CsaládTabuErőszak

Hogyan védjem meg?

Az iskolai erőszak és a szülő

A 11 éves Zs. gondjai néhány hete kezdődtek. A szülőknek először csak a sápadtsága, szótlansága tűnt fel, de hamarosan panaszkodni kezdett a fej- és gyomorfájásra is. A rosszullét estére általában enyhült, de mégis előfordult, hogy reggel a gyomorfájás, hányinger, hányás miatt mégsem tudott iskolába menni. A kivizsgálások nem hoztak eredményt. Végül egy tapasztalt és empatikus gyerekorvos derített fényt az esetre. Amikor rákérdezett, kiderült, hogy Zs.-re „rászállt” néhány osztálytársa, akik a többiek közönyös vagy éppen kárörvendő szemei előtt módszeresen gyötrik, zaklatják. A szülők számára nemcsak az jelentett megrázkódtatást, hogy gyermeküknek ilyen sok fájdalmat kellett kiállnia, hanem az is, hogy még nekik sem mert szólni a történtekről.

A fenti eset korántsem egyedi, bár a magyarországi helyzetről még keveset tudunk. Nyugaton közel 30 éve kutatják ezt a jelenséget, amelynek itthon még elfogadott neve sincs. Az első, alig néhány évvel ezelőtt megjelent magyar nyelvű cikkek, könyvek pszichoterrornak vagy mobbingnak nevezték (ez utóbbi kifejezés a mob-csőcselék angol szóból ered), de egyik megnevezés sem tudott gyökeret verni. Ma bántalmazásként vagy iskolai zaklatásként emlegetik a sajnos egyre gyakrabban előforduló jelenséget. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, érdemes egy percre elidőzni magánál a fogalomnál: a „bántalmazás” kifejezés egyértelműen fizikai erőszakra utal, ám a gyerekek egymás közötti erőszakos akciói gyakran nem fizikai, „csupán” lelki fájdalmat okoznak. Ezért tartjuk kifejezőbbnek a „zaklatás” fogalmának használatát.

Miről is van szó?

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://kn.pixelszabaszat.hu/files/31_zaklatas.jpg”.Nem könnyű meghatározni az iskolai zaklatás fogalmát. A gyerekek sokféle durvaságot elkövetnek egymással, de nem mind minősül zaklatásnak. A zaklatás ugyanis egyfajta „bántás, a bántás kedvéért”, s ez megkülönbözteti a diákok közötti konfliktusok erőszakos rendezésétől, s a durvaságba hajló rangsorképző vetélkedésektől is. A téma első és máig leghíresebb kutatója, a norvég Dan Olweus nyomán mára széles körben elfogadottá vált, hogy akkor beszélünk iskolai zaklatásról (angolul: a bullying, vagyis erőszak, zsarnokság, terrorizálás), ha a helyzet az alábbi három ismérvnek megfelel: a zaklató szándékosan, tudatosan, legtöbbször konkrét ok nélkül akarja bántani az áldozatot; a zaklatás ismétlődően, huzamosabb ideig zajlik; a zaklató és az áldozat között erőbeli vagy hatalmi különbség van, ami miatt az áldozat nincs abban a helyzetben, hogy megvédje magát.

Vagyis, bár nyilván ez is problémát okoz a szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak, nem számít zaklatásnak, ha két, nagyjából egyforma erős gyerek „oda-vissza” csúfolja, lökdösi vagy akár üti-veri egymást. Vannak viszont a zaklatásnak olyan rejtett formái, amelyek legalább akkora szenvedést okoznak az áldozatnak, mint a fizikai bántalmazás. Pszichikai terrornak minősül a megfélemlítés, a zsarolás, vagy amikor olyasmire kényszerítik az áldozatot, amit nem akar megtenni. De súlyos traumát okoz a társas élettel kapcsolatos bántalmazás is: ilyenkor az áldozatot kiközösítik, levegőnek nézik, a kapcsolatai szétrombolásával fenyegetik stb. Vannak a zaklatásnak sajátos, indirekt formái is, amikor a kipécézett gyereknek jelen sem kell lennie ahhoz, hogy áldozattá váljon: ilyen a rágalmazás, a pletykaterjesztés, a rosszindulatú szövegek vagy képek küldése vagy terjesztése mobiltelefonon vagy interneten.

Titokban marad

Nem tudjuk, az iskolai zaklatás a gyerekek mekkora hányadát érinti. A dolog természetéhez tartozik ugyanis, hogy az események a felnőttek előtt rejtve maradnak. A zaklatás gyakran olyan eldugott helyeken történik, ahol a felnőttek nem látják (mosdóban, öltözőben, az udvar távoli zugaiban). Ezért nem meglepő, ám annál súlyosabb probléma, hogy a felnőttek – szülők és pedagógusok – rendre alábecsülik a jelenséget. Pedig a téma kutatói vizsgálatokkal támasztják alá, hogy a rendszeresen zaklatott gyerekek aránya 10-15% lehet. Ez azt jelenti, hogy minden osztályban van 3-4 gyerek, akiknek a társak közösségében élmények és örömök helyett megpróbáltatásban és félelemben van részük!

A zaklatóknak nyilvánvalóan érdeke a titkolózás. Fájdalmasabb arra gondolni, vajon miért nem szólnak a szemtanúk, miért nem kér segítséget az áldozat? Sajnos azonban a jelenséget övező titok a dolog lényegéhez tartozik: a problémát ugyanis a félelem tartja fenn. A gyerekek nem bíznak abban, hogy a felnőttek megvédhetik őket, hiszen nem lehetnek mindig felügyelet alatt. Ráadásul az árulkodás, a spicliskedés a gyermekközösségekben szinte megbocsáthatatlan bűnnek számít.

A társak is félnek

A leghatékonyabban a többi gyerek léphetne közbe. Ha a szemlélők az áldozat mellé állnának, képesek lennének leállítani zaklatást. A zaklató elveszítené támogató közönségét, s így az egész akció értelmetlenné válna. De minél magabiztosabbak a zaklatók, a gyerekek annál jobban félnek, hogy ők is áldozattá válhatnak. Akár együtt éreznek az áldozattal, akár nem, a legbiztonságosabbnak az tűnik, ha csendben vannak – sőt, a csoporthatás folytán gyakran a zaklatót támogatják.

Nyilvánvaló, hogy a felelősség elsősorban a felnőtteké. Azokban az iskolákban lehet visszaszorítani az erőszakot, ahol a gyerekekre valóban egész nap, mindig és mindenhol, tudatosan figyelnek. Ahol törekednek arra, hogy a gyerekek ne unatkozzanak. Ahol világosak és egyértelműek a szabályok, ahol a szabályszegésnek következményei vannak, ahol nem tűrik el a zaklatás semmilyen formáját. Ahol törekednek az összetartó, szolidáris közösség kialakítására és fenntartására. Természetesen mindez nem lehet igazán hatékony a szülők támogatása nélkül. Gondoljunk erre akkor, amikor tiltakozunk valamilyen iskolai szabály – vagy a szabályszegés következménye – ellen!

Mit tehetek?

A legfontosabb, amit a szülő megtehet, hogy figyel gyermekére, és észreveszi, ha baj van. A kedvetlenség, az iskolába járás elleni tiltakozás, a tanulmányi eredmény romlása, az evési, alvási problémák, fejfájás, gyomorfájás azt jelzi, hogy a gyermeknek valamilyen komoly, az erejét meghaladó gondja van az iskolával. (Természetesen a probléma hátterében más is állhat, nem csak a zaklatás.) Beszéljünk a gyermekkel, derítsük fel a helyzetet! Ha zaklatásról van szó, mindenképpen mondjuk el az osztálytanítónak, az osztályfőnöknek, s beszéljük meg, milyen intézkedéseket tud és akar tenni! Ha úgy érezzük, a pedagógus nem veszi komolyan a problémát, beszéljünk az iskola igazgatójával is.

Számítanunk kell arra, hogy a súlyosabb esetekben a direkt beavatkozás nem hatásos; a változáshoz hosszabb távú, átgondolt, az egész közösséget érintő intézkedési terv szükséges. Ha az idő múlásával úgy érezzük, hogy  nincs változás, ha az iskola láthatóan nem tudja vagy nem akarja megvédeni a gyereket, akkor vigyük át másik iskolába, ahol tiszta lappal indulhat. Biztassuk arra, hogy álljon ki magáért, szálljon szembe azokkal, akik bántani akarják, mert az esetek többségében éppen azok a gyerekek a legtöbbet szenvedő áldozatok, akik tehetetlennek bizonyulnak.

De a probléma nemcsak az áldozatok szüleit érinti: a jelenséggel mindnyájunknak dolga van. Ha arra neveljük gyermekeinket, hogy vállaljanak felelősséget, hogy álljanak ki egymásért, békésebb jövőt építhetünk.

2008 április 18. Dr. Buda Mariann

 
Kölöknet hozzászólások  
(17 hozzászólás) 
2016 december 03.
Lea-Katharina
Nagyon jól látja a cikkíró a problémát. Tanácsai is megfelelöek - érdemes rá hallgatni.
2014 április 09.
Bakos Erika
Bár már elég régiek a hozzászólások,de nálunk éppen ebben a tanévben kezdődtek a bajok.Új osztályfőnök aki képtelen kezelni az erőszakot,az osztályba bevitt késre flegmán azt válaszolta hogy kicsi kés.Kés ,és iskolába nem való.Az iskola sem kezeli jól az agresszív gyerekeket ,nem merik felvállalni a konfliktust a szülőkkel ezért inkább semmit nem tesznek egy-két ejnye-bejnyén kivül.Meddig mehet ez így,12-éves fiamat újra kisérgessem az iskolába,de nem lehetek egész nap mellette és nem is hiszem hogy ez a megoldás.
2013 október 14.
zoli
Az én gyerekeket is zaklatják de hiába szólok s tanárnak a kisebbséginek ad igazat mit tegyek ?



2013 október 08.
Zsoldos György
Itt lenne , az ideje, hogy az iskolában rendet lehessen tartani, és
ne a nagyobb szájú,rossz tanulmányi eredményt produkálóak irányítsák a többieket.
2012 november 14.
Szülő
Sajnos nekem is vannak hasonló észrevételeim mert fiamat a tanár hülyézi,bunkózza,férgezi,s ha szólok akkor én vagyok a rossz és persze ugyanúgy kiszúrnak a fiammal .Ő és a tesói isszák meg a levét az egész dolognak .Ha valaki tudja hogy hová fordulhatnék írja meg nekem ,köszönöm.Amúgy már írtam pár helyre és remélem tudok valamit kezdeni ezzel a kedves tanárral!
2012 május 21.
Knoll Heni
Rég volt hozzászólás,de a téma még ma is aktuális.2.osztályos a gyerekem.Új fiu jött 15kg-mal nehezebb és még karatézni is járatták elözö évben.
nehéz volt a beilleszkedése,mióta a gyerekemet veri a többiek inkább engedik játszani magukkal,nem akarnak pofonokat,rugásokat!
Tényleg maradi a rendszer!!!kihez-,milyen sorrendben-forduljunk.....
ofő hiába hivja anyut be az nem ér rá! apu is elfoglalt!kérték (bár a suli is kérheti hivatalból) vigyék a gyereket nevelési tanácsadóba!valami:de anyu nem tul eggyüttmüködö!
néha rátelefonálunk hogy most betelt a pohát,akkor talán elővesz a fiát..amit másnap megint lever a fiamon..
2010 december 10.
Szjuli
Kedves Melinda! Mindenképpen azt javaslom, hogy az iskolán belül találjon szövetségeseket, és együtt keressenek megoldást az osztályfőnökkel, az igazgatóval, illetve a többi szülővel. A probléma megoldásába célszerű bevonni a gyerekeket is. Nagyon sok függ az iskola légkörétől, vannak-e megfelelő keretek a helyzet megnyugtató rendezéséhez, akadnak-e olyan pedagógusok, akikhez minden probléma esetében nyugodtan fordulhatnak a gyerekek. Számos módja van az iskolán belüli problémamegoldásnak, hogy az Ön gyermekének iskolájában mi vezet eredményre, azt csak a helyzet pontosabb ismeretében lehetne megmondani. Próbált már beszélni erről az osztályfőnökkel? Mi a véleménye neki a kérdésről? Mi történt eddig a probléma megoldása érdekében? A külső segítség igénybevételét csak azután tartom célszerűnek, ha a belső lehetőségek már végképp kimerültek.
2010 december 09.
Sipos Tünde Melinda
Kérem segítsenek! 12 éves fiam 1.osztályos kora óta ugyanabba az iskolába jár, az iskola oktatási színvonala miatt nem akarok ezen változtatni, viszont az osztályban folyó, már évek óta tartó zaklatások, terrorizálás miatt már nagyon elegem van a rendszeres bejárogatásokból, mert gyermekemet nem engedhetem el nyugodtan otthonról. Szeretném megtudni, hogy ha már a tanári kar nem képes rendet tartani a rábízott gyerekek között, akkor hová fordulhatok segítségért, hogy a többi gyerek otthonról hozott perverz, erőszakos viselkedését a továbbiakban kivizsgálják! A székesfehérvári Kodály Zoltán iskola 6A osztályáról van szó. Köszönettel: Sipos Tünde Melinda 06202255586 sipostundemelinda76@gmail.com
2010 május 29.
Tapasztalat
Ombudsman - ha-ha-ha! Ne viccelődjünk! Az ombudsmanus nem ilyenért van, szarnak rá! Burokban él, az orráig sem lát el. Azért van, ha az iskola részéről csúnyán néz a pedagógus a gyerekre, na akkor eljárjon. Vagy ha az iskola szeretné a jobban tanulókat szeparálni azoktól akik nem tudnak úgy haladni, azt nem engedi meg, mert kirekesztés. Ombudsman nem fog segíteni ez esetben! Sőt igazán senki nem fog tudni segíteni, ha a bántalmazó gyerek szülője nem akar.
2010 március 29.
Gabi
Az oktatási ombudsmanhoz kell fordulni az ilyen esetekben. Aáry Tamás Lajos
2009 november 05.
oláhné tölgyesi ildikó
Velünk is megtörtént a mai napon az iskolai erőszak. Hova forduljak, az iskolán kivül, tegyek rendőrségi feljelentést.
2009 október 12.
Éva mama
Ha az áldozat vétlen és egy osztálytársa csak heccből, vagy utálatból fenyegeti, keresi az alkalmat, hogy belekössön, akkor én nem tehetek semmit? A fenti cikkből ez olvasható. A lányom is szenved egy iskolatársa fenyegetéseitől. Szóltam a szülőjének, az igazgatónak, de mivel nem oldódott meg a helyzet, feljelentést teszek. Miért én szenvedjek? Ha arra nevelem a gyermekemet, hogy álljon ki magáért, akkor verekdjen meg mert a másiknak "verekedhetnékje van"? Én hiszek a jogrendben, és abban, hogy békésen is meg lehet oldani. Lehet, naív vagyok, de még mindig ott van az agresszívebb férjem megoldása: Beletaposom a betonba. Csak akkor nem vagyok egy szemernyit sem különb tőle...
2009 október 11.
Szülő
Látom a moderátor Önöknél is működik. Ha az a feltétele, hogy névvel kell az ennyire konkrét eseteket írni, szívesen vállalom minden szavam. Dr. Tóth Enikő
2009 október 11.
szülő
Nem csak vidéki probléma ez. 3 lányom egy budai (XII. ker.) "elit" 8 osztályos gimnázium tanulói. Ebben az iskolában már 2 gyermekemet érte mind verbális, mind fizikai atrocitás. Az iskola vezetése a problémák kezelése elől mintha menekülne, és úgy tűnik több joga van a bántalmazónak, mint a bántalmazottnak. Az iskola mérhetetlenül kihasználja azt a helyzeti előnyét, hogy a tanítási rendja nem a magyar rendszerhez van igazítva, így ha a bántalmazott gyereket a szülő el akarná vinni, szegénynek különbözeti vizsgákat, ... kell tennie, vagy esetleg évet ismételnie, hogy be tudja hozni a lemaradását. Ebből az alapállásból kiindulva, az iskola semmit se tesz, hiába jut tudomására bármilyen eset. Húzzák az időt külömböző mondvacsinált indokokkal, nyomozosdit játszanak, ahol 4 szemközt hallgatnak ki kiskorú gyerekeket ( független tanu, esetleg a gyerek jogi képviselője (szülei) nélkül), majd a számukra leginkább megfelelő indokokkal magyarázzák a megtörtént esetet. Csak azt felejtik el, hogy a nagyobbik lányom könyöke azóta is dagad, nem lett tökéletes, a kisebbik pedig nagyon szerencsésen csak egy kétnapos kórházi kezeléssel úszta meg, mert sem az arccsontja, sem az orrcsontja nem tört el, de agyrázkodása azért lett egy irányítottan feléje hajított tele vizes palacktól, ami szemen találta 2 méterről. Vajon minek kell még megtörténnie (leszakadt végtag, estleg fej, vagy ha netalán ez a vizespalackokkal dobálozó gyerek otthonról késsel jön iskolába, rossz bele gondolni), mert ne higgye senki, hogy ennek a gyereknek ez volt az első agresszív megnyilatkozása társai felé. Az iskola sajnálja szegényt, mert anyuka egyedül neveli a gyermeket.... Kérdem én, ha minden csonka családból származó gyermek vizespalackokat,... ragadna ebben a mai magyar valóságban mi lenne velünk? És a legszomorúbb következménye az egész esetnek, mivel az iskola nem határolódik el a falain belüli, ill. bárhol történő erőszaktól, így az osztályban a lányt verő fiú lett a "legmenőbb" a többi fiú között. Tehát a foglalkozás elérte célját. Vajon a többi fiú gyávaságból sorakozott fel a veredős társuk mögött? Vagy talán csak nem akarnak ők lenni a következők. De ez sajnos egy nagyon rossz folyamatot indíthat el, és ha ezt az iskola, ill. a neveléssel, oktatással végzettséggel is felruházott pedagógusok nem látják, nagyon rossz jövő elé fogunk nézni. Pedagógus családban (dinasztiában) nöttem fel én is, tudom, hogy csodát az iskolától várni nem lehet, az iskola is "hozott" anyaggal dolgozik. De nem dughatom fejem a homokba, hiszen már egy "jó" ideje közösségi társadalomban élünk. Az együttélésnek meg hát "sajnos" vannak szabályai. Aki ez ellen vét..., ezért vannak a jogszabályok. És én még sehol se olvastam olyan felmentő körülményt, ami a céltalan ( igazából bárminemű ) aggressziót legalizálta volna. Eddig végig azon gondolkodtam le merjem írni az iskola nevét, de miért is ne. Ha ők képesek gyártani bárminemű indokot arra, miért is verték meg 2 lányomat az intézményük falain belül ( egyik kitünő tanuló, másik túl szép), akkor viseljék ők is ennek következményét. Az iskola: DSB, Deutse Schule Budapest.
2009 október 08.
iskolás diák lány
Sajnos velem ezek a dogok megtörténtek össze kaptam az egyik évfolyam társammal , de nem tudok mást tenni csak azt , hogy egy ideig nem veszem figyelembe őket és a szüleim járnak be elém a suliba!
2009 szeptember 18.
Aggódó anyuka 2
Nálunk is van az osztályban egy nagyon erőszakos verekedős gyerek aki a hajánál fogva húzta a lányomat a földön és meg is rugdosta.Nagyon mérges vagyok de nem tudok mit tenni.Mindenkit terrorban tart.
2009 augusztus 17.
Aggódó anyuka
Sajnos velünk is megtörtént,nemcsak a gyermekemet, hanem az egész osztályt rettegésben tartja 1 kegyetlenkedő,verekedős, közveszélyes gyerek. Jeleztük az osztályfőnöknek, az iskola igazgatónak a polgármesternek, a jegyzőnőnek, tanácsot kértünk különböző szervezetektől, de nem történik semmi amíg ki nem dobja valamelyik társát a 2. emeleti ablakon. Jeleztem még ezt az aggodalmamat is az igazgatónak senki nem vesz minket komolyan amíg tragédia nem történik. Vidéken élünk nem mindenki engedheti meg az anyagi körülményei miatt, hogy a szomszéd településekre járassa iskolába a gyermekét.
Összes hozzászólás (17) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás