CsaládCsaládi szerepek

Híd a generációk között

Családfa

A családterápia elsősorban a jelenre és jövőre fókuszál, de kihagyhatatlan eleme, hogy megismerjük a pár családi örökségeit. Elsősorban a családi történetekre, hiedelmekre vagyunk kíváncsiak, amelyek magukba foglalják a család gondolkodásmódját, értékrendjét. Megelevenednek a legfontosabb helyek, karakterek, érzelmek. Szemléletessé válnak a kapcsolati mintázatok, elakadások, feldolgozatlan konfliktusok. Kirajzolódnak az átadott tulajdonságok, érthetővé válnak az eltérő működésmódok, a konfliktusok gyökerei.

„Az a tény, hogy családba születtünk, életünknek személyfeletti, spirituális távlatot ad. Csak biológiai létünk kezdődik a születés (vagy fogantatás) időpontjában. Valójában génjeinkben, érzelmeinkben, emberi lényegünkben több generáció örökségének folyamából fakad az életünk, s egészen addig tart, amíg - generációkkal biológiai halálunk után - utódaink hordozzák létezésünk nyomait vonásaikban, szokásaikban, viselkedésükben és őket mélyen, sokszor tudattalanul befolyásoló emlékezetükben. Ezek a nyomok és emlékek gyakran betegségeket, zavarokat generálnak, ám ugyanezek a túlélés, a gyógyulás, gazdagabb élet lehetőségét is magukban hordozzák.”

(Dr Koltai Mária: Család-pszichiátria-terápia)

A tudattalan és tudatos emlékeink befolyásolják, irányítják cselekedeteinket - szülői, párkapcsolati megnyilvánulásainkat. Továbbvinni, megőrizni gyakran akaratlanul is képesek vagyunk, megérteni, kontrollálni, korrigálni azonban csak a tudatossá vált örökségeinket tudjuk. Néha fájdalmas, nehéz a szembenézés saját magunk, családunk történetével, ugyanakkor érdekes, gazdagító, felemelő az ismerkedés múltunkkal, elődeinkkel. Jelentősége meghatározó, amely alapját képezi létünknek, viselkedésünknek, kapcsolataink alakulásának.

genogramm (családfa)

Három vagy több generáció kapcsolati térképe, amelynek segítségével megismerhetjük családunk és egyben saját magunk múltját, családi hiedelmeket, összefüggéseket. Tudatosítjuk származási családjainkból hozott elvárásainkat, viselkedési mintáinkat, megoldatlan konfliktusainkat, azok hatását aktuális életünkben

Éppen ezért a hozzánk forduló párok problémáinak megoldásában is szerepet kap a genogram technikája. A családterápia elsősorban a jelenre és jövőre fókuszál, de kihagyhatatlan eleme, hogy megismerjük a pár családi örökségeit. A harmadik, negyedik találkozás alkalmával megkérjük az érintetteket, hogy rajzolják fel otthon a családfájukat három generációra visszamenőleg. Egyszerű szimbólumokkal, amiket elmagyarázunk, megmutatunk. Pár képet is szoktunk kérni, ahol a legfontosabb családtagok, vagy helyszínek jelennek meg. Következő alkalommal az egyikük családjáról beszélgetünk részletesen, majd azt követő alkalommal a másikukéról.

Elsősorban a családi történetekre, hiedelmekre vagyunk kíváncsiak, amelyek magukba foglalják a család gondolkodásmódját, értékrendjét. Megelevenednek a legfontosabb helyek, karakterek, érzelmek. Szemléletessé válnak a kapcsolati mintázatok, elakadások, feldolgozatlan konfliktusok. Kirajzolódnak az átadott tulajdonságok, érthetővé válnak az eltérő működésmódok, a konfliktusok gyökerei.
Elsősorban azokat a kérdéseket tesszük fel családjukra vonatkozóan, amely kérdések aktuálisan felmerülnek a pár életében. Ha pl. külső kapcsolattal, az érzelmek kimutatásával, vagy az egyenlőtlen szerepleosztással merül fel probléma, akkor érdemes megnézni a hűséggel, érzelmek jelentőségével, dominanciával kapcsolatos generációs mintákat. A két családfa átbeszélése után közösen fedezzük fel azokat az összefüggéseket, amelyek hatással lehetnek jelenlegi életükre. A megértés segíti az elfogadást, amely erősíti a kapcsolatot.

Legfőképpen az összecsiszolódás időszakában, de a későbbiekben is a viták nagy része az eltérő szokások körül robban ki. Ez megnyilvánulhat a munkamegosztásban, pénzkezelésben, a szabadidő eltöltésében, gyermeknevelésben, érzelmek kimutatásában, konfliktuskezelésben egyaránt.
Vannak mindenki számára ismert hatások, ismétlődések. Gyakori, hogy azonos foglalkozások, keresztnevek bukkannak fel generációkon át, és azt is lehet tudni, hogy a válás is elfogadhatóbb konfliktus megoldási mód, ha már korábban is előfordult. Könyvek, filmek is megörökítették már a családi titkok továbbgyűrűző hatását, vagy az ünnepek hagyománymegőrző szerepét.

Mikor segít a családfa?

Praxisomban előforduló történetekkel érzékeltetem jelentőségét a múlt feltérképezésének, tudatosításának. A neveket, helyszíneket megváltoztattam.

Dóra egyetlen gyerekként született 31 éve. Szülei hamar elváltak, őt anyukája és nagymamája nevelte fel. Édesapjával ritkán találkozott. 28 évesen férjhez ment, és nemsokára kislányuk született - Ágnes -, aki most kétéves. Párterápiára férje jelentkezett be, azzal a problémával, hogy lányuk születése után feleségével megromlott a kapcsolatuk, Dóri el akar költözni az anyjához.

A genogramból hamar kiderült, hogy Dóráék családjában több generációra visszamenőleg csak addig éltek párkapcsolatban a nők, amíg gyerekük nem született. Utána mintha már feleslegessé váltak volna a férfiak, megszabadultak tőlük. Az utódokat csak nők nevelték fel. Ezt a mintát örökölte Dóri és feltehetően ezt a mintát vitte volna tovább Ágnes is, ha nem tudatosul ez a forgatókönyv. A terápia következtében láthatóvá váltak a káros családi ismétlődések (mellette sok érték, erőforrás is előkerült) és megerősödhetett a közös, új családi identitás. Ágnes teljes családban nevelkedhetett tovább.
Egy másik történetben a szabadidő eltöltésének módjáról csaptak össze az indulatok. A férj kevesellte az együtt töltött időt, a feleség pedig sokallta. A családi háttér azt mutatta, hogy az egyikőjük (Zoltán) családjában az volt a természetes, hogy mindent együtt csinálnak. Ha valaki elvonulna, vagy saját programot szeretne, azt szeretetlenség jeleként értékelnék.

A másikuk (Erzsébet) családjában sokkal önállóbbak voltak a családtagok. A közös programok mellett mindenkinek megvolt a lehetősége az elvonulásra, és a saját programra, baráti körre egyaránt. Ebből a két eltérő szemlélettel rendelkező családból jött pár az első időben nagyon jól megértette egymást. A párkapcsolat első szakaszában gyakori a szinte szimbiotikus összeforrottság, ami jól illeszkedett Zoltán elvárásaihoz. Azonban később Erzsébet egyre inkább korlátozva érezte magát, önállósága felé tett kísérleteit Zoltán úgy értelmezte, hogy felesége már nem szereti. Egyre kétségbeesettebben közeledett párjához, aki egyre fojtogatóbbnak érezte a helyzetet, ösztönösen még jobban távolodott. Ennek az ördögi körnek a megszakítása csak a családi minták megismerése alapján volt lehetséges. 

Minden családnak megvan a saját nyelvezete, szimbólumrendszere. Ugyanazok a szavak, szimbólumok más jelentést hordozhatnak egy másik közösségben. Ezek az eltérések sok félreértést, konfliktust okozhatnak, ugyanakkor megismerve kiegészíthetik, színesíthetik életétünket, gondolkodásmódunkat.
Tolerancia, empátia, befogadás, bizalom kérdése mind kora gyermekkortól kialakuló készségek, amelyek családban közvetített minták által meghatározóak. Ahhoz, hogy más emberek kultúráját, szokásait, különbözőségeit el tudjuk fogadni, először tisztában kell lennünk saját gyökereinkkel, erőforrásainkkal és korlátainkkal.

Saját családunk életútjának megismerésével (földrajzi-társadalmi változások, főbb meghatározó történések, fordulópontok) tudatosíthatjuk a család erőforrásait, sokszínűségét, ezek hogyan hatottak az életünkre, melyek azok az értékek, amellyel gazdagították személyiségünket. Illetve szembesülhetünk korlátainkkal, amely lehetőséget ad a továbbfejlődésre. Párunk családjának megismerése pedig világossá teszi az elvárásokat, igényeket, érthetővé teszi a különbözőségeket. Lehetővé teszi a toleranciát, elfogadást, összecsiszolódást, a harmonikusabb kapcsolatot.

2012 március 12. Horváth Magdolna

 
 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2012 március 30.
eurocsalád
Más lenne talán a helyzet, ha nem nyögnénk átkos jogi örökségünket. Jelenleg ugyanis ha a szülők közötti kapcsolatok meglazulnak, akkor az állam elveszi a gyermekektől az egyik szülői nevelést - megfosztva őket gyökereik felétől - és ugyancsak elveszi tőlük a másik szülői jövedelemrészt ezáltal fizikailag is megsemmisítve az apa emberi méltóságát, akire a gyermek felnéz. Ez a törés immár több generáción keresztül terjeszkedve ismétlődik. A hatalom gyakorlói paradox módon éppen a gyermek érdekére hivatkozva - de lehet, hogy csak kényelemből - ragaszkodnak a szülőket legyőzni, kiváltani igyekvő jog további fenntartásához. A gyermekeinkre fenyegető legnagyobb veszélyt immár a mind nemi szempontból, mind életkorban febillent társadalom valósága jelenti. Nem old meg mindent, mégis kérjük támogassa, hogy válás, különválás után a mindkét szülőt megőrző váltakozó gondoskodást már egy szülő kérésére is elrendelhesse a bíróság, ez a megoldás Európában már 30 éve szolgálja a családok millióinak békéjét, a gyermekek boldogságát.
Kölöknet hozzászólás
aláírás