Kérdések

Kedves Ildikó! 4 és fél éves kislányom viselkedésével kapcsolatban lenne egy kérdésem. Az a problémám, hogy minden nap, amikor elhozom az oviból, nagyon ingerlékeny, agresszív velem szemben. Gyakran csúnyán beszél. Nem lehet kérdezni tőle semmit, hisztizik és nagyon rossz a kedve. Ez 1-2 óra után megszűnik. Nagyon értelmes gyereknek tartom én is, a pedagógusok is. Minden nap úgy hagyom ott az oviban, hogy érezd jól magad, játsszál sokat! Tudatosan kerülöm a legyél jó, fogadjál szót típusú mondatokat, mert szeretném elkerülni, hogy külső kontrollos, teljesítménykényszeres egyén legyen. Ennek ellenére, mindig meg akar felelni az oviban, lesújtja, ha nem kap jutalom papírhalat (ami engem felháborít, mert ettől lesz a gyerekem kényszeres), nem rosszalkodik, tisztelettudó. Engem az bánt, hogy a kirohanásait nem tudom, hogy kezeljem. Eddig semmi nem vezetett eredményre. Hagyjam, hogy kijöjjön belőle az egész napos feszültség, dühöngje ki magát? Ez normális jelenség? Nem szoktam megdorgálni, ha valamit nem jól csinál. Próbálom az önbizalmát megerősíteni, rengeteget dicsérem, bátorítom. Kíváncsi vagyok az Ön véleményére nagyon. Válaszát tisztelettel megköszönöm.


Szakértőnk válasza:

Kedves Katalin!

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a bizalmat, hogy problémájával hozzám fordult.

Úgy gondolom, a lánya délutáni rossz kedve két ok miatt lehet. Lehetséges, hogy nagyon jól érzi magát, s nem akar még eljönni, szívesen maradna. A másik ok, hogy valójában Önre haragszik, amiért reggel otthagyta, neheztel az elválás miatt. A leírtak alapján még nem tudja jól érezni magát, neki még „feladat” az óvoda, amitől aztán délutánra valóban elfárad. A papírhalakról megegyezik a véleményünk, de ez a momentum is megerősíti, hogy a lánya „dolgozik”, meg akar felelni az elvárásoknak.

Azt javaslom, hogy délutánonként hagyja, hogy lányában lecsengjen a feszültség, tartsa tiszteletben a hangulatát, várja ki, amíg elmúlik a fáradtság. Ne kérdezgesse, inkább hagyja Őt. A kérdezéssel megint csak „feladatot” kap a lánya, s épp ettől akar szabadulni. Legyen nyugodt, kedves, mutassa ki, hogy megérti a viselkedését, tudja, hogy fáradt. Néha menjenek el egy kicsit „lazulni”, sütizni, fagyizni vagy csináljanak olyasmit, amit a lánya nagyon szeret, pl. keressék fel a kedvenc játszóterét. Csak olyasmit tegyenek, amihez neki kedve van. Lehet, hogy legszívesebben hazamenne a biztonságos környezetbe, az ismerős játékok közé, akkor tegyék azt. A jelenség gyakran előfordul. Amint otthonosabban érzi magát az oviban, lassan majd elmúlik. Próbálják meg a papírhalakat a „helyükön” kezelni, természetesen örüljenek neki, de ne vigyék túlzásba, mert akkor még inkább elvárásként élheti meg lánya a megszerzésüket.

Remélem, sikerült néhány használható gondolattal segítenem, kérem, írja meg, hogyan alakult az óvodás helyzet!

Üdvözlettel
Izsó Ildikó
pszichológus