CsaládCsaládi szerepekSzülő

Nevel-e valaki a végén?

Decemberben foglalkoztunk annak a kisfiúnak az esetével, akit háromnapos korában a szegedi klinikára szállítottak szívbetegsége miatt, és akit a szülei – bár a műtét után állapota lehetővé tette volna – több hónap elteltével sem vittek haza. A kórház értesítette gyámhatóságot, akik eljártak a törvényben meghatározottak szerint. Ebből a közvélemény csak annyit tudott meg, hogy végül az apai nagymama fogadta magához Jancsikát, ő és a férje vállalták, hogy gondját viselik az unokájuknak.

Hogy mi mindent kellett a hivatalos szerveknek mérlegelniük ebben az ügyben? És mi lehetett volna a kisfiú sorsa, ha a nagyszülei nem vállalják a nevelését? Ennek járunk most utána.

Magyarországon számos törvény és rendelet (1952. évi IV. tv., 1997. XXXI. tv., 149/1997. (IX. 10.) korm.rend.) szabályozza, kiknek és hogyan kell eljárni abban az esetben, ha a gyermek testi-lelki fejlődése veszélynek van kitéve. Jancsika esete azért is érdekes, mert őt nem bántalmazták, nem elhanyagolták, és nem is mondtak le róla – egyszerűen tudomást se nagyon vettek a létezéséről. Még ha elsőre furcsának látszik is, ebben az esetben ugyanazokat a lépéseket kell megtennie a gyámhivatalnak, mint amelyeket a családból való kiemeléskor.

Családba fogadás

A szülők maguk is kérhették volna, hogy a gyermeküket ideiglenesen egy általuk megnevezett másik családban - általában rokonoknál - helyezzék el, mert ők maguk képtelenek gondoskodni róla, pl. hosszabb betegség vagy tartós távollét miatt. Ilyenkor a gyámügyi hivatal megállapítja, hogy a kijelölt család alkalmas-e egy meghatározott időre a gyermek nevelésére.

A vér szerinti szülők szülői felügyeleti joga ezalatt nem szűnik meg, továbbra is kapcsolatba léphetnek a gyermekükkel, és a tartási kötelezettségük is fennáll - vagyis nem várható el a befogadó családtól, hogy ők tartsák el a saját jövedelmükből a gyermeket.

Kiemelés a családból

Ha egy veszélynek kitett gyermek sorsáról kell dönteni - kivéve, ha a súlyos veszélyeztetettség a gyermek életét közvetlen veszélynek teszi ki -, a hatóságok alaposan mérlegelik a fennálló körülményeket és a lehetőségeket. Meghallgatják a szülőket és mindazokat, akik érdemleges információval szolgálhatnak (pl. védőnő, házi gyermekorvos, családsegítő szolgálat, pedagógus, szomszéd), környezettanulmány készül.

Bár időbe telik az eljárás, mindennek az a célja, hogy a gyermeknek leginkább kedvező megoldás születhessen meg. Jó, ha tudjuk, hogy bárkinek joga, bizonyos szerveknek pedig (pl. védőnői szolgálat, óvoda, iskola) kötelessége bejelentést tenni, ha tudomására jut, hogy egy gyermek normális fejlődése veszélyeztetve van.

Ideiglenes hatályú elhelyezés

Ez az első lépés akkor, amikor bizonyossá válik, hogy a család nem alkalmas a gyermeknevelésre, vagy a szülők nem akarják nevelni a gyermeket. A hatóság elsősorban a különélő másik szülőnél, rokonoknál vagy ismerősöknél igyekszik elhelyezni a gyermeket. Ha ez nem lehetséges, akkor olyan nevelőszülőknél, akik ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermek ellátását is tudják biztosítani. És csak legvégső esetben kerül a gyermek bentlakásos intézménybe.

A hatóság döntése nyomán a szülő gondozási és nevelési joga szünetel. Mint a nevében is benne van, az ideiglenes hatályú elhelyezés átmeneti, rövid idejű állapot. Ha nem indul per az ügyben, akkor egy hónapon belül rendezni kell a gyermek további, hosszabb távú sorsát. Szerencsés esetben visszakerül a családjához. Ha ez a meghallgatások és a környezettanulmány alapján nem lehetséges, további gyámügyi eljárás veszi kezdetét.

Átmeneti nevelésbe vétel

Az elnevezéssel ellentétben ez akár évekig is eltarthat. Addig, amíg a család újból képes nem lesz a gyermek nevelésére, vagy más módon nem oldódik meg a gyermek helyzete: örökbe fogadják, vagy a bíróság a különélő szülőnél, rokonnál, más személynél helyezte el, vagy időközben nagykorúvá vált. A szülő kapcsolatban maradhat a gyermekével, de szülői felügyeleti joga szünetel.

Tartós nevelésbe vétel

Ha a gyermeknek nincs szülői felügyeletet gyakorló szülője, senki nem vállalja a rokonok, ismerősök közül a gyámságot, illetve ha a szülő hozzájárul a gyermeke titkos örökbeadásához, akkor a gyermek tartós nevelésbe vételére kerül sor. Ez akkor szűnik meg, ha a bíróság visszaállítja a szülő felügyeleti jogát, vagy gyámot rendel ki a gyermek mellé, ha megtörtént az örökbefogadás, vagy ha a gyermek nagykorúvá lett.

A hatóság évente, háromévesnél fiatalabb gyermek esetében félévente felülvizsgálja, hogy az átmeneti, illetve a tartós nevelésbe vétel okai fennállnak-e még.

Család nélkül, mégis családban

Amikor a hivatalos szervek döntenek arról, hol legyen a gyermek gondozási helye, természetesen a számára optimális megoldást igyekeznek megtalálni. Elsősorban arra törekednek, hogy a gyermek családban nevelkedhessen továbbra is, ezért ha van, akkor a különélő szülőnél vagy rokonoknál, ismerősöknél, ennek hiányában nevelőszülőknél próbálnak neki otthont találni. A bentlakásos intézmények csak végső lehetőségként kerül szóba, főleg az átmeneti vagy tartós nevelésbe vételkor. Főként a háromévesnél fiatalabb gyermekekre igaz ez.

Az Európai Unió nem támogatja, bizonyos nemzetközi szervezetek pedig határozottan tiltakoznak a háromévesnél kisebbek intézetben való elhelyezése ellen. A tapasztalatok, valamint a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a korai életszakaszban a gyermekotthon nem képes biztosítani az egészséges, egyénre szabott pszichológiai és fejlődés-lélektani feltételeket.

Egy nem túl régi, széles körű ombudsmani vizsgálat a magyarországi helyzettel kapcsolatban meglehetősen ellentmondásos képet tárt fel. Ebből kiderült például, hogy a gyermekvédelmi szakellátásba vett kisgyermekek 74 százaléka ma már nevelőszülőknél nevelkedik. A területi különbségek azonban szembeszökőek. Az Észak-alföldi régióban az 0-3 éves korú szakellátott gyermekek 11 százaléka, ezzel szemben a Nyugat-dunántúli régióban a vizsgált korosztály 56 százaléka él gyerekotthonokban. Az egyes régiókon belül még szélsőségesebb eltérések fordultak elő: a fővárosban a kisgyermekek 69 százalékát, Pest megyében mindössze 5 százalékát látják el gyermekotthonban.

A hospitalizáció

De miért is olyan fontos, hogy minél kevesebben nevelkedjenek bentlakásos intézményekben? A magyar származású René Spitz írta le először 1946-ban a hospitalizáció jelenségét. A kórházi tartózkodás vagy állami gondoskodásba vétel miatt a szüleiktől tartósan elválasztott gyermekeket vizsgálva megfigyelhető, hogy súlyos elmaradás mutatható ki fejlődésükben.

Elsődleges kötődés - vagyis az anya vagy stabil anyapótlék - hiányában előbb csak nyűgösek lettek a csecsemők, majd a második hónaptól elkezdtek fogyni, és egyre többet kiabáltak. Kicsit később nem akartak kontaktust létesíteni a felnőttekkel, leginkább csak tétlenül feküdtek az ágyukban, nem tudtak normálisan aludni, arcuk kifejezéstelenné vált. Ha 5 hónapon belül nem sikerült a gyermekek számára családot (anyát) találni, akkor állandósult a közönyösség, eltompultság, és egyre lassabb lett a testi-lelki fejlődés. Bizonyos vizsgálatok azt is igazolták, hogy a hosszabb ideig intézetben nevelt gyermekek a beszédkészség, az olvasás és a társas kapcsolatok terén később is alulmaradtak a családban felnőtt társaikhoz képest.

A hospitalizációt ma olyan fontos problémának tartják, hogy még a rövid kórházi kezelések alatt is engedélyezik a folyamatos szülői jelenlétet, és igyekeznek is biztosítani ennek feltételeit. És ezért kiemelten fontos az is, hogy a lehető legkevesebben éljenek gyermekotthonokban - legfeljebb az ideiglenes hatályú elhelyezés idején -, és minél többen minél előbb kerüljenek nevelőszülőkhöz, vagy – átfogó segítségnyújtás révén – vissza az igazi családjukhoz. 

 
Kölöknet hozzászólások  
(13 hozzászólás) 
2011 február 25.
Tajti Éva
Kedves Emese!
Ha van kedve megosztani velem a tapasztalatait, kérem írjon a szerkeszto kukac koloknet pont hu email-címre.
Köszönöm.
2011 február 25.
Kedves "Vidéki Sanzon"!
Valóban nem szerepel a cikkben a gyermekjóléti szolgálat elnevezés. Terjedelmi korlátok miatt egyetlen írásban nem lehet telje alapossággal körüljárni egy ekkora témát. Csak egy-két gondolatot lehet felvetni, amin érdemes tovább indulni, például a hozzászólások alapján. Egyébként sok településen nem működik önálló gyermekjóléti szolgálat, hanem más intézmény keretein belül (pl. családsegítő szolgálat) látják el a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait.
Ami az Ön által felvázolt problémát illeti: ha tényleg nem történik semmi a család ügyében, akkor fel lehet keresni a településen a gyámhivatalt. Ott lehet hivatkozni azokra az írásos jelzésekre, amelyeket Ön küldött a gyermekjóléti szolgálatnak. A gyámhivatalnak hivatali kötelessége a bejelentést kivizsgálni. Ha hivatalos útra terelődik a család ügye, akkor számítson arra, hogy Önt is meghallgatják tanúként.
2011 február 25.
vidéki sanzon
Emese! Nagy örömmel olvasom a soraid. Tudom hogy vannak nagyon jó szakemberek is, ezért (is) végtelenül kétségbeejtő, hogy az általam vázolt esetben nem erről van szó. Látom, hogy borzasztóan sok múlik rajta. Sokkal nagyobb publicitásra volna szüksége ennek a szakmának. Mi (én és a férjem) a fővárosban élünk, sajnos nem tudunk folyamatosan személyesen is jelen lenni, így elképesztően nagy szükségünk lenne arra a támogatásra, amit az említett családtagnál a gyejótól kapnánk.
(Ezért is hökkentem meg, hogy ez az intézmény kimaradt a fenti cikkből.)
2011 február 25.
Emese
Kedves Sanzon
a vidéki nagyváros stimmel, de nálunk szerencsére nagyon jók a gyejósok. Kell is nagyon, mert négy-öt jelzés egy évben biztos megy, én vagyok a gyermekvédelmis a suliban. És ha foglalkozni kezdenek valakivel, akkor normális alapellátás van, gondozási terv, rendszeres látogatás, és bevonják a környezetet, velem is gyakran beszélnek, szerintem ha nálunk történne, te is be lennél vonva az anyuka esetébe, mint egy használható rokon... szóval egyetértek, vacak nálatok a gyejó, de azért szívesen védeném a szakmát, nagyon kellenek, és vannak köztük remek szakemberek :)
2011 február 24.
vidéki sanzon
Zsuzsa! Örömmel olvasom, hogy van valaki, aki tisztában van a "gyejó" hatáskörével és kompetenciáival. Sajnos Nekem borzasztó tapasztalataim vannak. Egy vidéki városban (megyeszékhely) él egy közeli hozzátartozóm, aki a gyejó támogatására szorul(na). A történet hosszú, és sok szálon fut, és alapvetően nincs szó a gyermek (csecsemő) testi fejlődésének veszélyeztetéséről, lelki fejlődéséről viszont annál inkább. Az édesanyának több büntetőeljárása is folyamatban van, a gyest és családi pótlékot gyakorta játékgépekbe szórja. Különféle nyugtatókon él. A velük egy háztartásban élő nagymama nyugdíjából élnek, abból is többször elvesz ismeretlen célra. A csecsemő édesapja ismeretlen. etc... Mivel a kisgyermek ruházkodása és élelmezése a nagymama nyugdíjának köszönhetően megoldott a helyi "gyejó" nem tartja szükségesnek a rendszeres kapcsolattartást. Segítsége rabidszerű, egy-egy általam írt jelzést követően kimerül egy-egy találkozóban (nem a családnál, hanem a gyejó-ba rendeli az anyukát). Ezen alkalmakkor mindig megállapodnak valamiben (pl. hogy írni kell a kiadásokat), de ezen megállapodásokat a "gyejó" rúgja fel minden esetben elsőként. Segítség nélkül tehetetlenek vagyunk. Meg tudom érteni, hogy a szolgálat alapvetően krízishelyzetekben avatkozik be, de ... Mit gondol, kihez fordulhatnék még? /A védőnő kezdetben egyetlen alkalommal volt kint, majd vagy fél évig nem. Egy nagyobb krízis alkalmával (táskalopás, rendőségi elvitel stb.), miután jelzést voltam kénytelen írni, a "gyejó" értesítette a védőnőt. Ő azzal bosszulta meg ezt az "árulkodást",hogy mikor kilátogatott, elárulta az anyukának, hogy ki írta a jelzést./
2011 február 24.
egy Boldog Nagymama
Kedves anyuka!
Ne borulj ki, az a lehető legrosszabb! Keress valakit, aki ismer és tudja, hogy jó Anya vagy! Egy barátnőt vagy valakit! Tudom min mész keresztül, mikor a fiam megvadult 15évesen, hát én is kiborultam és a család elött meg féltem hogy megszólnak de voltak jóbarátok akik támogattak mindenben és most már olyan az egész, mint egy rossz álom tavaly megszületett a fiamtol az Unokám! Neked most az kell, hogy ne vádoljanak hanem erősítsenek és te is erősítsd magadat és jóra fordul! A családsegítők mindent megtesznek, de nem rajtuk múlik, hanem rajtad! Én nagyon drukkolok neked
2011 február 24.
egy Boldog Nagymama
Kedves anyuka!
Ne borulj ki, az a lehető legrosszabb! Keress valakit, aki ismer és tudja, hogy jó Anya vagy! Egy barátnőt vagy valakit! Tudom min mész keresztül, mikor a fiam megvadult 15évesen, hát én is kiborultam és a család elött meg féltem hogy megszólnak de voltak jóbarátok akik támogattak mindenben és most már olyan az egész, mint egy rossz álom tavaly megszületett a fiamtol az Unokám! Neked most az kell, hogy ne vádoljanak hanem erősítsenek és te is erősítsd magadat és jóra fordul! A családsegítők mindent megtesznek, de nem rajtuk múlik, hanem rajtad! Én nagyon drukkolok neked
2011 február 24.
Tajti Éva
Kedves Zsuzsa!
Nagyon érdekelnének a munkája során szerzett tapasztalatai. Örülnék, ha tudnánk bővebben is a témáról kommunikálni. Ha megtenné, hogy küld egy elérhetőséget a szerkeszto kukac koloknet pont hu e-mail címre, akkor felvehetnénk a kapcsolatot.
2011 február 24.
Zsuzsa
Anya! A gyermekjóléti szolgálat családgondozójával tud konzultálni, hiszen ő elvileg folyamatosan tartja a kapcsolatot a családdal és a szülőkkel!
A látogatás miatt ne aggódjon, csak addig korlátozzák, amíg a gyermeke meg nem szokja a bent létet, a szabályokat, de ez valóban egy nehéz időszak. Ne hibáztassa magát, próbáljon megnyugodni, hiszen most az a legfontosabb, hogy a gyermeke visszakerüljön a családba. Kitartást kívánok önnek!
2011 február 24.
Tajti Éva
Kedves Anyuka!
Az ideiglenes hatályú elhelyezés hivatalos eljárás, amelyet a gyámhivatal intéz. Bizonyára Önök is kaptak hivatalos értesítést az eljárásról. A további teendőket illetően forduljon hozzájuk. Ha segítségre, támogatásra van szüksége ebben a bonyolult és nehéz helyzetben, fel lehet keresni a családsegítő szolgálatot is.
2011 február 23.
Tajti Éva
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm az észrevételt. Szeretnék írni a valóságról is, mert valóban nem tökéletes a rendszer. De annyiból fontos lehet ez a cikk, hogy legalább többen tisztában lesznek azzal, mit kellene tenni. És mi minden nem történik meg, vagy nem úgy történik, mint ahogy kellene.
2011 február 23.
anyuka
Nagyon el vagyok keseredve, kérem segítsen, Tisztelt Éva. A gyerekem 16 éves, most került IH-ba, mert annyit lógott a suliból. Azt mondják, nekem kellett volna elküldenem őt és megakadályoznom, hogy ne lógjon. De én nem is tudtam róla. és azt is mondják, lehet hogy füvezik. Az iskolában a gyermekvédelmi felelős jelzett, volt nálunk is, azt mondta, minden rendben van, szépen élünk. Mit tegyek??? A férjem nem akar a lányáról hallani, azt mondta magának csinálta a bajt. Most akkor lehet hogy végleg intézetbe kerül? Ezt ki dönti el? és mikor? Nem is nagyon lehet vele találkozni most, de miért? Úgy érzem, minden az én hibám! Mit csináljak? kérem segítsen nekem, mit tanácsol. köszönöm
2011 február 23.
Zsuzsa, gyejós családgondozó
Sajnálom, hogy a gyermekjóléti szolgálatokról nem esett szó, hiszen az ott dolgozó családgondozóknak igen nagy szerepük van a családból való kiemelés megelőzésében. Ugyanis elsősorban ők dolgoznak ezekkel a családokkal, és ők azok, akiket a gyámhivatal első körben kikérdez. A legtöbb esetben a védőnőt, orvost, pedagógust meg sem hívják a tárgyalásra, a szomszédról nem is beszélve. Pedig fontos lenne. A családsegítő szolgálat csak akkor kerül képbe, ha össze van vonva a gyermekjóléti szolgálattal, azaz ha egy intézmény. Ha nem, akkor sehol sincs.
Ha a gyakorlatban is minden úgy működne, ahogy a cikkben le van írva, hát akkor ez a rendszer egy tökély lenne. De sajnos nem így mennek a dolgok. Elmaradnak az éves felülvizsgálatok, a védelembe vételt követően indulna az IH, de sok esetben nem indul. Tényleg, mi értelme a védelembe vételnek??? Ha van egyáltalán....
A szülőbarát kórházak a koraszülés esetén nagyon el vannak rejtve, pedig éppen ebben az időszakban lenne rájuk szükség. A testkontaktus ugyanis sok gyógyszert kiüthetne a sorból!
Összes hozzászólás (13) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás