Életmód

A gyermekpszichodrámáról

A  pszichodráma  módszere hatékonyan alkalmazható felnőtteknél, de gyermekek esetében azért különösen izgalmas, mert a gyerekeknek nagyon szívesen vesznek részt játékokban, ez az ő igazi világuk. A verbalitásuk még sokkal fejletlenebb. A pszichodráma az érzelmek kifejezésére teremt lehetőséget. A rögtönzések eszközeivel hívja elő a rejtett, elfojtott törekvéseket, hajlamokat, elsősorban az érzelmeket hozza működésbe.

Alkalmazása során előtörnek az érzések, fantáziák, rejtett magatartásmódok. Ezeknek a játék folyamán történő kifejezése lehetővé teszi a személyiség megismerését, fejlesztését, adott esetben módosítását. Hangsúlyozom, hogy a drámapedagógiához hasonlóan a pszichodráma foglalkozást is kizárólag képzett vezető tarthatja.

A gyermekpszichodráma rövid története

Az amerikai pszichodramatisták egy része a klasszikus morenoi módszerek szerint dolgozik. Minden alkalmat bemelegítéssel, jégtörő játékokkal kezdenek, amikor is a gyerekeket a közös „drámázásra” hangolják rá. Ezt követően a bejelentkező körben elmondják, hogyan érzik magukat, milyen problémáik,  konfliktusaik vannak. Egy gyerek – ő a protagonista – elmesél egy helyzetet, kiválasztja a szereplőket, akikkel együtt el kell játszaniuk a történetet. A módszer lényege, hogy az érzelmek újraélése lehetőséget teremt a viselkedés megváltoztatására, módosítására, ezzel együtt a történet „átírására”. A záró körben pedig a résztvevők megosztják egymással élményeiket - ezt hívjuk sharing-nek.

Shearon ezzel szemben konkrét helyzeteket ad a gyerekeknek, akiknek el kell azokat játszani. Ezáltal megtanulják, hogyan uralkodjanak a helyzetek felett, hogyan küzdhetik le a szorongásaikat. Ebben a formában a cél a viselkedéskészlet kibővítése, új magatartásformák elsajátítása.

Franciaországban és Németországban nem a viselkedésrepertoár bővítése, vagy megváltoztatása áll a gyermekpszichodráma fókuszában, hanem a gyermek személyiségének fejlesztése, módosítása. A dráma a fantáziatevékenységre, a képzelőerőre épít. A francia és német szakemberek szerint a – különösen a szülőkkel való – konfliktusok felidéztetése  a gyermekekben bűntudatot szülhet, ezért kerülik ezt a megoldást.

Megvalósítás a gyakorlatban

A gyermekpszichorámában a morenoi technikák módosultak: nem valóságos, hanem a képzelet szülte történet áll a fókuszban, amit a gyerekek protagonista módszerrel dolgoznak fel. A szülői konfliktusokat egyáltalán nem erőltetik.

A gyermekek általában sokkal könnyen és felszabadultan mernek megnyilvánulni a szimbólumok nyelvén. Drámacsoportvezetőként nem magyarázunk, nem értelmezünk, nem vonjuk le a tanulságot, az élményeket élménnyel gyógyítjuk. A vezetőkre – eltérően a felnőtt pszichodrámától – a gyerekek szerepeket osztanak. Ezek legtöbbször negatív szerepek (pl.: farkas, ügyetlen gyerek).

A gyermekpszichodráma egy fantáziavilágot teremt, amelyben a gyermek komfortosan mozog. Ez a világ eszközként képes működni akkor, amikor a gyermek énképe a drámajátékok során formálódik. Azok a gyermekek pedig, akik peremhelyzetűek, magányosak, megélhetik, hogy hasznos tagjai lehetnek egy közösségnek. A csoport holding - megtartó - szerepe növelheti az egyén önbecsülését, önbizalmát.

A gyerekek a pszichodráma során olyan szerepeket is kipróbálhatnak, melyeket az életben nem gyakorolnak. Így bővül a szereprepertoárjuk és lehetőségük nyílik a személyiségükkel ellentétes szerepek eljátszására is - a gyáva kisfiú bátor hőst alakít, a bizonytalan kislány királynő lehet. Fontos, hogy a gyerek a szerepek kipróbálása során megvalósíthassa önmagát, előkutassa és megélje rejtett képességeit. Nem kell attól tartanunk, hogy a valóságot és a fikciót felcseréli. Az a szerep, amely más, mint az életbeli szerepei, a helyzetek jobb megértéséhez segítik hozzá.

A közös csoportélmény segíti az empátia, a tolerancia és az együttműködés kialakítását. Az egyénnek lehetőséget ad az önállósodásra, a szociális érést támogatja. A gyermekpszichodráma jól alkalmazható terápiás céllal magatartászavaros, hiperaktív, agresszív gyermekeknél, illetve egyéb pszichés problémák esetében is.

(A cikk bővebb változata a RAABE Kiadó Tanári Létkérdések 2010. májusi számában jelent meg.)

2010 december 03. Peer Krisztina

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás