CsaládCsaládi szerepekSzülő

Így látom én – Amerikából

„Büszke vagyok arra, hogy tetovált anyuka vagyok!”

Amerikában egyre több kisgyerek, sőt csecsemő bőrén is megjelennek a tetoválások, miután szülőkorba került az a generáció, akiknek a testfestés természetes. Az Egyesült Államokban élő szerző szerint a tetoválás divatjának terjedése üzleti érdekeket (is) szolgál.

Amerikában megjelent egy képeskönyv a tetoválásról. Az alkotónak nem titkolt szándéka, hogy a gyerekeket megbarátkoztassa a testdíszítés e napjainkban rohamosan terjedő módjával. A szerző, Phil Padve egy tetováló szalon, pontosabban „art stúdió" dúsgazdag tulajdonosa, akinek nyilvánvalóan piaci érdeke, hogy szélesítse vevőkörét.

Az említett képeskönyv gyermekhőse kezdetben fél a tetovált emberektől, de miután fölfedezi, hogy anyukájának is van tetoválása, nem csupán a félelme múlik el, hanem egyenesen büszke lesz mamája tattoo-jára. A szerző kocsikra ragasztható matricákat is árul a következő szlogennel: „Büszke vagyok arra, hogy tetovált anyuka vagyok”.

Ennek a gesztusnak azonban már elgondolkodtató társadalmi vonatkozása is van, hiszen az amerikai társadalomban a közelmúltban azok a szociálisan súlyosan diszkriminált csoportok hangsúlyozták a büszkeséget, akik a kirekesztettség ellen küzdöttek. Gondoljunk csak a feketék és a homoszexuálisok emberi jogaiért küzdő szervezetek "büszkeség” mozgalmaira, amivel személyiségüknek pontosan azt az elemét vállalták nyíltan, amiért a többség kivetette őket!

A tetoválás esetében azonban a büszkeség szlogenje nem emberi jogokat véd, hanem üzleti érdekeket szolgál. A tetoválás témája morális problémákat is felvet, ha az ezt hirdetők – nyilvánvalóan a haszonszerzés reményében – gyerekeket akarnak megnyerni maguknak. Bár a legtöbb államban a tetováló műhelyeknek figyelembe kell venniük a 18 éves alsó korhatárt, egyre több gyerek kap sokkal fiatalabb életkorban tattoo-t. Ezért van szükség arra, hogy szakemberek hivatalosan is állást foglaljanak a jelenséggel kapcsolatban.

A tattoo „művészei” azzal érvelnek, hogy a fiatalok számára a tetoválás sok esetben a szüleiktől történő függetlenedés kifejezése. A dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan ez is egy lépés a felnőtté válás folyamatában, amiről nem lehet előre tudni, hogy kinél mikor következik be. A tetoválást végzők erősíteni kívánják a fiatalokban azt a meggyőződést, hogy elemi szabadságjoguk a saját testükkel kapcsolatban olyan döntést hozni, amilyent csak akarnak.

Lynn E. Ponton, californiai gyerekpszichológus szerint a naphosszat a televízió és a számítógép előtt ülő mai tinédzser saját testével végzett kísérleteiben is a magányt, az izolációt választja. Dr. Lisa Asta, gyermekorvos ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a tetoválás egy – a társadalom egészétől elkülönülő – csoporthoz való tartozást fejez ki, és kihívásként is értelmezhető.

A szülők többsége haraggal fogadja, határozottan elutasítja a testdíszítésnek ezt a módját. A pszichológusok arra kérik őket, hogy ilyen esetekben ne forduljanak szembe a gyerekükkel, inkább törekedjenek bizalmuk elnyerésére, és gondolkozzanak el azon, hogy vajon mi vezette a fiatalt ehhez a tetthez. Hiszen a tetoválás a tinédzser számára gyakran a büntetés eszköze, amivel igyekszik megtorolni az őt ért valós vagy vélt igazságtalanságokat és elszenvedett fájdalmakat. Az önmagának okozott testi fájdalommal jelzi, hogy magához akarja ragadni önmaga megsértésének jogát is.

A szakemberek ezért arra ösztönzik a szülőket, hogy igyekezzenek minél közelebbi viszonyt kiépíteni a gyerekükkel, mielőtt ő megbántottságának további jeleit sorakoztatná fel. A generációk közötti párbeszéd ebben az esetben nem lehet megtorló és elutasító, hiszen az csak dacot, erősödő lázadást vált ki a serdülőből. Kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló viszony esetén a gyerekek jó eséllyel meggyőzhetők tervük kockázatáról, belátják, hogy ez a döntés maradandó következménnyel jár, és feltételezhetően lemondanak róla, illetve csak bizonyos ízléshatáron belül élnek a lehetőséggel.

Van példa arra is, hogy szülő gyerekével együtt csináltat ideiglenes, nem feltűnő tetoválást ezzel fogva ki a szelet a lázadás vitorlájából. Sok felnőtt akad azonban, aki felelőtlenül viszonyul ehhez a kérdéshez. Az Egyesült Államokban sajnálatos módon egyre több tetovált csecsemő és kiskorú gyerek van. Nemrégiben egy botrány hívta fel a figyelmet a szabályozás fontosságára. Egy Georgiában élő pár egy házilag barkácsolt készülékkel hat, rájuk bízott 10-17 éves gyerek bőrébe égetett tatoo-t. Amikor a gyerekek biológiai anyja ezért feljelentette őket, azzal védekeztek, hogy ez a gyerekek kívánsága volt. A fiatalok szerettek volna rájuk hasonlítani, az ő testüket pedig számos tetoválás díszíti. A büntetlen előéletű párt csupán néhány órán át tartották börtönben kiskorúak veszélyeztetése miatt, a következményekről később dönt a bíróság. Kiderült azonban, hogy az érintetteknek fogalmuk sem volt arról, hogy a kiskorúak tetoválásával törvénybe ütköző cselekedetet: testi sértést követtek el.

A cikk teljes szövege elolvasható a www.osztalyfonok.hu honlapon.

2010 február 16. Subert Mária

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás