A kisfiam 5 éves ovis. A beszoktatás elég nehéz volt, több mint fél év telt el, mire hozzászokott az ovihoz és óvónőkhöz. Sajnos elég érzékeny gyerek. Az oviba járás még most is nehézkesen megy. Vegyes csoportba jár, sajnos vannak nagyobb gyerekek nála, akik erősebbek és nem mer velük barátkozni. Az óvónők a mozgás fejlődésében javasoltak még fejlődést, pedig sokat mozog a gyerek, és nevtanba tanácsolják. Itthon a dackorszakát éli, ha valami nem tetszik, hisztizik. Igaz, el kell mondanom, 18 hónapja megszületett a kisöccse, akit már elfogadott, de mindig veszekednek. Biztos ez is társult ahhoz, hogy már nem csak ő van a központban, de szinte mindent megad neki az ember, és igazából mostanában kicsit agresszívebb lett a viselkedése, kiabál, néha csúnya szavakat mond...stb., de csak itthon. Oviban viszont jó kisfió. Igaz, mostanában sokat hány, és nem tudjuk, mi válthatta ki. Óvónők nem látnak hibát, sem a pszichológus. Mit tegyek, kérem segitsenek! Egy elkeseredett anyuka

Szakértőnk válasza:

Kedves elkeseredett anyuka!

Nem tudom, hogy mikor ment oviba a kisfia, az a levélből nem derült ki. Nem mindegy, hogy 3 évesen került oviba, vagy most, amikor tudja, hogy anyukája a kisöccsével van otthon, és ebből ő ki van zárva. Ez az érzés még akkor is nehezen viselhető el, ha már „rutinos”ovisként éli át. Valami fontosból kimarad, az öccse többet kap anyából! Az ellenkezű nemű szülő kisajátításának vágya fokozott ebben a korban. Ugyanakkor gyakoriak a szülő elleni agresszív fantáziák, cselekedetek, amit néha bűntudat is kísér. Emellett az óvodáskor az akarat érvényesítésének, a dolgok irányításának, a gyerek törekvései kifejezésének is az ideje. Már nem fogadja el mindenben a felnőttek irányítását, hatalmát, de még nincsenek meg az ellenkezés „kulturált” eszközei. A nemtetszését hisztivel, hányással fejezi ki, vagy ezzel éri el, hogy csak rá figyeljenek, néha ismét ő lehessen a középpontban.
Az óvodában is meg kell küzdenie a dicséretért, meg kell találnia a helyét a többiek között, ami szintén nehéz feladat, főleg, ha nincs egy súlycsoportban néhány csoporttársával.

Fontos, hogy legyen rá otthon egy kis külön idő, hallgassák meg, érezzék át az ő nehézségeit! Lehetőség szerint szervezzenek néha külön programot, csak vele!

A nevelési tanácsadóban személyes találkozás során pontos útmutatást kaphat, hogyan segítse át kisfiát a nehéz időszakon.

Üdvözlettel: Horváth Magdolna