Több munka, több gyerek!

Vajon hol születik több gyerek, a ködös Albionban vagy a napfényes Itáliában? Igaz-e, hogy a női munkavállalás magas aránya kisebb gyerekvállalási kedvvel jár ? A válasz mindkét esetben talán meglepőnek tűnhet. A régi nagy olasz család a sok kis bambinóval már a múlté; ma Angliában átlagosan több gyerek születik, mint Olaszországban. A női aktivitás és a gyermekvállalási kedv között pedig pozitív az összefüggés. Ahogyan táblázatunkban is látható, minél inkább van lehetősége a nőnek dolgozni és tudja ezt a gyermekneveléssel összeegyeztetni, annál inkább hajlandó gyereket szülni. Magyarországon sajnos mind a női foglalkoztatás aránya, mind a gyerekvállalási kedv igen alacsony. Bár a magyar nők egyre képzettebbek, ez sem a gyereknevelésben, sem a munkaerőpiacon nem hasznosul eléggé.

A népesség újratermeléséhez arra lenne szükség, hogy a termékenységi ráta elérje a 2,1%-ot – ez azonban Európában sehol sem valósul meg. Éppen ezért szinte mindenütt alkalmaznak ösztönzőket a gyermekvállalási kedv növelésére (lásd keretes írásunkat). Ugyanakkor a pusztán pénzbeli kedvezmények egész biztosan nem fedezik a nevelés teljes költségét, annál is inkább, mivel a gyereknevelés ma már gyakran nemcsak 18 évig, de annál lényegesen tovább is tarthat. Éppen ezért azok az országok tűnnek sikeresnek, ahol felismerték, hogy a gyermekvállalási kedv több tényezőtől is függ.

 Mitől függ a gyermekvállalási hajlandóság?

- a gyermeknevelés költségeitől (és ezek a költségek nemcsak az első három évben jelentkeznek);
- a nők esélyeitől a felsőoktatásban és foglalkoztatásban való részvételre (mint láttuk, a nagyobb esély növeli a gyermekvállalási kedvet);
- a család jövedelmi helyzetétől;
- a gyermekgondozás és a munkavállalás összeegyeztethetőségétől, vagyis attól, hogy  van-e részmunka lehetőség, hajlandók-e az apák nagyobb szerepvállalásra a gyermeknevelésben, elég családbarát-e a környezet a munkahelyen, vannak-e a jó minőségű bölcsődék;
- a családi státusztól (a fiatalok egyre később alapítanak családot, és egyre inkább az élettársi kapcsolatot választják, ami csökkenti a gyerekszámot; a magyar adatok is azt mutatják, hogy élettársi kapcsolatból láthatóan kevesebb gyermek születik, mint házasságból).

A skandináv országok, vagy az Egyesült Királyság  éppen azért tűnnek viszonylag sikeresesnek ezen a téren, mert nemcsak az anyasági juttatásokban bőkezűek, de az anyának van lehetősége dolgozni is a gyerek mellett. Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy a bölcsődei ellátás is kiterjedt és jó színvonalú. A 0-6 éves korú gyermekek ellátó intézményeire a skandináv országok (Svédország, Finnország, Norvégia és Dánia) a GDP-jük 1,5-2%-át költik, míg Magyarországon ez az arány csak 0,8%, Olaszországban pedig még alacsonyabb, 0,4% (Starting Strong, OECD, 2006).  

Magyarországon még hiány van a családbarát munkahelyekben, a rugalmas foglalkoztatási lehetőségekben és a megfelelő hozzáállásban. Az apák tradicionálisan nem folynak bele túlságosan a gyermeknevelés gondjaiba (tisztelet a kivételnek), s ráadásul gyakran nem is értékelik azt helyi értékén. Talán a támogató környezet hiánya is magyarázat arra, hogy a magyar lakosság elsöprő többsége (87%) azt tartja kívánatosnak – a Szonda-Ipsos májusi felmérése alapján –, hogy a gyermek 3 éves koráig az anya maradjon otthon a gyermekével. A GYES-en/GYED-en lévők negyede viszont, ha tehetné, inkább részmunkaidős munkát vállalna az otthonmaradás helyett. A közvélemény érzi a részmunkaidős foglalkoztatás jelentőségét: a megkérdezettek több mint háromnegyede egyetértett azzal, hogy törvénynek kellene szavatolnia a kisgyermekes munkavállalók részmunkaidős foglalkoztatásának lehetőségét, és nagy igény mutatkozik a családbarát munkahelyekre is.

Gyermekvállalási ösztönzők az európai országokban

A termékenységi lista egyik vezetője, Franciaország az elsők közt, 1913-ban  vezette be a fizetett szülési szabadságot. Jelenleg az állásban lévő nők 6 hét fizetett szabadságot kapnak a szülés előtt, utána pedig 10 hetet. Ezen felül a gyermek három éves koráig otthon lehetnek úgy, hogy utána a munkahelyüknek vissza kell vennie őket. Ennek ellenére még Franciaországban sem sikerült elérni a mágikus 2,1 %-os teljes termékenységi rátát. A demográfus szakértők úgy vélik, hogy a transzfer-alapú, vagyis  pénzbeli juttatásokra és adókedvezményekre épülő gyermekvállalási ösztönzés nem hatásos, ugyanis nem fedezik a gyermek felnőttkoráig való felnevelésének költségeit. Éppen ezért sokkal hatásosabbnak tűnnek a vegyes eszközökkel operáló, környezeti ösztönzőket is tartalmazó család- és szociálpolitikák. Ezt illusztrálandó, bemutatjuk néhány ország ösztönző rendszerének összetevőit, a hozzájuk tartozó termékenységi rátákkal együtt.

A karrierépítés és a gyermeknevelés a nálunk boldogabb országokban már nem egymást kizáró tényező. Ők már rájöttek arra, hogy a gyermeknevelés egy életre szóló, a szülőktől sok kompetenciát igénylő komplex program, ami annál sikeresebb, minél pozitívabb a társadalom (legyen az a szomszéd, a munkaadó vagy parlamenti képviselő) hozzáállása.