Család

Nincs időnk, rohan a világ velünk: Mikor van idő a gyerekre?

5 bizonyíték arra, hogy nagy bajban vannak a szülők című írásunk egyik kommentelője azt írja: „Más világot élünk, sem a szülőknek, sem a nagyszülőknek nincs már annyi idejük a gyermekkel foglalkozni, mint valamikor…” Mi meg azt mondjuk: DE VAN!

Amikor a gyerekkel történő foglalkozásról beszélünk, az emberek többsége azt a képet látja, amikor anya és/vagy apa, esetleg a nagyszülő ül a szőnyegen a kisebb-nagyobb csemetével, és elmélyülten játszanak. A kicsivel, mondjuk, tornyot építenek fakockából, a nagyobbal meg társasjátékoznak… Órákon keresztül. Miközben kint a madarak csiripelnek, a konyhából pedig a sütőben készülő almás pite illatát hozza a légvonat... Ha két, a napi betevő megteremtésében meglehetősen elfoglalt szülőt, esetleg nagyszülőt veszünk, erre az idilli képre maximum hétvégén kerülhet sor, gyerekek viszont hét közben is léteznek és igényt is tartanak a szüleikre.

Jó hír ebben az időhiánytól szorongatott helyzetben, hogy a minőségi idő eltöltése nem kötődik szorosan az együttlétek ideális helyszíneihez: a napi rohanásban is meg lehet találni azokat a szigeteket, amelyek legalább annyival gazdagítják a szülő-gyermek kapcsolatot, mint egy kör a Ki nevet a végén? – ben.

1. A kocsiban

Kiszámolta már, mennyi időt töltenek utazással? Mit csinálnak közben? Ha eddig rádiót vagy zenét vagy a gondolataikat hallgatták, esetleg a napi tevékenységekre vonatkozó dörgedelmeit hangoztatta vagy az aggodalmait zúdította a gyerekre,inkább kapcsolja ki a rádiót vagy magát, és beszélgessenek. Ne beszéljen: beszélgessen. A tinédzser is vegye ki erre az időre a füléből a headsetet, és így teremtsenek alkalmat arra, hogy akár komolyabb, akár jelentéktelenebb dolgokról csevegjenek. Egyébként szójátékot is lehet játszani, mi annak idején szavakat alkottunk a körülöttünk közlekedő járművek rendszámtábláin szereplő betűkből. Higgye el, szinte sajnálni fogja, hogy véget ért az utazás, ami azt jelenti, hogy a haszontalannak tűnő időtöltésből igenis hasznosat varázsoltak.

 

2. A lefekvés előtt

Sokkal intimebb közeg, és kevésbé igényli az aktív közreműködést, ha a meseolvasás előtt/után egy rövid időre a gyerek mellé bújunk az ágyba, még akkor is, ha hegyekben áll a mosatlan ruha/edény és még el kell küldeni egy pár e-mailt is. Pár perc csendes, suttogós együttlét, egy ölelés és egy jó éjt puszi méltó befejezése lehet egy rohanással eltöltött napnak, nem beszélve arról, hogy a harmónia, amelyet mindezzel a gyerekszobába visz, a kicsi nyugodt éjszakáját is megalapozhatja. Fontos, hogy minden nap megtörténjen, még akkor is, ha nem hegyekben áll a tennivaló, hanem egész univerzumokban, és nem egy levelet, hanem egy komplett tanulmányt kell még aznap este elküldeni.

 

3. Étkezések

Megtörtént már, hogy a családi étkezések alkalmával megszólalt a telefonja, és eszébe sem jutott nem felvenni? Nos, akkor ezen túl jusson az eszébe. Tulajdonképpen az is mindegy, hogy a családi asztalnál, a gyorsbüfében vagy egy padon folyik az étkezés, a lényeg az, hogy ez idő alatt ne legyen szupernő vagy -pasi, hanem „csak” anya vagy apa. Ha azt gondolja, egy kihagyott telefonnal kimarad valami fontosból, vésse fel valahova, hogy a felvett telefonnal meg a gyerek életéből marad ki. 20 perc, fél óra nem a világ, ennyi ideje mindenkinek kell, legyen. Erre a témára egyébként komplett gyárat alapított az amerikai filmipar, a főhős szülők a végén persze felmondták a jól fizető, hiperszuper állásukat, és elmentek vidékre almát termeszteni… Ezt a való életben senki sem várja el öntől, azt a pár perc minőségi időt viszont igen, amikor nem hurcolja be a gyerek életébe a munkáját. Mert az meg az ő élete, nem pedig az ön irodája.

 

4.  Házi munka

Nem mindenki szereti csinálni… Hevenyészett közvéleménykutatásom eredménye szerint a környezetemben lévő nők csak egy-egy részletét csinálják szívesen a házi munkának, ki vasalni szeret, ki teregetni, porszívózni valahogy mindenki utál… De akkor is meg kell csinálni. Sokkal hamarabb eltelik azonban ez a „nem szeretem-idő”, ha közben például beszélgetünk a gyerekkel. Maszatolhat közben ő is a porronggyal, de ez esetben nem az a cél, hogy kivegye a részét a háztartás körüli teendőkből, hanem az, hogy mi kerüljünk be az ő életébe. Így összeköthetjük a hasznosat a hasznossal: a lakás is tiszta lesz és egy csomó mindent megtudtunk a kölökről is.

 

5. Csak 10 perc tánc!

Tényleg csak tíz perc, de milyen más lesz tőle a világ! Válasszunk valami pörgős zenét, és ugráljunk, táncoljunk, viháncoljunk együtt a gyerekkel. Többszörös haszna van: örömhormonokat termel, ellazít s az együtt megélt vidámság olyan gyógyír lehet az őrült világ által ejtett sebekre, amely ha nem is oldja azonnal, de egy időre elfeledteti minden aktuális feszültségünket. A legviccesebb, ha váratlanul csináljuk, mert ha van egy választott szignál, akkor, ha az felharsan, mindenki tudja, hogy eljött a partizás ideje!

 

Mindezek sem egyenként, sem összeadva nem emésztenek fel olyan sok időt, így, ha megvan a szándék, elég könnyű beépíteni őket a mindennapi életünkbe. S ezzel nem azt mondjuk, hogy addig, amíg egy gyerek felcseperedik, nem is lesz szükség ennél többre… Ezek aprócska elsősegély- és szeretetcsomagok, amelyek kitartanak addig, amíg úgy igazán felszabadulunk a hétköznapok igája alól, és nem csak fél kézzel, füllel, szívvel állunk a társaságunkra és szeretetünkre vágyó gyermekünk rendelkezésére.

Ha van még további időátminősítő tippük, szívesen vesszük!

2014 augusztus 01. mmi

 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2014 augusztus 04.
Aranyosi Éva
Nem tudom, hol kezdjem: én akkor akartam férjhez menni és gyerekeket szülni, amikor azt éreztem, hogy mindazt amit tapasztaltam, láttam és tudok, jó lenne valakikkel megosztani. Imádtam a munkámat, keveset voltam gyes-en. Nagyon szigorú napirend szerint kellett élnem, hogy a családot el tudjam látni. A férjem is rengeteget dolgozott, de mindig számíthattam rá. A fordulatot az életünkben a beiskolázás hozta: minden a feje tetejére állt. Akkor mondtam le két évre mindenről. Az volt a meggyőződésem, hogy sokkal jobban tudok főzni, napközizni, tananyagot elmagyarázni, írni, számolni,énekelni, rajzolni tanítani, mint bármelyik tanítónéni.Mostmár biztosan tudom, hogy ez a két év alapozta meg a gyerekeim jövőjét. Már felnőttek, de mindig emlegetik, hogy anyu emlékszel amikor... stb. stb, és hogy ez nekünk milyen jó volt.Anyagilag sem volt könnyű, néha még találok fecniket, blokkokat egy-egy könyvben, amikre rá van írva, hogy csak 130 ft-ot költhetek és jöhetett a tervezés, hogy ez mire elég. Nem akartam a világgal rohanni, amikor láttam, hogy nagyjából minden rendben van, nekiálltam a saját dolgaimmal foglalkozni. Nem késtem le semmiről.
2014 augusztus 02.
aszerk.
Kedves névtelen kommentelőnk, sajnos, nem nagyon értjük, mi köze van mindannak, amit leírt, ahhoz, amit mi leírtunk... Jobbára egyetlen szavát sem tudjuk értelmezni. Segítene?
2014 augusztus 01.
 
Kölöknet.Már a cime sem tetszik ! Tiszteljük meg a gyermeket a nevével.A szülők neveljék a gyermeket a család rokonok barátok tiszteletére.Annál szinesebb és sokoldalúbb lesz a gyermek ha bátran rá hagyjuk a nagyikra és nem féltjük tőlük pl a rossz neveléstől. Esetleg egy telefont megejteni hogy él e vagy sem a nagyi! Az önállóságra nevelés fontos. Szeretet és nem bálványozás.
Kölöknet hozzászólás
aláírás