Életmód

Ifjúság 2008

Életstratégia nélkül nem megy

Az Ifjúság 2008 kutatás 2000 óta immáron harmadik alkalommal volt kíváncsi arra, hogyan is alakul a 15-29 éves fiatalok élete a folyamatosan változó környezetben. Az elmúlt nyolc évben az általános tendenciák nem változtak, de a munkavállalással és a biztos megélhetés esélyével kapcsolatban egyre pesszimistábbak a fiatalok.

A kutatás országos reprezentatív felmérése során a szocializáció valamennyi fontos elemét igyekeztek feltárni a szakemberek. A család, az iskola, a kortárscsoport, a média szerepére is rákérdeztek a kutatásban résztvevő, mintegy nyolcezer, 15-29 éves fiatal körében. Az alapvető társadalmi folyamatokban a tavalyi felmérés nem hozott meglepetést; az elmúlt húsz év tendenciái nem törtek meg.

Nem akarnak kirepülni

A fiatalok egyre később alapítanak családot és egyre később szeretnének gyermeket, s ezzel együtt egyre tovább élnek egy háztartásban a szüleikkel. A tavaly megkérdezett fiatalok mintegy 70 százaléka eltartott, akiknek kétharmada a szüleivel együtt él. De a magukat eltartó fiataloknak is jelentős része, 20%-a egy otthonban lakik a szüleivel.

Érdekes lenne megtudni, hogy a szülőkkel való hosszan tartó együttélés a fiatalok kényelmét szolgálja-e, vagy inkább a szülőnek nyújtott segítség áll a háttérben. A megkérdezettek több mint a fele mindenesetre nem szeretne elköltözni otthonról, 30 százalékuk pedig szeretne ugyan, de nem áll módjában.

Válságban a házasság?

A 2008-as év azt mutatja, hogy tovább csökkent a tartós együttélések száma, és a gyerekszám is esett néhány százalékkal a négy évvel korábbi állapothoz viszonyítva. 2004-hez képest elfogadottabbá váltak bizonyos nem hivatalos együttélési formák, miközben a család mint intézmény eddigi szerepe megkérdőjeleződik; amit a házasságban élők arányának csökkenése is mutat. A gyorsjelentés ígérete szerint a család átalakulásáról a későbbiekben megjelenő tanulmánykötetben részletesen írnak majd.

Hosszabbodó iskolás évek, bizonytalan elhelyezkedés

Az idei felmérés újdonsága volt, hogy a kérdőívek mellett csoportos beszélgetések is készültek, amelyekből jól kirajzolódnak a fiatalok iskolaválasztásai-pályaválasztási stratégiái.

A 2008-as felmérés legfőbb tanulsága, hogy a megkérdezett fiatalok nagy többsége szerint a gazdasági helyzet és az általános életszínvonal egyaránt romló tendenciát mutat, s csak a megkérdezettek nagyjából fele (!) gondolja úgy, hogy a mai rendszer jobb, mint a Kádár rendszer volt. A saját életük megítélésében viszont nyolc éves távlatban pozitívabb a kép: elsősorban partnerkapcsolataik és barátságaik azok, amivel a megkérdezettek inkább elégedettek.

A fiatalokkal készült beszélgetések alapján a jövő negatív megítélésében szerepet játszik, hogy a munkavállalás sikeressége bizonytalan, ami az esetleges, nem tudatos iskolai életútból és a nem megfelelő képzésből következik. Az iskolai végzettség mentén élesen elválnak egymástól a fiatalok jövővel kapcsolatos elképzelései: a diplomával rendelkezők közül nagyjából kétszer annyian tekintenek optimistán a jövőbe, mint a legalacsonyabb iskolai végzettségű társaik.

Társadalmi egyenlőtlenség

Manapság sokat hallani az oktatásban végbemenő expanzióról, amely egyszerre jelenti az iskolás évek kitolódását és azt, hogy adott pillanatban egyre többen járnak iskolába. Ez a folyamat egyelőre erősödni látszik: négy évvel ez előtthöz képest hat százalékkal többen, csaknem a megkérdezett 15-29 évesek fele járt éppen iskolába. Ugyanakkor a felsőoktatási expanzió bizonyos korlátaihoz érkezett: a legalacsonyabb végzettségű (nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzett) apák gyermekeinek továbbra is csak elenyésző esélye van bekerülni a felsőoktatási intézményekbe. Az ilyen hátterű gyerekeknek mindössze két százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, míg a megyei jogú városi, felsőfokú végzettségű apák gyerekeinek hatvan százaléka lesz diplomás.

Tovább nyílik tehát a végzettségek szintjét mutató olló, a településtípus és a szülők iskolázottsága mentén; az iskola továbbra sem tudja betölteni esélykiegyenlítő szerepét. (A PISA vizsgálatok is azt mutatják, hogy a szülők iskolai végzettsége és a családi háttér az OECD országok közt Magyarországon befolyásolja a legjobban a gyermek továbbtanulási esélyeit.

Hiányzó stratégia

Az idén első ízben készített csoportos beszélgetésekből személyes beszámolók születtek az iskola működésével, a fiatalok iskolai életével és pályaválasztásával kapcsolatban. Ezek alapján a legfőbb probléma a továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatos stratégia hiánya, amely nagyrészt abból fakad, hogy a fiatalok nem rendelkeznek elég információval és tapasztalattal. Úgy tűnik, sem a szülők, sem a tanárok nem tudnak valódi segítséget adni a gyerekeknek a pályaválasztásban..

A beszélgetések fontos tanulsága, hogy veszélyes lehet a személyes motivációk csírában való elfojtása, a kényszerből történő iskolaválasztás, és éppígy rosszul sülhet el az esetleges, „ad hoc” jellegű iskolaválasztás is. A legtöbb munkahely gyakorlattal rendelkező jelölteket keres, így a legjobb stratégiának az tűnik, ha a diák már az iskola mellett megpróbál minél több gyakorlati programba bekapcsolódni. Ez persze nemcsak rajta múlik; számos iskola egyáltalán nem biztosít ilyen lehetőséget.

A választás legfontosabb szempontja a személyes érdeklődés, de emellett jelentős szerepet játszik a racionális megfontolás is, amely az elhelyezkedési esélyeket és a várható anyagi biztonságot helyezi középpontba. Így számos fiatal olyan munkát szeretne, amire mindig nagy igény van a piacon.

Stratégiai hiányosság, hogy a diákok nagy része nem számol a munkanélküliséggel mint olyan problémával, ami őt is érintheti; így nincsenek felkészülve arra, hogy mihez kezdjenek ebben a helyzetben. Ez ugyanúgy igaz a hosszabb ideig tartó inaktív időszakok (például gyes, gyed) utáni visszatérésre is. Úgy tűnik, hogy az állami rendszer, a munkaügyi központok sincsenek erre a problémára felkészülve, nem tudnak érdemi segítséget nyújtani a fiatal munkakeresőknek.

Bizonytalan jövőkép

Elgondolkodtató, hogy a fiatalok nagyobbik része félve tekint a jövőbe. Nagyjából a megkérdezettek fele kedvezőtlennek, vagy nagyon kedvezőtlennek ítélte meg saját helyzetét az iskola befejezése után, és a jobb helyzetűnek gondolt diplomások is egyre jobban aggódnak amiatt, hogy nem lesz állásuk, és a végzettségük végül tényleg nem ér majd többet, mint egy darab papír. A már dolgozó fiatalok ezzel kapcsolatos véleménye még pesszimistább a tanulókénál: többségük szülei, barátai, rokonai révén talált munkát, és mindössze 6 százalék említette, hogy tanárai segítették ebben.

A nagy többség szerint elsősorban kapcsolatokra van szükség a jó elhelyezkedéshez. A megkérdezettek nagyjából fele dolgozott a kérdezés időpontjában, és közülük 33 százalék tart attól, hogy a közeljövőben elveszíti a munkáját. A dolgozók tíz százaléka jelenleg is munkát keres. Azoknak a fiataloknak, akik már bekerültek a munkaerőpiacra, csaknem tíz százaléka volt hivatalosan munkanélküli, de ennél többen voltak olyan inaktív státuszban, hogy magukat gyakorlatilag munkanélkülinek tartották.

A kutatás eredményei szerint nemcsak a munkátlanság, de a munka is szomorú jelenséggé vált. A nemrégiben munkába álló fiatalok egy része arról panaszkodott, hogy a munkavállalás az elmagányosodást, a szociális talajvesztést hozta el számukra, mert nincs többé idejük a barátaikra, szeretteikre, vagy éppen a családjukra. A fiatalabbak egy része ugyanakkor azt emelte ki, hogy nehéz a választás a tanulás és a szabadidős tevékenységek között.

Úgy tűnik, az időbeosztás nehézsége vagy a túl sok munka egyaránt kihat a fiatalok barátokkal töltött idejére, s mindez belső feszültséget okoz számukra. Jó lenne látni, hogy mivel foglalkoznak, hogyan élnek azok a fiatalok, akik a munka miatti elmagányosodásra panaszkodtak, s hogyan éltek ugyanők munkába állás előtt. Erre a kérdésre a gyorsjelentés nem ad választ.

Megélhetési gondok

A fiatalok anyagi helyzete a 2004-es felmérés óta romló tendenciát mutat: egyre kevesebben tudnak félrerakni, és egyre jellemzőbb, hogy a hó végén üres a kassza. A fiatal háztartások közel felét terheli valamilyen hitel, és ez, tekintettel a lakáshitelekre, különösen igaz az önállóan lakókra. Az anyagi helyzet szubjektív megítélése szerint a fiatalok közel fele „beosztással jól kijön” a jövedelméből. A másik fele úgy érzi, komoly gondjai vannak, és nem engedhet meg magának mindent, amire szüksége lenne. A jövedelmek között feltűnő regionális különbség mutatkozik: a közép-magyarországi régióban lakók másfélszer annyit keresnek, mint az ország más területein élő fiatalok, de a többiek között nincs jelentős átlagos eltérés.

A gazdasági válság a fiatalok körében is érezteti a hatását. Míg négy éve a drogok elterjedése volt a legsúlyosabb gond a fiatalok szerint, mostanra a megélhetés, a munkanélküliség, a pénztelenség, az elszegényedés vette át ezt a vezető szerepet, alapvetően tehát materiális problémák foglalkoztatják a korosztályt. Ebből a szempontból a 2008-as felmérés a 2000-es első kutatás eredményeihez hasonlít, s visszalépést jelez a 2004-es állapothoz képest. A gyorsjelentés számos kérdést felvet; reméljük, hamarosan kiegészíti majd a tanulmánykötet, amely a felszíni összefüggések mélyebb okaiba is betekintést enged majd.

2009 július 16. Juhász Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás