Szülő- és gyereknevelés

6 JÓ TANÁCS, AMIVEL ÁRTUNK A GYEREKEINKNEK

A szülői jótanács néha többet árt, mint használ, most erre mutatunk példákat. De kis csavarral a bennünk buzgó segíteni akarást valóban hasznossá tehetjük, ha megfogadjuk az alábbi tippeket.

A szülői jótanács néha többet árt, mint használ, most erre mutatunk példákat. De kis csavarral a bennünk buzgó segíteni akarást valóban hasznossá tehetjük, ha megfogadjuk az alábbi tippeket.

Sokszor írtunk már arról, hogyan segíthetjük a gyereket egy boldog, elégedett felnőttkor felé, és mivel ártunk ennek. Most egészen konkrét tanácsok következnek, Emma Seppala a téma kutatója hat kártékony - bár segítő szándékú - szülői megnyilvánulás helyett ad a kezünkbe sikeresen működő alternatívát.

1. Amit mondunk: gondolj a jövőre, tartsd szem előtt a célt!

Amit ehelyett mondanunk kéne: élj (és dolgozz) a jelenben!

Keményen koncentrálni nehéz, figyelmünk az ébren töltött idő felében elkószál. És amikor elkószál, hajlamosak vagyunk a múlton vekengeni vagy a jövő miatt aggódni - emiatt pedig jönnek a negatív érzelmek, mint a harag, a megbánás vagy a stressz. 

Aki folyton a jövőre fókuszál - a jó jegyektől az egyetemi felvételiig - annak agya hajlamosabb a félelemre és a szorongásra. És bár egy kis stressz még motiválhat is, a krónikus, állandó befeszülés rongálja az egészséget, és gyengül miatta a figyelem és a memória. Vagyis: ha túlságosan is a jövőre koncentrálunk, az valójában árt a teljesítményünknek. 

6 JÓTANÁCS, AMIVEL ÁRTUNK A GYEREKEINKNEK

A gyerekekek ügyesebbek és boldogabbak, ha megtanulják, hogyan maradhatnak a jelenben. És boldogan gyorsabban tanulunk, kreatívabban gondolkodunk, és könnyebben megoldjuk a problémáinkat. A boldogság a kutatások szerint 12 százalékkal produktívabbá is tesz. A pozitív érzelmek ellenállóvá tesznek a stresszel szemben, emiatt jobban vesszük a kihívásokat és gyorsabban jutunk túl az akadályokon és találjuk meg a helyes utat. 

Mindenképpen haszos, ha a gyerekeknek vannak céljai, és dolgoznak azokért. De ahelyett, hogy arra bíztatnánk őket, hogy a to-do lista következő elemére figyeljenek, segítsünk nekik, hogy az éppen aktuális feladatra koncentráljanak.

2. Amit mondunk: a stressz elkerülhetetlen, toljad keményen!

A gyerekek egyre fiatalabb korban kezdenek szorongani. Aggódnak a jegyeik miatt, nyomasztja őket, hogy teljesíteni kell az iskolában. Ami a legaggasztóbb, hogy egyre többen követnek el stressz miatt öngyilkosságot, leggyakrabban éppen a világ olyan kiemelkedően teljesítő részein, mint például Palo Alto a Szilícium völgyben. 

Ahogy mi, felnőttek élünk, az azt üzeni a gyerekeinknek, hogy a stressz a sikeres élet része. Nappal döntjük magunkba a koffeint, felülszervezzük a napunkat, folyamatosan túlpörgünk, estére meg annyira befeszülünk, hogy a megnyugváshoz jön az alkohol, az altató meg a Xanax. Nem éppen példamutató életmód. Nem csoda, hogy a munkahelyi kiégéssel küzdő szülők gyerekei nagyobb eséllyel küzdenek majd kiégéssel az iskolában. 

Jó lenne, ha a szülők megtanítanák a gyerekeiknek, hogyan lehetnek ellenállóbbak a stresszel szemben. A munkahely és a világ nehézségeit nem tudjuk megváltoztatni, viszont használhatunk olyan technikákat, mint a meditáció, a jóga vagy a tudatos légzés, amelyekkel jobban fogjuk bírni a nyomást. Ezek az eszközök segítenek, hogy a gyerek stresszhelyzetben be tudja kapcsolni a paraszimpatikus, "pihenj és eméssz" idegrendszert a szimpatikus "harcolj vagy menekülj" válasz helyett.

6 JÓ TANÁCS, AMIVEL ÁRTUNK A GYEREKEINKNEK

3. Amit mondunk: legyél aktív!

A nyugati társadalmak lakóiként még a szabadidő eltöltése közben is az intenzív pozitív érzelmeket hajszoljuk, mint az izgalom, nem pedig az alacsony intenzitásúakat, mint például a nyugalom. (A kelet-ázsiai országokra épp az ellenkezője jellemző.) Ez pedig azt jelenti, hogy a gyerekek napjai is tele vannak zsúfolva különórákkal és családi programokkal, a semmittevésre pedig nem jut idő. 

Persze semmi baj nincs az izgalommal, mókával és az új élményekkel. De az izgalom - ahogy a stressz is - a "harcolj vagy menekülj" rendszert kapcsolja be, ami oda vezethet, hogy a gyerek minden energiája elmegy az iskola utáni  vagy hétvégi programokon, és akkor nincs mit mozgósítania, amikor arra tényleg szüksége lenne. 

Ráadásul azt is tudjuk, hogy a legbrilliánsabb ötletek nagyobb eséllyel jönnek olyankor, amikor nem koncentrálunk, innen jön a közmondásos zuhanybeli megvilágosodás. Vagyis ahelyett, hogy túlzsúfoljuk a gyerek napját, inkább figyelni kéne rá, hogy minden nap legyen idő arra, hogy egyedül, önmagában legyen.

A gyerek bármilyen helyzetben meg tudja találni a játékot, a váróban üléstől a suliba sétálásig. De töltheti ezt az időt megnyugtató dolgokkal: olvasással, kiviheti a kutyát sétálni, vagy egyszerűen csak bámulhatja a felhőket egy fa alatt fekve - mindegyik segít, hogy az életét majd egy belül gyökerező, nyugodtabb helyről nézhesse. Kreatívabbak és találékonyabban lesznek, ha van idejük a semmittevésre. És ami ugyanilyen fontos: ez megtanítja őket megnyugodni is. 

A lényeg nem az, hogy soha ne állítsuk őket nehézségek elé, vagy, hogy meg kéne fosztani őket a tanulási lehetőségektől. Csak az a fontos, hogy ne terheljük őket annyira, hogy már ne legyen idejük megtanulni egyedül játszani, egyedül lenni, álmodozni, csak úgy boldognak lenni, ahelyett, hogy folyton csinálniuk kéne valamit.

A cikk további folytatása: divany.hu

2017 december 03.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás