A fiúk maradnak, a lányok eltűnnek – mi történik a játszótereken kamaszkorban?
Nézz körül egy játszótéren: amíg kicsik, fiúk és lányok együtt hintáznak, másznak, rohangálnak. Aztán elérik a kamaszkort, és a lányok egyszer csak eltűnnek. Nem azért, mert már nem szeretnének mozogni vagy a barátaikkal lenni – hanem mert a nekik szánt parkokban gyakran nincs helyük.
Eleinte azért még más a helyzet. A kisebb gyerekeknek jut csúszda, mászóvár, homokozó és rugós állat. A kamaszoknak pedig általában egy bekerített labdapálya, esetleg gördeszka- vagy BMX-pálya.
Papíron tehát rájuk is gondoltak. Csakhogy a „kamaszokra” tervezett terek használói túlnyomórészt fiúk.
A brit Make Space for Girls szervezet 2023-as Parkwatch felmérésében több száz önkéntes figyelte meg, kik használják a fiataloknak kialakított parkberendezéseket. Az eredmények szerint az ott tartózkodó kamaszok 88 százaléka fiú volt. A bekerített, többféle labdajátékra alkalmas pályák használóinak 92 százalékát, a gördeszka- és BMX-pályák használóinak pedig 84 százalékát fiúk és fiatal férfiak tették ki.
Közben éppen ez a három létesítménytípus adta a kamaszoknak szánt parkberendezések elsöprő többségét. Vagyis olyan tereket építünk „a fiataloknak”, amelyeket a fiatalok egyik része alig használ. A szervezet szeptember 1-jén új gyakorlati útmutatót is közzétett arról, hogyan lehet ezen változtatni.
Nem arról van szó, hogy a lányok nem szeretnek mozogni
Könnyű volna levonni a következtetést: a fiúk fociznak és gördeszkáznak, a lányokat pedig egyszerűen kevésbé érdekli a park. Csakhogy a kutatások mást mutatnak.
A brit parlamentnek benyújtott szakmai összefoglaló szerint egy korábbi yorkshire-i vizsgálatban a lányok 68 százaléka úgy érezte, hogy nincs mit csinálnia a parkokban, 59 százalékuk pedig azért nem érezte magát szívesen látottnak, mert a tereket a fiúk uralták.
Ez fontos különbség. A lányok nem azért maradnak távol, mert nincs igényük mozgásra, találkozásra vagy szabadtéri programokra, hanem azért, mert a rendelkezésükre álló tér nem kínál nekik elég lehetőséget – vagy egyszerűen nem érzik benne biztonságban magukat.
Egy körbekerített pályára például nehéz úgy belépni, hogy azon már egy hangos, összeszokott társaság focizik. Aki kevésbé magabiztos, nem akar versenyezni, vagy csak beszélgetne és közben mozogna, annak gyakran marad egy pad a pálya szélén. Már ha van egyáltalán.
Mikor nő ki egy gyerek a játszótérből?
A kisebb gyerekeknek magától értetődően tervezünk játszótereket. A kamaszokról viszont mintha azt feltételeznénk, hogy egyik napról a másikra kinövik a játékot, és innentől beérik egy focipályával.
Pedig egy 12–16 éves gyereknek ugyanúgy szüksége van olyan helyre, ahol sportolhat, levegőzhet, találkozhat a barátaival anélkül, hogy pénzt kellene költenie, szervezett foglalkozáson kellene részt vennie vagy folyamatos felnőttfelügyelet alatt állna. A park éppen ilyen köztes tér lehetne az otthon és az iskola között.
A kamasz lányok azonban gyakran éppen abban az életkorban szorulnak ki belőle, amikor egyre nagyobb önállóságra lenne szükségük.
Nem „lányos” játszóterekre van szükség
A megoldás természetesen nem az, hogy minden park egyik felét rózsaszínre festjük, majd kiteszünk egy „lányoknak” táblát. A Make Space for Girls is hangsúlyozza: nincs mindenhol alkalmazható kész recept. A legfontosabb, hogy a tervezők megkérdezzék a helyben élő lányokat arról, mitől használnának szívesen egy parkot.
A tapasztalatok szerint sokat számíthatnak például:
- a többféleképpen használható hinták és mászókák;
- a kisebb, nem teljesen körbezárt sportterek;
- a röplabdára, tollaslabdára, görkorcsolyázásra vagy táncra alkalmas felületek;
- az egymás felé fordított, csoportos beszélgetést segítő ülőhelyek;
- a mosdó, az ivókút és a megfelelő világítás;
- az átlátható, több irányból megközelíthető kialakítás;
- valamint az, hogy ne egyetlen nagy pálya foglalja el a rendelkezésre álló terület jelentős részét.
Ezek ráadásul nemcsak a lányoknak kedveznek. A kevésbé sportos fiúk, a fiatalabb gyerekek, a fogyatékossággal élők, sőt a parkot használó felnőttek is jobban járnak egy változatosabb, többféle tevékenységet támogató térrel.
Bécs már évtizedekkel ezelőtt felismerte a problémát
Bécsben már az 1990-es évek végén észrevették, hogy tízéves kor körül a lányok egyre kevésbé használják a parkokat. A város ezért lányokat is bevont egyes közterek átalakításába.
A pályák mellé beszélgetésre alkalmas ülőhelyek kerültek, több kisebb zónát alakítottak ki, és helyet kapott a röplabda, a tollaslabda, a görkorcsolyázás, valamint a kevésbé versengő mozgás is. Nem tiltották ki a fiúkat, és nem vettek el tőlük minden focipályát. Egyszerűen többféle gyerek igényeit kezdték figyelembe venni. A bécsi tapasztalatokról itt olvasható részletes esettanulmány.
A kérdés tehát nem az, szeretnek-e a lányok játszótérre járni. Inkább az: találnak-e ott bármit, amiért érdemes maradniuk.
Legközelebb, amikor a kamasz lányod azt mondja, hogy nincs kedve kimenni a parkba, érdemes lehet nem annyival elintézni, hogy „ezeket már csak a telefon érdekli”. Nézzetek körül együtt: van ott olyan hely, amely valóban neki is szól?
Fotó: saját AI generálás
