartott, mire eljutottak a válási papírok beadásáig. A fiát 1 évig nem mutatta be nekünk, pedig már nálunk lakott. Majd közel két évig a fiát is hozzánk hozta, volt,hogy a hónap több, mint felét nálunk töltötte a kisfiú. Mindeközben a felesége az ő házában élt, pedig el tudott volna költözni, volt hová, de nem akart. Ma már a két nagylányom mellett nem tudom hol altatni a kisfiút, ezért ha az Apukájával vannak együtt, akkor az immáron megüresedett lakásban vannak, mert Anyuka végül elköltözött. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon sokat tettem a kisfiú és közvetetten az Anyukája érdekében, de sajnos ennek soha sem volt értéke.
Azt gondolom, az teljesen normális, ha Anyuka és Apuka a válás után is kizárólag a közös gyerekükről és az azokhoz kapcsolódó feladatokról, tapasztalatokról beszélgetnek, hiszen ez a feladatuk. Nekem azzal van a gondom, amikor csipkés fehérneműről folyik az eszmecsere, s arról, hogy Anyukának milyen személyes problémái vannak, s éppen miért nem tud pasizni. Sajnos nekem azt is meg kellett élnem, hogy a kisfiú iskolai ünnepségén Anyuka beült a párom szülei mellé, nekünk helyet nem foglalt, ezzel ellentétben elküldött bennünket a hátsó sorba, mondván, ott még van hely.
Ilyen helyzetekben nagyon nehéz mosolyogni, s nehéz ugyanúgy együttműködőnek lenni, mint ahogy azt az elején gondoltam. Ehhez két ember kell. Ráadásul az Anyukának mindig alázatosabbnak kell lennie, s mindig arra kell gondolnia, hogy az a másik nő, az Új fog gondoskodni a gyerekeimről, ezért őt nem bánthatom.
A levelet író hölgy azt felejtette el, hogy nem az Új nő integrálódik közéjük, hanem a két gyereket viszi el az Apukájuk, s ők ott már négyen integrálódnak, ahol Anyukának már nincs helye. Akkor teszi bölcsen, ha ebből kimarad, s megbízik Apukában, hogy mindent jól csinál, s nem akarja ezt a négyest irányítani, mert már nem teheti. Egyet tehet, az Új nő kedvében jár, ami kizárólag a gyerekei érdekében történik.
2015 január 16.
kisbogancs
@K
Egyetértek!
2015 január 16.
BB
@Hanni
Igazad van, a magyar pasik ritkán tudnak két családról gondoskodni.
Én 3 gyerekkel maradtam egyedül, és volt úgy, hogy abszolút nem kaptam gyerektartást, és manapság is örülök, ha a felét megkapom.
Mivel vidéki vagyok és kocsim nincs, plusz nem tudok sokfelé szakadni, a gyerekek rengeteg programról, edzésről, zenei képzésről lemaradtak, hiába jók egyes dolgokban. Lúdtalp, szemészet stb kérdések is neccesek, hiába lenne az ilyesmi alapvető dolog. Nem csak a pénz a gond, hanem a másik ember tevékenysége, és az apai szeretet.
Amúgy nyugis a kapcsolat, intelligens válás volt.
2015 január 16.
MaryShelley
Ne azok mondjanak véleményt akik szent és sérthetetlennek látják a házasságukat, hanem azok akik tudják milyen felnevelni egy gyereket a tőle külön élő párjával, hiszen attól hogy valakik elváltak, még a nevelés felelőssége közös. Szerintem ez egy nagyszerű levél egy igen intelligens és nagyszerű nőtől... :)
2015 január 16.
Ki milyen szinten van:
Elnézést, az oldalfrissítés (akár másnap is) újra beteszi az utolsó saját hozzászólást.
2015 január 16.
Ki milyen szinten van:
Ha a szerelmed hazajön és boldogan mesél valamit a napjáról, hogyan fogadod:
- pl. elmeséli, hogy milyen finom sütit evett a cukrászdában és boldog: örülsz neki, mert szereted őt.
- pl. elmeséli, hogy milyen jól esett neki az edzés és boldog tőle: örülsz neki, mert szereted őt.
- pl. elmeséli, hogy milyen jól esett ma a masszázs, amit kapott a munkahelyen: örülsz neki, mert szereted őt.
(gondolom itt a féltékenyek már kiestek)
...
- majd egyszer elmeséli, hogy szerelmes lett másba és boldog...: örülsz neki? Nem? Akkor nem őt szereted, hanem magadat!
A többi mind ebből következik.
2015 január 16.
Szomorú....
Ez a levél annyira sugározza a langyos szívből jövő ,,szeretetet"mindenki felé....
Ez az a tipikus éretlen,felelőtlen ember aki felszínesen van benne egy kapcsolatban,mások életében még a gyerekeiében is majd bűntudatból osztja a ,,szeretetet" .A nagyon felszínen élő valaki!
2015 január 16.
theonice
Tina! Te soha nem voltál férjnél, nincsenek is gyermekeid, talán még igazi kapcsolatod sem volt. Csupán szép elképzeléseid.
2015 január 16.
K
Nagyon intelligens írás, de valójában az új barátnőnek nem osztottak lapot. Szerintem ez egy feltételrendszer a barátnőnek, ami nem fogad el kompromisszumot. Ezt ugyan felkínálja a volt feleség, de nem hagy beleszólást. Habár a barátnő látszólag új, és szívesen látott szereplő a családban, de az ő dolga nem az, hogy hasson a folyamatokra, hanem hogy elfogadja mások hatásait. Szerintem ez mindenekelőtt az édesapa és a barátnő személyes ügye kellene, hogy legyen, ahol a barátnő megismeri, jó esetben elfogadja a férfi szülői minőségét, és saját személyiségével szerez magának szerepet a gyerekek életében.
2015 január 16.
Évike
tudod ki.....Nagyon sok fájdalmat éltél meg, amit elképzelni sem lehet, valószínűleg csak az tudja, aki benne volt. Nem a volt férjed mellett szólok, mert nem védem. Én is elhagytam a férjem, ezért a te volt párod és közém ki lehet rakni az egyenlőségjelet. Én sem vagyok különb nála. Nálunk nem volt hazudozás, nálunk titkolózás volt évekig és bíztam benne, hogy majd a másik férfivel való titkos kapcsolatom fényét veszti és egyszer vége lesz, aztán visszatalálok a férjemhez.Mással is megtörtént, gondoltam szégyent nem hozunk senkire a viszonyukkal, majd megoldódik minden. Az vesse rám az első követ, aki még nem hibázott, gondoltam magamban. De nem hogy megkopott volna, egyre erősebb lett...már annyira, hogy nem ment egymás nélkül...és ekkor kellett elmondani mindent a férjemnek, aki összeomlott.(én is így reagáltam volna biztos). Ebbe az egészbe mindenki belehalt a családomban, én magam is. Amikor azt érzed, hogy jobb vele, mint nélküle, akkor már nem lehet az észre hallgatni. El kell dönteni a gyerekek korától függetlenül, hogy mi a legjobb megoldás, ha van ilyen, mert nincs. Maradok a családban, a férj mellett, bár mással vagyok boldog, vagy váltok. A maradás azért nem jó, mert akkor én magam leszek boldogtalan egy életre és valószínű később jön valaki más, akinél már önző módon a magam boldogságát keresem. Ha megyek, abban az esetben emberek életét teszem tönkre egy időre. Bárhonnan nézzük, zsákutca. Hiszem, hogy az életben nem történnek dolgok véletlenül..lehet, hogy amint te is találsz magadnak egy társat, ráébredsz majd, hogy nem véletlen kellett megélned a sok fájdalmat az exed miatt, mert egy sokkal magasabb szeretetdimenziót fogsz megélni egy másik férfi oldalán. Őszintén kívánom, de ehhez nyitnod és bíznod kell. Az emberek alapvetően jók, ebben hinni kell. Másképp nem megy. A gyerekek miatt jobb "jóban lenni" az exel bármennyire fáj....ők mindkettőtöket imádnak.
2015 január 16.
Kovács néni
Kedves Anyuka! Ébresztő. Nyilván ezer és egy oka volt annak, hogy ez a házasság szétment, de ebből a levélből az derül ki, hogy az egyik közülük az lehetett, hogy a házasságot úgy képzelted el, mint a keltetőgép és a műszaki karbantartója közti kapcsolatot. Ismétlem: ébresztő. Talán még nem késő, ha sikerül elszakadnod az Áldozatkész Anya szereptől (mert ebből a levélből süt a primadonnaság) akár még találhatsz magadnak valakit, akivel ŐSZINTE kapcsolatot alakíthatsz ki. A gyerekeid a süllyedő Titanicon a mentőcsónakért sorban állva abszolút prioritást élveznek. A mártírságod ott felmagasztosul. Bármely más helyzetben nem. Te nem vagy a gyerekek rabszolgája, a férjed nem a te rabszolgád, az új barátnő nem a régi kapcsolat rabszolgája, nincs szüksége arra, hogy jóindulatú leereszkedéssel üdvözöld a Családban, nem kell szótagolva elmagyaráznod a "tudatos munkát és erőfeszítéseket" mert ha a hölgynek megy az ilyesmi, akkor semmi szüksége rá, ha meg nem megy, nem pont tőled fogja megtanulni, hidd el, ugyanis nem vagy az anyja (mint ahogy a férjednek se voltál). Ha flottul mennek a dolgok, az új barátnőnek nem kell téged "sokat" látni - már ha nem akar - mert a gyerekekkel kapcsolatos kérdések nagyjából heti egy email-ben lerendezhetők, a gyerekek pedig lerendezik a saját apjukkal azt, amit ők szeretnének. Közösen úgy döntöttetek, hogy nem toljátok tovább együtt a szekeret - akkor szállj le róla. És főleg ne takarózz az ivadékaiddal. Ők egyenrangú, boldog szülőket kívántak volna, akik nem funkcióknak hanem partnernek tekintik egymást, őket magukat pedig nem "csodálatos embereknek" hanem csak - embereknek. Mindezt úgy írom, hogy nekünk is van két gyerekünk, és nagyon rosszul érintene, ha a férjem egyszer csak lelépne valakivel (mondjuk éppen ezért próbáljuk együtt, közösen úgy alakítani a dolgokat, hogy lehetőleg senki (se szülő, se gyerek) se érezze a Hatalmas Felelősség Súlyát, a Családi Áldozatvállalás Fontosságát, a Joggal Elvárt Hálát és a hasonló nagybetűs baromságokat).
2015 január 16.
Lecter Hannibal
Tudod ki! Az obiban jó féle fejszéket lehet kapni.
Évike! Tipikus vagy.
2015 január 16.
pppp
n+120-ik kattintás/lájk/hatásvadász kamu baromság.
Khm... Akarom mondani nagyon szép, hihető történet.
2015 január 16.
Geréné
Nem mert a csajnak is van párja már. Ezért irta, hofy igazi és nevelőapja...
2015 január 16.
Tokále
Olvastam egy cinikus és önző női levelet ahol az elvárások dominálnak! Egy maszkot érzek a nő lelkén és arcán amit az elvált nő hord! Én inkább kíváncsi vagyok az előzményekre, hogy pl: miért váltak el? Ki indítványozta a válást? Minden megtették, hogy a kapcsolatuk megmaradjon, ha már nagyszerű férfinak titulálja az exét? "De nem nekem"? Szóval a férfi egy eldobható tárgy? Brrrrrrr, kiráz a hideg. Ezt kedves Tina, már az első megismerkedési hónapban kellett volna eldönteni magában, nem miután megszületett a gyerek! Mindig mondtam, hogy a szeretettet nem lehet kiskanállal adagolni, vagyis akkor amikor az egyedül élő szülő meglátogatja gyerekeit arra a pár napra vagy eseményre, hanem amikor a család együtt van. Na akkor kellett volna mindent megtenni, hogy --együtt-- harcoljanak a közös élményekért és boldogságért. Szálljanak már le hölgyeim a kastély tornyából ahol az elvárások dominálnak a realitás talajára!
2015 január 16.
ok
Egy gondoskodo anya !!!!!
2015 január 16.
I.I.
Ez mi??????" nem lesz furcsa a gyerekek igazi ès nevelôapja között ülni" Akkor ez egy meleg sztori, vagy egy hatalmas baki az írásban????
2015 január 16.
aha
Tök normális
2015 január 16.
Hajdu Renii
Szerintem korrekt... Nem kell feltétlén hajtépve egymásnak esni csak mert így alakult... Nem passzoltak egymáshoz és ennyi attól a gyereknek a szeretetet kell éreznie, nem a rivalizálást
2015 január 16.
Peti
Amelyik nő ezt írta az vizsgáltassa meg magát egy orvossal :(
2015 január 16.
Zzé
Rosszindulatú,projektáló,önmagából kiinduló... szánalmas azt ilyen nő. :(
Semmi köze a szeretethez a levelének.De semmi!!!
Poénnak elmegy a levél,de térjünk már észhez.... ez nem szeretet,ez nem jó szándék!!!
És tulképp kiről is szól??? Magáról a levél írójáról ...
2015 január 15.
F J
Én tudom,hogy mire gondolt.Én is és a volt párom is összhangba maradtunk,hisz van egy lányunk,és ha feszültséget érez köztünk megpecsételjük az életét.Sokan mondták,hogy nagyon emberségesen bánunk egymással,nincs nap hogy ne beszélnénk.Együtt éltünk 18 évet és elmúlt.Nem kell azért marni egymást mert együtt nem megy.Én is és Ő is emberek maradtunk, a gyerekünk sem sínli meg hogy szétváltak útjaink.
2015 január 15.
Szabó Krisztina
Én voltam olyan helyzetben, hogy a gyermekeim apjának az új barátnője úgy megkedvelt engem, hogy Karácsonyra még ajándékot is hozott nekem (is)

!!! :) :) :)
2015 január 15.
12...3
Én voltam màr ilyen helyzetben. Pontosabban én voltam az 1. szàmú feleség és a 2. szàmúval működött is kb 10 éven àt a fenti cikkben leìrtak szerint, szinte szórul szóra. Sokan irigyeltek is minket a màr giccsesen idilli "csalàd" miatt. Mìg nem belépett a képbe a 3-as szàmú és mindent felborìtott... Apjuk az én lànyaimmal kb 4 éve nem beszél, a 2-eske lànya csak eszközévé vàlt sok gusztustalan acsarkodàsnak... Màr csak mi vagyunk jóban: az 1-es és a 2-es... Pedig megérdemelt volna ő is normàlis utódot, egy olyat, amilyen ő volt az én gyerekeimmel és velem...
2015 január 15.
tudod ki
Évike! Sajnos mikor kicsi gyermek is sérül egy olyan döntés miatt, mint amit te is meghoztál, akkor már nem olyan egyszerű a helyzet. Igen, én a "sérült" oldal vagyok. Engem csak az eljárásmód bántott rendkívül, az a mérhetetlen sok hazugság, amit addig hallottam, amíg nem bírtam tovább és azt mondtam, hogy elég. Menjen!
2015 január 15.
psz
Hasonló helyzetben vagyok, de a srácok vér szerinti apjával még soha, egyetlen szót sem beszéltem. Ők (mármint a párom és a vér szerinti apuka) természetesen beszélnek a nevelésről, ez normális, de semmi egyéb extra - pontosan úgy, ahogyan a fenti cikkben is látható. Viszont nincs közös program abban az értelemben, hogy mindannyian ott lennénk. Nem célom, hogy átvegyem a szülői szerepeket, persze segítek, amiben csak lehet. De "apa" nem én vagyok.
2015 január 15.
 
Nagyon tanulsagos cikk., dokkal egyszerűbb lenne egy ilyen helyzetet kezelni ha mindenki igy gonfolkozna.
2015 január 15.
Szilvi
Kedves J! Telitalálat!
2015 január 15.
egy gyermek
Nem tudom, miért ne lehetne így kezelni a dolgokat. Szüleim még baba koromban váltak el, több mint 20 éve. Apám pár évvel késõbb újból megházasodott, egy jóval fiatalabb nõt vett el. Sosem voltak barátnõk, de semmi feszültség nem volt köztük. Az "új nõ" sosem akart az anyám vagy a barátnõm lenni, de mindig nagy szeretettel fordult felém, igyekezett mindent megtenni, hogy számomra is legtöbbet hozza ki a helyzetbõl. Ezek a dolgok testvéreim születését követõen hatványozottan igazak voltak.
Édesanyám azóta is egyedülálló, de ennek az az "egyszerû" oka van, hogy nem talált olyan párt gyerekkoromban, aki megfelelõen tudta volna kezelni, hogy neki van egy kislánya, késõbb viszont én nem tudtam volna elviselni, félig már felnõttként, hogy egy új ember mondja meg, hogy mit és hogyan...

Persze csonka családban felnõni általánosságban véve nem jó. Igaz továbbá, hogy a gyerekeknek így vagy úgy, de el kell fogadniuk a szülõk döntését, de ezt maguknak a szülõknek is meg kell tenniük, különben az egymásra mutogatás, a hibáztatás, stb. miatt az egykori családból végül senki sem élhet boldog életet...
2015 január 15.
Deák barbara
Szerintem tök rendben van, ez egy más perspektíva, és valljuk be, minden sokkal hamarabb megtalálja az útját, ha így állnak hozzá! Könnyebb lenne így!
2015 január 15.
Évike
Kétségtelen, a sértett, sérült félnek mindig sokkal nehezebb feldolgozni.
2015 január 15.
J
Könnyű úgy inteligensen hozzáállni,hogy az ember érzelmileg már nem érintett. És meg nem beszéltem arról,ha ez a hölgy esetleg megvolt már a válás előtt....
2015 január 15.
Runo
A lényeget csak én láttam meg?
"Sok ismerősöm tőlem is megkérdezte: nem lesz furcsa a gyerekek igazi és a nevelőapja között ülni?"
2015 január 15.
Évike
"tudod ki"-nek üzenem, ezt írtad: "Évike! Csalódni fogsz hidd el! :)" Lehet, hogy igazad lesz, de az is megtörténhet, hogy nem. Az ismerőseim között vannak olyanok, akik csalódtak, de vannak, akik rácáfoltak és minden szépen működik. Recept és garancia,- mint az életben semmire,- erre sincs. Két emberen múlik minden és ugyebár tudjuk, hogy pár év alatt minden szép, évtizedek alatt már minden kapcsolatban vannak fekete foltok. Nem kell Istennek feltüntetni az új partnert, mert esendő emberek vagyunk. Én magam sem teszem. De egy valamiben hiszek és biztos vagyok, bárhogy alakuljon az életem. Bármi történik, csak magamnak köszönhetem. Földöntúli boldogság? ....hát jöjjön...ha fenékig kell a méregpoharat üríteni? .. hát elfogadom. Szemrehányást soha senkinek nem tehetek és teszek. Az én DÖNTÉSEM. Egy biztos, szeretetben váltunk el és az érzést, hogy a két gyönyörű gyerekemet neki köszönhetem soha senki nem veheti el tőlünk. Nem élek vele, de SZERETEM. Így is lehet, csak keveseknek adatik meg....mert az önzőségük, féltékenységük, kisajátításuk, uralkodni akarásuk erősebb és ezzel megölnek mindent. H tudnád, de tudod, hányan élnek olyan házasságban, hogy látszólag minden rendben, aztán zárt ajtók mögött férges minden. Minden ember szabad döntése a saját sorsa. Van, aki fel meri vállalni, van aki nem. Ezt mindenki maga tudja. ..:):)
2015 január 15.
egy gyermek
Nem tudom, miért ne lehetne így kezelni a dolgokat. Szüleim még baba koromban váltak el, több mint 20 éve. Apám pár évvel késõbb újból megházasodott, egy jóval fiatalabb nõt vett el. Sosem voltak barátnõk, de semmi feszültség nem volt köztük. Az "új nõ" sosem akart az anyám vagy a barátnõm lenni, de mindig nagy szeretettel fordult felém, igyekezett mindent megtenni, hogy számomra is legtöbbet hozza ki a helyzetbõl. Ezek a dolgok testvéreim születését követõen hatványozottan igazak voltak.
Édesanyám azóta is egyedülálló, de ennek az az "egyszerû" oka van, hogy nem talált olyan párt gyerekkoromban, aki megfelelõen tudta volna kezelni, hogy neki van egy kislánya, késõbb viszont én nem tudtam volna elviselni, félig már felnõttként, hogy egy új ember mondja meg, hogy mit és hogyan...

Persze csonka családban felnõni általánosságban véve nem jó. Igaz továbbá, hogy a gyerekeknek így vagy úgy, de el kell fogadniuk a szülõk döntését, de ezt maguknak a szülõknek is meg kell tenniük, különben az egymásra mutogatás, a hibáztatás, stb. miatt az egykori családból végül senki sem élhet boldog életet...
2015 január 15.
Évike
"Ki milyen szinten van"-nak üzenem, hogy nagyon egyetértek azzal amit írt...én is így gondolom. Akik feltételek nélkül szeretik egymást emberileg, akár még le is tudnak mondani egymásról, mert a legjobbat szeretnék a másiknak. Nehéz, nagyon nehéz ez...de már egy másik szeretetdimenzió, amiről beszélünk...ezt kevesen értik meg. Aki nem élt át ilyet, az nem is tudja, mi ez.
2015 január 15.
Ki milyen szinten van:
Ha a szerelmed hazajön és boldogan mesél valamit a napjáról, hogyan fogadod:
- pl. elmeséli, hogy milyen finom sütit evett a cukrászdában és boldog: örülsz neki, mert szereted őt.
- pl. elmeséli, hogy milyen jól esett neki az edzés és boldog tőle: örülsz neki, mert szereted őt.
- pl. elmeséli, hogy milyen jól esett ma a masszázs, amit kapott a munkahelyen: örülsz neki, mert szereted őt.
(gondolom itt a féltékenyek már kiestek)
...
- majd egyszer elmeséli, hogy szerelmes lett másba és boldog...: örülsz neki? Nem? Akkor nem őt szereted, hanem magadat!
A többi mind ebből következik.
2015 január 15.
Szamóca
A levél azért veszélyes, mert az olvasó aktuális lelkiállapota, előitélete, tapasztalata, félelme az őszinte és partnerségre törekvő sorokat is felhanggal tűzdelheti meg. És igen, lehet ez a levél öntelt és kioktató és az alfa nőstény laposztása is. Sajnos a VIP család szétvállásakor mindenki sérül. Az új családtagok is. Milyen a jól működő patchwork családmodell? Mindenkinek más. :)
2015 január 15.
hanni
Tóni: Én sem vitatom a Te igazságodat. Bár az is része annak, amit irtam, hogy a "magyar férfiak többsége nem tud két családot eltartani..."
A férfiak jövedelmének egy része nem mindig legális - pl. a vállalkozóké, de másoké sem... - tehát az a 40 százalék nagyon kevés is lehet a "régi" asszonynak. Ha ott marad két kisgyerekkel egyedül és kap havi 35 ezret tartásdijként a régi férjétől... hát annyira gazdag nem lesz tőle. Annyi bizonyos, hogy mindig az a fél sérül erősebben, amelyiket elhagyják egy másikért... akár a férfi hagyja el a nőt, akár a nő a férfit... az elvált férfiak helyzete sem rózsás, tényleg nem.
2015 január 15.
Szamóca
Tizenkettő éve váltunk el.Közös gyermekünk és a " családi egységünk" érdekében nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a közös nevelési elvek megtartására, egyeztetésre. Én csak most tudnám tiszta szívvel elküldeni ezt a levelet. Azért, mert ma pont így gondolkodom. Mert most nagyobb az összhang apa és anya között, mint valaha. Azért, mert kellettek az új párok, a gyerekek mindannyiunk életébe. Így lett kerek a történetünk, így lett szines a mi patcwork családunk.:)
2015 január 15.
Zsani
Kedves Tóni! az én ex férjem nem fizet gyerektartást. Azt mondta nem megy el hivatalosan dolgozni mert nem szándékozik fizetni. Ja! És ha kiállok a " közös gyerekek" érdekei mellett szétveri a fejemet. Nem kértem,hogy vigye a gyereket edzésre nem kell a beteg gyerek mellett ülnie a kórházban sem. Neki "nincs" kötelezettsége csak élni az új nővel. Kérdezem joggal haragszom-e valakire aki nem mondja neki, hogy ez nem szép. És akarnék-e egy olyan férfival élni akiben nincs felelősség tudat. Ha baj lesz ő is megy a kukába??
2015 január 15.
zonopon
Érdekes ellentét:
Én a levélből az írójának mentális fejlettségét, ego-jával jóban lévő személyiségét olvastam ki, csodálva (és teljesen egyetértve) a gyerekek tényleges érdekeit előtérbe helyező hozzáállását.
Viszont megmutattam egy barátomnak, akinek gondolkodása, intelligenciája miatt általában szívesen meghallgatom a véleményét. Ledöbbentett: minden mondatból az író fájdalmát, sértettségét olvasta ki, valamint a címzett felé irányuló utálatot, döfködést.
Mintha nem ugyanazt a szöveget olvasnánk!
Minden mondatáról elmagyarázta, hogy annak miért van sértő, rosszindulatú, piszkáló, stb. jelentése.
Megpróbáltam más szemmel (hozzáállással) elolvasni. Nekem nem sikerült más eredményre jutni, bár azt látom, hogy aki mindenképpen negatívat akar kiolvasni belőle, az biztosan talál benne segítséget hozzá.
2015 január 15.
hanni
Az a helyzet, hogy a magyar férfiak többsége képtelen két családot eltartani. Vagyis a "régi" gyerekeinek kevesebb jut, mint az "új" gyerekeinek, pénzből is, szabadidőből is, élményekből is, odafigyelésből, gondoskodásból stb. A "régi" asszonyra sokkal több hárul, különösen ha neki nincs új párja, és a gyerekek még nem felnőttek, mivel a férje lelépett egy új nővel, neki sokkal kevesebb lett a pénze, az ideje, sokkal több lett rajta a teher. Meglehetősen ritka eset, amikor az ex-férj a "régi" gyerekeit is hurcolja edzésre, angolórára, stb., vagy sportorvoshoz, fodrászhoz, bárhova. A hétköznapi teendők a "régi" asszonyra maradnak. Szóval mindez nemcsak intelligencia kérdése, hanem sok-sok gyakorlati probléma is. És az agyonterhelt "régi" asszony lehet hogy nem tud olyan felhőtlenül mosolyogni, amikor az "új" (esetleg sokkal fiatalabb) asszony megjelenik a " régi" gyerek ballagásán... Amikor egy jólkereső férj lép le egy új nővel, akkor pláne... Arról már nem is beszélve, hogy a féltestvér gyerekek mennyire megérzik, ha az "új" gyerekek életszinvonala magasabb, mint a "rgéi" gyerekeké...
2015 január 15.
Tóni
@Hanni teljesen rosszul látod a dolgokat. Előfordulhat ilyen is, amit írsz, de a valóság nem így működik. 1.) A bíróság az anyának ítéli a gyerekeket, akkor is, ha nyilvánvalóan sokkal rosszabb körülményeket tud biztosítani a gyerekeknek. A bontópereknél nem állnak sorban a nők, hogy "Kérem, bírónő, ítélje az apának a gyereket, mert jobban keres, és még szeretném a továbbiakban a fizetésem tetemes hányadát átutalni az apának." 2.) A válás után a "régi" asszony kapja a volt férje fizetésének jelentős részét; általában két gyerek után 40%-ot. Hogy aztán ezt mire költi, azt ő dönti el. 3.) Ebből kifolyólag, ha a volt férj ki is lábal valahogyan a nyomorból, egy új partner szemében az előző feleség rohadt nagy szálka marad, mivel a párjának a fizetését elviszi, a közös gyerekekre nem jut annyi, pláne a kapcsolatukra. 4.) Ezután az új partner megtehet mindent, a kölykök nem érzik át a gyerektartás súlyát, csak azt, hogy a régi anyuka "nevelte fel" őket. 5.) Ezen kívül meg lehet hallgatni a régi anyukát, hogy a szemét apád meg a rüves ribizlije.
2015 január 15.
Tudatos
Ugyanakkor az is igaz, hogy egy ilyen levelet ténylegesen elküldeni...hát nem éppen előnyös és nem fogja elősegíteni azt, amiről Tina ír... Dehát, amint a címből kiderül, ez egy NYÍLT LEVÉL, tehát egész más a célja és nem egy konkrét személynek íródott. Inkább példát mutat, hogy: lehet így is.
2015 január 15.
Zsani
Válásom után 3 gyerekkel egy olyan kapcsolatban élek ahol egy kislány van. Nem tudom örülnék-e egy ilyen levélnek de az biztos, hogy nem könnyű másodiknak lenni. Nem biztos, hogy az ex miatt, hanem a gyerek miatt. 2 év után már nem ellenségnek lát és nem hallom azt, hogy " anya nem így szokta ". Nekik is nehéz főleg ha nincs egy olyan anyuka mögötte aki elmagyarázza hogy egy "másik" háztartásban mások a szabályok is adott esetben. Bár hozzáteszem mindent megteszünk és mindent megkap amit szeretne. Az én 3 gyermek apukája szerint Ő már nem tartozik felelősséggel a 2 kiskorú gyermekért. Az ő párja nem köszön a gyerekeknek és nem is szeretné ha a közelükben lenne bármelyik is. Ha írnék is neki ilyen levelet semmi haszna nem lenne hiszen ahhoz inteligens embernek kéne lennie. Ennek akkor van értelme ha az "új beszállók" is partnerek szeretnének lenni. De kevés az ilyen.
2015 január 15.
Tudatos
Nos, semmiféle cinizmust nem éreztem a levélből. Akik ezt érzik, jó példáját mutatják annak, hogy az úgynevezett valóságot mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi. Igen, jó lenne, ha mindenki eljutna - és idővel (nem egy életet értek ez alatt) mindenki el is fog jutni. A szeretet mindent megold. Minden más a te félelmed és a le nem zárt, fel nem dolgozott múltadból eredő fájdalom. Ha most azon, amit olvasol tőlem feldühödsz, csak még jobban megerősíted ezt. :)
Három éve élek együtt az exemmel egy másfél szobás lakásban. Nem így volt tervezve, elsősorban anyagi okokból így alakult. Ideális? Nem. Örökre így marad? Nem. Meg tudtuk úgy oldani, hogy - néha apróbb veszekedésekkel persze - normálisan együtt tudtunk élni, sőt bizonyos munkákat megosztani? Igen. Sőt, barátok is maradtunk (de nem szeretők). Igen: ehhez az is kellett, hogy mikor szétmenjünk, mindketten ki is tudjuk mondani egymásnak, hogy "azt szeretném, hogy megtaláljad azt az embert, akivel boldog leszel.". Ennyi. Ja, és egyikünk sem tökéletes. Messze nem.
2015 január 15.
Béci
Szerintem teljesen egyértelmű dolgokat irt le.... Ezeket nem is kell leírni,hiszen egyértelműek.Nem értem.
2015 január 15.
hanni
Az a helyzet, hogy a magyar férfiak többsége képtelen két családot eltartani. Vagyis a "régi" gyerekeinek kevesebb jut, mint az "új" gyerekeinek, pénzből is, szabadidőből is, élményekből is, odafigyelésből, gondoskodásból stb. A "régi" asszonyra sokkal több hárul, különösen ha neki nincs új párja, és a gyerekek még nem felnőttek, mivel a férje lelépett egy új nővel, neki sokkal kevesebb lett a pénze, az ideje, sokkal több lett rajta a teher. Meglehetősen ritka eset, amikor az ex-férj a "régi" gyerekeit is hurcolja edzésre, angolórára, stb., vagy sportorvoshoz, fodrászhoz, bárhova. A hétköznapi teendők a "régi" asszonyra maradnak. Szóval mindez nemcsak intelligencia kérdése, hanem sok-sok gyakorlati probléma is. És az agyonterhelt "régi" asszony lehet hogy nem tud olyan felhőtlenül mosolyogni, amikor az "új" (esetleg sokkal fiatalabb) asszony megjelenik a " régi" gyerek ballagásán... Amikor egy jólkereső férj lép le egy új nővel, akkor pláne... Arról már nem is beszélve, hogy a féltestvér gyerekek mennyire megérzik, ha az "új" gyerekek életszinvonala magasabb, mint a "rgéi" gyerekeké...
2015 január 15.
kisbogancs
Szia "Kedves"! Bocs, de ez a neved itt:)) -én is nő vagyok,és vicces így a megszólítás. De én is pont így látom, ahogyan Te, és ugyanez jutott eszembe. Nem szívesen kapnék ilyen levelet, mert attól még, hogy kedves(kedő), még kéretlen, szerintem kicsit már az intim szférába is tolakodó. Épp csak annyira, hogy a másik nem biztos, hogy észreveszi, de valahogy rossz érzés fogna el egy ilyet olvasva.. szóval én nem lennék a leendő nő helyében :)
2015 január 15.
tudod ki
Évike! Csalódni fogsz hidd el! :)
2015 január 15.
Évike
Létezik ilyen, igen. Nagy-nagy érzelmi intelligencia kell mindhárom fél részéről, hogy kulturáltan menjenek a dolgok. 4 évig volt viszonyom a főnökömmel, 27 év házassággal mögöttem a férjem által, két felnőtt gyerekkel. Soha nem hittem, hogy velem mindez megtörténhet. Külön költöztünk a férjemmel, aki azt mondta, ha "velem nem vagy boldog, hát légy az mással". Pokolian szenved a mai napig, de soha egyetlen rossz szót nem mond rám sem a hátam mögött, sem a közös felnőtt gyerekeink előtt. Nem kívánunk egymásnak rosszat, ha segíteni nem tudunk, ártani nem akarunk. Az új párommal nincs a férjemnek kapcsolata..én ezt tiszteletben tartom. Néha úgy érzem, cserben hagytam, de boldog vagyok az új párom oldalán. A férjem iránt olyan mérhetetlen hálát érzek, amiért el tudott a saját fájdalma árán is engedni, amit nem tudok szavakkal kifejezni. Szeretném, ha ő is boldog lenne egy másik nő oldalán. Emberként nagyon szeretem, bár a vágyaim más karjába vittek. Sokan ezt nem értik meg.
2015 január 15.
Ági
Ha egy nő aki ilyen intelligensen, letisztulva meg tudja hogyan kéne menni egy dolognak és erre van egy hasonlóan intelligens ffi, akkor hogy hogy nem tudták, akarták megoldani a saját házasságuk problemajat?
2015 január 15.
Én
Egyébként az én párom neje is azt közölte velem - egy a saját férjét ócsároló levelében - hogy a férjével együtt "őket" is megkaptam. A gyereket megértem, ha elfogadná az új helyzetet én lennék a legboldogabb mert a páromat is végre maradéktalanul boldognak láthatnám, de a feleség "beköltözésével" a kapcsolatunkba nemigen értek egyet. Személy szerint nem vágyom sem a barátságára, sem a közös programokra. A gyereknevelés kérdése meg rájuk, kettejükre tartozik. A saját gyerekeim nevelésében sem kérem ki a véleményét vagy a tanácsát.
2015 január 15.
Én
Nehéz igazán tárgyilagosan és helyesen kezelni ezeket a helyzeteket, közös érdek a gyerekek további - lehetőleg változatlan - helyzete, és persze mindenkinek meg kell barátkozni az újonnan kialakult helyzettel, ehhez meg nem kevés türelem, kitartás és intelligencia szükséges.
2015 január 15.
Szemes
Kora! Tipikus példája vagy a szkepticizmusnak és a sz.keverő nőnek. :D
Ha téged megcsaltak,onnantól kezdve minden férfi nőcsábász meg aki téged megcsalt az mindenkit meg fog szerinted...
Vizsgáltasd ki magad,mert paranoiás is vagy nem kicsit.. ha megcsaltak akkor ott valamit nem jól csináltál valóban Te sem.
2015 január 15.
Én
Ez gyönyörű is lehetne ha működne...de mi van akkor ha a sértett feleség az új kedves ellen hangolja a gyereket, mindent elkövet, hogy lejárassa - még a volt férjét is, és hát a gyerek is ( 16 éves nem kicsi már ) inkább autó alá akar ugrani semmint az apja új életével megismerkedjen, de azt azért elvárja, hogy apuci hurcolássza a kis seggét nap mint nap az iskolába és vissza. Családi képek az ünnepeken ahová az álszent anyós az új barátnőt -aki mellesleg a fiát olyan boldoggá teszi amilyennek még nem látta senki - nem akarja látni, de a volt meny - akit addig persze utált - ott tündököl és készülnek a családi együtt képek....ilyenkor hogy legyen az ember tárgyilagos és higgadt, és megértő????
2015 január 15.
Franci
Második vagyok, és van az exemnek is új kapcsolata. Míg a kedvesem volt feleségével nagyon normális a kapcsolatunk. A jelszó mindent a gyerekekért, addig az exem "nője" egy boszorkány. A kapcsolat olyan mélyen megromlott, hogy nem csak engem bántott, hanem a két közös gyermekünket is, közben a külvilág felé igyekszik engem sötéten lefesteni. Beteg eltorzult emberekkel nem lehet normális kapcsolatot létrehozni, ehhez inteligens gyermeküket szerető FELNŐTT emberek kellenek, és akár működhet is.
2015 január 15.
Lana
Minden ex-feleségnek örök aduász lesz a közös gyerek...sajnos én a másik oldalról tapasztaltam meg (új nő).
Arra lennék kíváncsi, hogy pl élt át-e olyat "új nő", hogy le kell mondania a gyerekvállalásról, mert a pasija már nem akar több gyereket...én ebben voltam érintve.
2015 január 15.
loli
Már az első négy sornál tudtam mi lesz a végén. Ugyan azt ismételgeti. Legszívesebben megfojtaná az új nőt. Egy puncsos púderes maszlag. Attól kezdve utálnám miután elolvastam ezt a kioktató nagyképű levelet.
2015 január 15.
LimLom
Tamás és Apa,
"másik" nőként, teljes mértékben egyetértek a hozzászólásaitokkal.
2015 január 15.
Mária
Nekem sikertörténetem van a volt férjemmel és a feleségével. De ehhez kellő intelligenciával kell, hogy rendelkezzen mindenki. És persze jó adag szeretettel a szívben.

Az első időszakban nyilván nem borultunk egymás nyakába. De beszélgettünk, voltak közös programjaink, családi események együtt, és kellemes társaságnak bizonyultunk egymás számára. Azóta voltak közös nyaralásaink, kirándulásaink. Mostanra mondhatom, hogy ő nekem egy jó barátnő, jó testvér.

Biztosan közös sorsfeladatot vállaltunk, és így hozott össze minket a sors. :)
2015 január 15.
Kedves
Én is második nő vagyok. (Már a válásuk után ismertem meg a párom.)
Nem szoktam hozzászólni semmihez, de ez mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. :) Érdekes, hogy tényleg mindenki kicsit máshogy értelmezi a sorokat. De ez nem is gond.
Én személy szerint kedvesnek tartom a levelet, de őszintén szólva sohasem szeretnék ilyet kapni. Először is azért, mert a gyereknek van anyukája és apukája, a nevelés az ő dolguk. Másodszor, soha meg sem próbálnék az ex feleség "barátnője" lenni... Biztos személyes beállítódás, de én kétlem, hogy ez valamelyik részről is őszinte lehetne.
A tiszteletet meg távolról is meg lehet adni. Szerintem többet ér, ha a gyerek előtt sem(!) teszünk negatív megjegyzéseket az anyjára... és részemről itt van a pont. :)
2015 január 15.
LimLom
Jól megfogalmazott, korrekt levél, egy FELNŐTT, értelmileg és érzelmileg is intelligens, érzelmileg a volt férjéhez már NEM kötődő NŐtől.
Az iróniát és a cizimust én is kihallom belőle itt-ott, de nekem ez nagyon bejön. Annak ellenére, hogy én a "másik" oldalt erősítem, vagyis én (is lehetnék) lennek "A" címzett. :)
Ám, a valóság nem ennyire cukorszirup. Mindegy, miért lett vége a házasságnak, mindig más, az új társ a "felelős" mindenért - függetlenül attól, hogy mennyi az eltelt idő a válásuk és az új kapcsolat létrejötte között.
Rohadtul ritka az ennyire korrekt, egyenes volt feleség. Tapasztalat.
(És megkockáztatom a megkövezést, ritka manapság az ennyire korrekt és őszinte ember is.)

A válaszlevelet véletlenül nem sikerült ettől a szuper ex-től megszerezni? Kíváncsi lennék arra is. :)
2015 január 15.
Apa
Ez egy vicc épphogy a nők leszarják mi lesz a gyermekkel a társkeresőkön nem egy le is írja hogy van gyermeke de azzal nem kell foglalkozni. A feleségem is azt mondta hogy az új faszija őérte van s nem a lányunkért. Sok nő nem foglalkozik azzal hogy az új ember példa lesz a gyermek életében és felelős a gyerekért is ha már sűrűbben látja mint az igazi apja!
Lehet én ismerek szörnyű nőket, ez a levél egy másik bolygóról van, vagy csak egy vicc.
2015 január 15.
Maruszlya
Igen!Sajnos előfordul hogy még az ex próbál mindent normálisan csinálni "összehaverkodni" az újdonsült menyecskével addig a friss lánykának teljesen más az elképzelése.Sajnos én is elég közelről tapasztaltam ezt hogy nem mindig érdemes ilyen jószándékúnak lenni.Egyik gyerek a régi anyukával másik az újjal.A kisgyerek meg az édesanyját a keresztnevén szólítja a "kedves" mostohát meg anyának.Összetört szíveket látok de sajnos senki nem csinál ez ellen semmit nekem meg nem jogom belefolyni.
2015 január 15.
Szofy
Én ezért nem fogok sose olyan pasival összejöni akinek van gyereke már
2015 január 15.
 
Bravo.
2015 január 15.
Alice
Ha ráébred egy pár, hogy nem működhetnek hosszútávon együtt és méltósággal (gyermekek esetén különösen!) mennek szét, akkor egy ilyen dolog még akár működhet is.
De mi a helyzet abban az esetben, ha egy hosszú ideig tartó aljas megcsalás végén, hirtelen jön a válás és a megcsaló apuka együtt marad a szeretővel? Ilyenkor mindig a megcsaló fél várja el, hogy a sértett oldal engedjen és lépje meg a hasonló, abben a levélben leírt dolgokat.... Miért lépné meg?
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Ha ő így vetett véget a kapcsolatának, ne várjon gesztust. Ilyen esetben már az is nagyvonalú a sértett részéről, hogy esetleg a gyereken/gyermekeken kapcsolatos információkon túl másról is kommunikál a másik féllel.
Ebben a cipőben vagyok. Nem akarok soha hallani arról a nőről, akivel éveken keresztül csalt a férjem és most a felesége. Nem akarom látni, nem akarok tudni róla... de beszélni sem.
Hosszú ideig tartott elfogadnom azt is, hogy egy háztartásban van a gyermekeimmel akkor, amikor azok az apjuknál vannak.
2015 január 15.
FB
a legjobban az édesek és mostohák c. film mutatja be a szituációt.
2015 január 15.
ez a véleményem
http://www.scarymommy.com/stepmother-letter/?socsrc=pmmhuffpost
2015 január 15.
Eszter
Igen,jó lenne,ha senkiben nem maradna tüske és az első házasságból született gyermek sem sérülne! A valóság mindig más! A második feleség általában "jobban szereti" párja első házasságából született gyermekét,mint a saját édesanyja! Sőt, el is kell venni a gyereket az édesanyától,mert alkalmatlan a nevelésre,hol ott évekig nagyon megfelelt apukának a nevelése!( Apuka fütyült az egészre! ) Három év pereskedés után sem sikerült,így most már az "új" feleség sem ragaszkodik annyira a gyermekhez,sőt már kijelentette,nem szereti a gyermeket,van már két másik saját! Ezt érezteti a kislánnyal is,aki sírva jár a kapcsolattartásokra! De még mindig nem volt elég,annyira irigyli és gyűlöli az "elsőt",aki ma már boldog házasságban él,hogy tudja ,a kislányt bántva tud továbbra is fájdalmat okozni az exnek! Négy éve folyik a per,most éppen azt akarják,többet legyen ott a gyermek!!!! Hiába sír könyörög a kislány,apának a jogaival érvelnek,holott Ő fütyül az egészre,a neje mozgatja a szálakat ,átgázolva ,tönkre téve egy ma már tíz éves gyermeken! Sajna elég sok ilyen Új feleség van, hiába ír itt akárki is ilyen levelet!
2015 január 15.
Kora
Attila : nem vagyok tökéletes, de igenis büszke vagyok magamra, mert mertem jól dönteni, és a másik is megkapta amit megérdemelt. Egy pasi ha csalja a feleségét, az mindegyiket csalja, nem feleségtől függ. Az a hülye aki azt hiszi, hogy majd ő lesz a kivétel.
Hölgyeim: most veletek csalnak, később titeket. Csak úgy tudjátok kivédeni, ha valami matuzsálemhez mentek feleségül, de azt ti fogjátok megcsalni. Ilyen ez.
2015 január 15.
Ica
Igen ez lenne a normális viselkedés, de őrült nehéz. Én is így próbáltam, de nem mindig sikerült. Lehet hogy cinizmus íratta ezt a levelet, de ezt csak az gondolja aki nem bírja elviselni, hogy a volt férje esetleg mással boldog. És ez miért fáj sokaknak? Mert ő boldogtalan. Nem szerettem volna úgy felnőni, hogy az elvált szüleimtől csak a másik szidalmazását hallom. Elvárjuk a gyerektől, hogy fogadja el a döntésünket és a helyzetet, amikor mi sem tudjuk hogy kell azt. És jó lenne ha mindenki megértené, nem az exnek árt, hanem a gyereknek.Ennek a levélnek az értelmezése mindenkinél attól függ, éppen milyen élethelyzetben van. Azt adj, amit szeretnél kapni. Ha te elfogadod az ex párját, ő is elfogja a tiedet. És ez nem csak a gyereknek jó.
2015 január 15.
ez a véleményem
http://www.scarymommy.com/stepmother-letter/?socsrc=pmmhuffpost
2015 január 15.
cseze
Sziasztok!
Az van az életünkben, amit elhiszünk - ott legbelül... hogy ilyen van, létezik. Ha hiszel a lelki társban, akkor VAN esélyed megtalálni; ha nem hiszel, semmi esélyed nincs. Erre lehet mondani mindenféle jó mondatot, kifogást, de azok mind csak szavak. De ezt Te is nagyon jól tudod!
Amit Tina leírt, lehet hogy csak egy vágy, hogy ilyen életet szeretne megélni; így szeretné a helyzetet megoldani... Gondoljunk csak bele... Nem ez az emberibb viselkedés?
De az is lehet, hogy ez a valóság! Hogy tènyleg így élnek!
És itt jössz te, meg a gondolataid, a tanult viselkedésmintáid, programjaid... és eszerint reagálsz.
Ezzel semmi probléma. Az a kérdés hogy Te mit szeretnél hasonló helyzetben? Képes vagy-e annyira megváltozni, hogy a saját megsértettséged fölé helyezz egy sokkal fontosabb dolgot, pl a gyerekeket, DE ami még fontosabb, saját magadat. Ha ezt megtudod ugyanúgy élni, mint Tina, akkor egy magasabb emberi szintre léptél és várhatod a szintednek megfelelő párt. Tina rájött, hogy a régi párjával csak ideiglenes párok voltak, ha már nincs közös útjuk, el kell engedniük egymást. A saját boldogságát ezzel nem zárta le - biztos voltak nagyon-nagyon mély pontok, amíg ezen végigment -, hanem folytatta az életét és elkezdett egy kicsit tudatodan menni a boldogsága felé.
Tina, gratulálok!!! ;)
(kicsit bennfentes vagyok a témában, mi így élünk az új párommal és a volt férjével - közös Karácsonyozás, közös a munkahely, beléptem tulajdonostársnak a cégükbe, ...
Már két éve ezt èljük)
2015 január 15.
Tamás
Nehéz lenne jobbat írni, mégis van benne valami zavaró ("én megmondom, mit és hogyan"). Ám ha az itt nyilatkozó elvált férfi mellett élő új párok jónak érzik, szerettek volna ilyet kapni, akkor semmi gond vele. Az új feleség, barátnő mindig csak második lehet, mert időben megelőzte őt az első. Ezt tiszteletben kell tartani. Másrészt viszont az új kapcsolatnak van prioritása. Ezt is. Ha bármelyik fél megpróbálja lenyomni, kioktatni a másikat, annak káros következménye lesz az egészre nézve.
A többi hozzászóláshoz: A gyerek, aki megtagadja a szülőjét, mert elvált, saját magát is megtagadja. Soha nem lesz egészséges lelke. A szülő, aki nem foglalkozik a gyerekével, nem szülő, hanem maga is még gyerek.
A helyesírás szép dolog, de senki sem tökéletes.
Csak a tökéletlennek van jövője.
Szép napot mindenkinek! :)
2015 január 15.
Krisztina
Miért van az, hogyha valami pozitívvel találkozik az ember,abban is csak a rosszat keresi, ha nem találja, akkor kitalálja! Van egy régi mondás, ami soha nem fogja érvényét veszíteni: mindenki magából indul ki!!! Miért ne működhetne, miért ne lehetne őszinte? Felnőtt ember, és nem csak a kora miatt. A hozzászólók több, mint a fele úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek! Hol van az előírva, hogy csak a gyűlölet, vagy megvető közöny lehet egy ilyen esetben a járható út? Elárulom, hogy itt nem csak a gyerekekről van szó, nem csak értük írta az anyuka ezt a levelet, hanem magáért is, hiszen a gyűlölettel csak egyetlen embert bántunk, mégpedig önmagunkat. Azzal, hogy ő el akarja kerülni az évekig tartó háborúskodást és a családja széthullását, szerintem elismerést érdemel, nem megvetést! Persze a szólásszabadság jogán mindenkinek szíve joga kinyilvánítani a véleményét, de Emberek, nézzetek már magatokba!!! Egyikőtök sem véletlenül olvasta el pont ezt a cikket, talán azért, mert üzenet van benne számotokra, és sokan mégis bezárkóztok előtte, talán a saját negatív tapasztalataitok miatt, de akkor íme itt a példa, hogy hogyan lehet másképp csinálni! Ne féljetek, és tanuljatok meg elfogadni! A boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés. Talán még túl fiatal vagyok (21), és naiv, de azt tudom, hogy, ha választás elé kerülök majd az életben, akkor én is erre az útra szeretnék lépi, a megértés útjára. Ki tudja? Talán én is a "másik" nő szerepébe kényszerülök majd, ami bizonyára ijesztő lesz, de tudni fogom, hogy ha vállalom az életet egy elvált férfi mellett, azzal felelősséget is vállalok, és nem képmutatásból fogok törődni a családjával, hanem mert semmi okom nincs arra, hogy megkeserítsem az életüket, pláne nem a gyerekek életét, még ha nem is én hoztam őket erre a világra! És hogy miért? Egyszerűen azért, mert jó ember vagyok.
2015 január 15.
Gy.
Szerintem működhet. Az én volt páromnak én is kívánom hogy találjon szerelemre, legyen boldog és kiegyensúlyozott, és nagyon nagyon remélem hogy a lányom szeretni fogja az ő új párját, mert mindannyiunknak ez lenne a jó. De: nem írnék ilyen levelet. Én is érzem a cinizmust. Így viselkednék, de nem plakátolnám ki. Mert a kiplakátolástól is cinikus.
2015 január 15.
Csibész
Kezdő pótmama vagyok. Párom rég elvált és van egy tündéri kislánya akit kezdetektől tisztelettel, barátnőként kezelek. Szeretjük egymást, néha előfordul vita párom és az ex között, olyankor kicsit elgondolkozik az ember, hogy ez örökké így lesz? Bizony így! Nevelni nem szeretném a kicsit, arra van neki két szülője, de tanítom amire csak tudom. Akár helyes viselkedésre is, ha a helyzet megkívánja, de szerencsére mini felnőtt a lelkem, és tudok vele "egy szinten" beszélgetni, nem kell anyáskodni felette. Épp úgy akadnak problémák házaspár szülők között is az élet során, így pedig a hármasfogat kicsit bonyolultabb, de ha az ember a gyermeket tartja szem előtt könnyen le tud mondani kicsinyes vágyairól, és személyes ellentétekről. Nekem ez a tapasztalatom.
2015 január 15.
Dana
Én egy elvált férj felesége vagyok. Nem miattam történt a válás, ez azért fontos. A volt feleséggel a viszonyunk "felhőtlen" volt együtt karácsonyoztunk, a gyerekek születésekor eljött a gyerekeivel babanézőbe, volt hogy megkerestem, amikor a férjemmel gondjaim voltak, úgymond tanácsért. Büszke voltam, hogy ilyen volt a kapcsolatunk. Aztán az évek során, talán mert idősebb lettem, rájöttem, hogy ez az egész olyan mű, természetellenes. Ma már csak akkor kommunikálunk, ha esetleg összefutunk az utcán. Nekem semmi közöm a férjem volt feleségéhez, nem is tudom mire volt jó ez a nagy puszibarátság. Kárunk nem származott belőle, de értelme sem volt szerintem, így utólag.
2015 január 15.
Kata
Én cinizmust vélek felfedezni a sorok közt...pontosan átjön a tehetetlenség amelyet a feleség érez.Nem gondolom,hogy ennyi időt szánnék arra a szeméyre-akár levél formájában is-aki váratlan jelenléte az életünkben szinte közömbös nekem.Épp az ellenkezője zajlik a megcsalt félben,mint amit làtszatni akar...egyékét miért lenne fontos külvilág felé a levél?!...gondoljunk csak bele ;)
2015 január 15.
Attila
Kora! Ha megcsalnak valakit,ott a megcsalt fél sem tökéletes,ne legyél ennyire büszke magadra.
2015 január 15.
Tati
Hat nekem ez nem sikerült. Lassan 9 éve váltam el es azóta pedi megcsak szoba sem állnak velem a gyermekeim. Azt gondolom mindent megtettem pedig.az anyjuk tol váltam el, nem tőlük. Immár 28 es26 évesek, azt hittem majd ha felnőnek, talán megváltoznak. Mint engem, mint szüleimet elfelejtettek.s hogy miért? Mert közel 20 év házasság után viszonylag jó ködből egy asztal ,nád bútor kivételével minden ottmaradt. A saját ingatlanom, minden.mert nem egyeztem bele az általuk diktált feltetelekbe, rossz lettem 45 évesen ott álltam 5 ezer forintal a zsebemben. Elvett mindent tőlem, rendőrt hívott, hogy vezessenek ki az üzleti kiből. A gyerekek ezt se tettek szóvá. Pénzt akartak tőlem, semmi mást.nem tudtam, így hat szar ember lettem. Egy anya el intézett mindent örökre.
2015 január 15.
Kora
Istenem!
Eszembe jutott, hogy hogy meg volt zakkanva a fiam, amikor az apja bemutatta neki a barátnőjét (aki valójában a szeretője, és akivel a jelenlegi feleségét csalja) amikor véletlenül összefutottak.
Pedig akkor már a gyerek is jóval a 20 felett volt. Láttam hogy nehezen tér magához, hogy ez ilyen? Ilyen a házasság? Ilyen az apja.
Érdekes eset volt. Nem mertem nyiltan kimutatni a kárörömömet, de megnyugodtam: az élet engem igazolt, jól tettem, hogy elváltam, és ezt a gyerek is megértette ennyi év után.
2015 január 15.
Adri
Szeretnék hozzá szólni én is, mert hogy abszolút érintett vagyok a témában (a másik nő oldaláról). Ez az egész csak akkor működhet, hogy ha a két fél beismeri, hogy igen a másik is egy nagyszerű ember, csak egymás mellett nem lehetnek boldogok. Én azt gondolom, hogy fontos az, hogy a gyerek miatt is beismerjék a szülők, hogy fontos a saját boldogságuk, mert a gyerek ezt látja. Mélyen egyet értek "Tinával", hogy a gyereknek sokkal jobb, ha látja az apját boldogan nevetni, szerelmesnek lenni, mert a fiú ebből merít példát. Ugyanez igaz az anyukájára is. Amikor majd ő is megtalálja a párját, akkor a gyerek ebből is tanulni fog. Rá fog jönni, hogy ő is úgy fogja majd összekötni valakivel az életét, hogy ugyanolyan boldog akar lenni, mint a szülei.
Tudom, hogy iszonyú erőfeszítés lehet ez az anyuka oldaláról, látni hogy a gyermeke egy másik nőt is megkedvel, odarohan hozzá, szereti, de meg kell érteniük, hogy ez a legjobb felállás mindenkinek. Én is úgy állok hozzá, hogy imádom a Párom kisfiát,nagyon jókat mókázunk együtt, de nem akarok az anyukája helyébe lépni, hiszen Ő ott van neki. Én inkább a barátja lennék. Szerintem így kezelhető egy kapcsolat, de az igaz, hogy ehhez minden benne résztvevő félnek tudnia kel, hogy mi a szerepe ebben a helyzetben.
Én örülnék egy ilyen levélnek. Az, hogy cinikus vagy sem, az függ a másik embertől. Minden helyzet más és más. Szerintem az érintettek pontosan tudnák, hogy az adott szituációban mit is jelentene egy ilyen levél. Én nem érzem a gyűlöletet irántam, így igaznak vélném.
2015 január 15.
Sz. Zsuzsa
Üzenem a Tatjána nevű hozzászólónak, hogy ha nem tudja értelmezni a mások szövegét akkor legalább ne prédikáljon fölöslegesen. A "Kiss" hozzászóló mindkét esetben aláírta,tehát egyértelmüvé tette számunkra, hogy egy és ugyanazon személy, így a többes számban történő megemlítése már alapból enged minket következtetni! És hol törvény, hogy ha nem tudsz helyesen írni, akkor nem nyílváníthatsz vélenényt? A cikket meg mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja!
2015 január 15.
judit
Főlösleges levél, az új nő ettöl még nem fog meghátrálni, hisz neki a pasi kell, nem a gyerekek apukája. Ez egy kényelmetlen másodlagos szempont csak az életében. Ha pedig van elég esze akkor tudja, hogy ez a levél nem az aminek látszik.
2015 január 15.
Valaki
Tévedés ne essék nem kérem, hogy vigye el a gyerekeket hiszen nem kicsik és már "nincs szükség " rá. Csak sajnálom, hogy a válással a gyerekekről is lemondott. Én csak sajnálom őt mert nem tudja mit veszít el egy nő miatt. Nekem van társam aki szereti és tiszteli a gyerekeimet, mint ahogy én is az övét. Csak azért mondtam amit, hogy lássuk mire képes adott esetben a másik nő. Ő nem akar nyűgöt a nyakába a gyerekekkel. Hiszen a gyerek az gond!!!! Beteg,éhes,rosszkedvű stb.. Én szívesen válom minden percét. Csak hol van az az ember aki 20 évig társam volt és felelőséget vállalt anno.Hol a barátnőben az elfogadás a másik múltja iránt???
2015 január 15.
Attila
Ez semmiképp sem arany középút és intelligencia,inkább ármány. Következö cikk majd arról szól,"hogyan csináljuk néha még hármasban" vagy "lakjunk együtt hármasban a gyerekek miatt"?
2015 január 15.
Meli
Furcsa és már már gyomorforgató az ahogyan egy lelkileg roncs anya próbálja sakkban és lelki befolyás alatt tartani a volt párját és annak új barátnőjét csak mert a gyerek közös. Rengeteg ilyen nö van aki önmagában felesküdött,hogy egy életen át képes mézes terrorban tartani az exét.Ez is másik véglet,akárcsak az mikor semmi kapcsolat nincs.
2015 január 15.
Valaki
Én is elváltam 3 gyerekkel. A volt férjemet annyira befolyásolja új barátnője, hogy még karácsonykor sem kereste a gyerekeit. Amikor azt mondom két hetente van láthatás kinevet és arra hivatkozik, hogy velem érzik jól magukat a gyerekek. Igen ez így is van és erre büszke is vagyok. Talán az új barátnő ( akinek nincs gyermeke ) Nem is tudja mit jelent az, hogy család. Hiába is írnék neki bármi. Ha javítana a helyzeten szívesen küldeném el neki.
2015 január 15.
Eki
Krisztina, ha nem vennéd észre Tatjána nem magyar, Tinának hívják és ez egy fordítás, te észlény....(Tina Plantamura (ford. Kölöknet)) Először gondolkozz aztán kritizálj...
2015 január 15.
Retina
qui: igen, van az a fejlettségi szint, amikor valaki tovább lép. Viszont ezen a szinten nem íródnak nyílt levelek.
2015 január 15.
Retina
Én is Manóval értek egyet, ennek a levélnek pont olyan a hangulata, mint a címe, hiába próbálja cáfolni szinte minden mondatban a szöveg, sőt, talán pont ezért cseng ki belőle. Már a levél létezése sem hagy sok kételyt afelől, hogy szó sincs róla, hogy valóban továbblépett volna fejben is.
2015 január 15.
Krisztina
Tatjána, sírok a nevetéstől :) az irományod tele van helyesírási hibával :):)
2015 január 15.
Denisz a komisz
Nagyon érződik, hogy nem eredeti írás, releváns angolból fordított frázisokkal...
2015 január 15.
KFC
Manónak tökéletesen igaza van. Tele van a levél félelemmel és egészséges vágyakkal. Én is elváltam, volt párommal tartom a kapcsolatot gyermekünk miatt. Lányom elmondása alapján azt tapasztalom, hogy az apja aktuális barátnője féltékeny rám. Mindig az ex-ekre, visszafelé vagyunk féltékenyek? Vagy a levél alapján mi nők előre és hátra is féltékenyek vagyunk?
2015 január 15.
Tatjána
Üzenem a "Kiss" hozzászólóknak, ha nem tudnak helyesen írni, akkor inkább ne tegyék. A levélhez: Ilyent akkor ír egy nő, miután elhagyták agy másikért, ha már ő sem szerette az illető urat.
2015 január 15.
Nagy László
Mindenkinek ebbe az irányba kellene törekednie. Mindez őrült nehéz, amikor nem múltak el az érzelmek és/vagy az egyik fél meg van bántva.. Nekem tetszik, ki-ki a szerint látja, amilyen ő maga... Nekem pozitív. Ne kerüljön senki ebbe a helyzetbe, ha mégis, ezt az utat járja. A gyerekek mindenek felett..
2015 január 15.
Brigi
Tök mindegy ki mit lát a levél mögött.Ennek îgy kellene lennie minden esetben ha elvàlnak a szülők,és van gyermekük.Ha elváltak nyilván nem tudnak együtt élni,előbb utóbb lesz mindkét fél életében más,de a gyerekek ott maradnak,és hogy normális egészséges felnőtt váljék belőlük,elengedhetetlen a családi béke.aa gyereknek azt kell éreznie hogy biztonságban van ittbis ott is,és nem egy érzelmi csatatéren sétálgat!Ahol szorongania kell,ahol nem lehet önmaga!
2015 január 15.
Hajnalka Kiss
Kedves Manó!Szerintem mindegy ,hogy ez a levèl az új hölgynek irodot vagy sem,ès èn ugy làtom,hogy 20 èv vagy 10 èv együtt élés utàn,fèltèkenysèg vagy reàlis dolgok sem fognak egy Anyukàt megàllitani.Igen inkàb tisztelni kène az Anyukàt...Tinàt,hogy bàtorsàgot vet,hogy ezek utàn is a csalàdot össze akarja tartani,ès kèbzeld ez a nö vette a bàtorsàgàt .....egy golyos pasztàt es papira tete az èrzelmet,fèlelmèt,ès az vezèrelte,hogy ezek utàn is tisztàn làssàk az èrzelmeit...Bàtorsàgnak hivjuk!Èn a hejébe könyvet irnèk ,ès èn lennèk az elsö ember aki megvenè a könyvèt!Tisztelettel Hajnalka Kiss
2015 január 15.
Kiss
Hu ez egy nagyszerü levél!Tisztelet a Tinà-nak,hogy igy làssa a dolgokat,a leveleiböl itèlve,talpra eset nö,ès èn ilyen hatàrozott erös nöt soha nem fogok megkèrdöjelezni!Bàrki eshet e szituàciuoba,ès minden ember màskèp reagàlja le!De senkinek nem jut eszèbe a gyerekei èlete,nem tudom ki mit làt e levèlbe,de aki ilyen levelet fogalmaz nyilvànvalo ,hogy a szeretei töltik be az èletèt ès az màsodlagos,hogy fèrjhez ment vagy sem.Az ö èlete szànalombol nem lehet senkivel együtt èlni,ès a tisztelet mindenkinek kijàr,fökèpen egy Anyukànak!Tisztelettel Hajnalka Kiss aki egy 27 èves làny,gyerekekel mèg nem rendelkezek,de ugy èrzem reàlisan làtom a levele értelmèt.
2015 január 15.
Manó
Írja mindezt az, és úgy, hogy ő azóta már újra férjhez ment, tehát még véletlenül sem neki kellett először idomulni. A levél egy tökéletesen megfogalmazott félelem, melyet a jó ügy érdekében inkább nem veszünk észre. Anyu még új apu mellől is csak frásszal tud erre az állapotra nézni. Ez nem jófejség, hanem a leírt féltékenység és irigység maga. De mindenki azt lát benne, amit szeretne.
2015 január 15.
Tina
Kíváncsi lennék vajon akkor is ezt írta volna ha a legjobb barátnőjét látta volna a volt férj mellett, évekig?...
2015 január 15.
Petra
Csak így mehet tovább az élet. Aki szerint nyálas és cinikus annak a saját életével van baja.
2015 január 14.
Én
Jó neki, hogy válás után is tudja tisztelni a volt férjét!
2015 január 14.
Rol
magyarul. ezt megszívtad k&#/%@
2015 január 14.
 
Megfelelő kúltúrszinten együttélők között van, aki a válás után is tud megfelelően kommunikálni....Én
2015 január 14.
gurulyka
Joe! Egészségetekre :)
2015 január 14.
gurulyka
Karakán megfogalmazás, de nem más mint cinizmus.
2015 január 14.
xy
Létezik ilyen! Lásd, szüleim. Csak mindez nem írásban hanem szóban.
2015 január 14.
 
Hoppácska ...:)
2015 január 14.
Motivàlt
Nekem nagyon tetszik!!! A stílusa, a lényege kivàló. Még el is gondolkodtam, h én is àtküldöm a pótmamànak.
2015 január 14.
qui
Semmi idealista és nyálas nincs benne.Van az a fejlettségi szint,mikor erre képes az ember.De ehhez meg kell tapasztalni egyet s mást.
2015 január 14.
parragh
Ez akkor működne max ha a 2nő nem volt sosem egyszerre 1 helyen a vâlàs előtt
2015 január 14.
John Cat
Idealista. És nyálas.
2015 január 14.
D
2015 január 14.
Bea
Az én párom volt feleségével nem hogy én, még ő sem tud beszélni a gyermek érdekèben... kicsit "elgurult a gyógyszere"
De ez a levél tök jó! Így kellene minden nőnek gondolkoznia.
2015 január 14.
szofia
Szerintem két egészséges önbizalommal rendelkező, intelligens, felnőtt nő között ez igen is működhet. Aki szerint nem, vagy ez az egész dolog képmutatás, az nincs rendben önmagával és az életével.
2015 január 14.
kitrákotty
Na, hát akkor már megírták helyettünk, csak el kell küldeni és kész. Biztos jobb indítás, mint amilyen egyébként lenne. Biztos jobb a folytatás is. Ha mégsem, hát a magam részéről mindent megtettem.
Én is elváltam, két fiúval, és nem érzem cinikusnak.
2015 január 14.
joe
De van :)
Az ex és a jelenlegi feleségem a mai napig is jó barátnők
Ja és ezt lehet fokozni de azt nem merem leirni :-)))
2015 január 14.
joe
Létezik
Az ex feleségem a legjobb barátnők a mai napig is.
Csak azt utálom mikor tudom h rólam beszélnek hangosan nevetnek :-))))
Ezt lehet fokozni, de ha leirnam mindenki megbotrankozna
2015 január 14.
spy
Igen. A valóságban ilyen nincs is.
Mert NEM ŐSZINTE - árad belőle a cinizmus.
2015 január 14.
Szandra
Én egy elvált férfi párja vagyok, már 3 éve. Szerette, volna a szajházás helyett egy ilyen levelet kapni :)
2015 január 14.
N.K
Én elvált nőként azért érzem benne azt az egészséges cinizmust. Nagyon jó megfogalmazás.
2015 január 14.
NGV
Zseniális írás, de a valóságban ilyen nem, vagy csak nagyon ritkán létezik.
Kölöknet hozzászólás
aláírás