Szülő- és gyereknevelés

Hogyan ne legyünk kényszeresen megfelelni vágyó anyukák?

Az anyák jó része folyamatosan monitorozza magát: „így kéne éreznem magam, ezt kéne tennem, a gyereknek már járnia kéne, a tesóm gyereke pedig már összefüggő mondatokban beszél, a jó anya ilyen, a boldog olyan.” Állandóan millió szempontrendszer fut a fejükben, mindegyik azt szajkózza: „Nem vagyok elég jó! 

Sok anyával találkozom, akik napi szinten szoronganak azon, vajon ők jó anyák-e. Bizonytalanok magukban, él valamiféle tökéletes félistennő képe, melynek nem tudnak megfelelni. Igazából sokszor az az érzésem, hogy a világ összes gyerekneveléssel kapcsolatos könyve, cikke, és még meg nem jelent tudományos értekezése összegződik fejükben, mint valamiféle szuperszámítógép. Minden helyzetre van  egy sor tökéletes megoldásmódjük, amik persze sosem úgy sikerülnek, mint ahogy azok le vannak írva. Mi lehet a gond?

Nagyképűség lenne azt gondolnom, hogy ennek okát egy ekkora terjedelmű írásban le tudnám írni, így a sok-sok lehetségek ok közül, én a következőre hegyezném ki írásom: az anyává válás egy  krízis. Egy teljesen új helyzetben a régi megoldásmódok, a bevált stratégiák hirtelen nem működnek.

Ki vagyok én anyaként? Meddig szoptatok? Hogy fegyelmezek? Ezeket a nehéz kérdéseket megválaszolnadó, a születetndő anya a kérdéseket tesz fel a tapasztaltabbaknak, elolvas mindent ami a kezeügyébe kerül. Aztán jól összezavarodik, túl sok lesz a szempont, aminek meg kell felelni. Ez egy őrült halysza a tökéletesség felé, aminek sohasincs vége. Elindul a belső monológ, amiből nehéz kimászni, és elveszi az örömöt az életből.

Hogyan ne legyünk kényszeresen megfelelni vágyó anyukák?

Ne akarjunk minden szempontnak megfelelni!

Jól hangzik, könnyű mondani, könnyű meghallgatni, annál nehezebb megvalósítani. Sokat segít, ha összeírjuk azt a sok szempontot, amik szerint értékeljük magunkat. Első pont lehetne a következő: Ember vagyok! Van “X” mennyiségű energiám, ebből “2xX” mennyiségű dolgot nem tudok megcsinálni. “X” mennyiségének megbecsüléséhez őszintén nézzünk szembe határainkkal.

Érdemes tisztázni, számunkra mitől jó anya a jó anya. Írjunk listát ezekről. Ha valaki például a lista első helyére a gyerekeivel töltött minőségi időt állítja, a tökéletesen tiszta, almáspiteillatú lakás képét nem biztos, hogy meg tudja valósítani. Súlyozzuk a vágyott céljainkat. Döntsük el, mi az igazán fontos a mi életünkben.

Vegyük figyelembe, hogy az anyaság nem egy egyszemélyes helyzet. Attól még, hogy én valamit kitalálok, egyáltalán nem biztos, hogy az, a  gyerek temperamentumával passzolni fog. Ezért nem működnek sokszor a külső jótanácsok. Csakis az anya tudja, hogy mi jó neki, és a gyermekének.

Bizonytalanságunk, kényszeres megfelelni vágyásunk legjobb ellenszere, ha rátalálunk saját identitására anyakánt. Ennek kell megfelelni semmi másnak.

2017 március 10. Sebők Franciska

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás