Életmód

Reziliencia

Egy reziliens ember: Steve Jobs

Steve Jobs élete jól példázza, hogyan tud valaki úrrá lenni a hátrányos helyzetén és tud belőle erőt gyűjteni és erényt kovácsolni. A kaliforniai Stanford Egyetem végzősei előtt 2005-ben mondott beszédében Steve Jobs három történetet osztott meg életéből a fiatalokkal. Ez a beszéd azóta elhíresült és számos helyen olvasható.

Az első történet

Az első történetből kiderül, hogy Steve Jobs örökbefogadott gyerek volt, nevelőszülei diploma nélküli, munkásosztálybeli emberek voltak. 17 évesen egy drága főiskolán folytatta tanulmányait, ami sok pénzbe került, de nem segítette hozzá Steve Jobs-ot ahhoz, hogy kitalálja, mit kezdjen magával, ráadásul nevelőszülei összes spórolt pénze mind ráment a taníttatására. Első nagy, és a további életét alapvetően meghatározó döntése meglepő volt, otthagyta a főiskolát. Ahogy a beszédében is fogalmazott:

„Akkor ez eléggé ijesztőnek látszott, de visszatekintve életem egyik legjobb döntése volt. Attól a perctől kezdve, hogy kiléptem, nem kellett foglalkoznom olyasmivel, ami nem érdekelt, de kötelező és elkezdhettem sokkal érdekesebb dolgokat csinálni.”


A kép forrása: Urbanista blog

Úgy fogalmazhatnánk, hogy innentől kezdve alternatív életet élt, barátainál aludt a földön, heti egyszer evett rendes ételt a Krisnásoknál, de sok olyan dologba is belefogott, ami csak pusztán érdekelte. Elvégezte a kalligráfiát, aminek akkor úgy tűnt, semmi értelme, mégis, 10 év múlva meghatározó jelentőségűvé vált ez a tudása. A Mac volt az első gyönyörű tipográfiával készült számítógép. Stanfordi beszédében így vall arról, hogy a látszólag értelmetlen dolgok is hogyan nyernek értelmet, ha bízunk magunkban:

„Még egyszer, nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat, milyen lesz a jövő. A kapcsolatok csak a múltba visszanézve látszanak. Bíznod kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak majd a jövődben. Valamiben bíznod kell: Isten, sors, élet, karma, akármi. Mert ha bízol abban, hogy a pontok összekapcsolódnak majd, az magabiztossá tesz, és képes leszel hallgatni a szívedre, még akkor is ha ez letérít a jól kitaposott útról. És ez az igazi különbség.”

A második történet

Steve Jobs szerencsés volt. Korán rájött arra, hogy mit szeret csinálni. Húszéves volt, amikor barátjával elindította az Apple-t szülei garázsában. Igazi amerikai sikersztorinak indult a  dolog, tíz év alatt az Apple egy kétszemélyes garázscégből kétmillárd dolláros, 4000 alkalmazottat foglalkoztató céggé nőtte ki magát. S ekkor, a siker csúcsán kirúgták abból a cégből, amit ő indított el. A társcégvezetővel nem tudott kijönni, és az igazgatótanács nem neki adott igazat. És mégis, ebből a kudarcból is tudott tanulni és tovább lépni, előnyére.

„Visszautasítottak, de még mindig szerelmes voltam (a munkájába). Ezért elhatároztam, hogy újrakezdem. Akkor még nem láttam – de az, hogy kirúgtak az Apple-től, a lehető legjobb dolog, ami velem valaha történhetett. A sikeresség súlyát felváltotta az újrakezdés öröme – kevéssé biztosnak lenni újra mindenben. Felszabadított, életem legkreatívabb periódusa kezdődött.”

Ezek után két új sikeres céget (Next, Pixar) alapított, megismerkedett a feleségével és mintegy slusszpoénként, a végén visszakerült az Apple-hez. Pozitív életszemlélete segítette abban, hogy a változásban, válságban meglássa az esélyt és kellően rugalmas legyen. A rugalmasság mellett pedig az egyensúlyt a sikeres és szerető családi háttér, a munkájába és saját magába vetett hite biztosította.

A harmadik történet

Amikor először diagnosztizálták nála a rákot, az orvosok maximum félévet adtak neki.  A tüzetesebb sejtminta viszont azt mutatta ki, hogy a hasnyálmirigy egy ritka, de gyógyítható fajtájával álltak szemben. Steve Jobs-ot megműtötték és utána még évekig élt. Ez a halálközeli élmény viszont hozzásegítette ahhoz, hogy számot vessen az életével és minden további napot ajándékként fogadjon és merje a saját életét élni. Az üzenete a stanfordi fiataloknak számunkra és gyerekeink számára is megszívlelendő:

„A ti időtök is véges, szóval ne vesztegessétek arra, hogy valaki másnak az életét élitek. Ne essetek a dogmák csapdájába, ne hagyjátok, hogy mások gondolkodásmódja irányítsa az életeteket. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat. És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni.”

Epilógus

Vajon ma Magyarországon milyen karriert jósolnánk egy iskolázatlan szülők által örökbefogadott gyermeknek, aki nem diplomázott le, kirúgták a munkahelyéről és halálos kórt diagnosztizáltak nála? Gondolnánk, hogy belőle lesz a 21. század egyik legsikeresebb embere? Habár Steve Jobs ma már nincs körünkben, de munkássága és élete jól példázza, hogyan lehet nagy hendikeppel indulva is a válságokat túlélni, sőt jól kijönni belőlük.

Pozitív életszemlélet, kíváncsiság, rugalmasság, határozott életcél, szerető család, ez áll a mérleg másik serpenyőjén. És mennyivel fontosabbak ezek, mint az adottságként jelentkező hátrányok. Talán ez adhat erőt számunkra is a válságaink leküzdésében. Ahogy Steve Jobs idézte egyik kedvenc írójától:

„Maradj éhes, maradj bolond!”

Önök hogyan oldották meg életük nagy válságait? Ossza meg velünk és a többiekkel!

2011 december 06. Lannert Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás