IskolaTanulásPedagógiai módszerek

Fejleszthető-e a tanulók kreativitása a mai magyar iskolában?

Egy mért európai/magyar jó gyakorlat – a Kreatív Partnerség program

Napjainkban sok európai uniós tagállam közoktatása küszködik a tanulók körében tapasztalható alacsony tanulási motivációval. Az ebből adódó alacsony teljesítményszint Európa szerte probléma, különösen a többségében szociálisan hátrányos helyzetű tanulókat nevelő-oktató intézményekben. A gyakori tanulási problémák nemcsak a tanulók iskolai teljesítményét csökkentik, hanem a sorozatos kudarcélmény a tanulási motivációjuk csökkenéséhez is vezet. A motiválatlanság magatartászavart, akár súlyos viselkedési problémákat is okozhat. A szociális hátrányokból fakadó – az iskola által kezeletlen – konfliktusok sokszor tanulók közötti, illetve tanuló-tanár és tanár-szülő állandó feszültséget is generál.

Ez a röviden vázolt soktényezős helyzet összetett problémát szül, amelyre sikeresen, csak a nehézségeket azok komplexitásában kezelő, innovatív pedagógiai válasz adható. Erre a válaszra azért is van égetően szükség, mert a motiválatlanság és alulteljesítés következtében az iskolákból, sokszor idejekorán kikerülő fiatalok nem rendelkeznek a munkavállaláshoz megfelelő kompetenciákkal. A modern gazdasági környezetben a munkavállalóknak rugalmasnak, az új dolgok tanulására fogékonynak, a munkahelyváltásokra késznek, és kockázatvállalásra és kockázatkezelésre is alkalmasnak kell lenniük. Ezeknek a kompetenciáknak és készségeknek a kialakulása kellő fegyelmet, rugalmasságot, kíváncsiságot és képzelőerőt feltételez. A modern munkahely fontos kívánalma az is, hogy a különféle tudású, képességű, szociális és kulturális hátterű munkatársak képesek legyenek együtt dolgozni. Ehhez a munkavállalónak öntevékenynek, jó problémamegoldó képességűnek és határozottnak kell lennie; azaz olyan jellemzőkkel kell bírnia, amely alacsony tanulási motivációval és önértékelési zavarokkal rendelkező tanulóknak ritkán sajátja.

Ez azért is sajnálatos, mert alapvetően az embereket a többi élőlénytől a tanulásra való hajlandósága és képessége különbözteti meg, az hogy változtatási törekvéseitől vezérelve az általa tanultakat használni is tudja. Ahhoz, hogy az egyének tanulni tudjanak, készségek, képességek, kompetenciák egész összefonódó sorát kell kifejleszteniük, elsajátítaniuk és alkalmazniuk. Ezek - a kíváncsiság, a rugalmasság/kitartás, fegyelem, képzelőerő és az együttműködés - a kreatív gondolkodás alappillérei is egyben.  Ezen képességek, készségek együttes használata lehetővé teszi az egyén számára, hogy elemezze és megértse a világot, hogy új megoldásokat találjon a felmerülő komplex problémák kezelésére, hogy kitartóan legyűrje az akadályokat, hogy újra és újra elsajátítsa azokat a technikákat, amely által képes a saját közössége erőforrásait fejleszteni, kontrollálni és felhasználni. Ezeknek a képességeknek a birtokában lesz képes az önálló, felelősségteljes cselekvésre, és a saját, illetve közössége jövőjéről való önálló döntéshozatalra. Az a pedagógia, amely megengedi, hogy ezek a készségek, képességek, kompetenciák kifejlődhessenek a tanulókban, jelentősen eltér a legtöbb mai többségi iskola hagyományos pedagógiájától. Az instrukciókra épülő, főként frontális tanulásszervezést alkalmazó hagyományos pedagógia ugyanis épp a tanulók függőségi viszonyait erősíti, s aláássa az egyéni kockázat-, és felelősségvállalását. 

Az ún. Kreatív Partnerség program egy olyan pedagógiai módszertant alkalmaz, amelyet az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki, s amely fókuszában az osztálytermi kreativitás-fejlesztés áll – tantervi és tantárgyi keretben. A program jelenleg az OECD CERI kreativitás és kritikai gondolkodás osztálytermi fejlesztését célzó kísérleti projektjének is a részese. 2016-ra a tanulói kreativitás fejlesztése és mérése azért került az OECD érdeklődésének homlokterébe, mert ez az a kompetencia, amelyet az egyik legfontosabbnak tart 2020-ra a Világgazdasági Fórum, és amelyet leginkább hiányolnak a frissen felvett munkaerő esetében a mai munkáltatók. A  Kreatív Partnerség program építve a kreativitás öt alapelemére (kíváncsiság, képzelőerő, kitartás, fegyelem és együttműködés) lehetővé teszi, hogy a pedagógusok és a tanulók extraterhelése nélkül, tantervbe és a megadott időkeretbe építve, a szaktantárgyak tanóráiba (mint pl. matematika, fizika, történelem, stb.) építve legyen biztosítva ezeknek a 21. századi kompetenciáknak a fejlődése/fejlesztése is.

  1. ábra. A kreativitás fő alkotóelemei és azok összetevői

Az angliai program 2002-ben indult, amelyet azóta számos országban alkalmaznak, jelenleg Litvániában, Norvégiában, Németországban, Csehországban, Romániában, Walesben, Skóciában, Hollandiában, Pakisztánban, Thaiföldön, és Ausztráliában.  Magyarországon a 2013/14-es tanévben a a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt, az angliai Creativity, Culture and Education alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának az együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program, a pécsi Budai-városkapu Általános Iskola hét tagintézményében. A program azóta is sikeresen működik, egyre több oktatási intézmény – mint például a Pécsi Tudományegyetem gyakorló iskoláinak – és helyszín bevonásával.

A Kreatív Partnerség középpontjában a kreatív szakemberek és iskolák közötti hosszú távú kapcsolat áll, ugyanis a program művészeket, művész-hallgatókat von be a tanórai munkába, s teszi a művészt a pedagógus tervező, megvalósító és kritikai visszajelzést nyújtó állandó partnerévé. A tanórai munkába résztvevő művész heti rendszerességgel van jelen, s egy egész tanévben dolgozik együtt a kiválasztott osztállyal, tanárral. A partnerség újszerű és hatékony, hiszen a  különféle (művészeti) területekről érkező szakemberek segítségével a diákok más típusú tudást és képességeket sajátítanak el. A művészek újszerű elvárásokat fogalmaznak meg, ami egyértelműen kihívást jelent a diákok számára. De nemcsak a gyerekek tanulnak és zökkennek ki a napi rutinból az ilyen típusú tanulási folyamat során, hanem az iskolák is.

A Kreatív Partnerség egy olyan pedagógiai megközelítést dolgozott ki – „jól működő osztályterem” elnevezéssel –, amely a tanárokat osztálytermi munkájuk átalakítására bátorítja. Ennek lényege, hogy a a tanulást valós élethelyzetekhez kötik, a tanulók saját élményei, megfigyelései és kérdései a tanulási folyamatban központi helyet foglalnak el.  A tanulás-tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul, ezeket csatornázzák be a tanórai és az iskolai életbe, illetve a szaktárgyi tanításhoz fűződő módszertani technikákat a művészeti gyakorlatból származtatják. Az osztályteremben és az iskolai terekben tanulókkal dolgozva a művész művész marad, a pedagógus pedig pedagógus. A program nem művészeti nevelést kínál, a program ugyanis arra készíti fel a művészeket, hogy úgy dolgozzanak a tanárokkal és a tanulókkal, hogy fenntartható változást érjenek el a tanárok addigi tanítási gyakorlatában.

Az eddigi tanórai tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a tanuló „magasan teljesít” az olyan oktatási közegben, ahol maga is a tanulás alapvető forrása, s ahol a mobilitás, az érzelmek, a csapatmunka és a kockázat a tanulási folyamat szerves részét képezik. Az ilyen jellegű oktatásban a gyermek egész lényével tapasztalja meg a tanulás élményét. A tanulás tehát nem csupán mentális folyamat, hanem olyasvalami, ami testüket, érzelmeiket, társas készségeiket is megmozgatja. Ez a fajta „magas teljesítmény” a gyermekben a jóllét érzését alakítja ki, amely pedig a sikeres tanuláshoz szükséges magabiztosság alapja. Ezért tapasztalták azt a kutatók, hogy a Kreatív Partnerség iskoláiban a tanulók jobban bevonhatók, jobb a magatartásuk és jobbak az eredményeik is. Ebben az oktatási modellben a gyerekek a mások által ismertetett tudás elsajátításától továbblépnek arra a szintre, ahol e tudást képesek adott kereteken belül önállóan rendezni, majd eljutnak odáig, hogy számottevő segítség nélkül, saját gondolkodási folyamataikra támaszkodva saját egyéni gondolkodási kereteket tudnak létrehozni, vagy a meglévő kereteket átrendezni.

  1. ábra.  A „jól működő osztályterem” jellemzői​

 

A program tapasztalata szerint akkor hozható létre jól működő rendszer, ha a tanulók fizikailag, szociálisan, érzelmileg és intellektuálisan is lefoglaltak. Ez a fajta bevonódás magabiztossággal, az énkép és az önbizalom pozitív megerősödésével, valamint magasabb tanulói teljesítménnyel jár. Ezt segíti elő az ún. „jól működő osztályterem” kialakítása, amely megbontja a hagyományos kereteket, és interaktív teret hoz létre: egy olyan teret, melyben nemcsak a pedagógus, de a tanuló szerepe is megváltozik. A program célja tehát az, hogy az iskolai élet szereplőiből magas fokú elköteleződést kiváltva, kreatív gyakorlatok által és a kreatív képességek fejlesztése révén a tantervi követelmények magas fokú elsajátítását és használatát tegye lehetővé. 

2. ábra. A Kreatív Partnerség program működési mechanizmusa

Miért válik be a Kreatív Partnerség program?

A Kreatív partnerség program - kutatási eredmények által bizonyítottan - növeli a tanulók motivációját, serkenti aktív iskolai jelenlétüket, támogatja a szülők iskolai életbe való bevonását, és a fő tantárgyakban növeli a tanulók iskolai teljesítményét.  A tanulók iskolai eredményességének növelése a programnak nem „mellékterméke”, hanem központi fejlesztési terepe. A nemzetközi és a hazai szakirodalom is évtizedek óta hangsúlyozza, hogy a művészeti nevelés nagy szerepet játszik nemcsak az ún. teljes személyiség kialakulásában, hanem a tanulási teljesítmény növelésében is.  A legújabb publikációk azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az összefüggés a tanulmányi teljesítmény növekedés és a művészeti nevelés között inkább abban áll, hogy miként, milyen módszerrel tanítják ezeket a tárgyat. 2013-ban az OECD Arts for Arts Sake című anyagában nemzetközi mérési eredményeket vonultatnak fel azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy a művészeti nevelés erősíti a kreativitást, a kritikai gondolkodást, a kitartást, a motivációt és a pozitív énképet. Az eredmények alapján ez az összefüggés is valószínűsíthető, habár a pozitív elmozdulás egyértelműen attól függ, miként tanítják a művészeti tárgyakat. Azaz a művészeti nevelés éppúgy növelheti a teljesítményt, miként semmilyen változást sem okoz, tehát alapvető fontosságú, hogy megértsük, milyen típusú pedagógia vezet a pozitív változáshoz.

A Kreatív partnerség program arra készíti fel a művészeket, hogy úgy dolgozzanak a tanárokkal és a tanulókkal, hogy fenntartható változást érjenek el a tanárok addigi tanítási gyakorlatában. A művészek olyan hatékony pedagógiai technikákat alkalmaznak munkájuk során, amelyeket a tanárok is könnyen átvesznek, és azonnal beépítenek a hétköznapi gyakorlatukba. Ez a pedagógiai gyakorlat áll – a kutatási eredmények által bizonyítottan – a mért pozitív tanulói motiváció-, és teljesítmény-, valamint viselkedésváltozás mögött.

A Kreatív Partnerség azt a fajta tantermi gyakorlatot kívánja előmozdítani, amely választási lehetőséget nyújt, lehetőséget ad az önirányításra, informatív és nem korrektív visszajelzést ad (vagyis a tanuló önálló gondolkodását ösztönzi ahelyett, hogy megadná a helyes választ), erősíti a belső motivációt, az autonómia és az önhatékonyság érzését. Ezt a szemléletet testesítik meg a kreatív szakemberek, akiket a program bevon az osztálytermi folyamatokba. A Kreatív Partnerség keretében a tanulókat arra ösztönzik, hogy merjék vállalni a kockázatot, legyenek önálló, autonóm személyiségek, akik nagyfokú választási szabadsággal határozhatják meg nemcsak a munkájuk tartalmát, hanem a munkamódszereiket és az eredmény bemutatásának formáját is. Így a motiváció jelentős mértékben belsővé válik. A program által nő az önbizalom, fejlődik az önirányítási képesség, megerősödik a közösséghez tartozás érzése, és a tanulók egyre több jelét mutatják annak, hogy képesek rugalmasan kezelni az akadályokat. Tehát elmondható, hogy ezeknek a kompetenciáknak a birtokában a közoktatási intézményből kilépő fiatal képes lesz nemcsak kreatív skilleket igénylő munkahelyek betöltésére, hanem arra is, hogy ő maga sikeres munkahelytermtővé váljon.

Összefoglalva

 

Miről szól Kreatív Partnerség program?

  • A fiatalok kreativitásáról, aspirációik és teljesítményük pozitív változásáról
  • A tanárok szakmai támogatásáról, a kreatív oktatás tanórai bevezetéséről
  • Az oktatási intézmények belső szakmai fejlődéséről
  • Különböző helyi oktatási szereplők partnerségéről
  • A kreatív szakemberek problémamegoldó és alkotóképességéinek iskolai kamatoztatásáról 

 

Miért működik a Kreatív Partnerség program?

  • Választási lehetőséget biztosít a tartalom és a módszerek terén mind a tanár, mind a tanuló számára
  • Növeli a tanulók magabiztosságát és motivációját
  • Önszabályozási, önirányítási technikákat alkalmaz
  • Támogatja a tanulók kockázatvállalását és autonóm döntéseit
  • Nem hagyományos iskolai térben új típusú diák-tanár kapcsolatokat teremt
  • Kreatív tanulási-tanítási folyamatokat működtet
  • Megváltoztatja a tanárok bevett tanítási gyakorlatát

 

2017 május 11. Németh Szilvia

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás