CsaládKonfliktusVálás

Közös szülői felügyeletei jog - 3

Gyermekelhelyezés a gyakorlatban

A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll, elhelyezéséről a szülők döntenek. A szülők megegyezhetnek abban, hogy válásuk után is közösen gyakorolják a felügyeleti jogot. De mit is jelent ez, és hogyan működik a gyakorlatban? Sorozatunk harmadik része.

Magyarországon 1995 óta van lehetőség arra, hogy egy válás során a bíróság - a szülők kérelmére - közös szülői felügyeleti jogot rendeljen el. 

Korai a pezsgőbontás.

Úttörők ebben sem voltunk, számos országban ismert és alkalmazott már e jogintézmény, a teljesség igénye nélkül pl.: Lengyelországban, Svédországban, Németországban, az Egyesült Államok több államában – Oregonban 1977 óta, Iowában 1977 óta, Wisconsinban 1978 óta, Californiában és Mainben 1980 óta, stb. Míg azonban a legtöbb országban az alkalmazása terjedőben van, nálunk ez mintha megrekedt volna a jogszabályilag deklarált lehetőség szintjén, az ügyfelek alig-alig veszik igénybe, és mintha a bíróságok is fenntartással lennének ezzel szemben. 

Mi ennek az oka?

Az igény adott volt arra, hogy a szülők megfelelő kapcsolata esetén mindkét szülő változatlan jogokkal és kötelezettségekkel vállaljon részt a kiskorú gyermek további életének minden részletében.
A házasság felbontása után közös szülői felügyeleti jog a szülői felügyeleti jogok mindkét szülőnél való meghagyását jelenti. A gyermek vonatkozásban mintha nem történt volna meg a válás, a szülők ugyanazokkal a jogokkal bírnak, ugyanazon kötelezettség terheli őket, egyiküknek sincs többletjoga vagy kötelezettsége a másikkal szemben. 

Mik is tartoznak a szülői felügyeleti jogok körébe?
1. A gondozás (a gyermek gondját viselni, ápolni, ellátni), nevelés, tartás (az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen anyagi és szellemi szükségletek biztosítása).
2. A gyermek vagyonának kezelése.
3. A gyermek törvényes képviselete személyi és vagyoni ügyekben.
4. A gyámnevezés a gyermek részére, amennyiben a gyermek nem áll szülői felügyelet alatt.

A házasság felbontása utáni illetve a gyermekelhelyezést követő közös szülői felügyeleti jogban történő megállapodással tehát a szülők vállalják, hogy a fent hivatkozott feladataikat továbbra is egyidejűleg közösen látják el. Ez a való életben azt jelenti, hogy a gyermek mindkét szülőjével azonos időt tölthet (így mindkét szülő gondozó, nevelő szülő és természetben tartja gyermekét), és bármilyen fórumon jogosult továbbra is képviselni őt. 

Mindemellett a jogszabály nem teszi nélkülözhetővé a gyermekelhelyezésről való döntést, álláspontom szerint helytelenül. Rengeteg félreértésre ad ugyanis okot, ráadásul azt eredményezi a bírósági gyakorlat tükrében, hogy az egyik felet – akinél a gyermeket elhelyezték – a közös szülői felügyeleti jog dacára is kedvezőbb helyzetbe hozza a másikkal szemben. Jogtalanul.

Ez esetben ugyanis a gyermekelhelyezésnek semmi funkciója nincs, a szülői felügyeleti jogok meghatározott szabályozása nem kötődik hozzá. Ha pedig mindkét szülő egyformán gondozó, nevelő szülő, a gyermek ugyanannyi időt tölthet mindkettőjükkel, akkor mi alapozza meg azt, hogy a gyermeket valamelyik szülőnél el kelljen helyezni?! Csak lovat adunk e fél alá, hogy vitás helyzetekben a másik fél orra alá tudja ezt tolni, …nem véletlenül.

Bár ez kevés ügyfél számára ismert, a jogszabályalkotó mégis eltérő jogi pozícióba hozza a feleket azzal, hogy a gyermekelhelyezésről döntést kötelezőként írja elő. Teszi ezt annak dacára, hogy a felek szándéka épp az lett volna, hogy gyermekeikkel kapcsolatosan a továbbiakban is azonos jogok illessék és kötelezettségek terheljék őket. Ha ugyanis a közös szülői felügyeleti jogban és ezzel egyidejűleg a gyermekelhelyezésben történt megállapodásukat követően az derül ki, hogy a valóságban mégsem képesek együttműködni a gyermek érdekében, úgy a bíróság a közös szülői felügyeleti jogot megszünteti, és az akkori gyermekelhelyezésről való döntést alapul véve erről nem hoz új határozatot, hanem csak a kapcsolattartás és a gyermektartás kérdésében dönt annak terhére, akinél nem volt a gyermek elhelyezve. Nem vizsgálja a bíróság, hogy mely fél okán nem képes a jogintézmény betölteni tisztét.

Amennyiben tehát az a fél, akinél nincs a gyermek elhelyezve, igényt tart gyermekeire, már nem a gyermekelhelyezés, hanem a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti kérelmet kell, hogy előterjesszen, melynek ugyebár egészen mások a feltételei, más bizonyítási eljárás folytán mást kell bizonyítani. Akkor most hol is hagytuk el az azonos jogok azonos kötelezettségek elvét és az erről történő kifejezett megállapodást?!

Kiemelném, hogy a sokat hangoztatott és gyerekek szempontjából igen meghatározó „állandóság” biztosítása sem azt jelenti, hogy a gyermekelhelyezéssel kijelöljük a gyermek állandó lakóhelyét, mely rendszerint a már addig megszokott környezete (ráadásul közös szülői felügyeleti jog működése esetén két ilyen környezetnek is kell lennie).

Az állandóság elsősorban a meghatározott személyekhez való kötődésben, annak biztonságában kell, hogy megnyilvánuljon és csak másodsorban az őt körülvevő környezetben. A gyermekek igen gyorsan és jól tudnak alkalmazkodni megváltozott helyzetekhez akkor, ha érzelmi kötődései stabilak. Így tehát pusztán az, hogy a szülők elválását követően két helyről is elmondhatják „otthon vagyok”, nem okoz skizofrén helyzetet, ha mindkét helyen biztonságot nyújtó szeretetteljes légkör veszi körül, általa jól ismert elvárásokkal, szabályokkal.

Nehéz helyzetben nehéz a döntés és ki tudná előre megmondani helyesnek bizonyul-e majd, ha visszatekintünk, mind félként mind az igazságszolgáltató hatalom részeként?!
Visszautalva az alapelvekre, a gyermekek jogainak előtérbe kerülésére, a szülők egyenjogúságára, milyen alapon foszthatnánk meg a gyermeket bármelyik szülője gondoskodásától, a vele való életvitelszerű együttléttől, és milyen alapon foszthatnánk meg bármelyik szülőt ugyanettől?!

Nincs olyan gyermek, aki szülei válásával nem sérül. Csak a szülőkön múlik, hogy milyen mértékű sebet ejtenek azon, aki számukra a legfontosabb kell, hogy legyen.
A gyermeket soha senki nem fogja jobban szeretni anyjánál és apjánál, ezt be kellene láttatni a felekkel. A gyermek eszközként való felhasználása a másikkal szemben nem csak etikátlan, de súlyos következményekkel jár, melyek az érintettekre egész életükben hatással lesznek.

Nyilvánvalóan a közös szülői felügyeleti jogban történő megállapodás csak akkor jöhet létre, ha azt mindkét szülő kívánja, a felek akarnak és tudnak is együttműködni. Kölcsönös bizalmat, toleranciát és intelligenciát feltételez. Mindezt olyan időszakban elvárni, amikor érzelmi stabilitásuk, kötődéseik meggyengültek, csalódottság (mind a másikban, mind magukban), düh, esetleg gyűlölet fűti őket, már-már irreálisnak tűnhet.

Mégis nem hiszem, hogy a nehézségek tükrében le kellene mondanunk erről a törvény által nyújtott kivételes lehetőségről. Minden gyermek érdeke, hogy egészséges családban nőjön fel, a szüleik egyetértésben, szeretetteljes légkörben, együtt neveljék fel. Ha erre azért nincs lehetőség, mert a szülők egymáshoz való viszonya megváltozott, és a továbbiakban nem tudnak és nem kívánnak együtt élni, a válás mellett döntenek, gyermekeik érdekében akkor is kötelességük, hogy a válás előtti állapothoz legközelebb eső helyzetet alakítsanak ki, hogy gyermekeik a lehető legkisebb mértékben sérüljenek. Minden gyermeknek szüksége van apai – férfi és anyai – női mintára függetlenül attól, hogy leány vagy fiúgyermekről van szó, egészséges személyiséggé csak így fejlődhet (az, hogy minden nap látja a szomszéd bácsit – nénit, vagy időnkét meglátogatja a nagypapát-nagymamát, természetesen nem ugyanaz). Ha nem tapasztalja a mindennapokban, hogy bizonyos helyzetekre, bizonyos szituációkban hogyan reagál egy anya és egy apa, az a későbbiekben problémákat okoz a személyiségfejlődésben, nem tud adekvátan reagálni bizonyos helyzetekre, vagy túldimenzionálja, esetleg alulértékeli azt.

Értelemszerűen ezt a problémát a „hagyományos” rendszer nem orvosolja, hiszen az egyik szülőre túl sok feladatot, felelősséget ró, míg a másik szülő mintegy kívülállóként, úgynevezett „hétvégi szülőként” értesülhet a gyermekkel történtekről, megfelelő – követendő mintákkal nem szolgálhat.

Határozott álláspontom az, hogy segíteni kell a feleket abban, hogy mindezt belássák, hogy akarjanak és merjenek élni lehetőségeikkel, és joguk van ahhoz, hogy mindehhez segítséget kapjanak.
(Folytatjuk.)
 

2012 január 17. dr. Várkonyi Barbara

 
Kölöknet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 
2016 május 25.
egy anyuka
Én egy anyuka vagyok volt párommal szétmentünk de a fiunkat aki 2 éves és én neveltem születésebota mivel az apuka a börtönt jártabvajon hozám kerül a kisfiam aki nagyon anyás vagy mit néz a biroság???
2016 március 30.
Egyedülálló anya gyerektartásdíj nélkül
dr. Várkonyi Barbara a női nem szégyene.
Nagy hangzatos mondatok,amik az "apáknak" CSAK jogokat adnak, de kötelezettségeket nem!!!! (gyerektartás rendszeres fizetése, láthatásra elvitel, nem hiszem, hogy extrém dolgokat ezek) Anyu dolgozzon napi 20 órát, hogy ne kelljen állami gondozásba adni a gyereket, míg gazdag apuci DIREKT szivatja anyucit, ahol csak tudja, mert MEGTEHETI. Szarok a magyar családjogi törvények, de pont ellenkezőleg, mint a hogy Várkonyi írja. Dr. a titulusa, de kérdésem, hogy hány ügyben volt benne az ANYA oldaláról? A cikk alapján nem sokban.
2015 július 16.
Mázsenka 2 éves öccse - nevetséges
"Így tehát pusztán az, hogy a szülők elválását követően két helyről is elmondhatják „otthon vagyok”, nem okoz skizofrén helyzetet, ha mindkét helyen biztonságot nyújtó szeretetteljes légkör veszi körül, általa jól ismert elvárásokkal, szabályokkal." Elnézést, de véleményem szerint a cikk több helyen pontosan az ellenkezőjét vallja egy jó adag pszichológiai nézetnek (hozzáteszem biztos lehet találni olyan okfejtéseket, amelyek e fele Apu, fele Anyu koncepciónak ad igazságot). Bárhol nézek a neten véleményt a közös felügyeleti jogról, akkor csak a veszekedés van belőle. "Kölcsönös bizalmat, toleranciát és intelligenciát feltételez" - ebben az esetben a Teljes felügyelt mellett is "jól" fognak működni a dolgok. Ha meg nem működnek "jól" a dolgok, akkor a közös szülői felügyeletből csak veszekedés alakul ki, ami biztos nem jó a gyereknek. Szomorú, hogy a közös szülői felügyeletre való keresés során ilyen áltudományos értekezések jönnek fel a kereső első helyein. Kérem az írót, hogy ne folytassa, hanem inkább okuljon, tanuljon, stb...
2012 augusztus 29.
MÁZSENKA
sziasztok én 11 éves vagyok és az apukám azt gondolja azért maradjak vele a továbbiakban is, mert ott laktam az ő házában születésem óta, de én az anyuhoz ragaszkodom nem az apu házához, de az apu az anyut ugymond elzavarta, mert az apu tesója aki évi 0,9 szer jön el hozzánk meggyőzet az aput zavarja el az anyut. de én ezekkel az férfinak látszó emberekkel nem akarok maradni, mert előbb -utóbb még rámis rámragad a butaságuk . MÁZSENKA VESZPRÉM
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás