Én a kislányomat egyedül nevelem születésétől fogva. Eddig mindenkinek úgy tűnt, hogy teljesen stabil , kiegyensúlyozott kislány. 2 éves korára magától szobatiszta lett, majd bölcsibe ment, és ott sem volt semmi baj. Kicsit visszahúzódó, de ha megbatátkozik az új környezettel, könnyen tanul, és jól el van az új társaságban. Két és fél éves kora körül elvettem a cumiját, amit persze előtte megbeszéltünk. Nagyon önnáló volt sokáig. Most egyre többször veszem észre, hogy elkezd nyafogni, hogy segítsek, mert nem tudja ezt vagy azt megcsinálni, szerintem kedve nincs hozzá, és ami nekem sokkal ijesztőbb, hogy egyre többször bepisil. A vizeletét vizsgálták, semmi fertőzésre utalót nem találtak benne. Amennyire lehet, sokat vagyok vele. Együtt járunk korizni, úszni, és lovagolni-hétköznap, és a hétvégéket is együtt töltjük. Viszonylag sokszor vannak nálunk vendékek-rokonok, barátok-amit mind a ketten nagyon várunk.Körülöttem semmmi változás nem volt, munkahelyem állandó, nem költöztünk, és párkapcsolatom sincsen. Nem született testvére. Mi lehet a bepisilés oka?Lehet, hogy túlterhelem? Mit kellene változtatni, hogy újra a régi kis önnáló lányomat visszakapjam?

Szakértőnk válasza:

Kedves Anyuka!

A szobatisztaság általában 1,5 és 3 éves kor között alakul ki, ekkor stabilizálódik. Előfordul, hogy nappalra már szobatiszta egy baba, de éjszakára még pelenkázni kell. Az éjszakai szobatisztaság később alakul ki. A bepisilésnek azonban számos oka lehet. Az orvosi megközelítés szerint nemcsak hormonális probléma, de a kiválasztó szervek alaki vagy működési rendellenessége is okozhatja a bepisilést. Amennyiben gyermeke egyszer már tartósan (hónapokig) szobatiszta volt, és visszaesett, illetve az orvosok szerint is fizikailag egészséges, érdemes felkeresnie egy pszichológust a problémával. Nehéz ennyi információ alapján és beszélgetés nélkül bármit mondanom. A szakember, akit felkeres, a személyes találkozások során tud majd gyermekének segíteni.

Üdvözlettel:

Peer Krisztina