Család

5 bizonyíték arra, hogy nagy bajban vannak a szülők

Az alábbiakban egy számunkra fontosnak ítélt cikk fordítását közöljük, amely nagy port kavart annak idején, ami a kommenteket illeti.  Mi a modern Mary Poppinsnak titulált Emma Jennerrel vagyunk, de szívesen meghallgatjuk mindenki véleményét az alábbiakról.

Általában elég optimistán állok a dolgokhoz. Sőt: hajlamos vagyok azt hinni, hogy minden a legnagyobb rendben megy, még akkor is, ha a tények túlnyomórészt az ellenkezőjére utalnak, és bárki, aki ismer engem, megmondhatja, hogy nem szokásom a dolgok dramatizálása. Ezért, ha azt mondom, hogy a mai modern nevelés komoly bajban van – sőt, válságban –, arra, remélem, többen felkapják a fejüket. Két évtizeden keresztül vigyáztam gyerekekre ésműködtem együtt a szüleikkel, és amit az elmúlt években tapasztaltam, az megrémít engem is.

A legnagyobb problémák – ahogy én látom őket:
 

1. Félünk a gyerekektől

Itt van például a a tejespohár- teszt, amelynek segítségével meg lehet figyelni, mennyire fél a szülő a gyerekétől. Reggel van, vagy akármilyen napszak, a lényeg az, hogy az anyuka tejet önt a kék ivópohárba. Erre a gyerek: "Én a rózsaszín poharat akarom, nem a kéket!" Anya arca a legtöbb esetben elfehéredik, megrándul a szája az idegességtől, és rohan a szekrényhez a rózsaszín pohárért, mielőtt a gyerek istentelen hisztibe kezdene. Hiba! Miért félsz, anya? Ki itt a főnök? Hagyd, hogy balhézzon. Menj át másik helyiségbe vagy az udvarra, ha nem akarod hallani. De az isten szerelmére, ne vállalj pluszmunkát, csak azért, hogy a gyerek kedvében járj – s ami még fontosabb, gondolj arra, mit tanítasz neki azzal, hogy a kénye-kedve szerint ugrálsz a hisztijétől való félelmedben.

 

2. Alacsony elvárások

Amikor a gyerekek rosszul viselkednek, legyen szó nagyközönség előtti vagy otthoni dologról, a szülők hajlamosak egy vállrándítással elintézni, mondván "Ilyenek a gyerekek…” . Higgye el, nem ilyenek. A gyerekek sokkal többre képesek, mint ahogy azt a szülők általában elvárják tőlük, s ez éppúgy érvényes az elvárt viselkedésre, az idősek tiszteletére, a házimunkára, a nagylelkűségre vagy az önkontrollra. Azt mondod, hogy egy gyerek nem tud végigülni egy vacsorát az étteremben? Fenét! Úgy véled, hogy egy gyerek simán otthagyhatja az asztalt anélkül, hogy engedélyt kérne rá? Megint fenét! Az egyetlen, amiért nem viselkednek illendően, az az, hogy nem mutatták meg nekik, miként kell azt csinálni! Ez ilyen egyszerű. Rakd magasabbra a lécet, és a gyermek felnő a feladathoz.

 

3. Az én gyerekem tökéletes!

Régen nem számított különleges esetnek, hogy a buszvezetők, a tanárok, a boltosok vagy más szülők rendre utasították a rakoncátlan gyerekeket. Ők voltak a távol levő anya/apa szeme és füle, és mindannyiukat az a cél fogta össze, hogy rendes fiúk és a lányok cseperedjenek fel a környezetükben. A közösség fontos részt vállalt a nevelésben. Nos, ha ma valaki rá mer szólni egy gyerekre, az apja/anyja dühbe gurul. Tökéletesnek látják gyermeküket, s ezért gyakran nem fogadják el a tanárok és/vagy mások jelzéseit arról, hogy esetleg mégsem az. Beviharzanak az iskolába, és fegyelmezés helyett kiveszik a gyereket abból az osztályból. Úgy érzik, hogy minden körülmények között tökéletes képet kell vetíteniük a világnak, és sajnos, bizonytalanság lesz úrrá rajtuk, ha úgy érzik, más szülők bírálják a munkájukat. Ha egy gyermek nyilvános helyen hisztizik, minden szem rosszallóan mered az anyára – ismerős? Ehelyett támogatni kellene, mert megvan rá az esély, hogy azért tört ki a balhé, mert ő – okosan –nem volt hajlandó behódolni a gyerek aktuális szeszélyének. Egy támogató „szemtanú" a kritizálás helyett azt mondja: "Hé, kitartás! Tudom,milyen nehéz határokat húzni…”

 

4. Étel és élet gombnyomásra

Lenyűgöző, hogy a szülőknek manapság mindenféle elektronikus eszközük megvan arra, hogy megkönnyítsék például a repülőutak vagy az orvosi rendelőben történő hosszú várakozás átvészelését. Ez ugyanolyan mesés, mint ahogy mi is lebonyolíthatjuk a nagybevásárlást online, és egy gombnyomásra felmelegíthetjük az ebédet a mikrohullámú sütőben. A szülők elfoglaltabbak, mint valaha, és én is a könnyebb utat választom, amikor szükség van rá. De ezek a parancsikonok elindíthatnak minket a lejtőn... Amikor azt látod, milyen csodálatos, hogy egy applikáció el tudja szórakoztatni a gyermeket a rendelőben, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne adjuk a kezébe egy étteremben. Pedig a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, mi az a türelem. Meg kell tanulniuk várakozni, és elszórakoztatni magukat ez idő alatt. Meg kell tanulniuk, hogy nem minden élelmiszer készül el három perc alatt, és ideális esetben azt is meg kellene tanulniuk, miként lehet elverni ezt az időt. A kisbabáknak is meg kellene tanulniuk, hogy nyugton megüljenek a fenekükön, ahelyett, hogy anya rögvest bekapcsolja alattuk a széket rezgőre és a játékokat forgóra... A kisgyerekek pedig fel tudnak tápászkodni maguktól, ha elesnek, s nem kell feltétlenül hason fekve üvölteniük azért (vö. gombnyomás), hogy apa/anya gyorsan felemelje őket. A gyereknek is meg kellene tapasztalniuk, hogy a gyors megoldások hasznosak lehetnek, de a lassabban véghez vitt dolgok is ugyanoda vezetnek és ugyanolyan megelégedéssel tölthetik el őket. Vagy még nagyobbal is…


5. Mégis, kinek az élete?

Természetesen a szülők úgy vannak bekötve, hogy első sorban a gyerekek érdekeit figyeljék, és ez így van rendjén, hiszen ezt diktálja az evolúció. Én annak a napirendnek vagyok a híve, amely megfelel a gyermek igényeinek, és olyan gyakorlati dolgokat tart elsősorban szem előtt, mint például az etetés vagy az öltöztetés. De a szülők ma már túl messzire mennek ebben a kérdésben, és teljesen alárendelik a saját szükségleteiket annak, hogy megóvják a gyerek testi-lelki egészségét. Nem egyszer láttam anyukákat felkelni az ágyból, újra és újra, hogy kielégítsék a gyermek szeszélyeit. Vagy apukákat, akik elhajigáltak mindent a kezükből, és átvágtattak az egész állatkerten, mert a kislányuk üdítőt követelt. Semmi baj nem lesz abból, ha negyedszerre már nem kelünk fel az éjszaka közepén, hogy bevigyünk a gyereknek egy pohár vizet. Semmi baj nem lesz abból, ha az állatkertes apuka azt így szól: "Ok, mindjárt ihatsz, a következő falikútnál/büfénél megállunk!”. Nem lesz belőle tragédia, ha megtanuljuk használni a "nem" szót alkalmanként, és abból sem, ha a gyerek kénytelen elszórakoztatni magát, amíg az anyja például a mosdóba megy, vagy éppen elolvasna egy cikket valamelyik magazinban. Vagy együtt a kettőt…

 


Attól félek, hogy ha rövidesen nem kezdünk el dolgozni ezen az öt dolgon, akkor a ránk bízott gyerekekből önző, türelmetlen és durva felnőttek lesznek. És ez nem az ő hibájuk – nagyon is a miénk! Hiszen soha nem tanítottuk meg őket másképpen viselkedni, soha nem vártunk mást tőlük. Soha nem hagytuk, hogy kényelmetlenül érezzék magukat, és amikor elkerülhetetlenül efféle helyzetben találják magukat, akkor totálisan felkészületlenül éri őket.

Ezért kérem a szülőket és gondviselőket a világ minden táján: merjenek nagyobbat kérni! Merjenek többet elvárni! Osszák meg a küzdelmeiket! Adjanak kevesebbet!

Mert akkor biztonságosan közlekednek majd – nem csak az általunk bebiztosított terepen, de az esetlegesen küzdelmekkel tarkított saját útjukon is.

Forrás

2014 július 24. Emma Jenner; Módra Ildikó

 
Kölöknet hozzászólások  
(63 hozzászólás) 
2017 május 18.
Erzsi
Csak azt tudnám,hogyha a régi nevelési elvek olyan jól beváltak,mért nőtt fel ennyi mentális zavarral küszködő lelkibegeg ember akikkel nap mint nap találkozom...
2017 február 13.
Anikó
Veronika53-nak írnám: Leírod, hogy te felnőttként is elvárod öntsék át a kávédat a kedvenc bögrédbe. Na pont ez lett volna a nevelés. Ha nekem vki reggel megteszi, hogy előzékenyen elkészíti a kávét, meg nem bántanám azzal, hogy, nekem csak a másik csészében jó. Hát nem mindegy ? És végig vihetném a többit is. Ezt jelentené a felnövés, a jólneveltség, az alkalmazkodás. Van akinél megmarad az ÉN, Én, Én.
2017 február 08.
veronika53@gmail.com
Ma voltam szülői értekezleten, ahol jó szándékból felolvastak nekünk valami hasonló cikket. Nem is tudom, valahogy az volt az érzésem, hogy nem bíznak abban, hogy a mai szülők jól nevelik a gyerekeiket. Lehet, hogy igazuk is van, nem tudom, hogyan neveljem jól a gyerekeimet, csak azt tudom, hogyan szeressem jól őket. Kedves anyukák és apukák, nézzük meg ezt az öt pontot a szeretet szemüvegén keresztül, a saját bőrünkből kibújva.
1. Reggel van, álmosan kászálódsz ki az ágyból, és nagyon vágysz egy kávéra. Van egy szép kávéscsészéd, valentín napra kaptad a párodtól, emlékként őrzöd. Kicsit csorba az egyik oldalán, de nem látni, és pont kézre áll a fogása. Kitámolyogsz a konyhába, és a párod már önti is a kávédat egy hatalmas ronda ibrikbe, majd mosolyogva közli: "Drágám, ma jól lesz ebből is, sietek!"
2. Végre minden adott egy tökéletes romantikus vacsorához egy igazán kellemes étteremben. Jól érzed magad, már nagyon vártad ezt az alkalmat, hogy végre együtt lehessetek. Bár finom az étel, te inkább csak fogod a párod kezét, nézed a szemét, erre ő megszólal: "Ha nem eszed meg a levest, kihűl, és addig nem kapsz desszertet, amíg mind el nem fogy."
3. Wellness hétvégére utaztok a pároddal, épp becsobbantok a medencébe, amikor észreveszed, hogy az egyik vendég elismerően bámulja a párod testét. Erre azt mondod: "Hé, tudja maga, mennyi MUNKÁM van benne!!!"
A szupermarket pénteken dugig van, és nagyon elfáradtál, mire sikerült a listán lévő termékeket berakni a kosaradba. Ép beállnál a kasszához, mire észreveszed, hogy a holnapi vendéglátáshoz a hozzávalókat elfelejtetted megvenni, loholsz vissza a hentespulthoz, ahol persze kígyózó sor áll, aztán észreveszed, hogy az étolaj nem a szokott helyén van, mert átpakolták. Fáradt vagy, éhes és szomjas. Mire beállsz a kasszához már előtted is és mögötted is olyan idegesek az emberek, hogy csak úgy röpködnek a káromkodások a levegőben. Mire valaki így szól: "Kérem, az ideges, becsmérlő, undok viselkedést csak a felnőttek engedhetik meg maguknak, gyerekeknek tilos az ilyesmi."
4. Hazafelé kolbászolsz a megrakott cekkerrel, megbotlasz egy kőben, puff hasra esel. A tojások összetörtek, a paradicsom csupa sár, az arcod tele az út piszkával. Erre a párod azt mondja: "Anyukám, fel tudsz te tápászkodni egyedül is, kemény csaj vagy te!"
5. Nem tudsz aludni. Nem tudod miért, de csak forgolódsz, nem jön álom a szemedre. tudod, hogy holnap fáradt leszel és nyűgös. Tudod, hogy aludnod kellene, mert nem fogsz tudni jól teljesíteni holnap a munkahelyeden. Felkelsz és visszafekszel. nem akarsz felébreszteni senkit a családból, de nyomorultul érted magad. A párod felriad a motozásodra, és ezt mondja: "Semmi baj anyukám, majd holnap alszol. legalább tanulsz egy kis önállóságot, meg türelmet."

Torz ugye? Pedig semmi mást nem csináltam, csak követtem a cikk tanácsait FELNŐTT emberekre alkalmazva. Miért bánunk emberségesebben a felnőttekkel, mint a gyerekekkel, mert őket nem akarjuk megnevelni. Csak szeretni.
2014 december 20.
marcipán
Nagyrészt egyet értek a cikkel. A szülői példa is tényleg fontos. Az éttermi étkezésről az én tapasztalatom, hogy minket is vittek gyerekként étterembe a szüleim, ahol az asztalnál várakozás alatt egymással beszélgettünk, viccelődtünk,(én is ezt teszem most gyerektársaságban) bár ez nálunk otthon is így történt, ha éppen együtt evett a család. Főleg télen, vacsora után, bontogattuk a földimogyorót és megbeszéltünk minden aktuálisat. Számomra nagyon szép emlékek ezek...Az időhiányról: gyermekkorom nyarait a nagymamámnál töltöttem, a szüleim dolgoztak,apukám hajnaltól éjszakáig. De a nagymamám is dolgozott otthon, volt rengeteg állat, nagy kert...nem körülöttünk, gyerekek körül forgott a világ, csak engedte, hogy ott legyünk mellette, míg kapált, etette a disznókat, gyűjtötte a tojást. Valaki írta, hogy fontos a világ megismerése, tapasztalatszerzés,ezzel is egyetértek, szerintem ez nálunk anno megtörtént, ha nem is tudatos nevelési elvek alapján :) Arra emlékszem, hogy ez nekem a határtalan szabadságot jelentette, kószálni a kertben, udvaron és játszani a testvéremmel, szomszéd gyerekekkel.
A mai gyerekekről: gyerekekkel foglalkozom évek óta, ami engem megdöbbent, az a növekvő gyermeki agresszió, ami szerintem pont a türelmetlenségből, "zsarnokoskodás"-ból ered. Mert ha van otthon egy-két gyerek, akik úgymond liberálisan vannak nevelve, az talán nem is probléma. De amikor 15-20 ilyen kisgyerek összetalálkozik egy osztályban az már igen nehéz...mindig voltak verekedős gyerekek,de a mostani 28 fős osztályomban talán 1 kisfiút és 1 kislányt tudok mondani, akit nem láttam még ütni, rúgni, verekedi, ordítani a másikkal...hogy egymást meghallgassák,az nagyon ritka, hogy tanulásnál megvárják, míg egy másiknak segítek és nem érek rá épp a többi 5 problémájával foglalkozni, azt nem igazán értik. Ha azt kérem, hogy egy kicsit legyünk tekintettel azokra akiknek éppen nehezebben megy valami, akkor sokszor az a válasz, hogy az az ő bajuk...szerintem ez szomorú, persze vannak ellenpéldák is, de sajnos kevesebb.Azt gondolom, hogy egy szülőnek nem kell félni attól, hogy határokat szabjon, azért mert éppen nem enged meg mindent a gyerekének, az a gyerek még nem fogja őt kevésbé szeretni, ez nem ezen múlik.
2014 október 10.
 
Bocsánat! A link helyesen:
http://www.edelenyizsolt.hu/5-nagy-lehetoseg/
2014 október 10.
Nóra
Válasz gondolatok a chttp://www.edelenyizsolt.hu/5-nagy-lehetoseg/
2014 szeptember 20.
Maja
Honnan jöttünk, hová tartunk? Kik vagyunk valójában, és miért vagyunk itt? Szerintem alapvető hiányosságok vannak. Nincsenek kijelölve célok, még irány sincs, csak rohanás. Alapvető értékeket nem közvetítenek számukra.
A lehető legjobban leterhelik a szülőt is és az iskolakezdéssel a gyerekeket is. A rendszer így van megalkotva.
Szegény gyermek meg, húzva meg vonva van, ide - oda, onnan meg ide. A sok elveszett időt meg próbálják valahogy kompenzálni a szülők. Pedig a mai gyermekek mások, mindig változott minden, most is. Már kevés az, hogy a szülő azt mondja: azért, mert én azt mondtam! Meg hasonlók, ami régen működött az most nem biztos. A maiaknak az már kevés. Viszont, ha megkapják a biztos alapot, szárnyalnak. Sok azért is problémás, mert unatkozik. Nehéz lépést tartani velük. DE ez benne a kihívás. :)

És igen szinte csak a Minta számít. Így lehet nem is annyira a gyermeket inkább magamat kell nevelnem, ő meg követni fog engem. Viszont láthatom benne, erényeimet és hibáimat, sőt az apjáét is...
Szeretettel
2014 szeptember 17.
Gabrielladza
Szerintem igaza van a cikk szerzőjének. Anyukám közel 40 éve foglalkozik bölcsisekkel és óvodába készülő kicsikkel.

Tapasztalat: manapság a legtöbb szülő hajlandóságot sem mutat arra, hogy kijelölje a gyerekeknek a határokat, hogy neveljen, hogy rászóljon, ha rosszalkodik. Továbbá azt hiszik, a nevelés kizárólag a bölcsi, az ovi, az iskola feladata. Meg is látszik rengeteg gyereken-és ez legkevésbé se az ő, hanem a kedves szüleik hibája. Volt, aki pl. "Jaj, de édes!" felkiáltással kommentálta, amikor a kissrác papírvágó késsel kergette otthon a családot... Nade: mit szól majd, ha 20 évesen csinálja majd ugyanezt???
2014 augusztus 05.
cafedes
Szerintem minden gyerek más, amikor a szülők azt mondják, hogy nem tudom az egyik hogy lett ilyen, amásik meg olyan -pedig ugyanúgy neveltem-ez is téves hozzállás. Minden gyerek más tulajdonságokkal bír, más tipus, figyelni kell, melyiknél mi válik be. Az egyik sokkal jobban visel ezt, a másik azt. Nem lehet ugyanúgy nevelni, kell abba is energiát fektetni, hogy mindegyikhez megtaláld az utat, amivel a saját egyéniségét erősíted és ugyanakkor a társadalmi normákat elfogadó, abba beilleszkedni tudó ember lesz belőle.
2014 augusztus 02.
zsolt
Én úgy gondolom minden gyermek olyanná válik,amilyen környezetben felnő.Amilyen külső ingerek érik legtöbbször családon belül,ezen szépen fokozatosan beépülnek a "tudatalatiukba",és ezt viszik tovább egész életük folyamán! Igen is felkell készíteni,a gyerekeket a rosszra a jóra,a lemondásokra,a tagadásokra,elutasításokra stb! Én egyet értek a cikk írójával,csak egy kicsit el kell gondolkoznia mindenkinek a lényegén!

2014 augusztus 02.
Andzsi
Sok-sok ilyen cikk kell a hozzátartozó véleményekkel együtt. A világ sokszínű, a nevelés is az. Talán a szélsőségek lecsiszolódnak és a lehetőségek körvonalazódnak. 35 éve dolgozom óvodában és van három gyermekem /34,33,16 évesek/mégis az olvasás közben hol az egyik, hol a másik félnek adtam igazat a saját értékrendem, tapasztalataim szerint. Fontosnak tartom, hogy a szülők akarják és merjék nevelni a gyermekeiket. Szeressék őket és töltsenek sok időt velük, akkor menni fog. Hallgassák meg a véleményeket és alakítsák a sajátjukat. A változás, a fejlődés és a hibázás is természetes. Én a gyerekektől is sokat tanultam.
2014 augusztus 02.
Andi
Kedves Szerkesztő!
Lehetséges hogy félreértettem. Sajnálom. Úgy értettem, hogy nem helyes -szerintem-ha a gyermek akaratát, heves érzelmi kitöréseit totálisan semmibe vesszük.

Azt hiszem siettetést érzek a cikkben. Azt érzem, hogy sok mindent kell a gyerekeknek megtanulniuk igen hamar. Korábban, hogy érettek lennének rá. Pl. éttermi vacsora kibírása nagyon nagy elvárás szerintem. A kisbabáknak meg kell tanulniuk a türelmet, szintén.
Hogy nem választhatnak poharat-miért...?
Hogy mindenhol, még otthon is kiválóan, szülőt kevésbé zavarva kell viselkedni.
Hiánylom a cikkből azt a tényt, hogy egy gyerek szülői viselkedést-másol. Hosszútávon mindenképpen ez érvényesül. Nekem fura, hogy helyesnek véljük azt, hogy a gyereket mindenki (buszvezető) "nevelgesse" ahelyett, hogy a család értékrendjéről, belső szabályairól lenne szó. Ha egy gyermek nagyon problémás, akkor talán nem a gyerek a "kevésbé jól nevelt", hanem a szülőpár nincs rendben. Akkor a jobb nevelés odafigyelés, törődés, közös játék legyen, ne prédikáció.
Két fiú édesanyja vagyok, tudom mi a hiszti. Tudom hogy butaságra nemet kell mondani. De én kompromisszumra kész ember vagyok, ha gyerek a másik fél, akkor is. Még egy gondolat: azt hiszem ha egy szülő megtalálja azt a nevelési utat, amit hitelesen tud követni és közvetíteni a gyerek felé, akkor jó úton jár.
Köszönöm! Elnézést, ha a koràbbi hozzászólásom kevésbé volt egyértelmű, vagy bántó volt.
Kisebbségben vagyok a véleményemmel ebben a körben, de ettől függetlenül vállalom.
2014 augusztus 01.
aszerk.
Kedves Andi,
azt írja "Hogyan alakítsák ezek a gyerekek a világot MAJD, ha nem tapasztalhatják meg gyermekként, hogy igenis befolyásolhatják a körülöttük lévő dolgokat?"
Pontosan erről van szó: nem kell félni attól, hogy a nem annyira kellemes vagy kívánatos dolgokat IS meg kell tapasztalják, annak érdekében, hogy a kép teljes legyen... Azt hiszem, valamit félreértett az írásban.
2014 augusztus 01.
Óvónéni
Mindent leírtak előttem,feleslegesen nem szaporítanám a szót....Cselekedni kell....egyetértek a cikkben leírtakkal...viszont úgy látom,a gyerek helyes nevelése a szülő nevelésével kezdődik egyes esetekben...
2014 augusztus 01.
horinka
Nagyon tetszett a cikk, 40 évi óvodai munka után én is ezekről a problémákról számolhatok be. Arról, hogy a szülő nem tud, nem mer nemet mondani és ha mond, akkor sem tartja magát hozzá. A hangsúllyal is probléma van, ha a gyerek érzi a hangunkból a bizonytalanságot, akkor nem veszi komolyan a kéréseinket. És miért nem szólhat rá más a gyerekünkre? Ciki, ha valaki hangot ad annak, hogy nem tetszik neki az, amit a gyerek csinál? Tényleg ciki, de az is, hogy a szülő ezt nem látja.
2014 július 31.
tóth manci
Hogy itt mennyi önjelölt pszichológus osztja az észt...

Nekem Ranschburg tanár úr Félelem, harag, agresszió c. könyve jutott eszembe. Ott azt írja, hogy a legjobb kombináció a meleg-korlátozó szülő. A laissez-faire-ről már bebizonyosodott az elmúlt 40 évben hova vezet. Tehát az engedékeny szülő akár meleg, akár hideg nem szül jó eredményt. (A legrosszabb típus a hideg-korlátozó.)

Lefordítom laikus nyelvre: a gyereknek nem az egóját kell növelnie élete első éveiben (hogy aztán élete további részében még tovább növelje azt és folyamatosan frusztrációk érjék, mert állandóan ütközik a környezetével, főleg ha hozzá hasonló egóbajnokok veszik mkörül, azaz egyenes út vezesse az antiszociális és agresszív emberré váláshoz), hanem megtanulni minél többet a világról, érzékszerveivel minél többet felfogni, megtanulni beszélni, járni és nem utolsó sorban a társadalmi együttélés alapvető szabályait. Pl. azt hogy nem rugdosom a nénit sem a buszon sem sehol, nem lököm fel a kisebbet a játszótéren, nem csinálok jelenetet ha nem tudok leülni a buszon, stb. Ehhez pedig meg kell tanulni bizonyos korlátokat. Az a gyerek aki nem tanulja meg ezeket időben, nagyon fog szenvedni és egész életében boldogtalan lesz. Nem attól, hogy korlátozták gyerekkorában, hanem attól hogy a viselkedése, antiszociális volta miatt mindenhol kiközösítik.

Konkrétan: van egy 30 éves kollégám, aki összeférhetetlen, mindenki tudja róla hogy antiszociális, és hiába teljesít jól, a személyisége miatt az elsők között fognak megválni tőle az első adandó lehetőségnél.
2014 július 31.
Erika
Nehezzen értik meg a mai szülők, hogy a gyerekük nem könyvből tanul meg viselkedni, hanem tőlük. Egyre gyakrabban hallani az anyukától, vagy apukától, hogy nem bírok a gyerkemmel. Közben 5 éves az a "félelmetes" gyerkőc.
Az iskolában is túl sok gyerekre rásütik, hogy hipermotilis,pedig semmi baja nincs szegénykémnek, csak neveletlen, vagy csak így kap figyelomet.
Szerintem a legtöbb problémás gyereknek 2 baja van, az anyja, meg apja.
2014 július 31.
Mária
Tisztelettel szeretnék ajánlani önöknek kettő könyvet!
Dr. Michael Winterhoff: Miért válnak zsarnokká gyerekeink? Avagy: a gyermekkor elrablása. A második könyvnek is ő a szerzője. A címe: Nem kötelező zsarnoknak lenni! Avagy: miért nem elég egyedül a nevelés Kiutak, megoldások
2014 július 31.
Tünde
Szerintem a lényeg, hogy olyan környezetben növekedjen a gyerek ami nem csak neki jó, de ugyanúgy jó az apának és anyának is. Mindenki igényeit figyelembe kell venni, mert csak így lehet jó családról beszélni. Ilyen környezetben pedig a gyerek automatikusan kénytelen előbb vagy utóbb megtanulni alkalmazkodni. Nem mondom, hogy zökkenő és hiszti nélkül, de természetes lesz neki, hogy anya és apa nem az őt kiszolgáló személyzet része, hanem egyenrangú családtag akik őt nevelik! Csak akkor beszélhetünk boldog családról ha annak minden tagja boldog.
2014 július 31.
Pegazus
Teljes mértékben egyetértek a cikk írójával. Több gyermekem van. 2 felnőtt és két kisiskolás. Sokkal nehezebb dolgom van a kicsikkel mert nehezen akarják tudomásul venni, hogy a szülők (felnőttek) fontosabb dolgokkal is foglalkoznak és nem csak az ő igényeiket lesik.
2014 július 31.
Letti
A szobatisztaság kérdése igenis idegrendszeri érés, belső szabályozás. Az egy dolog, hogy régen mindenre dresszírozták a gyereket, mert az volt az elvárás. Sztem mint sokmindenben az aranyközépút a fontos itt is. És hogy a bögréshez írjak én is, 1 azaz 1 pohárból ihatják a reggeli kakaót, így nincs varia. A kakaós bögréből (3,5, lassan 2 évesek, moshatópelenkát hordtak/hordanak, mégse voltak szobatiszták 1 évesen, csak 20 hónaposan és később, illetve nagy különbség van az ágytisztaság és szobatisztaság között.) A cikk szomorú, hogy nem veszi, nem akarja figyelembe venni az idő változását.
2014 július 30.
Letti
A szobatisztaság kérdése igenis idegrendszeri érés, belső szabályozás. Az egy dolog, hogy régen mindenre dresszírozták a gyereket, mert az volt az elvárás. Sztem mint sokmindenben az aranyközépút a fontos itt is. És hogy a bögréshez írjak én is, 1 azaz 1 pohárból ihatják a reggeli kakaót, így nincs varia. A kakaós bögréből (3,5, lassan 2 évesek, moshatópelenkát hordtak/hordanak, mégse voltak szobatiszták 1 évesen, csak 20 hónaposan és később, illetve nagy különbség van az ágytisztaság és szobatisztaság között.) A cikk szomorú, hogy nem veszi, nem akarja figyelembe venni az idő változását.
2014 július 30.
Andi
Szomorú vagyok, hogy ilyen cikk jelenhet meg gyermekekkel foglalkozó site-on. Pszcihológiai kutatasokat figyelembe nem vevő, poroszos, kisstílű, minden szabadság-igénytől mentes írás.
Hogyan alakítsák ezek a gyerekek a világot MAJD, ha nem tapsztalhatjak meg gyermekként, hogy igenis befolyásolhatják a körülöttük lévő dolgokat? Leszabályozni, irányítani?
Szerintem beszélgetni, közösen játszani, bátorítani, dicsérni, példát mutatni, és bízni bennük.
A pici babákat pedig babusgatni kell és igény szerint tàplálni.

Nagyobb gyereknél persze kell a NEM, de élethelyzetből adódóan, értelemszerűen, magyarázattal.
Több türelmet kívánok mindannyiónknak!
2014 július 30.
Batyuvitéz
Több dolog van, ami a gyerekek személyiségének alakulására legalább akkora hatása van, mint a nevelésnek. Pl.:
1. a szülők kapcsolata egymással;
2. a gyerek saját személyisége;
3. a környezete, ide értve az iskolát is.

Ezért senki ne keseredjen el, ha nem így neveli a gyermekét. A cikk állításai megalapozatlanok, még ha van is benne egy kevés igazság
2014 július 29.
Nagyapo
Végig olvastam a cikket majd a hozzászollásokat és sok tanulságos dolog van ide leirva.Két leánygyermek apja és négy unokám nagyapjaként két fiu két lány,csak annyit szeretnék hozzátenni hogy sem a szülö sem a gyerek nem hibás azért ami a gyerknevelésben tapasztalható.Más világot élünk sem a szülöknek sem a nagyszülöknek nincs már annyi idejük a gyermekkel foglalkozni mint valamikor.
2014 július 29.
Böbe
MOLLY-nak és ICÁ-nak írnám a szobatisztaságról: Bár a fenti cikkhez nem kapcsolódik annyira a téma, én úgy gondolom, hogy Molly egy mai kisgyerekes anyuka, Ica pedig felnőtt gyerekekkel büszkélkedhet. A különbség valóban az, hogy amikor a mi - jelenleg 20-30 év közötti - gyermekeink születtek, még nem voltak ilyen-olyan csoda pelenkák, és ahogy nőttek a gyerekek és változatosabbak lettek az étkezéseik, egyre jobban zavarta őket (pl. csípte) a pelenka használat. A mai csoda-pelenkák szépen védik a baba bőrét, elvezetik a vizeletet, szinte száraz marad a teteje. Nem kellemetlen, ha belepisil, ezért nem is érez hamarabb késztetést, hogy megváljon tőle. Lehet, hogy tévedek, de amíg a gyerekeim 1,5 éves korukra maguktól (nem erőltetve) szobatiszták lettek, most ismerek olyan kisgyerekeket, akik már óvodába mennének, de még nem szobatiszták. Nem azt mondom, hogy a régi jobb volt, nem sírom vissza, félreértések elkerülése végett, csak azt mondom, hogy a mai babák jobban el vannak "kényeztetve", és ez visszahat a viselkedésükben, fejlődésükben egyaránt. Ezért a cikkben leírtak zömével egyetértek.
2014 július 29.
hegedusmari
"Hallgattassék meg a másik fél is!" Helyes kommunikációval; BESZÉLGESSÜNK!, SZERETETTEL, odafigyeléssel, tényleges JELENLÉTTEL, türelemmel. A hozzászólásokkal EGYÜTT teljes ez a cikk is!!! Szülőként, gyerekként, öregként, emberként, nőként, férfiként, ilyen-olyan vallásúként, bőrszínűként ... a cél sajnos sok esetben (bár sokaknál nem tudatosan) az elbizonytalanítás, megfélemlítés, manipulálhatóság, mert még nagyon sokan vannak a világon akik a (vélt vagy valós) "tuti" birtokában csak ráerőszakolással tudják elképzelni az "átadást", tanítást, örökítést, SZERETETlenül! :-(
2014 július 28.
Szabó Csilla
http://www.huffingtonpost.com/emma-jenner/modern-day-parenting-in-c_b_5552527.html
2014 július 28.
Cap Matifou
Mikrohullámúban melegíted az ételét?
Cukros műanyag leveken növekszik?
Ne csodálkozz, ha megbolondul...
2014 július 28.
Örök kötekedő
Ez egy olyan cikk,ami valójában semmit nem mond. Felsorol néhány mindennapos példát, megoldást minden épeszű szülő tud ezekre. Csak egy a baj: minden gyerek és minden szülő,minden család más ! Még a recept szerinti étel is más-más ízű. Akkor ki meri venni a bátorságot, hogy néhány általános mondattal " megmondja" ? Egy titka van a gyereknevelésnek: szeretet,szeretet,szeretet és türelem,türelem,türelem.Egy kérdésem azért lenne. Van-e gyermeke annak,aki ezt írta ?
2014 július 28.
Eszter - anya és gyermekorvosorvos
Köszönöm a cikket. Mélységesen egyetértek.
Tisztelt Módra Ildikó, tudna segíteni abban, hol találom meg a cikk eredetijét?
Köszönöm!
2014 július 28.
Kati
A cikk jó, igaza is van, DE egyoldalú. Ha már felhívja a problémára a figyelmet, ezzel mintegy arculcsapva szülőket, tudatva velük, hogy kb mindent rosszul csinálnak, akkor korrekt lett volna, megoldásokat is adni. Hogy hogyan csináljuk másképpen. Azt is elfelejtette a cikkíró, hogy régen nem magcsaládokban éltek, és az anyukák kb. nem egyedülálló anyák voltak, mert Apa egész nap dolgozik, nagyszülők dolgoznak, ergo nincs segítsége. Ilyen helyzetben igenis megértem azt az anyukát, aki akár "félelemből", akár más indíttatásból úgy dönt, hogy átönti a tejet (amúgy én is a választás lehetőségét szoktam megadni a gyereknek, ma már ott tartunk (4 éves a lányom), hogy előre szól, hogy melyik pohárban kéri az innivalót), de azt pl szívesen hallanám, hogy a 22 hós fiamat hogyan tapasszam a székhez egy étteremben. Őt pl csak a labda érdekli, a könyveket fél perc alatt lerendezi, értelemszerűen még nem rajzolgat stb...etetőszékből, babakocsiból szintén egy percen belül szabadul...tehát összességében egyetértek, de ne csak mutogassunk, hanem segítsünk is!
2014 július 28.
Kati
A cikk jó, igaza is van, DE egyoldalú. Ha már felhívja a problémára a figyelmet, ezzel mintegy arculcsapva szülőket, tudatva velük, hogy kb mindent rosszul csinálnak, akkor korrekt lett volna, megoldásokat is adni. Hogy hogyan csináljuk másképpen. Azt is elfelejtette a cikkíró, hogy régen nem magcsaládokban éltek, és az anyukák kb. nem egyedülálló anyák voltak, mert Apa egész nap dolgozik, nagyszülők dolgoznak, ergo nincs segítsége. Ilyen helyzetben igenis megértem azt az anyukát, aki akár "félelemből", akár más indíttatásból úgy dönt, hogy átönti a tejet (amúgy én is a választás lehetőségét szoktam megadni a gyereknek, ma már ott tartunk (4 éves a lányom), hogy előre szól, hogy melyik pohárban kéri az innivalót), de azt pl szívesen hallanám, hogy a 22 hós fiamat hogyan tapasszam a székhez egy étteremben. Őt pl csak a labda érdekli, a könyveket fél perc alatt lerendezi, értelemszerűen még nem rajzolgat stb...etetőszékből, babakocsiból szintén egy percen belül szabadul...tehát összességében egyetértek, de ne csak mutogassunk, hanem segítsünk is!
2014 július 28.
Lyn
Ica! Nem tudom, hogy jön ide a szobatisztaság, hiszen a cikk nem arról szól.
A cikkel lényegében egyetértek, de a szobatisztaságra kényszerítés káros, ez biztos.
A cikk szerintem nem arról szól, hogy uralkodjunk a gyerekünkön. Vagy kényszerítsük, szobatisztaságra főleg nem szabad kényszeríteni.
2014 július 28.
Hja
Azoknak, akik szerint a cikk teljes egészében hülyeség, ezt a régi viccet ajánlom: Anyuka kislányával ül a villamoson. A kislány izeg-mozog, egy idős nénit rugdos módszeresen a lábacskájával. A néni megkérdezi anyucit, hogy miért nem szól rá a kislányára. Anyuka gőgösen felel: Ne szóljon bele, az én gyerekem,én a megengedő nevelés híve vagyok. A gyerek továbbra is pimaszkodik, egyre tágul a kör körülöttük. Egy fiatal punk pár áll, leszálláshoz készülődve, A fiú az anyukához lép, kiveszi a megcsócsált rágót a szájából, belenyomja a nő szépen fésült hajába, kicsit megborzolja, és odaszól a barátnőjének? Engem sem korlátoztak kiskoromban... :-)
2014 július 28.
Főnix
Minden szava igaz! Én is kisgyermeknevelő vagyok régóta és kollégáimmal együtt az a véleményünk,hogy tényleg nagy a baj. De sajnos ezen kár is vitatkozni (Pl.: némelyik okos hozzászólóval),mert ha így folytatódik,akkor látható és érezhető lesz a következménye a társadalmunkban. Ahogy már most is. Gondolkozzunk!
2014 július 28.
Ica
A szobatisztasággal kapcsolatban csak annyit hogy annak idején,amikor még nem léteztek a szuper pelenkák(csak textil-ez még a gyerekeimnél is így volt)egy éves korukra szobatiszták voltak,mert arra neveltük.Soha nem éreztük azt hogy frusztrációt okoztunk volna ezzel nekik,sőt egy örömforrás volt részükre,ha megdicsértük.
2014 július 28.
Batyuvitéz
1. Sem a szülő, sem a gyerek nem gép. Két személyiség között kapcsolat van. Ezért nincs, és nem is lehet helyes nevelési módszerről beszélni. Kit így kell nevelni, kit úgy.
2. A nevelés csak egy kis része annak, ami a gyermek személyiségét alakítja, ezért teljesen megalapozatlanok a cikk következtetései.
2014 július 27.
Molly
"A kisbabáknak is meg kellene tanulniuk, hogy nyugton megüljenek a fenekükön, ahelyett, hogy anya rögvest bekapcsolja alattuk a széket rezgőre és a játékokat forgóra..." Bocsánat, de ez hülye. Nem véletlen, hogy szobatisztaságra is két éves kor után nevelünk, mert akkor ért a gyerek agyilag oda. Túl hamar csak kárt okozunk vele, és frusztrációt. A baba nem kisfelnőtt.
2014 július 27.
VerZo
Aki nem ért eggyet az szenvedjen csak a gyerekével.....
2014 július 27.
sirálylány
A kék-rózsaszín bögre szerintem csak erőfitogtatás, ha nem öntjük át a tejet ("azért is az lesz, amit ÉN akarok"). Vannak bizonyos dolgok, ahol szerintem hagyni kell, hogy a gyerek döntsön. Én pl. meg szoktam kérdezni, hogy a virágos bögrébe vagy a pöttyösbe kéri-e a kakaót? Választ, és abban kapja. Ha utána még variál, hogy jaj mégis a másikba, akkor persze nem öntöm vissza, de alapból ő választ. A ruháknál is, ha van 2 ugyanolyan kategóriájú (szoknya, póló, bugyi, nadrág), akkor kettőt kiveszek a szekrényből, hogy melyiket kéri. A többivel kisebb fenntartásokkal egyetértek.
2014 július 27.
Gyöngy
Makimamával teljesen egyetértek. Én is átöntöm a tejet másik bögrébe, és még sokminden mást is megteszek. Ezt azonban nem a hiszti megelőzéseként teszem, hanem azért, mert a gyereknek is van egyénisége, saját gondolkodása, "heppje" . Én felnőttként eldönthetem, hogy melyik bögrét veszem le, a gyerek csak közölni tudja, hogy ma a másikat szeretné. Ez a dolog nem akkora probléma, mint aminek itt feltüntetik. Nem gondolom, hogy egy gyerek attól lesz jól nevelt, és udvarias, hogy mindig szó nélkül megteszi, amit előirnak neki. Attól csak félszeg lesz, muja, és döntésképtelen. Teljesen rendben van, hogy van véleménye, és azt el is mondja. Szerintem is súlyozni kell a dolgokat, nyilván valóan vannak olyan helyzetek, amikor nemet kell mondania a szülőnek. Ekkor azonban indoklást is mondok hozzá. Abból tanul, és legközelebb talán nem akarja azt csinálni. Persze, lehet, hogy még vagy százszor el kell mondani, de ezért gyerek. Azonban, ha más szól rá a gyerekemre, nem biztos, hogy baj, ez is helyzetfüggő. Van, amikor jót tesz, hogy megdöbbenti a gyereket, hogy még egy néni a buszon is rászól, azt viszont én sem tűröm, hogy ha a boltban valamit nem veszek meg, akkor egy másik ember beszóljon, hogy miért kellett a gyerek, ha nem adok meg neki mindent. Összefoglalva az a véleményem, hogy tényleg minden családban máshol van a határ, a határsávnak viszont egyforma szélesnek kellene lenni mindenki számára.
2014 július 27.
Sábicsné Radó Zsuzsanna
Akkkr most megnyugodtam,hogy a gyerekeim több nem szót hallanak a számból!!! Pedig már kezdtem aggódni rajta,hogy valamit rosszul csinálok. De a cikk alapján ezek szerint a legjobban csinálom!!! Èn is ezt a neveltetést kaptam,és ezt adom tovább a gyerekeimnek!!!
2014 július 27.
Melinda
A cikk az első szótól az utolsóig igaz. Ezt a mai tizenéveseken, sőt a huszas éveinek elején járó fiatalok nagy részén tökéletesen meg lehet figyelni. Én csak azt nem értem, hogy a mai szülőket a fent említett elvek szerint nevelték, mi történt velük??? Vajon miért nem úgy nevelik a gyerekeiket ahogyan őket nevelték? Egészen egyszerű dolgokra mint pl. a köszönés, sem képesek megtanítani a csemetéjüket. A mi gyerekkorunkban ez elképzelhetetlen volt.
2014 július 27.
Anna
Nem kell feltétlenül 15 év, de a rossz eredményeket láthatjuk nyugaton, ahol már elég sok a probléma. De már itthon is! Tanárok, pszichológusok komoly viselkedési, beilleszkedési problémákról beszélne. Persze, túl lehet élni a "pohárkérdést" csak a dolog nem áll meg itt. A gyerek követelőzése korával együtt nő, nem úgy működik, hogy pl 6 éves korig mindent szabad, kindent megkap, ha mégsem, nyafog, hisztizik, követelőzik ( a szülők meg ezt természetesnek veszik- szerintem a sok idióta amerikai film is ludas lehet benne, ahol a gyerek sokszor egy valóságos szörnyeteg, de elfogadják, hogy a gyerekek ilyenek ) utána meg gombnyomásra megváltozik, és türelmes, kedves, illedelmes gyerek lesz belőle. Persze, valamennyit " magától is fejlődik, egyénisége szerint, de ahogy a durva nevelés nyomot hagy, az engedékeny, hisztire működő nevelés is- a megszokás nagy úr! A cikkben nem terrorról van szó, a liberális szülők sokszor nem tudnak más alternatívát az engedékenységgel szemben, mint a "középkori dresszírozást és durva fegyelmezést. A gyereket tanítani kell, szeretettel, türelemmel, jó példával, és igenis, határozott következetességgel, helyén használt nemmel és szükség esetén szigorral is. Pont az ő érdekében!A család arról szól, hogy mindenkinek megvan benne a helye, mindenki igényeit figyelembe kell venni, de a másiknak nem kell ebbe belepusztulni( akár a szülő a zsarnok, akár a gyerek.De a szülő tartozik felelősséggel a gyerekért, nem fordítva, és tapasztaltabb, ezért mindenképpen ő kell legyen az irányító.Akkor is, ha az is benne van,hogy senki sem tökéletes,mindenki követ el hibákat.
2014 július 27.
batyuvitez
Nekem az asztrológia jut erről eszembe: Van benne igazság, de az egész nem igaz.
2014 július 27.
Ancsa
Teljesen egyet értek a cikkel, csak az a legnagyobb gond szerintem, hogy a mai kamaszok, akiket eddig ezen elvek szerint igyekeztünk nevelni, elkezdenek lázadni, és amint lehet kitörnek mert " túl konzervatívnak és maradinak" tartják ezeket az értékeket. Az lehet, hogy majd néhány év múlva belátják, hogy mégis a szüleinek volt igaza, de lehet, hogy akkor már késő.
2014 július 27.
heureka
Miért az a fő kérdés, hogy ki irányít? Miért nem az, hogy hogyan tudunk jól együttműködni családként? Meggyőződésem, hogy amelyik gyerek ezt megtanulja, az képes lesz felnőttként helytállni a társadalomban. Akit jól helyretesznek (lenyomnak) gyerekként, mert anya/apa a főnök, az majd lázad később, de az rosszabb lesz, mint egy bolti hiszti.
Nem, nem gondolom, hogy hagyni kéne, hogy a gyerekem pl. tiszteletlen, durva legyen másokkal, de türelmesen, példamutatással, és bizony sok idő rászánásával lehet megtanítani, hogyan kezelje az indulatait, és vegye figyelembe mások szempontjait. Lehet, hogy évekig probléma lesz, milyen pohárból akar inni, de túl lehet élni.
Persze az eredmény a mostani kisgyerekeseknél majd kb 15 év múlva derül ki, addig mindez csak kísérletezgetés és találgatás minden oldalról.
2014 július 26.
Ica
Nagyon jó cikk! Véleményem szerint is kellenek a korlátok, kellenek a szabályok! Ezek hiányában a gyerek is s később a szülő is bizonytalanná válik!
Képzeljük el például, hogy új munkahelyre megyünk és ott semmiféle szabályt, munkaköri leírást, időbeosztást, munkakezdés kezdetét végét, nem határozzák meg. Azután ha nem úgy teszünk ahogy( két három)vezetőnk elgondolta akkor mindig az orrunkra koppintanak és elmondják, hogy rosszak vagyunk , nem felelünk meg. Nos egy gyerek is így érezheti magát egy szabály nélküli környezetben!
2014 július 26.
heureka
Miért az a fő kérdés, hogy ki irányít? Miért nem az, hogy hogyan tudunk jól együttműködni családként? Meggyőződésem, hogy amelyik gyerek ezt megtanulja, az képes lesz felnőttként helytállni a társadalomban. Akit jól helyretesznek (lenyomnak) gyerekként, mert anya/apa a főnök, az majd lázad később, de az rosszabb lesz, mint egy bolti hiszti.
Nem, nem gondolom, hogy hagyni kéne, hogy a gyerekem pl. tiszteletlen, durva legyen másokkal, de türelmesen, példamutatással, és bizony sok idő rászánásával lehet megtanítani, hogyan kezelje az indulatait, és vegye figyelembe mások szempontjait. Lehet, hogy évekig probléma lesz, milyen pohárból akar inni, de túl lehet élni.
Persze az eredmény a mostani kisgyerekeseknél majd kb 15 év múlva derül ki, addig mindez csak kísérletezgetés és találgatás minden oldalról.
2014 július 26.
Veronika
Nagyon jó a cikk! Egy pont talán kimaradt: hangsúlyozni, hogy a szülők BESZÉLGESSENEK a gyerekekkel. Nap mint nap látom amint a gyerek kérdez (általában az anyukáját, buszon, metrón), és nincs válasz. Anyuka ül kukán, és nem beszél, nem válaszol, nem magyaráz. Rossz nézni. Ahogyan a kis zsarnok kölköket is akik mellett ott áll nagyi, miután kiharcolta számukra az ülőhelyet. És így tovább... Miért gond az, ha egy gyereket elvisznek étterembe/esküvőre/családi születésnapra (folytathatjuk a sort)? Mert esetleg megtanul felnőttek között viselkedni? Idegélettan kutató sógorom szerint a "teher alatt nő a pálma" az egyik legjobb gyereknevelős közmondás. Az agyonkímélt gyerekekből ui. biológiailag, idegrendszerileg gyengébb teherbírású felnőtt lesz. A cikk írója pontosan ezen elv szerint javasol nevelési elveket. Én nem félnék ettől.
2014 július 26.
heureka
Miért az a fő kérdés, hogy ki irányít? Miért nem az, hogy hogyan tudunk jól együttműködni családként? Meggyőződésem, hogy amelyik gyerek ezt megtanulja, az képes lesz felnőttként helytállni a társadalomban. Akit jól helyretesznek (lenyomnak) gyerekként, mert anya/apa a főnök, az majd lázad később, de az rosszabb lesz, mint egy bolti hiszti.
Nem, nem gondolom, hogy hagyni kéne, hogy a gyerekem pl. tiszteletlen, durva legyen másokkal, de türelmesen, példamutatással, és bizony sok idő rászánásával lehet megtanítani, hogyan kezelje az indulatait, és vegye figyelembe mások szempontjait. Lehet, hogy évekig probléma lesz, milyen pohárból akar inni, de túl lehet élni.
Persze az eredmény a mostani kisgyerekeseknél majd kb 15 év múlva derül ki, addig mindez csak kísérletezgetés és találgatás minden oldalról.
2014 július 26.
Marcsi
Sosem gondoltam, hogy az én fiam tökéletes lenne 2, 5 évesen, de illedelmes, okos, ertelmes gyerek. Meg van a saját személyisége, ami szuper, nekünk csak a helyes utat kell mutatni. Én szigorú vagyok, de nem mindenben. Vannak dolgok, amit csak úgy tanul meg egy gyerek, ha megtapasztalja. 99 %-ban egyetértek a cikkel. 3 éves korig lehet nevelni egy gyereket, utána már esélytelen, ha addig nem szereztük meg a tekintélyt oda az egész. Az én fiam képes normálisan végig ülni egy ebédet, vacsorát, mert ezt látta tőlünk, nem azért, mert bele vertük! Sokat foglalkozunk vele és nyugodtan le tudok menni vele boltba vásárolni, mert kivarja a sort anélkül, hogy szetszedne az üzlet berendezését, gond nélkül játszik más gyerekekkel, nem agresszív...ez mind-mind nevelés kérdése. Az én fiam nem tökéletes, de törekszem arra, hogy hasznos tagja legyen felnőttként társadalmunknak!
2014 július 26.
Fanci
Én meg úgy gondolom, egy kisgyereknek nem kell jól viselkedni az étteremben. Mert nincs helye az étteremben. Nem tudják mi a különbség az 5 perc és egy fél óra között. Felesleges kitenni őket ilyen konfrontációknak.
2014 július 26.
Eva
Szerintem sokan félreértelmezik az egész cikket. Nem arról van itt szó, hogy mi jár a gyereknek, hanem, hogy mi nem jár. A fontos, az, hogy igazságosak legyünk. Nem azért mondasz "nem"-et a gyereknek, hogy megmutasd, hogy ki a főnök, mert akkor tényleg később iszod meg a levét, mikor már tul nagy ahhoz, hogy irányítsad, hanem azért, hogy megtanulja, hogy mit nem szabad, nem illik stb. Megjártam ezt az utcai hisztizést, hogy rosszallóan néztek a járókelők, de csak egyszer! Következőkor világosan megmondta, hogy nem lesz hiszti, ha bemegyünk az üzletbe, mert mlst nincs pénzem játékokra. És nem volt hiszti. A lányomnál probléma volt az etetés, két-három féle étel közül is alig dikerült valamit belediktálni. Közben megjött a kis testvér, és rá is idő kellett. Kétségbeesésemben egy napon ezt mondtam a negy éves kislányomnak: Nézd, nem én kell megköszönjem neked, hogy eszel, hanem te, hogy enned adnak. Láttad azokat a koldus gyerekeket az utcán a piac felé? Azonak nincs ki ennük adjon. Mennyire örülnének, bármelyik ételnek ezek közül, amiket te nem akarsz megenii! És láss csodát, meghatódottan elfogyasztotta, amit elé raktam, é soha többé nem volt baj az evéssel
2014 július 26.
Tecus
Pedig igaza van,bizony kellenek a tiltások és korlátok első perctől.Nem sérülnek tőle sőt,az élet első pofonjával is megtudnak birkózni nem törnek össze,ha valami nem a szájukíze szerint történik!Mindenüt azt hallani,mi a jogotok gyerekek,de azt elfelejtik közölni velük,hogy ehhez kötelesség is társul. Én még úgy nőttem fel:első a kötelesség,utána a jog. Ez fordult meg,és ez sajnos a mi hibánk.
2014 július 26.
heureka
Miért az a fő kérdés, hogy ki irányít? Miért nem az, hogy hogyan tudunk jól együttműködni családként? Meggyőződésem, hogy amelyik gyerek ezt megtanulja, az képes lesz felnőttként helytállni a társadalomban. Akit jól helyretesznek (lenyomnak) gyerekként, mert anya/apa a főnök, az majd lázad később, de az rosszabb lesz, mint egy bolti hiszti.
Nem, nem gondolom, hogy hagyni kéne, hogy a gyerekem pl. tiszteletlen, durva legyen másokkal, de türelmesen, példamutatással, és bizony sok idő rászánásával lehet megtanítani, hogyan kezelje az indulatait, és vegye figyelembe mások szempontjait. Lehet, hogy évekig probléma lesz, milyen pohárból akar inni, de túl lehet élni.
Persze az eredmény a mostani kisgyerekeseknél majd kb 15 év múlva derül ki, addig mindez csak kísérletezgetés és találgatás minden oldalról.
2014 július 25.
Haratim
Nem. Nincsen igaza a cikkírónak. Legalábbis lát valamit, ami tényleg probléma, de totálisan félreérti.
3-4 éves korig a gyerek az egoját próbálgatja és sokkal egyszerűbb és lelkileg is egészségesebb, ha a szülő kikerüli a problémát. Nagyobb gyerekeknél meg ilyen egyszerűen nincs.
Ami a probléma, hogy az állam , társadalmi jóváhagyással , totálisan kizsigereli a középkorúakat. ( a nyugdíjasok javára és a gyerekek vélt érdekeire hivatkozva) Olyan dolgokat kíván meg a szülőktől, amit régen nem és ebben nagy szerepet játszik azoknak a befolyása, akik erre hivatkozva , saját lelkiismeretüket próbálják elaltatni, amiért nem vállaltak gyereket. A harmadik pontban foglaltak mutatják a legjobban, mennyire gyerekellenes a társadalmunk, a gyerekes szülő puszta létével is ingerli a gyereket nem vállalókat, ezért kiséri ellenszenv a "feltünősködő" gyerekeket, illetve gyerekeseket.
Nem a szülőkkel van a probléma, hanem az önmagát felszámoló, felzabáló társadalommal és állammal.

A valóságban a gyerekek elhanyagoltak és szeretethiányosak, szó sincs arról, hogy a gyerek zsigerelné ki a szülőt. Inkább a tőke, ami egy stresszes munkahelyen széteszi az embereket és az állam és a társadalom, amelyik nem segítette a megfelelő számú gyerek megszületését ezért agyonadóztatja a középkorúakat.
2014 július 25.
Haratim
Nem. Nincsen igaza a cikkírónak. Legalábbis lát valamit, ami tényleg probléma, de totálisan félreérti.
3-4 éves korig a gyerek az egoját próbálgatja és sokkal egyszerűbb és lelkileg is egészségesebb, ha a szülő kikerüli a problémát. Nagyobb gyerekeknél meg ilyen egyszerűen nincs.
Ami a probléma, hogy az állam , társadalmi jóváhagyással , totálisan kizsigereli a középkorúakat. ( a nyugdíjasok javára és a gyerekek vélt érdekeire hivatkozva) Olyan dolgokat kíván meg a szülőktől, amit régen nem és ebben nagy szerepet játszik azoknak a befolyása, akik erre hivatkozva , saját lelkiismeretüket próbálják elaltatni, amiért nem vállaltak gyereket. A harmadik pontban foglaltak mutatják a legjobban, mennyire gyerekellenes a társadalmunk, a gyerekes szülő puszta létével is ingerli a gyereket nem vállalókat, ezért kiséri ellenszenv a "feltünősködő" gyerekeket, illetve gyerekeseket.
Nem a szülőkkel van a probléma, hanem az önmagát felszámoló, felzabáló társadalommal és állammal.

A valóságban a gyerekek elhanyagoltak és szeretethiányosak, szó sincs arról, hogy a gyerek zsigerelné ki a szülőt. Inkább a tőke, ami egy stresszes munkahelyen széteszi az embereket és az állam és a társadalom, amelyik nem segítette a megfelelő számú gyerek megszületését ezért agyonadóztatja a középkorúakat.
2014 július 25.
nagycigi
Ugy kezdődik,hogy megkérdem, melyik pohárból kéred... És onnan nincs visszaút... A többi négynél is il,en egyszerű...
2014 július 25.
hajdaráné
Más a fiúkkal bánni , mint a lányokkal , fiúk érzékenyebbek , lányok , van kivétel nem sok , kiharcolnak maguknak , amit akarnak , rafináltabbak , , pedig ők a" gyengébb nem " megkérdőjelezném , tehát a fiúk több törődést szeretetet , figyelmet igényelnek ! Tapasztalat !
2014 július 25.
Makimami
No igen,ugyanakkor ha egy négyéves remek szenzorokkal rendelkező,dackorszakban lévő gyermek,reggel( mert nem akar oviba menni) leveri a világ legdurvább hisztijét és anya/apa siet,mert elkésik a melóhelyről,akkor de,igenis visszamegy azért a darab gumicukorkáért,mert ez így csak 10 másodperc,míg megfékezni egy " dühöngő" hisztizsákot,bizony olykor 20 percbe is beletelik.....És én,bár igyekszem következetesen,nagy-nagy szeretetben nevelni a fiamat,hajlamos vagyok a piros pohárba átönteni az innivalót.Mert belefér.De csak azért várni egy világoskék buszra,mert ő a sötétkéket nem szereti,pedig épp az jött,-na azt már nem.Még akkor sem ha egész úton azt hallgatom,hogy-anya sajnos ezt a buszt nem szeretem....Azt meg nem tűröm,hogy a jelenlétemben szidják vagy minősítsék a gyerekemet,ez csakis ránk tartozik,én sem nyomasztok más szülőket a véleményemmel,kivéve persze ha megkérdezik.Az oviban nyilván rászólnak,de azt " láttamoztam", részben ez a dolguk,tegyék,ha a fiam megérdemli.Én is rászólok,ha helytelenül viselkedik.
Én azt tartom szem előtt,hogy csak egyszer gyerek.Ezeket az éveket később lehetetlen pótolni,szeretném ha nem fegyelmezések,elvárások és tilalmak közt telne a gyermekkora.Ez természetesen nem jelenti azt,hogy neki mindent szabad,de nem is fogok rászólni minden piszlicsáré dolog miatt.
A határ meg minden családban másutt van...:-)
2014 július 25.
Eszti
Egyetértek a cikkben leírtakkal! Fontosnak tartom, hogy mi szülők mindig tartsunk önvizsgálatot, jól csináljuk-e! Jó ilyeneket olvasni, mert újra számba vettem, én hogyan állok ezzel az 5 ponttal. Kaptam vállonveregetést és figyelmeztetést is. Pedagógusként a saját lányom neveléséhez is tudatosan álltam hozzá, de néha azt veszem észre, hoppá, most ő irányít! Olyan kis dolgokban, ami sokszor csak később tudatosul. Azt gondolom, ha kisgyerekként kézzelfogható, szabályokhoz igazodó életet mutatunk neki, kamaszként, felnőttként sokkal jobban megállja a helyét az életben.
Kedves Szülőtársak! Sok kitartást kívánok nektek, hogy kihozhassátok magatokból a legjobb szülőt!
Összes hozzászólás (63) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás