Néhány jel, hogy nincs baj a csemetémmel

A szülők nagy része előszeretettel forgatja az olyan szakkönyveket, amelyek pontosan megmondják: mikor mit kell csinálnia egy normálisan fejlődő gyereknek, illetve, hogy szülőként mi az adekvát magatartás. Mikor minősülünk tehát jó anyának vagy apának?

Közelítsük meg a dolgot a másik oldalról. Álljon itt most néhány jel arra vonatkozóan, amikor nem kell aggódnom, mert ami történik, az teljesen normális - ez a világ rendje, és én jól csinálom a dolgom. Hangsúlyozni szeretném, hogy bízzunk saját szülői megérzéseinkben, tegyük azt, amit anyaként vagy apaként helyesnek vélünk, hiszen nálunk jobban senki sem tudhatja, hogy mire van szüksége gyermekünknek.

A kisiskoláskor

A családból kikerülve egy tágabb csoportba kerül a gyermek, az óvodában vagy az iskolában már nem őrá figyel mindenki, ideje megtanulni, hogy ő is csak egy a sok közül. Alkalmazkodnia kell az új, megváltozott helyhez, az új szabályokhoz, az idegen társakhoz és a számára ismeretlen személyekhez. Gyakori jelenség, hogy a gyermek leválását az édesanya nehezíti, hiszen az ő számára nehéz gyermekét az óvodában, majd az iskolában hagynia. Az ő szorongása gyermekét is könnyen szorongóvá teheti.

Iskolás kori társas kapcsolatok

A társas kapcsolatok fejlődésében fordulatot jelent a 6-7 éves kor, az iskolakezdés ideje, a páros kapcsolatok kezdenek csoportos kapcsolatokká átalakulni. Javul a gyerek kommunikációs készsége, képessé válik arra, hogy másokat is meg tudjon hallgatni. A kortársakkal való együttlét és közös tevékenység a kisiskolás kortól kezdve a fejlődésnek  -ezen belül az identitás fejlődésének is -elengedhetetlen kísérőjelensége. A gyerekek nagy részének már pubertáskor előtt van barátja. A 8-9 évesek barátsága sokkal inkább külső tényezők, kölcsönös előnyök alapján alakul, 10-11 évesen azonban fokozatosan az azonos erkölcsi normák és elvek válnak döntővé.

Előfordulhat, hogy ebben az életkorban gyermekünk nem szívesen megy iskolába, de elképzelhető ennek fordítottja is: nagyon szeret suliba járni. Keresi a társakat, igyekszik barátokat szerezni, ugyanakkor még mindig a tanítónő véleménye a legfontosabb számára, ez olykor a szülő véleményét is felülírja. Ne essünk kétségbe, ha nem tetszik neki, ahogyan a matekpéldát magyarázzuk, mert „Kati néni nem így mondta”.

A kamaszkor

Kamaszkorban az addigi, viszonylag kiegyensúlyozott, gondtalan gyermeki lét felszámolódik, mert a testi és lelki változások mindent felborítanak. A kamasz, természetéből adódóan minden ellen lázad, hiszen ez a dolga. Vitatkozik, és kérdőre von mindent és mindenkit; sokszor túlzásokba esik, gyakran provokál. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől, próbálgatja a különféle szerepeket. Nem tűri a babusgatást, mert ő már nem gyerek, közben pedig magában mindennél jobban vágyik a szeretetre, és arra, hogy elfogadják őt. Ebben az időszakban alakul ki nemi identitása is, ekkor válik férfivá, illetve nővé.

Serdülőkori társas kapcsolatok

Serdülőkorban a barátság lényege már a feltárulkozás, a kölcsönös megértés, a barátokat ebben az életkorban már tudatosan választják, és ezek a kapcsolatok többnyire tartósak. A kamasz barátok hátterük, képességük, céljaik tekintetében általában hasonlóak. Mind az identitás, mind az énfejlődés szempontjából fontos szerepük van ezeknek a kapcsolatoknak, hiszen a serdülőkorban jelentősen megnő a kortársak befolyása. A barátság szinte kizárólag az azonos neműekre korlátozódik. A nemi identitás kialakulása idején az azonos nemű társak véleménye különösen fontos.

A serdülők önismereti érzékenysége nagy, információkat gyűjtenek önmaguk új meghatározásához, identitásuk megszilárdításához. A serdülőkor végére a megfelelő identitás kialakulása lesz az alapja annak, hogy a fiatal képes legyen szabadon és felelősséggel kapcsolatokat teremteni. Később pedig az intim kapcsolatok vállalása az identitás legfőbb ismérve a barátság területén is.

A társas kapcsolatok, a barátságok és az identitás alakulása egymásra ható, egymással kölcsönös kapcsolatban lévő folyamatok. Az a kép, ami a barátok visszajelzései nyomán kialakul önmagáról az egyénben, befolyásolja az identitás alakulását. Elképzelhető, hogy a barátok megjegyzései alapján a fiatal az identitásának korrigálásán vagy teljes megváltoztatásán kezd el dolgozni. Amennyiben ez bekövetkezik, előfordulhat, hogy a személy új, a megváltoztatott identitásával immáron harmonizáló társas kapcsolatokat épít ki. Ilyenkor lilul a haj, feketedik a ruha, kerül a smink az arcra. A hosszú sötét köröm, bakancs, szögecs vagy éppen piercing általában a  keresgélés egy-egy állomása.

Sok kutató foglalkozik a serdülőkori barátságokkal, de abban valamennyien egyetértenek, hogy a baráti kapcsolatok hálózata a serdülőkori fejlődés fontos kontextusát jelenti. Sok múlik e kapcsolatok szorosságán és stabilitásán, hiszen komoly befolyásoló hatásuk általában az intim baráti kapcsolatoknak van.

A serdülőknél meg kell különböztetni a barátságot és a csoportos együttlétet. A csoportban elfoglalt hely nem egyértelműen jelzi a barátságok számát és erősségét. Nem biztos, hogy a csoport központi tagjának van „legjobb barátja”, ugyanakkor egy kedvezőtlen csoporthelyzetet hatékonyan ellensúlyozhat egy szoros barátság. A barátság komoly előnye a csoporttagsággal szemben, hogy kölcsönösséget feltételez.

Ebben az életkorban is különbség érzékelhető a fiúk és lányok közötti társas kapcsolatok terén. Bár a lányok barátságai általában lényegesen intimebbek és kizárólagosabbak, összességükben véve mégsem bizonyulnak stabilabbnak, mint a fiúk baráti kapcsolatai. Ezt a kutatók részben azzal magyarázzák, hogy a lányok kapcsolatai érzékenyebbek a bizalmi törésekre. A lányoknak általában sűrűbb a kapcsolati hálójuk, ezért akkor is benne maradnak az adott csapatban, ha közben egy-két barátot lecserélnek. A fiúknak viszont kevésbé sűrű a kapcsolatrendszerük, ezért néhány barát elvesztése jelentősen megváltoztathatja baráti csoportjuk összetételét és jellegét.

A társakkal való együttlétnek és a szoros baráti kapcsolatoknak sok előnye lehet a serdülők életében. Akinek van barátja, annak általában magasabb az önértékelése, és ritkábban vannak érzelmi problémái.

A kortárskapcsolatok hatása serdülőkorban elősegíti a szülőkről való leválást, függetlenedést, valamint a kölcsönösség és az együttműködés szabályainak elsajátítását. Az ember serdülő kora végére válik képessé arra, hogy önzetlen, kölcsönös és szoros baráti kapcsolatot hozzon létre, ez pedig későbbi fejlődésének fontos meghatározója lesz.

Ebben az életkorban gyakori az ajtócsapás, a „nem te mondod meg nekem”, a „csak azért is” típusú viselkedés. Mindez nemcsak otthon, de az iskolában is megjelenik, s egyre több a jelzés a pedagógusok részéről, hogy gyermekünkkel problémák vannak. Nem ritka eset, hogy  kamaszfiúnk vagy -lányunk olyan viselkedést produkál, amit korábban fel sem tudtunk volna tételezni róla.

Szülőként nem könnyű ez az időszak, de egy-egy heves veszekedés után általában gyermekünk sem érzi jól magát a bőrében. Gondoljunk arra, hogy csak azok a gyerekek lázadnak kamaszkorukban, akiknek van mi ellen lázadniuk. Ahol vannak határok, ahol van következetes nevelés, ahol van biztonság. Tehát ha ilyesmit tapasztalunk, gondoljunk arra, hogy gyermekünk megfelelően halad a fejlődés és a függetlenedés útján.

Jellegzetes serdülőkori jelenségek

• Nyugtalanság, feszültség az indulati életben
• Önállósodási törekvés – otthon és az iskolában is könnyen feszültségekhez vezet
• Érdektelenség, flegmatikus viselkedés
• Énközpontúság
• Versenyzés vágya
• Egyszerre fontosak lesznek a társadalmi törvényszerűségek
• A természetvédelem központi szerepet játszhat egyes kamaszoknál, elszánt természetvédők lesznek
• Egyszempontú gondolkodás jellemzi őket
• Gyakran szélsőségek között mozognak (szeretem-nem szeretem), mintha a világ fekete vagy fehér lenne