CsaládTabuErőszak

Titokban marad

Iskolai zaklatás - Mi van a háttérben?

A gyengébbel szembeni agressziót komoly társadalmi tabu övezi. Olyan erős tiltás ez, hogy ha az esemény mégis bekövetkezik, az esetek túlnyomó többségében titokban marad. Nincs ez másképp a gyerekközösségekben sem...

A gyengébbel szembeni agresszió egyik rejtett formája a piszkálás, gúnyolódás, csúfolódás. Kevésbé látványos, mint a tettlegesség, és érdekessége, hogy az agresszió ténye sokszor az elkövető számára is rejtett marad. Vagyis a gúnyolódó nem ismeri fel cselekedetének ártó következményeit; a célja „mindössze” önmaga szórakoztatása.

Ilyenkor a szülő, a pedagógus feladata, hogy az érintett gyereket hozzásegítse a belátáshoz – megmutassa neki, hogy a viselkedésével másoknak fájdalmat okozott. Amint a gyermek tisztába jön azzal, hogy csúfolódása valójában agresszió, vagy felhagy ezzel a tevékenységgel – mert a gyengébbet nem bántjuk –, vagy a továbbiakban titokban folytatja, és ekkor már a csúfolódás, gúnyolódás is tényleges agressziónak minősül, hiszen szándékos fájdalomokozás motiválja. Itt érkezünk el a gyengébbekkel szembeni folytatólagos rejtett agresszió, a zaklatás vagy bullying jelenségéhez.

Mit jelent a zaklatás?

A zaklatás szándékosan, tudatosan, konkrét ok nélkül, ismétlődően elkövetett, az erősebb(ek)től a gyengébb(ek) felé irányuló agresszió. Felismerésében és kezelésében különös nehézséget jelent, hogy – éppen az ilyen típusú megnyilvánulások komoly társadalmi tiltása miatt – hosszú ideig, akár örökre titokban marad. A zaklatókat a társadalmi tabu megsértése, az áldozatot a szégyen, a szemlélőket a félelem készteti hallgatásra. A zaklatásos szituáció – a titok mellett – azért is képes időben hosszú távon fennmaradni, mert sajátos módon kielégíti a résztvevők kapcsolatigényét. Bár negatív tartalmú kapcsolatról, de kétségkívül kiszámítható, „megbízható” kapcsolatról van szó, ami sajátos kötődést eredményez a zaklató és a zaklatott között.

A zaklató a magatartása által okozott morális problémát az áldozat hibáztatásával és a tettek bagatellizálásával (csak játszunk, ő is élvezi stb.) oldja fel. Ezek az értelmezések azt célozzák, hogy az elkövető feloldja magában azt a feszültséget és ellentmondást, amit a morálisan tiltott cselekedet elkövetése okoz. Ha az áldozat a hibás, akkor nem is akkora bűn a zaklatása, sőt „megérdemelte”. Az a magyarázat pedig, hogy mindez csak játék, kiválóan megnyugtatja a lelkiismeretet.

Mindkét értelmezés komoly szerepet játszik a zaklatásos folyamat fennmaradásában. Ha az áldozat a hibás, ez okot ad újabb bántalmazásra. Ha pedig csak játszunk, mindebben nincs is semmi kivetnivaló.

A felnőttek szerepe

A zaklatásos esetek nyilvánosságra kerülése után a történetről korábban mit sem sejtő felnőtteknek is meg kell küzdeniük a saját felelősségükkel (felelős vagyok azért, ami történt, felelős vagyok, hogy nem tudtam róla). Mindezt nem könnyű feldolgozni, ezért a felnőttek is szívesen elfogadják a számukra felkínált „csak játszottunk” értelmezést, ami ellen az áldozat sem tiltakozik. Ha bevallaná, hogy bántották, az számára nagyobb szégyen lenne...

Mindez azt jelenti, hogy a zaklatás jelenségét éppen a gyengébbel szembeni agresszió erős tiltása tartja életben, hiszen a cselekedet annyira súlyos bűnnek számít, hogy a résztvevők nem bírnák el az azzal való szembenézést. A tabu megsértése nyomán támadt rossz érzések a szereplőket kerülőútra – titokképzés, bagatellizálás – kényszerítik, lehetetlenné téve a történtek érdemi feldolgozását.

Pedagógiai teendők

A zaklatás jelenségével kapcsolatos pedagógiai teendők sorában kiemelten fontos a tudatos csapatépítéssel elérhető megelőzés. A bullying megelőzésében és megállításában döntő szerepe van a csoport zaklatás által nem érintett részének. Ahol a csoport kiáll a saját normáiért, és az első zaklatásos esetben közbelép, képes elejét venni a folyamat kialakulásának.

Amennyiben mégis megtörténik a zaklatás, az események feldolgozása során elengedhetetlen, hogy az elkövetőket hozzásegítsük a valódi belátáshoz, és ezzel együtt az áldozatot a megbocsátáshoz. Szükséges a felek közötti őszinte bocsánatkérés, megbékélés és jóvátétel; ehhez megfelelő szakember, egy irányított beszélgetés keretében hozzá tudja segíteni a résztvevőket.

:

Az iskolai erőszak és a szülő

"A 11 éves Zs. gondjai néhány hete kezdődtek. A szülőknek először csak a sápadtsága, szótlansága tűnt fel, de hamarosan panaszkodni kezdett a fej- és gyomorfájásra is."  Bővebben...

Ha viszont mindez elmarad, és pusztán annyi történik, hogy a társadalmi tabu védelmében példásan megbüntetjük az elkövetőket, azzal tovább fokozhatjuk az áldozat elleni haragot („Ez is miatta van!”), és elültetjük a további bántalmazás lehetőségét. Valamint, ha az áldozat nem kap lehetőséget a megbocsátásra, félelme tovább dolgozik benne, és szorongása révén továbbra is a csoport „áldozatnak választható” tagja marad, sőt ez a szerep akár egy életen át elkísérheti.

Vagyis a felnőttek szerepe nagy az események utólagos feldolgozásában. Ha már megtörtént a zaklatás, ha nem vettük észre, ne tetézzük a bajt azzal, hogy belemegyünk az áldozatot hibáztató és bagatellizáló értelmezésekbe! A zaklatásos történetben mind az elkövetőnek, mind az áldozatnak segítségre van szüksége, hogy a folyamat végleg megszakadjon. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e megadni nekik ezt a segítséget.

2009 május 17. Földes Petra

 
Kölöknet hozzászólások  
(7 hozzászólás) 
2015 február 11.
TMIB
"hogy az elkövetőket hozzásegítsük a valódi belátáshoz"
"és ezzel együtt az áldozatot a megbocsátáshoz"

Borzalmas. Az elkövető nem fogja magát rosszul érezni, csak mert egy tanár azt mondja neki hogy amit tett az rossz. Akit meg hetekig, hónapokig, vagy akár évekig zaklatnak, az meg nem fog megbocsájtani és sose fogja elfelejteni ami vele történt.

Miért van olyan érzésem hogy egy "szakértő" írta ezt a fenti cikket és nem egy olyan aki áldozata volt egy iskolai zaklatónak?

"Ha viszont mindez elmarad, és pusztán annyi történik, hogy a társadalmi tabu védelmében példásan megbüntetjük az elkövetőket, azzal tovább fokozhatjuk az áldozat elleni haragot"

Persze, mert ha bocsánatkérésre kényszeríti valaki a zaklatót, akkor nem fogja azt gondolni, hogy megalázták és nem lesz nagyobb benne a gyűlölet. Ez aztán a naivitás!

"Valamint, ha az áldozat nem kap lehetőséget a megbocsátásra, félelme tovább dolgozik benne, és szorongása révén továbbra is a csoport „áldozatnak választható” tagja marad, sőt ez a szerep akár egy életen át elkísérheti."

Az egész értelmetlen. Nem a megbocsátás a lényeg, hanem hogy kiálljon magáért az áldozat. Ha nem teszi, akkor mi történik? Az hogy elveszíti a maradék önbecsülését és végleg gyenge marad. Különben az egész arról szól, hogy lehet hogy kínoztak, zaklattak, bántottak, megaláztak, de az elkövető nem lett megbüntetve, te meg bocsáss meg neki és kész. Ennél undorítóbb, visszataszítóbb dolgot nem is lehetne megtenni egy áldozattal.

"Vagyis a felnőttek szerepe nagy az események utólagos feldolgozásában."

A zaklatókat büntetni kell, eltávolítani a közösségből, ha nem képesek beilleszkedni. Ha az összes eltűnik, akkor nyugalma lesz a többieknek. Különben olyan, mintha 50 zebra közé bedobnának 10 oroszlánt, hogy éljenek békességben. Rettenetes nagy ostobaságnak tartom és sajnos az a tapasztalatom hogy kisiskolás koromban is ez volt a divat, de középiskolában is ez ment, és a mai napig így mennek a dolgok.
2015 február 11.
TMIB
"Ilyenkor a szülő, a pedagógus feladata, hogy az érintett gyereket hozzásegítse a belátáshoz – megmutassa neki, hogy a viselkedésével másoknak fájdalmat okozott."

A zaklató ezt tudja, pont azért csinálja. Mert lelketlen, mert kíméletlen, mert azt akarja hogy rettegjenek tőle mások. Az meg külön borzalmas hogy a pedagógusok meg vannak említve, mert a legtöbbször ők még elő is segítik a zaklató helyzeteket. Gólyatábor, gólyabál, gólyaavatás. Sokszor a tanárok ott vannak ezeken, és még a szervezésben is részt is vesznek rajtuk. Legalábbis törvényt kellene hozni, mert különben a tanárok csak rontanak az egész helyzeten. Ők nagy részben okolhatók a kialakult helyzetért. Meg ha ki is derül hogy mi van némelyik iskolában, akkor meg az igazgató letagadja. Az olyan igazgatót is le kéne csukni kiskorú/fiatalkorú veszélyeztetéséért.
2015 február 11.
TMIB
Miért mindenki a szülőknek ad tanácsot és miért akarnak annyian a zaklatókra hatni? Azért zaklatók, mert lelketlenek és nem érdekli őket az áldozatuk lelkivilága. Tanácsot az áldozatnak kellene adni, hogy legyenek erősek, hogy álljanak ki magukért, ha muszáj szóljanak a szüleiknek, tanáraiknak, vagy ha másképp nem megy, akkor értesítsék a rendőrséget.

https://www.youtube.com/watch?v=szGxVq5LH3M

_
2012 november 29.
KemTom
Kedves Juli! Tökéletesen igaza van. Csakhogy a miérteket és a hogyanokat is látnia kell: olyan szintű adminisztrációs túlterhelés van ma egy átlagos iskolában, hogy lassan tanítani sincs időnk, nemhogy nevelni. És a jelenelegi kormányzat jottányit sem segített ezen a helyzeten, na nem mintha az előző sokat segített volna. Hiába próbálna a szerencsétlen tanár a szerencsétlen gyerekeken segíteni, ha egyszerűen nem jut rá IDŐ.
2010 november 13.
szjuli
Itt bizony a pedagógusnak lenne dolga, ő van ott. Az már régen rossz, ha a szülők avatkoznak be, ki-ki a saját gyereke védelmében, nyilván elfogultan. Az iskolában kellene olyan légkört kialakítani, hogy legyen kihez fordulni, világosan legyenek a keretek, és mindenki biztonságban érezhesse magát.
2010 november 12.
fzk
es megis mit lehet tenni ha eppen a csufolodo semely szulei nem lessak be gzerekuk tetet es a gyerek tovabb fojtatja
2009 december 16.
515/P/2008-7. ügyiratszám beadványozója
DR Harmatta János, Dr Jóri András, Dr Migléczi György, DR Péchy, Dr Érczy Dániel http://adatved.atw.hu/
Összes hozzászólás (7) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás