Tisztelt Judit! Kislányom ősszel lesz 3 éves. 7 hónapos korában vettem észre, hogy csecsemőkori féloldali bénulása van (enyhe tipusú) és később, ezáltal epilepsziát is kapott. Azóta is rendszeresen járok vele terápiákra és fejlesztésekre. Rendkívül akaratos és öntörvényű gyermek. Nehezen kezelhető emiatt, és rendkívüli kreativitást igényel az Ő egész napi lefoglalása, elterelése sok olyan dologtól, mely számára tiltott. Sokszor a fegyelmezésre, hirtelen haraggal és verekedéssel, harapgálással szeretne reagálni és hisztivel, melyet elég kitartóan tud csinálni. Ki fogja nőni ezt vajon, vagy a betegsége miatt is reagál így a helyzetekre? Az epilepsziás szirup is okozhatja ezt a hirtelen akaratos, agreszív természetét? A kérdésem végül is az lenne,hogy most visszaszokott a pelenkára (valószínűleg ennek oka,hogy férjem hazautazott külföldről). Hiába hívom magammal,hogy jöjjön nem hajlandó talán már dacból sem. Hátra veti magát a földön,ha ki akarnám cserélni a pelenkáját. Mi tévő legyek? Tudom,hogy jót tenne neki az óvodába járás,de így nem veszik be. Sajnos azt sem tudom,hogy ha bekerül az ovodába,akkor ezek a fejlesztések elmaradnak,vajon milyen hatással lesz majd gyermekem fejlődésére, viselkedésére? Elég lesz-e neki, ha otthon játékosan lesz fejlesztve, az eddig látottak, és tanultak szerint? Azt tervezzük, hogy hagyományos óvodába íratnánk,majd Helga lányunkat. Viszont van egy örök kérdés bennem,hogy fogja fogadni, hogy kicsit lemaradottabb a többi gyermekeknél? Csúfolják majd... Mivel a bal kezével nem mennek, vagy csak nagyon nehezen hajtja végre, a finom motorikai,a kézügyességet igénylő feladatokat. Ezért is frusztrált néha valószínüleg, mert sokszor dühös,ha nem sikerül neki. Azon is aggódom,hogy nem tud emiatt öltözködni sem,vagy csak részlegesen, sok segítséggel. Az oviban ez is gondot okoz majd neki. Vajon milyen nehézséggekkel állhatunk még emiatt szembe? Miben lesz neki nehéz a beilleszkedésben? Mit tehetek érte, hogy könnyebb legyen neki és hogyan? Köszönöm, hogy időt szánt ránk! Kérem,levelemre részletes válaszát, amenyiben ideje és energiája engedi. Előre is köszönöm kedvességét és türelmét.
Szakértőnk válasza:
Kedves Édesanya!
Valószínűnek tartom, mikor a kislánya problémáját észlelte, valamilyen úton-módon eljutott a Szakértői Bizottsághoz, hiszen a korai ellátásba vételt a diagnózis alapján a bizottság javasolhatja, s ennek alapján kap a gyermek fejlesztést, megfelelő terápiás kezelést. A bizottság a gyermek 3 éves korában végez felülvizsgálatot, és javasolhatja a további ellátást, vagy megfelelő fejlődés esetén a korai fejlesztés befejezését.( A szülő a 3 éves kor előtt is kérheti a vizsgálatot.) Ha a szakértői bizottság az integrált nevelést látja célszerűnek, akkor ugyan befejeződik a korai fejlesztés szakasza, de a bizottság javasolhat bizonyos heti óraszámban fejlesztő foglalkozásokat, amit a sajátos nevelési igényű gyerekek integrációját felvállaló közoktatási intézménynek (ebben az esetben az óvodának) a gyermek számára biztosítani kell. A szakértői bizottságoknak van intézménylistájuk ezekről az intézményekről. Ha a településen nincs integrációt felvállaló óvoda, a jegyzőnek kell biztosítania az ellátás megszervezését, utazó gyógypedagógus segítségével. Tehát, nem kell, hogy elmaradjanak a fejlesztések, a gyermeknek joga, hogy azokat megkapja, s azt gondolom, ha az ellenkezőjét szakember nem mondta ki, szüksége is van rá. Hogy az óvodában hogyan alakul az élete, az nagymértékben függ az óvónőtől, az ő hozzáállásától, elfogadásától. Érdemes előtte elbeszélgetni vele, elmondani félelmeit, kétségeit, keresni a folyamatos együttműködést.
A dühös, dacos magatartás, az akaratosság, hisztizés ennek a korszaknak sajátossága. (Tudomásom szerint az említett szirup nem okoz ilyen magatartási tüneteket.) A gyermekek fejlődésében nagyjából 1,5 – 3 éves kor között az önállósodási törekvések felgyorsulnak, az én-tudat megerősödik. Szükséges is, hogy a gyermek végigmenjen ezen a fázison, nekünk az a dolgunk, hogy jelöljünk ki számára határokat, de azon belül adjunk neki cselekvési lehetőségeket. Ne csak tiltások legyenek, próbáljuk meg követni őt, hátha találunk olyan dolgokat, amik mégis megvalósíthatóak anélkül, hogy bennünk az nagy konfliktust okozna. Legyenek átgondolt, egyértelmű szabályaink (ne túl sok), és azok betartásában legyünk következetesek. Így talán nyugodtabban, megértőbben tudjuk kezelni haragját, s ez segít neki is önuralma megőrzésében.
A pelenkára való visszaszokást csak időlegesnek érzem. Sejtésem szerint ez a nyár segíteni fog neki a szobatisztaság elérésében. Még nincs elkésve , támogassa türelmével.
Ha még mindig maradt kétsége, kérdezzen bátran.
Üdvözlettel:
Kereki Judit
