Iskolai formaruha Hódmezővásárhelyen
Iskolai formaruhát hordanak a jövőben a hódmezővásárhelyi Varga Tamás Általános Iskola két első és egy második osztályába járó diákok - a viselet bevezetését a szülők kezdeményezték.
A hódmezővásárhelyi általános iskolákban szülői kezdeményezésre merült fel a formaruha viseletének lehetősége. Az egyforma öltözet elfedi a társadalmi különbségeket, és erősíti az összetartozást a diákok körében - érveltek a szülők. A helyi önkormányzat a kezdeményezés mögé állt, és valamennyi általános iskolában egyeztetést indított a szülői munkaközösségekkel.
Tóthné Kecskeméti Katalin, a Varga Tamás Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy az előző tanévben felmérést készítettek, ennek alapján a szülők és a diákok fele-fele arányban támogatták, illetve ellenezték a formaruha viselését - írja az MTI. Ezért úgy döntöttek, egy-egy osztályban csak akkor vezetik be az egységes ruházatot, ha valamennyi szülő hozzájárul. A leendő első osztályosok szülei számára rendezett májusi értekezleten meg is született az első ilyen döntés, amelyhez később a másodikosok is csatlakoztak.
A formaruhák tervezésére B. Kovács Emőke hódmezővásárhelyi festőművészt kérték föl, a viseletet pedig az önkormányzat által működtetett Hódfó Szociális Foglalkoztató készítette el. A művész és a vállalkozások támogatásának köszönhetően a napszövetből készült, osztályonként különböző színű, az egyik oldalán gombolható és elől két zsebbel ellátott formaruháért a szülőknek kétezer forintnál kevesebbet kellett fizetniük.
A gyerekek hétfőn kapták meg a formaruhát, amelyet örömmel és büszkén viselnek. Az egységes ruha a közösséghez tartozás érzését is erősíti bennük, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a zöld színű viseletet hordó csoport máris "béka osztálynak" nevezi magát - árulta el az igazgató.
Az összetartozás érzése valójában nem az formaruhától jön, hanem attól, hogy a formaruhát viselők közösséget alkotnak, és ezt nyíltan vállalják. Mondjuk "büszkék" az osztályukra, iskolájukra, közös eredményeikre.
Nem tudom, mennyire ismert, Angliában, Japánban (és számos más országban is) a magániskolákban kötelező az egyenruha. Általában egy egész kollekciót kell megvásárolni: ünnepi és hétköznapi, valamint sport viseletet. Sokszor ez a viselet egészen egyszerű, ingből vagy blúzból, nagdrágból, szoknyából, blézerből, pullóverből álló kollekció. El lehet képzelni, hogy nem a legszegényebbek járnak magániskolába. De tény, hogy akik ilyen iskolákba járatják a gyermekeiket, sokszor éppen eléggé megküzdenek azért, hogy a magas tandíjat ki tudják fizetni, emellett örülnek, hogy legalább a ruházkodásban nem kell versenyezniük az igazán gazdagokkal. A magas tandíjat persze a színvonalas oktatásért fizetik, és azért, hogy az iskola tanítási órákon kívüli foglalkozásokat (ld. sport, művészeti és szakköri foglalkozások) is tudjon szervezni. A magániskola pontosan tudja, hogy ha a ruházkodásban elkezdődne a verseny, fenntartóik - a szülők - jelentős részét elveszítenék. A megániskolák mellett gyakran még használt ruha boltok is üzemelnek, ahol a ruhakollekció kinőtt darabjait el lehet adni, és olcsóbban be lehet szerezni hiányzó darabokat.
Egyetértek Verával, nem jó, ha a szülők anyagi viszonyaikkal hivalkodnak gyermekeiken keresztül. Ebben pedig segítség lehet a jól kitalált "formaruha-összeesküvés" szülők, tanárok és diákok között.