CsaládKonfliktus

Minden mindennel összefügg!

A családterápia rendszerszemlélete

A családterápia az egyes emberek problémáit a kapcsolatokon keresztül, azok összefüggésében vizsgálja. Az egyén legfontosabb kapcsolatrendszere a család. Minden, ami az egyik családtaggal történik, kihat a többiekre.

A tünetek szimbolikus jelentése

A családterápiás szemlélet úgy tartja, hogy akkor, amikor egy családtag valamilyen problémát, tünetet mutat, tulajdonképpen a családi rendszer zavarait jelzi, egyfajta szimbolikus nyelven. Ezt a nyelvet csak a tünethordozó személy környezetét megismerve, tehát a családjával együtt lehet megfejteni. A terápia során, a családi működés mélyebb megértésével, a családok számára is érthetővé válik, hogy mit fejez ki a tünet, és ez lehetőséget teremt a megoldásra. Az alábbi példákban néhány, a családi rendszer működését meghatározó elemet mutatunk be, az ezek zavarait jelző szimbolikus tünettel együtt:

A családban kialakított szabályok optimális esetben rugalmasan alkalmazkodnak az életciklusbeli változásokhoz. Ellenkező esetben káros reakciókat is okozhatnak (ha elavultak, merevek, ha külső kényszer, vagy a családi tradíció diktál).
Például: Ha a családban az a szabály, hogy „A gyerek előtt soha nem veszekszünk...”
Tünet: A gyereknél minden este órákig tartó procedúra a lefektetés, az elalvás.
(Magyarázat: Fél elaludni, mert rendszeresen ébredt fel szülei veszekedésére.)

Ugyanez a szabály okoz problémát egy kamasz fiúnál, aki iskola után hazasiet, nem jár össze kortársaival, „őrzi a szüleit”. Fél magára hagyni őket, mert ha ő nincs otthon, mindig baj van. Ő a feszültségcsökkentő.

Íratlan szabály több családban: „Ha baj van, összetartunk...” (egyébként viszont mindenki a saját útját járja). A gyerekek nagyon leleményesek abban, hogy állandóan baj legyen. „Gondoskodnak” arról, hogy ne legyen ideje szétesni a családnak, hogy folyamatosan szükség legyen az összetartásra. Ilyenkor tapasztalhatjuk a gyerekeknél  például az állandó iskolai magatartászavart, a csavargást vagy drogfogyasztást mint tünetet.

Szerepek a családban

A családi rendszer működéséről sokat elárulnak a családi szerepek is. A gyerekek gyakran már a megszületésük előtt szerepeket kapnak. Nem mindegy, hogy egy gyerek hányadikként látta meg a napvilágot; hogy a szülők milyen nemű gyereket vártak, s hogy a kicsi milyen körülmények között született? Ezzel szorosan összefügg a családi delegáció fogalma. Ezzel írjuk le, hogy a családi rendszer szempontjából mi a „feladata”, a „küldetése” a gyermeknek? A családi delegáció olyan szerepekkel ruházhatja fel a gyermeket, mint például a szülők házasságának megmentése,  rejtett karriervágyuk megvalósítása, halott gyermekük pótlása, a családi vállalkozás folytatása stb.

Ismerős lehet még a bűnbak szerep: „Miatta áldoztam fel magamat, az életemet; miatta nem lett karrierem, miatta nem váltam el, ő a családi béke akadálya stb.
A „feszültségoldó” szerepét játszó gyermekről már beszéltünk: ő tehermentesíti a szülők érzelmi kapcsolatát; jelenlétében a szülők közti probléma háttérbe szorul. Gyakran fordul elő, hogy az egyedülálló szülő felnőttként, társként kezeli, s gyakorlatilag  szülői szerepbe kényszeríti gyermekét. A társ-pótló szerepet játszó gyermeket a szülő olyan döntésekbe vonja be, s olyan problémákat oszt meg vele, amelyek nem rá tartoznak. Bármilyen „felnőttesen” is viseli, tudnunk kell, hogy mindez nagyon megterheli a fiatalt. Előfordul az előbbi szülői magatartás ellenkezője is: amikor a felnőtt korú fiatalt kisgyermekként kezelik, önállóságának kialakulásában gátolják, s ezzel a felnőtté válását, leválását akadályozzák. Az ilyen szülői magatartás drasztikus elszakadási kísérletekhez: drog-, alkoholhasználathoz, destruktív közösségekbe való meneküléshez vezethet.

Viszonyok és szerepek

A családi szerepek rendszerében lehetségesek egyenrangú, szimmetrikus vagy kiegészítő (komplementer), fölé- alárendelt szerepek. Érdekes megfigyelni, hogy az egyik szerep hogyan alakítja a párját. Mindenki találkozott már olyan házaspárral, ahol az egyik egyfolytában beszél, szinte levegőt sem vesz, párja pedig meg sem szólal, vagy ha néha megkockáztat egy-egy mondatot, rögtön megbánja, mert azonnal lehurrogják. Ismerhetünk olyan rendmániás háziasszonyt, aki egész nap férje után rendezkedik, pakol, takarít, miközben a férje persze szétdobálja a ruháit, a tévé előtt eszik, otthagyja a mosatlant, és sáros cipőben gyalogol keresztül a fehér gyapjúszőnyegen. Láthattunk már papucsférjet, aki soha nem mer ellentmondani őrmester típusú feleségének. Minél több felelősséget vállal magára az egyik fél, annál felelőtlenebb lesz a másik. S ugyanez érvényes a többi szerep kialakulásánál is: mindketten benne vannak, együtt alakítják a kapcsolatukat és az abban betöltött szerepeket. Ilyen családi kiegészítő párosok:

a Szervezkedő és a Tétlen,
a Felelős és a Felelőtlen,
 a Rendmániás és a Rendetlen,
a Hallgatag és a Nagyszájú,
a Domináns és a Visszahúzódó,
a Lezser és a Pontos,
 a Nagyvonalú és a Kicsinyes,
a Határozott ás a Határozatlan,
a Szigorú és az Engedékeny.

Szerep-zavarok...

Amikor a családi szerepekről beszélünk, nagyon fontos látni, hogy a családban vannak férfi-női, házastársi-, gyermeki-, szülői szerepek. Ezek eltolódása, összekeveredése is zavarokat okoz. Korábban már láttuk azt a helyzetet, amikor a gyermek szülői szerepbe kényszerül. De a szerepek eltolódása a legkülönfélébb formákban előfordulhat.
Például: Egy fiatal házaspár szexuális probléma miatt fordult hozzánk. A találkozás alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a férj viselkedése azt a benyomást kelti, mintha a lányával beszélgetne, nem pedig a vele egyidős feleségével.(Utasítja, számon kéri, adagolja a zsebpénzét, intézi az ügyeit, apró ajándékokat vesz neki stb.) Nem csoda, ha este, az ágyban nehéz átállni a férfi-női szerepre...

A család- és párterápiában kívánatos, hogy a terapeuta páros egy férfi és egy nő legyen. Ez a gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy a nemi szerepviselkedést mindkét szempontból megfelelően tükrözni tudják, hogy egyformán érvényesítsék a két fél szempontjait és ezzel biztosítsák az egyensúlyt.

A kapcsolódó cikkekben a családi rendszert meghatározó összetevők közül a család külső és belső határairól és az állandósult káros viselkedési láncokról olvashatnak, valamint fontos és meghatározó a családi kommunikáció, amelyet szintén önálló fejezetként találhatnak meg.

2008 szeptember 29. Horváth Magdolna

 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2010 december 28.
Horváth Magdolna
@T-néBM:
Sokféle oka lehet annak, ha egy fiatal nem tud, vagy nem akar kilépni a családi fészekből. A jelen helyzetet nem ismerve, csak arra merek vállalkozni, hogy azokat az összefüggéseket emelem ki, olyan kérdéseket teszek fel, amelyek befolyásolhatják a helyzetet.
Egy fiatal, amíg felnő, sokféle hatás éri, ami formálja személyiségét. Milyen képességek kialakulását teszi lehetővé a család-különös tekintettel az önállóság, önbizalom tekintetében. Vannak - e kölcsönös elvárások, feladatok a családban. Van-e jövőképük a családtagoknak, határok az adásban, kapásban? Mennyire nyitott a család, milyen a viszonya a külvilággal? Ha kirepül a fiatal, kinek hogy változik meg az élete? Mi van a szülőszerep helyett? Mennyire természetes, hogy a szülők saját igényeiket kifejezhetik, mennyire világos, egyértelmű a kommunikáció a családtagok között?
A szülők felelőssége meddig tart, és mire terjed ki? Érdemes megadni a válaszokat magunknak. Mi tanítjuk a családtagjainkat arra, hogyan is viselkedjenek velünk szemben. Ha meghúzzuk világosan a határokat, érzékelhetővé egyértelművé válnak, ez segít az eligazodásban. Ha elzárjuk a korlátlan lehetőségek csapját, arra serkentjük gyermekeinket, hogy önállósodjanak, aktivizálják lehetőségeiket, fejlődjenek. Akkor is, ha ez konfliktussal jár. A leválás nem járhat konfliktus nélkül.
2010 december 19.
szjuli
Tökéletesem megértem az aggodalmát, és gondolom, az sem vigasz, hogy a jelenség nem egyedi. A mai fiatalok jelentős része sok ok miatt halogatja a felnőtté válást, ki szeretné nyújtani a szabad és kötelezettségtől mentes gyerekkort. A szüleik mellett pedig erre még van lehetőségük. Segíteni kellene a fiúnak, hogy belássa: ideje a saját lábára állnia, hiszen nem élhet a végtelenségig a szülei nyakán. Ő valamiért tart ettől a lépéstől, és amilyen kaotikus és nehezen kiszámítható a világ körülöttünk, ezen nem lehet csodálkozni. Miért csak a külföldi munkavállalást tartják megoldásnak? Nem mehet el például albérletbe? Lehet, hogy az is lendít egy kicsit a dolgon, ha otthonról nem kap korlátlanul anyagi támogatást, annyit költhet csupán, amennyit megkeres. Persze a konkrét helyzet ismerete nélkül ebbe nem tudok megalapozott véleményt nyilvánítani. Egy dolgot azonban biztosan állíthatok: nincs semmi oka a lelkiismeret-furdalásra, ha szeretné, ha a 27 éves fiatalember végre felnőne és leválna Önökről. Végső soron neki is az lenne az érdeke, és minél tovább húzza, annál nehezebb lesz, hiszen ez a helyzet maga is infantilizálja őt.
2010 december 18.
T-né BM
De mi van akkor, ha mi már örülnénk, ha leválna, küldjük külföldre dolgozni/27 éves/,de minden jó lenne-kapni, nyerni,bármi, csak dolgozni ne kelljen.Nagyon szeretjük, de úgy érzem, megronlik véglegesen a kapcsolatunk, ha itt marad!A pénz kifolyik a kezéből, és talán úgy gondolja sokmindenről, hogy az neki jár.Én már határozottan megkértem, hogy induljon valamerre, de ilyenkor lelkiismeretfurdalásom van, amire ő még rá is segít!Egyébként intelligens, jó eszű fiú! Kérem, ha van véleménye-írja meg! Köszönöm!T-néBM
Kölöknet hozzászólás
aláírás