Mit tehet a szülő gyermeke iskolai sikeréért?

A PISA vizsgálatsorozat 2009-es felmérésében a szülőket is megkérdezték a gyermekeikkel töltött időről, a velük való foglalkozás természetéről. A szülői kérdőíveket a tanulók hazavitték és azt a szülők a diákkal közösen vagy egyedül töltötték ki. A kérdőívek sokféle olyan tevékenységet írtak le,  amiket a szülők gyermekeikkel együtt szoktak csinálni. A szülők válaszaikban azt jelezték, hogy ezek milyen gyakorisággal fordulnak elő az ő esetükben.

Mivel használunk a kisiskolásnak?

Az adatokból kitűnik, hogy azok a 15 éves diákok, akiknek szülei azt jelezték, hogy amikor gyermekük első osztályos volt, minden nap vagy legalább egyszer-kétszer egy héten együtt olvastak vele (vagy felolvastak neki), kifejezetten jobb eredményeket értek el a PISA 2009-es szövegértési teszteken, mint azok, akik ezt soha vagy szinte soha nem tették. Az elemzők szerint a különbség majdnem félévnyi iskolázással egyenértékű!

A kisiskolással való foglalkozás különböző formái közül leginkább a meseolvasás, a mesélés, a tanultakról való beszélgetés haszna mutatható ki, de például nem mutatható ki összefüggés a játéknak olyan formája és az olvasási eredmény között, amiben közvetlenül az olvasástanulás a játéktevékenység tárgya (pl. betű kirakó játék). Más szavakkal: a szülőnek nem kell helyettesítenie a tanítót, hanem azt a kulturális és nyelvi környezetet kell biztosítania, amelyben az olvasástanulás, és egyáltalán a műveltség, a tanulás szerethető, érték, amit meg kell becsülni, és amiért érdemes küzdeni.

Mivel használunk a kamasznak?

Ami a nagyobb gyerekekkel való törődést illeti, az adatok is azt mutatják, hogy a gyermekkel való beszélgetés, az értelmes közös időtöltés az, ami leginkább pozitív hatású. Azokban a családokban, ahol gyakran esik szó filmekről, TV műsorokról, vagy arról, hogy mi minden történt az iskolában, ahol együtt étkezik a család, vagy éppen csak sokat beszélgetnek a gyermekkel, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyermek a PISA teszten is jobb eredményt ér el, mint ahol az ilyesmi ritka. Ez az eredmény megerősíti a fent mondottakat. Nem szükséges egyetemi végzettség ahhoz, hogy a gyermekünket az iskolai tanulásban támogassuk! Elég, ha odafigyelünk rájuk, tudjuk, hogy mi történik velük az iskolában nap mint nap, hogy mivel töltik az idejüket, hogy milyen benyomások, élmények, hatások érik őket, és segítjük őket abban, hogy ezeket feldolgozzák. Pénz, tárgyak, ajándék nem helyettesíti, amire a legnagyobb szükségük van: a támogató, együttérző figyelmünket.

Magyarország más?

A szülői kérdőívek elemzésének van egy – elég megdöbbentő – magyar vonatkozású eredménye is. Minden országban megvizsgálták, hogy mekkora a pontkülönbség azoknak a diákoknak a szövegértés teljesítménye között, akikkel a szüleik “megvitatják a politikai és társadalmi kérdéseket”, illetve akikkel nem. Van különbség – mint ahogyan a többi tevékenység tekintetében is. A legnagyobb Olaszországban (42 pont), Magyarország esetében ennek körülbelül a fele. Egy dologban azonban kitűnik Magyarország: ha a szociokulturális különbségek hatását kiszűrjük, a különbség jelentéktelenné válik.

Nagyobb képméretért kattintson az ábrára!

Mit sugall ez az adat? Nem elég szülőnek lenni, a politika, a társadalom is a felnőttek felelőssége? A választóké? Akik a jövő választóit nevelik? Minél többen vagyunk művelt állampolgárok, annál inkább várhatjuk, hogy műveltebb, demokratikusabb társadalomban élhetünk idős korunkban? Vagy mást? Várjuk olvasóink véleményét ebben a kérdésben.

Forrás: What can parents do to help their children succeed in school?