CsaládKonfliktusVálás

Közös szülői felügyeleti jog - 4

Elhelyezésről vagy felügyeletről döntünk váláskor?

A bíróságoknak nem feladata, és sem ideje, sem megfelelő végzettsége nincs ahhoz, hogy egy érzelmileg-indulatilag felfűtött párral hosszasan elbeszélgetve olyan helyzetbe hozza őket, mely alkalmassá teszi a férfit és a nőt a párbeszédre, egymás meghallgatására, elfogadásra, kompromisszumra, toleranciára. Cikksorozatunk negyedik, befejező része. 

A feladat adott …

Kíváncsi lennék, hogy az utca emberét megállítva és megkérdezve, hallottak-e a közös szülői felügyeleti jog intézményéről, és tudják-e valójában, hogy az mit jelent hányan válaszolnának igennel?! Azt gyanítom, elenyésző számot kapnánk. Az emberek zöme a mai napig nem is tud arról, hogy ilyen lehetőség is van, az általánosan elfogadott gyermekelhelyezés – szülői felügyeleti jog szünetelés, gyermektartás és kapcsolattartás mellett.
Tegyük ismertté a felek előtt, hogy miből választhatnak, és segítsük őket annak realizálásában akár jogi képviselőként, akár bíróként, akár a családjoggal foglalkozó más szakemberként. 

A közös szülői felügyeleti jogról szóló négyrészes sorozatunk egyben is letölthető innen.

Törvényünk nem írja ugyan elő, hogy a közös szülői felügyeleti jogban és egyidejűleg a gyermekelhelyezésben való döntés mellett pontos rögzítésre szorulna annak részletes tartalma, a 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 1. §-a azonban rögzíti, hogy közös szülői felügyelet iránti kérelem esetén a kérelemben nyilatkozni kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyelet gyakorlása során a felek, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására. Ennek funkciója annyi, hogy tükrözi a felek tényleges szándékát, hogy nem csak egy levegőben lógó hangzatos szlogent tesznek magukévá, hanem komoly szándék vezérli őket.

You can do it. Meg tudod csinálni, képes vagy rá – hangzik az amerikai szlogen. A magyarságra jellemző általános pesszimizmust cseréljük fel kicsit ezzel a mondással, biztosan előbbre visz bennünket mind szülőként, mind a jogszolgáltató hatalom részeként. 

Természetesen lehetetlen olyan kérelmet előterjeszteni, mely az életükben adódó minden körülményre megoldást kínál, legfeljebb a fő irányokat jelölheti ki (pl.: mikor melyik szülőnél tartózkodik a gyerek, ki-milyen módon járul hozzá a tartással felmerülő költségekhez, stb.). A részletes szabályozás egyébként véleményem szerint nem is feltétele annak, hogy a szülők kérelmére a bíróság a közös szülői felügyeleti jogot elrendelje, vagy az erre vonatkozó egyezséget jóváhagyja. Mindenesetre kiindulópontként célszerű lehet annak rögzítése, amit mindkét fél nélkülözhetetlennek talál a későbbi együttműködés sikerében bízva. És ha még ez is kevésnek bizonyul a széles körben való elterjedéshez, hát igazítsuk tovább a jogszabályt a gyermek, a szülők, a család érdekében.

Megfontolandó lenne a törvény aszerinti módosítása, hogy minden olyan esetben (nem csak a közös szülői felügyeleti jog fenntartásakor), amikor a gyermek további sorsáról kell dönteni, - függetlenül attól, hogy felbontják-e házasságukat a felek vagy sem -, kötelező legyen a mediációs eljárás igénybe vétele. Mintegy a keresetindítás feltételeként a kérelmező csatoljon igazolást arról, hogy a felek adott mediátor irányításával mediációs eljárást vettek igénybe. Amennyiben pedig ezt igazolni nem tudják, úgy ez a kereset elutasítását vonná maga után.
Erre azért van szükség, mert a bíróságoknak nem feladata, és sem ideje, sem megfelelő végzettsége nincs ahhoz, hogy egy érzelmileg-indulatilag felfűtött párral hosszasan elbeszélgetve olyan helyzetbe hozza őket, mely alkalmassá teszi a férfit és a nőt a párbeszédre, egymás meghallgatására, elfogadásra, kompromisszumra, toleranciára.
Természetesen ennek részletes kidolgozása hosszas és alapos előkészítő munkát igényel, de nyilvánvalóan megéri a fáradságot.


Van egy álmom…

I have a dream – mondja Martin Luther King.
Ma még sokakban mosolyt fakaszthat az az elérhetetlennek tűnő gondolat, hogy a családjoghoz fűződő szabályok az alapelvek szerint ténylegesen is az egyenjogúság, a család védelme felé mozduljanak. Ekként a szülők vitája, válása esetén az általános szabály és követelmény a gyermekek tekintetében az lenne, hogy a továbbiakban is kötelesek közösen gyakorolni szülői felügyeleti jogaikat és kötelességeiket, és csak kivételes esetben lehetne visszatérni a „hagyományos” megoldáshoz, amikor is a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg a szülői felügyeleti jogosítványok is e szülőre hárulnának, a másik szülő felügyeleti jogai pedig szünetelőbe mennének át.
E kivételes eset merülhetne fel például akkor, amikor a két, a szülői feladatok ellátására egyformán alkalmas szülő valamelyike nem tud a másikkal együttműködni a közös szülői felügyeleti jog kapcsán, folyamatos feszültségben tartva ezzel családját, főként a gyermekét. Ez esetben azonban a bíróságoknak a közös szülői felügyeleti jog megszüntetése során vizsgálnia kellene, hogy melyik szülő okán nem képes betölteni a közös szülői felügyeleti jog a funkcióját, ki az, aki nem tudja gyermeke érdekét saját érzelmei, indulatai elé helyezni, és csak saját valós vagy vélt sérelmei által indukált cselekvésre képes. Természetesen ez a terhére értékelendő lenne a gyermekelhelyezésről való döntésnél.
Azt gondolom, hogy amennyiben a jogszabályváltozások ebbe az irányba mozdulnának el, az nagyobb ösztönzést is nyújtana a feleknek arra, hogy megpróbáljanak eleget tenni a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok követelményének, hiszen egyikőjük sem szeretne adott esetben kedvezőtlen pozícióba kerülni egy közös szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló perben.

Ne feledjük! A történelem során mindig voltak olyan elképzelések, melyek előrébb mutattak koruknál, és bármilyen hitetetlennek is tűntek akkor, később valóra váltak, majd idővel ezeken is túllépett az idő. Title


 

Kölöknet hozzászólás

aláírás