Iskola

Zűrzavar – Nem jár mindenkinek ingyenes tankönyv – Egyre átláthatatlanabb a piac tisztázását szolgáló program

Zűrzavaros tankönyvügyek 
- A mindenki számára ingyenes tankönyv csupán illúzió, leginkább ingyenes könyvtárhasználatot jelent 
- Bár az első két évfolyamban már nincsenek tartós tankönyvek, a nagyobbaknak is gondot jelent, hogy nem írhatnak a kiadványokba 
- A kormány minden erőfeszítése ellenére nem csökken a magánkiadók részesedése, bár egyre több könyvnek jár le az engedélye

Zűrzavar – Nem jár mindenkinek ingyenes tankönyv – Egyre átláthatatlanabb a piac tisztázását szolgáló program
Illusztráció - Fotó: Rosta Tibor, MTI

Ingyenes, de használt. Ingyenes és új, de vissza kell adni év végén. Nem szabad beleírni, vagy éppen azt csinál vele a gyerek, amit akar – iskolánként (akár osztályonként) változik, hogy hol mit lehet kezdeni az első évfolyamokban az év elején kapott tankönyvekkel.

A zavart az okozza, hogy a tartós tankönyvek 2013-ban bevezetett rendszerét felülbírálták – az 1. és 2. osztályosoknál azóta már el is törölték –, mivel rengeteg pedagógus és szülő tiltakozott, mondván: akadályozza a munkát és a hatékony tanítást, hogy a legkisebbek nem írhatnak a könyvekbe. „Életkori sajátosságok, valamint az első évek tankönyveihez fűződő érzelmi kapcsolat miatt mindenképp előnyös a kisiskolások saját tankönyvekkel való ellátása” – ismerte el az Emberi Erőforrások Minisztériuma év elején a tanítók által már korábban is hangoztatott érvet.

A pedagógusok most azt várják, hogy a felsőbb évfolyamokban is elismerje a nyilvánvalót a kormányzat – 3. osztálytól 9.-ig az ingyenes tankönyvek az iskola tulajdonát képzik, és könyvtári nyilvántartásba kell őket venni, a gyerekek csak a munkafüzeteket tarthatják meg, magyarázta lapunknak Simon Krisztina a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke.

„Rengeteg nehézséget okoz, hogy a gyerekek nem írhatnak a könyvekbe, nem húzhatnak alá, nem tehetnek jelöléseket, éppen ezért elsikkad a lényeges információ, nem rögzül, aminek kellene. Ezért sokszor inkább fénymásolok” – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal egy alsós tanítónő. „Hiába javaslom a ceruzás aláhúzást, több felsős tanuló mondja, hogy ő akkor is megveszi inkább a könyvet, mert színes szövegkiemelőt használ. És megértem őket hiszen, a szellemi munka technikájának oktatása során én magam is azt tanítom, hogy a különböző témákhoz kapcsolódó információkat különböző színnel karikázzuk, húzzunk nyilakat az összetartozó fogalmak közé stb. Tanulásmódszertanilag akkor tudunk hatékonyak lenni, ha több érzékszervére hatunk a gyerekeknek, több oldalról dolgoztatjuk. Hallja, olvassa, aláhúzza, összeköt, színezi” – erősíti meg Simon Krisztina is.

Elárasztja a könyvtárakat

Sokszor azt sem lehet tudni előre, hogy év végén valóban vissza kell-e majd adni a könyveket, ugyanis tavasszal a tankönyvrendeléseknél kiderülhet: jut annyi keretösszeg egy-egy évfolyam könyveire, hogy mindenki újat kapjon. Vagyis menet közben derül ki, hogy a felsőbb évfolyamos mégiscsak megtarthatja majd a kölcsönzött könyvet. „Ez dupla munkával jár, hiszen év elején bevételezzük, majd év végén selejtezzük a könyveket. Mivel a tankönyvek elhelyezése nehezen megoldható, még ezt a megoldást is szívesebben választják az iskolák” – mondja Simon Krisztina, aki szerint először is nagy szükség lenne a fogalmak tisztázására. A tartós tankönyveknek eredetileg több kritériumnak is meg kellett felelnie, mint a kemény táblás kötés vagy a bizonyos ideig nem változtatható tartalom. „Hallottam már olyat, hogy erre hivatkozva azt mondják iskolák: nem kell visszaadni a könyveket, mivel nagy részük nem felel meg ezeknek a feltételeknek” – teszi hozzá Simon Krisztina, kiemelve, hogy ezen követelményeknek nagyságrendileg a kiadványok mindössze 10 százaléka felel meg, így a tartós tankönyv – mint fogalom – kikopni látszik a rendszerből, pedig csak a keményfedeles, jó minőségű könyvek bírják évekig a „gyűrődést”. A mindennap használt matekkönyvek például biztosan nem tartanak ki addig, mint a hetente csak egyszer-kétszer gyötört természetismereti könyvek.

Az új rendszer, amelyben a tartósság hívószavát felváltotta az ingyenesség – ami csak látszat, hiszen valójában az iskolák tulajdona a könyvek többsége –, ennek nem várt hatása, hogy az iskolai könyvtárak tankönyvraktárként funkcionálnak, miközben más könyvek vásárlására egy fillért sem kaptak például idén. Az utóbbi időben leginkább ajándékkönyvekkel bővült az iskolai könyvtár, ami ugyan hasznos, de semmiképpen sem tekinthető tudatos fejlesztésnek. Márpedig Simon Krisztina szerint a hátrányos helyzetű területeken az iskolai könyvtár az a fontos eszköz lenne, ami segíthetne az olvasóvá nevelésben. „Békés megyében 138 általános iskolából csupán 68 rendelkezik iskolai könyvtárral, míg Budapesten 381-ből 320. Pedig az iskolai könyvtárak nemcsak a tehetségnevelés, hanem az esélyteremtés helyszínei is lehetnének” – teszi hozzá a könyvtárostanárok képviselője.

A cikk forrása: vasarnapihirek.hu
 

2017 szeptember 13. F. Szabó Kata

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás