Kérdések

Tisztelt Szakértő! A fiam 2 éves, és kb. fél éve felvett egy rossz szokást az elalvásához, hogy az arca egyik oldalán (régen egy pattanás volt, ma már egy seb) lévő sebet piszkálja. Hiába minden próbálkozásunk. Seb beragasztása, összes ujj leragasztása, kesztyűn túl vagyunk. A ragtapaszt leszedegeti a fogával, a kesztyűt is le tudja tépni (a csukójánál körben ragtapasszal van rögzítve, nem szorosan csak hogy elvileg ne tudja lehúzni), és mindig ott köt ki, hogy piszkálja a sebet. Ami persze nem tud begyógyulni, valószínűleg örökre ott marad. Mi lehet ennek az oka? Van egy 4 éves testvére, de nem hiszem hogy keveset foglalkoznék vele-velük, szinte minden körülöttük forog. Nagyon pici korában ölben ringatva altattam el, mikor a tesó ovis lett (egy éve) akkor sikeresen megküzdöttünk azzal, hogy egyedül aludjon el az ágyában. Mikor a tesó oviban van, nincs is gond az elalvással, mikor itthon van, akkor nem akar elaludni (egy szobában vannak, és mindkettő aludni szokott délután általában). 2 évesen már többször is előfordult, hogy nappal nem aludt ilyenkor, ami persze kibukáshoz vezet este 6-kor. (Tehát egyértelműen szüksége van a délutáni alvásra). Altassam őket külön szobában? (Most már nincs ovi, és 3 hónapig fog tartani ez az "áldatlan" állapot?) A másik problémánk, hogy az apukáját (vagy bárki mást) elutasítja a felébredéskor, ill. az elalvás előtt, szinte kitaszítja a szobából, és értem ordít. Ha én bemegyek és megsimogatom a hátát, már egyből le is fekszik és elalszik. Ha az apukája teszi ugyanezt, ordítás van. Ez a szeparációs félelem? Vagy azért, mert én szoktam felkelni hozzá éjszakánként? (Még mindig többször felébred éjjel, bár az utóbbi 4 nap sikerült átaludni az éjszakát, és azt hiszem, ez rendeződni fog.) Csak így hogy menjek el nyugodtan pl. egy esti mozira, vagy hogy merjem másra bízni, ha esetleg közben felébred és értem kiabál? Pedig már olyan régen nem tudunk a párommal csak kettesben kikapcsolódni ily módon, nagy szükségünk lenne rá. (Lassan már párterápiára is szükségünk lesz.) Júl. közepén lesz egy esküvő, ahová kettesben szeretnénk menni, a nagyszülőkre bízva a gyerekeket, vajon megengedhetjük ezt magunknak, nem lesz egész éjjel sírás? (A nagyszülők más városban élnek, úgyhogy én vagyok egyedül a gyerekekkel egész nap, a férjem elég sokat dolgozik, estefelé ér haza.) Több kérdésem is felmerült, lehet, hogy összetett a probléma, mindenesetre köszönöm válaszát.


Szakértőnk válasza:

Kedves Kérdező!

Általában két éves kor után, közeledve a harmadik életévhez jut el a gyerek abba a fejlődési stádiumba, amikor már hosszabb időre is el tud feledkezni az anyjáról. Addig úgy érzi, hogy a világ az anya távollétében kiszámíthatatlan, bizonytalan. A helyzet átélésében,reakciók erősségében alapvető eltérések lehetnek a gyermekek között, amelynek több összetevője is lehet. Pl: (az eltérő személyiségjegyek,környezeti hatások, szülők kapcsolata, családi működés – mennyire zárt, vagy nyitott – befolyásolhatják ennek mértékét.)

Minél nagyobb biztonságban érzi magát a kicsi, annál inkább mer önállósodni. A gyermek biztonságérzetét elsősorban az állandósággal (környezet, napirend, körülötte levő személyek, kisebb plüss-állatok, ) lehet erősíteni.

Emellett ebben az időszakban jelenik meg erőteljesen az anya kisajátításának igénye is. Féltékeny az apára, és mindenkire, aki miatt osztozni kéne rajta. Ez magyarázhatja, hogy amikor nincs ott a rivális-a tesó, nyugodtan alszik,mikor ott van, már kevésbé. Az apa megjelenése is ezért válthat ki tiltakozást. Másrészt a kétéves gyereknél akit nem lát, nincs a látóterében, az nincs is. Ha az apa jelenik meg a szokástól eltérően az ébredéskor, a gyerek kétségbe eshet, hogy eltűnt az anyja.

A levélben leírt seb-piszkálás szorongást, félelmet fejezhet ki. A félelem, szorongás már korábban is tapasztalható a kicsiknél, de minél fejlettebb, annál inkább erősödhet.Bizonyos szorongás természetes,szükséges is,de komolyan kell venni a gyermek félelmeit. Semmiképen nem szabad hagyni, hogy féljen.Egyrészt jó lenne felderíteni az okokat. Pl..: Rajzold le, mitől félsz, vagy játsszuk le, stb, amivel már lehet valamit kezdeni. Rajzban, játékban benne van a feldolgozás, megnyugvás lehetősége.

Korábban ölbe vette, ringatta. Szerintem ezt most is megteheti, vagy csak legyen mellette, míg elalszik.

Akkor hagyják a nagyszülőkre, ha azokkal jó kapcsolata van gyermeküknek, ismeri, kötődik hozzájuk, előtte legyenek együtt egy pár napig. Azt gondolom, hogy három éves korig eljut arra a fejlődési szintre a kisfiú, hogy hosszabb időre is elengedi Önt. Addig még egy pici türelemmel át tudják vészelni ezt az időszakot.

Üdvözlettel:

Horváth Magdolna