CsaládTabuErőszak

Bántalmazás a családban

Lehet-e verni a gyerekeket?

„Embereket ütni helytelen, és a gyerekek is emberek.”– hirdeti az Európa Tanács erőszak ellenes programjának egyik népszerűsítő szlogenje. A családon belüli gyermekbántalmazásnak, elhanyagolásnak többféle formája létezik: a fizikai, a lelki és szexuális erőszak. A fizikai bántalmazás a pofontól a legszélsőségesebb, kegyetlen kínzásig terjedhet. Magyarországon 2004-ben a gyermekek jogai közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát. Ám a szülők többsége nem ismeri ezt a jogszabályt.

„Minden családban előfordul”

A hazai szociális statisztika szerint 2008-ban a gyermekjóléti szolgálat látókörébe több mint tízezer olyan gyermek került, akit a családján belül súlyosan bántalmaztak. Fizikai erőszakot 3568-an, lelki bántalmazást 6399-en, szexuális erőszakot: 227-en szenvedtek el.

Sokszor azonban nem kerül napvilágra a gyerekek ellen a családban elkövetett bárminemű erőszak, még akkor sem, ha ennek huzamos ideig kiszolgáltatott a gyermek. Egyes becslések szerint esetek tízezrei maradnak titokban, ahol a bántalmazások hatására a gyerekek súlyos testi, lelki károsodást szenvednek el. Az pedig, hogy elcsattan egy-két pofon vagy kézre legyintés, bevett és jóváhagyott eszköze a gyereknevelésnek, szinte minden családban előfordul. „Nem lehetett bírni a gyerekkel, mit csináltam volna vele?”.

Egy korábban végzett kutatás szerint, mely Magyarországon első ízben térképezte fel a családon belüli erőszak előfordulását, a szülők nagyjából 70 %-a értett egyet azzal az állítással, hogy „Egy szülőnek joga van megpofozni a gyermekét, ha az megérdemli.” 17 %-uk egyértelműen elutasította ezt a lehetőséget, a többiek kikerülték a válaszadást. Egy, a családon belüli erőszakkal is foglalkozó kutató becslése szerint Magyarországon a felnőttek 90 %-a elfogadhatónak tartja a testi fenyítést. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennyien élnek is a testi fenyítés eszközével.

Megvédi-e a gyerekeket a jog?

Nagyjából az 1970-es években kezdtek foglalkozni a szakemberek a családon belüli illetve a gyermekek elleni erőszak kérdésével, s felvetődött a jogi szabályozás igénye.  Magyarországon sokáig tartotta magát az az álláspont, amely szerint a szülő számára a verés nem tiltott mindaddig, amíg az a szokásjognak megfelelő mértéket nem haladja meg. Ez a szemlélet elég tág teret hagyott a fegyelmezés lehetőségeinek.

Az európai gyermekjog területén folyamatos törekvések voltak a gyermekekkel szembeni erőszak jogi szabályozásának kiterjesztésére. 2004-ben az Európa Tanács tagállamainak parlamenti közgyűlésén elfogadták azt a célkitűzést, mely szerint egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája. Még ugyanebben az évben Magyarországon módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, s a gyermeki jogok közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát.

Így szól a jogszabály

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény 2004-es módosítása tartalmazza az Európa Tanács ajánlásával összhangban megfogalmazott jogszabályt:

 „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. (1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, 6. § (5) bek.)

Ennek értelmében nemcsak a kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítés, a fizikai bántalmazás durva formái, hanem a testi fenyítés minden formája tiltott. A szakemberek azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy a gyermekek semmilyen testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kegyetlen, megalázó bánásmódnak illetve büntetésnek nem vethetők alá.

Ám a szülők döntő többsége nem hallott erről a jogszabályról, komoly ismeretátadásra, tájékoztató kampányra lenne szükség, hogy ez az információ eljusson az érintettekhez. Problémát jelent, hogy a büntetőjogban nem jelenik meg a testi fenyítés fogalma, a tiltás mellé nem rendeltek szankciót. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy önmagában a jogi szabályozás képes-e megakadályozni vagy visszaszorítani a családon belüli bántalmazást?

Mit nevezünk testi bántalmazásnak?

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a testi fenyítésbe minden olyan, a testi erő alkalmazásával történő büntetést beleért, melynek célja, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon. Ebbe beletartozik a gyermekek megütése, a füles, az elfenekelés, a nyakleves, a kézzel vagy bármilyen más eszközzel való bántalmazás. A legkülönfélébb tárgyakkal követnek el a szülők gyermekük ellen testi erőszakot, így előfordul az ostorral, bottal, övvel, cipővel, fakanállal, vizes törölközővel való ütlegelés vagy akár cigarettacsikk elnyomása a gyermeken.

Ugyancsak kimeríti a testi fenyítés fogalmát a gyermek megrúgása, eldobása, karmolás, csípés, harapás, hajhúzás, kényelmetlen testhelyzetbe való kényszerítés (pl. sarokban térdepeltetés), égetés, forrázás vagy különböző dolgok szájba erőltetése (például a gyermek szájának kimosása szappannal vagy kényszerítés csípős fűszerek lenyelésére).

Erőszakos cselekedetnek számít a gyermekek megrázása is, ami a pici babákra nézve különösen veszélyes, kialakulhat a „rázott gyerek szindróma”. Kevés szülő gondol bele, hogy amikor órák óta síró csecsemőjét idegességében és kétségbeesésében jól megrázza, olyan belső sérüléseket okozhat, ami kívülről nehezen észlelhető, de hosszú távú, maradandó elváltozásokat, némely esetben halált is okozhat.

A fizikai bántalmazásnak egy speciális formája a Münchausen by proxy szindróma, amely azt jelenti, hogy a szülő – általában az anya – „megbetegíti” a gyermekét. Gyakran viszi orvoshoz a gyermeket, nem tud megnyugodni addig, míg az orvos a „betegséget” meg nem találja. Ennek érdekében tüneteket produkál, akár indokolatlanul gyógyszert ad be gyermekének, félretájékoztatja az orvost, sőt meghamisíthatja a laboreredményt is. Súlyos esetben a szülő jelenléte önmagában létrehozza a gyermekénél a tüneteket. Több országban a fizikai bántalmazáshoz sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is, így pl. a gyermekülés hiányát vagy az ittas vezetést.

A testi bántalmazás sajátos formájaként értelmezhető a fizikai elhanyagolás, a gondoskodás elmulasztása, a segítő beavatkozás elmaradása. Ez tartalmazza az alapvető fizikai szükségletek, a higiénés feltételek hiányát, vagy a gyermek védelmének elmulasztását olyankor, mikor a gyermek veszélynek van kitéve. Az orvosi ellátás késleltetése vagy az orvosi utasítások be nem tartása, a gyermek súlyos betegségének letagadása is ide sorolható.

A felügyelet hiánya szintén az elhanyagolás kategóriájába tartozik. A felügyelet nélkül hagyott gyermekek rengeteg veszélynek vannak kitéve. Sokszor a szülők nem is tudják, hogy hány éves korától hagyhatják otthon már egyedül a gyermeküket. Természetesen ez függ a gyermek érettségétől is. Angliában pl. nincs szabályozva, hogy hány éves kortól maradhat otthon egyedül egy gyermek, de a szülő büntethető, ha úgy hagyja otthon gyermekét, hogy az veszélyt jelent számára. Ugyanakkor 12 éves kor alatt nem ajánlják, hogy a gyermek hosszabb ideig felügyelet nélkül maradjon otthon. 

A szülő is ember

A szülővé válás kritikus szakasz a felnőttek pszichés fejlődésében. Szülőnek lenni nem könnyű, senki sem tanítja, mit jelent ez, csak belenövünk, tapasztalatainkon, s mások tapasztalatain keresztül vagy könyvekből tanuljuk. Sokszor a szülők nem akarják bántani a gyermeküket, s nem is mindig vannak azzal tisztában, hogy amit tesznek, bántalmazás.

Gyakran érzik azt, hogy eszköztelenek, hogy elveszítik a türelmüket, ha az éjjel rendszeresen felriadó, s csillapíthatatlanul síró kisbabájukat nem sikerül megnyugtatni, vagy ha „szófogadatlan”, rakoncátlan, testvérét folyamatosan csépelő nagyobbacska gyermekük ellenáll minden kérlelésüknek. Feszültek, idegesek lesznek, könnyebben eljár a kezük, s sokszor még annak sincsenek tudatában, hogy az esetleges testi nyomokon túl milyen lelki sérüléseket okoznak gyermeküknek.

A szülőknek is szükségük van segítségre, támogatásra a stressz, a harag, a konfliktusok kezeléséhez. A jogi szabályozás tehát önmagában nem elég. Olyan preventív jellegű intézkedésekre lenne szükség, amelynek részét alkotják azok a törekvések, amelyek a pozitív, erőszakmentes szülői nevelési technikák elterjesztésére, a konfliktusok kezelésének lehetséges megoldási módjaira hívják fel a figyelmet.

 

Az adatok forrása:

  • Szociális Statisztikai Évkönyv, 2008
  • Tóth Olga: Gyermekbántalmazás a családban, Educatio, 1999/4.

Egyéb forrás:

  • 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
  • Európa Tanács honlapja
  • Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. 2007. UNICEF kiadvány.
 
Kölöknet hozzászólások  
(22 hozzászólás) 
2017 január 14.
Juliska
Nem kell verni!De a kellő időben egy taséi nem árt
2016 augusztus 19.
Niki
Judit te akkora bunkó vagy! minek neked gyerek?
2015 július 01.
csabi
Engem rendszeresen nadrágszíjjal venek, de beletörődtem.
2013 július 15.
Judit
Hisztire még mindig a leghatásosabb eszköz a fakanál meg a nádpálca. 3-4 alapos elfenekelés után leszokik róla.
2012 október 28.
lola
kedves mészi
szerintem te írtad az egyik legnagyobb baromságot a gyerekre vigyáznia kell a szülőnek nem verni mert mondjuk kifutott az úttestre a gyerek nem tudta hogy rossz a szülőnek elmagyaráznia kéne nem lelki és testi terrort alkalmazni és szerintem megérdemlik a börtönt
2012 október 06.
mészi
Én arra a szülőnek nehezen nevezhető vadállatra aki puszta tenyerén kívül és úgy is csak hogy 1-2 rá üt a gyereke fenekére kegyetlen sok áldatlan börtönévet mérnék.
2011 február 10.
H. Andrea
Kedves Csaba!
Elszomorodtam attól, amit írtál. Hogy természetesnek találod, ha megvernek. Szerintem semmi nem lehet ok arra, hogy megverjünk valakit. Nem így kell elintézni a problémákat, nem így kell megoldani a konfliktusokat. Mit tanulsz a verésből? Megérted-e, miért nem helyes, amit csináltál? Nem hiszem. Ha rendszeresen megvernek, akkor az bántalmazás. És mindegy, mivel, hogyan történik. (Én nem tudom, melyik fáj jobban. De mindegyik rettenetes szerintem.)
2011 február 10.
Csaba (15)
Kedves Andrea
Azért engem nem bántalmaznak, meg ok nélkül sose vernek meg. Azért jobb ha kikapok, mert ha eltiltanak akkor pl. 1 hétig tart, de ha elvernek, az mondjuk 15-20 perc, aztán pár napig fáj utána, de azt csinálok amit akarok.
Meg szerintem az nem mindegy hogy mivel vernek el, mert pl a nadrágszij az jobban fáj, mintha adnak pár pofont.
2011 február 05.
H. Andrea
Kedves Csaba!
Azok az emberek is tudnak jól viselkedni, akiket nem vernek sem nadrágszíjjal, sem mással. Ők nem azért jók, mert félnek a veréstől, hanem mert így tartják helyesnek. Persze attól függ, mit jelent nálatok a "jó viselkedés", és mit csinálsz, amikor "nem vagy jó" és megvernek. Én ismerek rendszeresen bántalmazott gyerekeket, akiknek nem kellett semmi különöset tenni azért, hogy ütlegeljék és egyéb módon kínozzák őket. Ők nem voltak rosszak, de elhitették velük, hogy azok. És felnőtteket is ismerek, akiket gyerekkorukban vertek. Némelyikük képes arra, hogy most másképpen viselkedjen, mint annak idején a szülei. De sokan az otthonról hozott mintát követik. Vagyis a saját gyerekeiket verik. Nadrágszíjjal vagy mással. De az már mindegy is. Sajnálom, ha tényleg úgy gondolod, hogy a verés kevésbé rossz, mint ha nem ülhetsz a gép előtt, vagy szobafogságra ítélnek.
2011 február 05.
Csaba (15)
Szerintem jobb kikapni mintha eltiltanak a gépezéstõl vagy szobafogság. Ha kikapok akkor utánna mindig jobban viselkedek egy darabig, mert nem akarok ujra kapni meg azért még fáj mert apu nagyokat csap a nadrágszijjal.
Te is nadrágszijjal kaptad?
2011 január 28.
Usermami
Csaba (15): Megkérdezhetem, hogy mit tanulsz belőle? És hogy szerinted mi lenne ennél rosszabb?

Ne haragudj, ha tapintatlannak tűnnék, csak tényleg érdekel. Engem is vertek és én két dolgot tanultam belőle: a szülőtől félni kell és jobb, ha a véleményed megtartod magadnak, helyette meg lenyeled a békát.

Arról nem is beszélve, hogy miket kívántam apámnak egy-egy verés után. Most már gyerekem van, de még a hasamban volt, mikor megfogadtam, hogy ez lesz az, amit tuti, hogy elkerülök...
2011 január 28.
Csaba (15)
Hát engemet elvernek ha rossz vagyok apuék rendessen nadrágszijjal a csupasz fenekemre. De azért ez nem annyira rossz, meg tanulok is belõle.
2011 január 20.
Manguszta
Sziasztok!
Azt hiszem, Salinger írta, hogy "a gyermek vendég a házban, akit szeretni és tisztelni kell, nem birtokolni, mert ő Istené". Lehet, hogy nem teljesen pontos az idézet. De nagyon találó.

A gyerek kicsit olyan, mint egy másoló. Ha szeretjük, odafigyelünk rá, nem saját megdicsőülésünknek tesszük eszközévé, akkor neveljük jól, szerintem. Ha harmóniát, őszinteséget lát, ezt fogja visszaadni. De hány szülő telepszik rá, birtokolja, vagy ráhagy mindent, nem vezeti-terelgeti... Ha odáig fajul a helyzet, hogy verni "kell" a gyereket (a "kell" itt erősen ironikus!), ott nem a gyerekkel van baj, hanem a szülővel.

A szülő is ember. A szülő is lehet igazságtalan, hibázhat, dönthet rosszul. Vagy csak legyen fáradt, PMS-ses, stresszelt, sorolhatnám. Akár elcsattanhat egy indokolatlan pofon is ("mert visszabeszélt" - megsértette a hiúságomat és megtorlom!, vagy: "kiszaladt az úttestre" - megijedtem és örökre be akarom vésni hogy ne tegye), attól a szülő még nem bűnöző, csak ne ismételje meg soha többé! A lilára verés, rázás stb., az már más kategória.

Kemény dolog ez: ha az ember örökbe akar fogadni, szinte molekulánként vizsgálják, őt, a munkahelyét, a lakását, számláját... de a természetes gyerekvállalásnak, nevelésnek nincs kontrollja, pedig jó lenne. Egyetértenék azzal, ha végre lenne rendes szankciója a bármilyenfajta kínzásnak (a gyerekverésnek, állatkínzásnak, nőbántalmazásnak lelki terrorral). Mert ez beállítana valamiféle társadalmi elvárást, normát a "rendes" viselkedéssel szemben.
2011 január 15.
Dóri
Kedves Mamó!
Anna nevelési módszere szerintem az egyetlen, amit NEVELÉS-nek lehet hívni. Mert ha jól értettem, ő nem veri a gyerekeit.
2011 január 15.
mamó
Kedves Dóri ...gondolkozz el ...Az Isten szerelmére! Hogy emelhet kezet valaki egy kisgyerekre???!
2011 január 14.
Anyuka
Én is sokszor kaptam ki gyerekként, fakanállal, bottal is, a lelki terror is mindennapos volt. A mai napig úgy érzem, hogy nem volt igaza a szüleimnek. Szégyen és düh van bennem, ha eszembe jut, főleg ha a két gyerekemre nézek. Nagyon szeretem Őket, és ezért sosem tudnám őket megütni. A nagyobb gyermekem mégis jószívű kedves gyerek, és a pici (még csak pár hónapos) is nagyon mosolygós, barátságos baba.
A szüleimmel sosem lesz igazán jó kapcsolatom, mert a tüskék bennem maradtak, pedig látom, hogy nem nehezebb máshogy csinálni.
2011 január 14.
Dóri
Kedves Anna!
Csak így lehet gyermeket nevelni.
2011 január 14.
Anna
Engem nem vertek gyerekkoromban, és én sem verem a gyerekeimet. Nincs pofon, nyakleves, fenekelés, stb. Másnak sem engedem.
Sőt, bár az alaptermészetem szerint kiabálós vagyok, a gyerekeim szólhatnak, ha veszekszem velük, mert szavakkal sem akarom őket bántani. Így legalább látják, hogy én is küzdök a hibáimmal, és igyekszem javulni... Nálunk a higgadt megbeszélés a megszokott, kisgyerek kortól.
Mégis kedves, illemtudó, tisztelettudó gyerekeim vannak (iskolai jellemzés). Szóval lehet nevelni fizikai és lelki bántalmazás nélkül is, ahogy már szóba került, szeretettel.
Kár, hogy a cikk nem tért ki részletesebben a lelki bántalmazásra. Szerintem ugyanannyi gyerek szenved ettől is, és a hatása is legalább olyan káros, mint a fizikai ütéseknek.
2011 január 10.
márta
Még régen olvastam valahol, hogy a gyereket nem nevelni, hanem szeretni kell. Hogy aki írta szó szerint gondolta-e vagy sem, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy amíg a ma már felnőtt fiam gyermek volt, szinte naponta jutott eszembe ez a mondat. megszívleltem, és most már elmondhatom, hogy igaza volt a szerzőnek.
2011 január 10.
márta
Még régen olvastam valahol, hogy a gyereket nem nevelni, hanem szeretni kell. Hogy aki írta szó szerint gondolta-e vagy sem, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy amíg a ma már felnőtt fiam gyermek volt, szinte naponta jutott eszembe ez a mondat. megszívleltem, és most már elmondhatom, hogy igaza volt a szerzőnek.
2011 január 10.
Ági
Sajnos nem csak a 70-es években fegyelmezték így a gyerekeket. Ma is megteszik sokan. Legfeljebb modernebb módszerekkel teszik, hogy ne maradjon nyoma. Nehogy észrevegye valaki.
2011 január 10.
átlagember
A 70-es években voltam gyerek. Hány fakanalt törtek el rajtam, a nadrágszíjjal való fegyelmezésről nem is beszélve. Talán ennek hatására, de én nem verem a gyerekeimet. A figyelem és a szeretet a legjobb módszer arra, hogy a gyerek úgy viselkedjen, ahogyan szeretnénk.
Kölöknet hozzászólás
aláírás