CsaládCsaládi szerepekSzülő

Hiányzik a gyerekem!

A nyár lehetőség arra, hogy kiléphessünk a megszokott életritmusból, új ismeretségeket köthessünk, kipróbálhassunk új helyzeteket, tevékenységeket. Hogy próbára tegyük önállóságunkat, és nem utolsó sorban új élményekkel gazdagodjunk.

Amikor a gyerek a kortársaival megy táborozni, a szülők is lehetőséget kapnak, hogy egy kis időre egymás felé fordulhassanak, több időt tölthessenek egymással, vagy egyéni kedvteléseiknek hódolhassanak; szabadabban, lazábban élvezhessék a napjaikat. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a házaspárnak azzal az érzéssel, hogy a gyerek(ek) nélkül nincs egymásnak mondanivalójuk, nem tudnak mit kezdeni a felszabadult idejükkel a kiüresedett házban. Ez akár krízishelyzetet is okozhat.

Az a mód, ahogyan a szülők megélik ezt a helyzetet, kihat a gyerek nyaralási esélyeire, arra, hogy jól fogja-e érezni magát távol az otthontól.

Nemrég találkoztam egy anyával, akinek a kisfia saját kérésére, örömmel készült osztálytársaival egy iskolai táborba. Édesanyja, aki szülői feladatán kívül nehezen talált más szerepet az életében, saját szavaival élve „megőszült” a fia távollétében. Minden nap felhívta, elkeseregte a gyerekének, mennyire hiányzik neki, részletesen faggatta a napi történésekről. Pár nap után a kisfiút erős honvágy fogta el, nem tudta jól érezni magát, aggódott egyedül maradt édesanyjáért. Nem tudott feloldódni, szótlan lett, majd megbetegedett, haza kellett vinni.

Jóból is megárt a sok

Természetesen megtörténhet a fordítottja is, amikor a szülők szeretnék minél korábban önállóságra szoktatni a gyerekeiket, akiknél ellenállásba ütköznek ezek a szándékok, és tiltakoznak a nyaruk, szabadidejük nagy részének betáblázása miatt. Úgy érzik, nem engedhetik el „csak úgy” magukat, nem találkozhatnak azokkal a barátaikkal, akikkel ők szeretnének a megszokott környezetben, és maguk által választott programokra sincs idejük.

Ha nem figyelünk az optimális arányok kialakítására, ez elronthatja a legkáprázatosabb nyaralási lehetőségeket is. Csodálkozunk, hálátlannak, anyámasszony katonájának tituláljuk a gyereket, ha honvágya támad, miközben ő csak egy kis nyugalomra vágyik.

A gyerek háta mögött

A honvágy megjelenhet abban a helyzetben is, amikor azért küldjük el nyaralni a gyereket, mert távollétében akarjuk a házasságunk válsághelyzetét tisztázni, megoldani. Úgy gondoljuk, hogy ezzel megkíméljük a gyereket a konfliktushelyzetektől, veszekedésektől. Természetesen, bármennyire próbáljuk titkolni a gyerek elől, mire is készülünk, mégis megérzi, és haza akar jönni,„őrizni a szüleit”, nehogy baj legyen…

Arról a szélsőséges megoldásról nem is beszélve, amikor egy házaspár arról számolt be, hogy azért küldték el nyaralni egyetlen fiukat, hogy távollétében bonyolítsák le a szétköltözést, válást. „Meglepetésként”már nem abba az otthonba érkezett meg a kamasz a nyaralás után, nem abba a családi környezetbe, ahonnan elindult. Ez épp hogy nem kíméletes megoldás…

Ráadásul hiába biztatgatták magukat a szülők a táborozás alatt azzal, hogy a gyerek legalább addig jól érzi magát. Hát nem érezte. A pedagógusok szerint nem ismertek rá, úgy megváltozott a viselkedése… Kezelhetetlenek volt, semmiben nem akart részt venni, haza akart menni.

Persze vannak a honvágy kialakulásának ennél egyszerűbb okai is:

  • Túl kicsi még ahhoz, hogy hosszabb ideig távol legyen a szüleitől
  • Nincs egy ismerős cimbora sem a csoportban
  • Nem megfelelő a hely, a program, rossz a szervezés, nincs kellő figyelem, empátia a nyaraltató felnőttek részéről, vagyis rossz a tábor

Megelőzésképpen jól készítsük elő a nyaralást! Gondosan válasszuk ki a helyet, a programot. Legjobb egy ismerős átélt tapasztalatai alapján, ajánlásra választani olyan tábort, ami a gyerek érdeklődének is megfelel, és jó, ha van 1-2 barát is. A honvágy megjelenésekor, a gyerek jelzésekor gondoljuk végig a körülményeket, az érzések hátterét, és ha nem múlik el rövid időn belül, utazzunk le, hallgassuk meg őt, mérlegeljünk a helyszínem, és közösen beszéljük meg, hogyan tovább. Az esetek többségében az első napokban okoz gondot a honvágy, aztán később önmagától megoldódik a helyzet - alig lehet telefonon is elérni szemünk fényét!… Egyébként egy kis honvágy természetes, emberi dolog, a környezetváltozás velejárója. Egy kis elszakadás általában jót tesz az emberi kapcsolatoknak. Jobban értékeljük a viszontlátás pillanatát.

2010 július 01. Horváth Magdolna

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2010 július 08.
szabó Gabriella
Az én kisfiam 8 éves és ő már 3 hete van az apukájánál akitől tavaly novemberbe költöztünk távol azaz Székesfehérváról Debrecenbe és azóta is csak velem és új élettársammal volt együtt. De már nagyon várjuk,hogy mehessünk egy hét múlva érte. És hiába mondja ,hogy csak 2 naponta hívjam telefonon nem bírom betartani.
Kölöknet hozzászólás
aláírás