Iskola

Mennyi pénz jut oktatásra?

Bár régóta lefektetett alapelv, hogy az Európai Unió növekedésének alapját a magas színvonalú oktatásnak kellene képeznie, a tagországokban a válság hatására megnövekedett költségvetési hiány és magas adósságráta nagy nyomást helyez az oktatásra elkülönített források bőségére.

Az Európa 2020 növekedési stratégia alapján az oktatás, képzés, és az élethosszig tartó tanulás támogatására fordított erőforrások egy olyan befektetés részét képzik, ami segíti a humántőke fejlesztést, ezzel növelve az unióban a foglalkoztathatóságot, támogatva az aktív állampolgári részvételt, és a társadalmi integrációt. E mellett pedig megoldást jelenthet a növekvő munkanélküliség és marginalizálódás jelenségére a fiatal generációk körében.

Az Európai Bizottság év elején kiadott jelentése áttekintést nyújt a tagországok oktatásra fordított erőforrásainak alakulásáról. A publikációban megtalálhatóak a tagországok 2014-ben és 2015-ban oktatásra szánt költségvetési kiadásai (illetve az arról 2015 júniusában elérhető adat). Az állami költségvetési kiadásba beletartozik a közfinanszírozás minden formája, beleértve a magánoktatásra fordított összegeket, és a tanulók és családjaik támogatására szánt forrásokat is.

Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a tagállamokban milyen irányú elmozdulás volt tapasztalható 2014-ről 2015-re az állami költségvetés oktatást érintő részén (2014-es változatlan áron).

 

Az ábrán látszik, hogy több tagországban 1%-on belüli volt az elmozdulás; Szlovéniában, Görögországban és Észak-Írországban több mint 5%-al csökkent, Spanyolországban, Svédországban, Szlovákiában, Romániában, Lettországban, Máltán és hazánkban pedig több, mint 5%-al növekedett a tervezett kiadás.

Nézzük meg közelebbről, hogyan áll össze a kiadás Magyarországon, és miből származik a növekedés.

 

 

*Az aggregált költségvetési forrásokból származó kiadás az általános és középiskolai szint esetében a központi költségvetésből az egyházi és magán intézmények finanszírozására fordított összeget tartalmazza, a felsőoktatás esetében pedig szintén az egyházi/magán intézmények finanszírozására fordított összeget, valamint a kitűnőnek ítélt felsőoktatási intézmények támogatását, és az EU-s támogatásokat tartalmazza

2014-ről 2015-re kis mértékben növekedett a költségvetésből az oktatás finanszírozására szánt összeg, 1 345 494 500 ezer forintról 1 441 231 100 ezer forintra. A növekedésnek két fő forrása volt; a tanári életpályamodell bevezetésével járó magasabb bérek, és az egyházi/magán óvodák és iskolák növekvő támogatása.

2015-ben összesen 38 milliárd forinttal jutott több tanári bérekre a központi költségvetésből, mint 2014-ben, aminek köszönhetően a pedagógus életpályamodell alapján pedagógus II. fokozatba lépve átlagosan havi 16 ezer, mesterfokozatba lépve 55-60 ezer forinttal növekedett a pedagógusok bére. A pedagógus életpályamodell ugyan megemelte a tanári béreket, de egy kezdő általános iskolai tanár fizetése még így is csak 63,7%-a az egy főre jutó GDP-nek, ami valószínűleg továbbra sem teszi vonzóvá a pedagógus szakmát a pályaválasztók számára.

Részletes tanári jövedelmekről szóló korábbi cikkünket itt olvashatja.

A állam által az oktatás finanszírozására fordított összegből önmagában kevés következtetés vonható le, úgyhogy bemutatunk pár összehasonlító ábrát az OECD Education at a Glance 2015 kiadványából, amelyek kontextusba helyezik a hazai költségvetés mértékét.

Az alábbi ábrán az látszik, hogy az OECD országaiban mennyit költöttek 2012-ben oktatásra a GDP %-ában, általános iskolától felsőoktatásig. A sötétkék szín az állami kiadásokat, a világoskék a magánfinanszírozást jelöli.

 

Látszik, hogy a hazai finanszírozás jóval az OECD átlag alatt marad, nálunk kisebb arányban csak az oroszok, olaszok, szlovákok, luxemburgiak és indonézek költenek az oktatási rendszerre arányosan.

Fontos ugyanakkor mellé tenni, hogy ez az összeg hogyan viszonyul az országok tanulószámhoz, azaz, hogy mekkora az egy diákra jutó kiadás. Jól látszik, hogy például Luxemburgban, ahol a GDP viszonylag kis részét fordítják az oktatás finanszírozására, a gazdasági és demográfiai adottságok miatt mégis a legmagasabb az egy általános iskolai diákra jutó összeg (vásárlóerő-paritáson).

 

 

Hazánk azonban ebben a tekintetben is elmarad az OECD átlagtól, nem csak az általános, de a középfokú oktatás terén is.

 

 

Az OECD indikátorkötete, az Eurydice kiadvány hosszabb időtávon is vizsgálja, hogy hogyan alakultak az oktatási büdzsék az egyes országokban. Mint a lenti ábrán is látszik, a legtöbb OECD országban nőtt az egy diákra fordított kiadás összege 2005 és 2012 között, míg hazánkban körülbelül 17%-al csökkent.

Ezt a kedvezőtlen trendet ugyan megfordította a 2014-ről 2015-re tapasztalható 7%-os növekedés a költségvetésben, ám e kis mértékű pozitív elmozdulás egyelőre se arra nem elég, hogy versenyképessé tegye a pedagógus béreket, sem arra, hogy megközelítsük az OECD országok átlagos ráfordítás-szintjét.

 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó