A liberális nevelés megbukott
A fenti kijelentést József István gyermekpszichológus tette a Kaposvárimami Egyesület családi és információs napján. A rendezvényen szó esett egyebek közt arról, hogy miről mesélnek a gyerekrajzok, mit is jelent a rajzmeditáció, s milyen stresszoldó hatása lehet az alkotásnak, a kreatív önkifejezésnek. De minket leginkább a szakember említett kijelentése érdekel, ezért "elkértük" a Somogyi Hírlap online szerkesztőségének a tudósítását.
– Mindenki agresszív, mi is azok voltunk, csak esetleg az még egy más világ volt – mondta József István. – Hogy egyre erőszakosabbak vagyunk, az összefüggésben van a rohanó világgal, a felnőttek esetében is divatosak lettek az erőszakos megoldási módok. Ám az erőszakot nem elfojtani kell, hanem egy a társadalom által kívánatos mederbe kell terelni, meg kell tanítani azt levezetni más tevékenységek útján. Olyan önérvényesítő magatartást kell tanítani a gyereknek, amiben nincsen benne, hogy letaposom a másikat. Ilyen lehet például a sport. Az a baj, hogy az agresszív viselkedésre szinte kivétel nélkül büntetéssel reagálunk, amivel megint a frusztrációt, az elfojtást növeljük, ám az ezt helyettesítő közös élmény hiányzik.
A pszichológus úgy látja, azért van sok problémás gyerek, mert manapság erősebbek a gyerekek, mint a szülők. – A szülők nem elég következetesek, a gyerekek tovább bírják, mert a szülők fáradtak, nincs energiájuk már a gyerekre – hívta föl a figyelmet. – Másrészt sokaknál működik egy túlzott óvó-védő mechanizmus, az apukák, nagyszülők nem bírják, ha sír a gyerek, beleszólnak a dolgokba, s akkor inkább ráhagyják a gyerekre a dolgot, csak ne sírjon! A kevés időnket inkább, a tévé, a net előtt töltjük, így hiányoznak az együttes élmények. Ha viszont sok helyre viszem magammal, azon túl, hogy rengeteget tanul a gyerek, közben bele tudok avatkozni a személyiségfejlődésébe. Ráadásul egy különleges helyzetet eredményez a sok válás: nagy hiba, ha nem azonos elveket követnek a volt házaspárok, az egyik szülő megengedőbb. Általában az anya szigorúbb, az apa engedékenyebb, ezáltal a szigorúbb szülő zsarolhatóvá válik, mert fél attól, hogy serdülő korban összepakol a gyerek és elmegy a másik szülőhöz.
József István szerint a liberális nevelés megbukott. – A gyerek azért olyan amilyen, mert mi nem jól csinálunk valamit – emelte ki a szakember. – Figyelembe kell venni, hogy a mai gyerek már nem a tegnap gyereke, ehhez kell alkalmazkodnia a szülőnek, ugyanakkor nem baj, ha határozott vagyok, ha meghatározom a kereteket. Ám ezek tág keretek legyenek, amiben ki tudja magát próbálni a gyerek, de a végén mégiscsak én mondom meg, hogy eddig és ne tovább! Ne akarjon a gyerek az asztalon ugrálni, ha én nem akarom! Nem lehet a gyerek és a felnőtt egyenrangú fél, a felnőtt mindig legyen domináns, persze megfelelő keretek között. Sok szeretettel, de mégiscsak határozottan kell őket a kívánatos irányba terelgetni, ha kell, büntetéssel, és persze sok-sok pozitív megerősítéssel. Ez utóbbi sajnos nagyon kikopott a magyar kultúrából. Pedig a megfelelő reagálás: mindig szeretlek, ha rosszat teszel, akkor is szeretlek, csak mérges vagyok rád. Ugye mennyivel jobb, ha jól csináltad?
Felső tagozat előtt ne!
„Nem akarom a jövőt megállítani, persze kell az internet, az okostelefon, a táblagép, de nehogy már órákon keresztül azt csináljon a gyerek, amit akar! Felső tagozat előtt nem kell telefon a gyereknek! Persze ideológiát mindig tudunk hozzá gyártani, miért is kellene neki, ám ez főként azért van, hogy mi biztonságban érezzük magunkat. Persze az is kérdés, hogy mire való a telefon? Játszótársnak? Ha képes vagyok a gyereknek másfajta, együttes játékélményt nyújtani, akkor a gyerek azt a közös élményt keresi majd.”
