Család

Megbukott a gyerek: nyaralni is tankönyvvel megyünk?

Az egész nyarat kidobhatjuk az ablakon, ha megbukik a gyerek valamiből? Minden egyes nap erről fog szólni? Bármit, csak ezt ne!

Ráadásul jönnek a rokonok, kérdezik, hogy „Na milyen lett a bizonyítvány? Sok az ötös? Bencuskának bezzeg csak egy négyese lett, a többi mind kitűnő. Hát igen…” A család hallgat, kicsit szégyelli magát, közben dühösek a gyerekre, hogy miért nem volt képes legalább egy kettest összehozni? Hiszen semmi más dolga nem volt egész évben, csak a tanulás!

Lehet, hogy pont ez volt a baj.

Elképzelem, hogy nekem semmi más dolgom nem lenne egész évben, csak mondjuk a porszívózás. Amit utálok. Naponta megcsinálnám, mert más dolgom nincs, vagy húznám, ameddig lehet, néha látszólag eltüntetném a porcicákat, csak nem veszi észre senki? Gyanítom, hogy az utóbbi. Ha az embernek EGYETLEN dolga van csak, ráadásul azt az egy dolgot utálja, sokkal kevesebb energiát tesz bele, halogatja, látszatdolgokat művel, a megúszásra játszik.

Mindenki, nemcsak azok a fránya gyerekek (pláne kamaszok).

Hogyan alakuljon ki a feladattudatuk, ha nincs feladatuk? Hogyan legyenek képesek felelősséget vállalni bármiért, ha nem kéri tőlük senki? Ha csak a tanulás a gyerek dolga, az kevés.

Abból meg lehet bukni. Simán.

Vizsgadrukk, avagy a bukás nem feltétlenül katasztrófa

"A gyereknek az égvilágon semmi baja nem lesz, ha egy félévi vizsgát meg kell ismételnie, horribile dictu évet ismétel. Ugyanis addig érik. A tudása megalapozódik, a személyiségének és a készségeinek jut ideje érni, nyugalomban fejlődni. A bukás eredetileg nem büntetés volt, hanem egy "vissza a kályhához" jellegű, sztoikus algoritmus."

Az írás teljes egészében itt olvasható

Nézzünk meg egy átlagos felnőttet, egy átlagos anyát. Dolgozik, felelősséget vállal a munkájáért, ellátja a családot, terelgeti a gyerekeit, beosztja a pénzt, döntéseket hoz, majd viseli annak következményeit. Annyi sok feladata van, hogy felsorolni sem lehet. Hol van ebben a sorban a porszívózás? Sehol, mégis megcsinálja. Egyszerűen tiszában van azzal, hogy meg kell tennie. Senki nem kéri meg, mert már rögzült, szokássá vált az életében.

Ilyen szokássá kell tenni a gyerek életében is a tanulást. Ezt viszont csak akkor lehet, ha az az ő dolga, ha nem csak akkor csinálja, amikor szólnak neki. Ha több feladata van, például van még naponta 15 perc házimunka is a listán, akkor az együtt fog szokássá válni. A tanulás egy lesz a feladatok között. Nem fog gondolkodni rajta, megcsinálja-e...

Mindemellett képes lesz még edzésre is járni. S lesz ideje barátkozni. Sokkal teljesebb életet fog élni, ha nem csak lóg a levegőben, egy tanulással teli légüres térben.

Megromlik a befőtt gyerek?

"Annak idején nagy port kavart fel az esztergomi Balassa Bálint szakképző iskola kapcsán megjelent cikk. Ezek szerint az iskolában a kilencedikesek közül majdnem mindenki megbukott legalább egy tárgyból, de nem kevesen akár három vagy négy tárgyból is. Az egyik szülő ezt látva beperelte az iskolát közokirat hamisításért, mert nem tartja normálisnak ezt a hatalmas bukási arányt."

A történet itt kerekedik ki.

Te csak tanulj, semmi mással ne foglalkozz – nem működik. Ráadásul, ha csak a tanulás van, akkor az lesz az egyetlen mérce a gyerek számára. Rosszul tanul, rosszak a jegyei = rossz ő maga. Ha van még más feladata is, amit jól megcsinál, akkor van sikerélménye is. Lehet, hogy szépen lenyírja a füvet. Lehet, hogy szépen porszívózik, ha már itt tartunk... Vagy bármilyen feladatot is jól megcsinál. Az is ő. Ha senki nem kéri tőle, ha csak a tanulás marad, akkor annyi. Akkor egy rossz bizonyítvánnyal megbukik, mint ember... Kudarc, kudarc, kudarc.

Ráadásul ezzel tönkre is teszi az egész család nyaralását. Nem szabad ekkora terhet tenni egy gyerek nyakába, akármilyen is lett a bizonyítványa. Nem ő felel azért, hogy a családjának milyen lesz a nyara, és azért sem, hogy milyen hangulatban telik a nyaralás.

Sok szülővel beszélgettem, akik főleg emiatt féltek a bukástól. Pedig egy–két tantárgyból felkészülni egy vizsgára nem 2,5 hónap. Nem kell, hogy az egész nyár rámenjen, elég egy kicsit tervezni, és a helyére tenni a dolgot. Megbeszélni, elfogadni, hogy ez most így sikerült. Nem mint ember bukott meg, fölösleges egész nyáron büntetni.

A bukás azt jelzi, hogy valamit változtatni kell. Valami, amit addig működőképesnek hittek, nem működik. Ez az, amit meg kell keresni, és valahogy másképp csinálni. Lehet, hogy azon kell változtatni, hogy hol tanul a gyerek, vagy hogy mikor tanul. Vagy hogy egyedül tanul-e. Ha még nem, akkor érdemes elgondolkodni, hogy az együtt tanulás többet ártott, mint használt. Van módszere, vagy csak ül órákig a könyv fölött?

Ennek a felkutatása nem kizárólag a gyerek dolga. Nem fog segíteni önmagában az, ha elküldik egy magántanárhoz. Az egész család benne van, mindenkinek fel kell tennie a kérdést, hogy mi az, amin változtatni kellene. A gyerek a család szerves része, nem lehet a család többi tagja nélkül pozitív változást elérni.

S hogy mit mondjunk a nagymamának, aki nagyon szeretne büszkélkedni az unokájával? Mondjuk azt, hogy ügyes, okos, sokat segít otthon, és hogy mi, a szülei nagyon büszkék vagyunk rá.

Matekból megbukott, az igaz.

szerzőnkről

Gyarmati Katalin Anna mediátor. Nem terápiás munkát végzez, hanem a problémák megoldásában segít a hozzá fordulóknak, mindig a jövőt szem előtt tartva, a legjobb megoldásra fókuszálva. Alkalmazták több gimnáziumban gyermekvédelmi szakemberként, dolgozott középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, ezen kívül családgondozóként foglalkozott problémákkal küzdő családokkal. A mediátor szakmán belül mindezeket a tapasztalatokat kamatoztatja nap mint nap, tapasztalatairól weboldalán számol be rendszeresen, Kamasznavigátor című kiadványa a közelmúltban látott napvilágot.

 

 

 

2015 június 02. Gyarmati Katalin Anna

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás