ÉletmódSzabadidőünnep

Március 15.

Gyermekeink az ünnepről

A nemzeti ünnepeknek kettős arcuk van: egy múltidéző és egy jelent idéző. A múlthoz is, de a jelenhez is fűznek – fogalmaz Szabó Ildikó, "Nemzeti ünnepek az iskolában" című tanulmányában. Az itt következő összeállításban ebből közlünk néhány, gyerekek által megfogalmazott gondolatot.

Az ünnepekhez való viszony elválaszthatatlan a megidézett eseményekhez való viszonyunktól, de az ünneplő jelenhez való viszonyunktól is. A megidézett történelmi eseményhez való személyes viszonyunk ismereteink, érzelmeink, értékrendünk, érdeklődésünk és érintettségünk függvényében alakul. E viszony maga is szerepet játszik abban, hogy az ünnepi emlékezés mit jelent számunkra.

„Ez a harc nagyon fontos volt a magyar nép életében. Azok a katonák, akik itt meghaltak, mind hűséges volt a hazájához.” (lány)

„Nekem azért fontos, mert akkor már nem élnének magyarok. Az a sok ember feláldozta az életét a magyaroknak. Nagyon nagy hősök voltak. Rengeteget harcoltak. Büszkének kell lennünk rájuk. Ezért szoktuk eztet ünnepelni, és visszaemlékezünk a múltra.” (fiú)

„Szerintem jó, hogy harcoltak a magyarok a szabadságukért, a jövőért, a jelenért és az utódok szabadságáért. Ők voltak a legnagyobb emberek. A leghősiesebbek.” (lány)

„Szerintem a magyar nép büszke lehet a magyar harcosokra, bátran harcoltak a népért. Én nekem ez az ünnep jelent a legtöbbet, mert sok jó harcos szerepelt benne.” (lány)

„Az én kedvenc ünnepem március 15. Azért, mert akkor ért véget a szabadságharc. „ (fiú)

„Azért ez a kedvenc ünnepem, mert úgy érzem, hogy abban az emberek áldozták fel magukat, hogy mi ne haljunk meg.” (lány)

„Szerintem jó, hogy harcoltak a magyarok a szabadságukért, a jövőért, a jelenért és az utódok szabadságáért. Ők voltak a legnagyobb emberek. A leghősiesebbek.” (lány)

„Én azért is szeretem, mert nagyon szeretem a költeményeit Petőfinek, Kossuthnak. De sajnos, meghalt nagyon fiatalon Petőfi Sándor. Volt neki egy felesége is. Kossuth költeményei közül az Esső (!) esik karikára tetszik. Az iskolában nem csak én kedvelem a szabadságharcot. (fiú)

„A szabadságharc tagjai mentettek meg minket. Őket tisztelem. Ők építették az iskolákat, múzeumokat, és segítették Magyarország előrébbhaladását. Nekik köszönhetjük életünket, szabadságunkat. Ők írták irodalmi műveinket. Szerintem ők nagy hősök voltak.” (fiú)

„Legjobban az a véleményem, hogy mindenkinek hálásnak kell lenni. Petőfi adott mindenkinek hitet, hogy harcoljunk a szabadságért. Ilyenkor gondolom azt, hogy milyen rossz lehet annak, aki ott volt akkor, és átélt mindent. Petőfinek nem sok ellensége volt, aki ellene fordult volna a szabadságharc idején. Ha valakit nem érdekel ez az ünnep, akkor az gondoljon bele, milyen annak, aki ott volt, és ő is harcolt azért, hogy a mai embereknek legyen szabadságuk.” (lány)

„Én ezt a nemzeti ünnepet szeretem, mert az iskolai műsor is nagyon tetszett. Meg a versek is tetszenek róla. Meg nagyon sok híres ember élt akkor. Én ilyenkor vidám vagyok, de azért sajnálom azokat, akik meghaltak. Meg szeretem azt is benne, hogy milyen szépen égnek a gyertyák. Örömmel emlékszek vissza arra a harcra. Sajnálom, hogy elvesztettük a csatát. És nem akarom azt, hogy ez megtörténjen.” (fiú)

„Elképzelem magamban, hogy is történt mindez. Szerintem a magyar nép büszke lehet a magyar harcosokra, akik bátran harcoltak a népért. Énnekem ez az ünnep jelent a legtöbbet, mert sok jó harcos szerepelt benne.” (lány)

„Csak én kedvelem a szabadságharcot. Az én anyukám nem valamennyire kedveli, de régen ő is kedvelhette. Arany János Családi kör című művében benne van egy lány, elveszítette a férjét a szabadságharcban, de csak a költő ezt képzelte művében. (...) Szerintem Petőfi és Kossuth hősi vérrel küzdöttek, mert ők mentették meg a hazát. Én csak ennyit tudok leírni.” (fiú)

„A halottakat megbecsülöm, mert Magyarország szabadságáért feláldozták magukat. Amikor ez az ünnep van, elmélyedek a múltban.” (fiú)

„Nekem azért fontos, mert akkor már nem élnének a magyarok. Az a sok ember feláldozta az életét a magyaroknak. Nagyon nagy hősök voltak. Rengeteget harcoltak. Büszkének kell lennünk rájuk. Ezért szoktuk eztet ünnepelni, és visszaemlékezünk a múltra.” (fiú)

„Én nem annyira szeretem ezt az ünnepet, mert nem jó nézni, meg hallgatni, hogy mi történt azokkal az emberekkel, akik ott harcoltak. A jó pedig az benne, hogy nekik köszönhetően ilyen az ország, amilyen most van.” (lány)

„Szerintem a forradalom nagyon fontos volt, mert akkor, ha nem lett volna, nem ilyen lenne az élet, mint most. Szerencsére mostanában nincsenek szabadságharcok. Régen nagyobb volt az országunk, csak sajnos, az a baj, hogy a harcban elvesztettünk egy kis részt. A háborúk közti szünet fegyverszünet volt. (...) Szerencsére nem voltam ott a szabadságharcban.” (lány)

„Én szeretem a háborút és szeretnék benne részt venni. (...) A felnőttek is szokták tisztelni (a szabadságharcot), de ők általában nem szeretnének a háborúban részt venni.” (fiú)

„Én ezt az ünnepet szeretem a legjobban. Én ilyenkor szomorú vagyok, mert sajnálom azokat, akik meghaltak. Örömmel emlékszem vissza az ünnepre. Sajnos, elvesztettük a csatát. Én még ekkor nem éltem, de nem is sajnálom. Nekem ezek a gondolataim.” (lány)

„Szerencsére nem voltam ott a szabadságharcban.” (lány)

„Én ilyenkor arra gondolok, hogy én soha nem akarom átélni, ami ott történt.” (lány)

A tanulmány teljes terjedelmében az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete honlapján olvasható.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó