Életmód

Nyugdíj sem lesz gyerek nélkül

Magyarországon kevesen dolgoznak, és kevés gyerek születik. Az aktív kevesek vállán nyugszik a jelen (egészségügy, iskola), és a jövő (nyugdíjak) finanszírozása, míg egyre többen és egyre hosszabb ideig fogyasztják a kisebbség által befizetett forintokat. Érdekes dilemma, mi jobb a társadalomnak: ha a nők munkába állnak, ezzel gyarapítva a befolyó adó összegét, vagy ha egyre több gyereket vállalnak, a jövő járulékfizetőit nevelve fel?

Jövedelemáramlás a generációk között

Magyarországon a legtöbb ember szeretne gyereket, mégis egyre később és egyre kevesebb gyereket szülnek a nők. Az úgynevezett befejezett termékenységi arány egyetlen korosztályban sem éri el a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es gyerekszámot.

De miért is baj ez? Alapvetően az a gond, hogy ha kevés gyerek születik, nem lesz, aki a nyugdíjat befizesse, és összeomolhat a nyugdíjrendszer. Ugyanis a Magyarországon működő felosztó-kirovó rendszer alapvetően az aktív munkavállalók befizetéseiből finanszírozza az idősek ellátását. Gál Róbert Iván és Tarcali Géza számításai szerint az 1800-as évek végén elindult nyugdíjrendszernek az első ötven évig a befizetők a nyertesei voltak, azóta viszont a fiatalabb generációk már inkább ráfizetnek, mintha egy óriási pilótajátékot játszanánk.

Az „intergenerációs transzferek” elmélete azt vizsgálja, hogyan oszlanak meg a jövedelmek az egyes generációk között. Ebben az összehasonlításban azt látjuk, hogy a jövedelmek a gyermeket nevelő generációktól az idős generációk felé áramlanak, így egyre kisebb a garancia arra, hogy a gyermeknevelés hozama valóban a gyermekes családoknál jelenjen meg. Ráadásul, minél inkább kurtítjuk a gyermekek nevelési költségeit ellensúlyozó támogatásokat, annál inkább felborul az egyensúly, ami arra ösztönzi az embereket, hogy ne, vagy csak kevés gyereket vállaljanak.

Ezenfelül – mondják a demográfiai megközelítést valló szakértők –, a nyugdíjrendszerek kiépülésével éppen a gyermekvállalás egyik legfontosabb, az időskori biztonság megteremtésére irányuló motivációját szüntettük meg, vagyis azt a megfontolást, hogy az idős szülőket eltartják majd a saját gyermekeik. Számokkal is bizonyítható, hogy a garantált nyugdíjak a sok gyerek vállalása ellen hatnak. Vannak, akik egész egyszerűen azt javasolják, hogy számoljuk fel a nyugdíjrendszert, hiszen akkor megint mindenkinek érdekévé válik, hogy saját gyerekeket neveljen fel, és így megelőzzük, hogy a nyugdíjrendszer a fejünkre omoljon, ahogy azt sokan vizionálják.

Anyák otthon és a munkaerőpiacon

A másik, inkább munkaerőpiaci megközelítés szerint a legnagyobb gond az alacsony aktivitás, hiszen több aktív munkaerő több befizetést eredményezne. Az anyák foglalkoztatása terén nálunk különösen rossz a helyzet: az OECD országok közt nálunk a legalacsonyabb a 0-2 éves gyereket nevelő anyák foglalkoztatási rátája, a 3-5 éves gyereket nevelőké pedig Szlovákia után a második legalacsonyabb.

Persze kérdezhetjük, miért is kellene a kisgyermekes anyáknak dolgozniuk, de elemzések arra mutatnak rá, hogy a hosszúra nyúló otthonlét bizony csökkenti a munkába állás esélyeit. Elkopik a tudás, beszűkül a kapcsolati háló. A gyesről munkába visszatérők bére pedig láthatóan alacsonyabb, mint a hasonló végzettségű és korú gyermektelen nőké. A jelenlegi rendszer – mondják a munkaerőpiaci szemléletű szakértők – miközben a pénzügyi szabályozókkal érdekeltté teszi a nőket a tartós otthon maradásban, az intézmények hiányával egyenesen erre kényszeríti őket, ráadásul ezt a magatartást erősítő, a munkavállalást pedig nehezítő gyakorlatot alakít ki.

:

Több munka, több gyerek

A régi nagy olasz család a sok kis bambinóval már a múlté; ma Angliában átlagosan több gyerek születik, mint Olaszország- ban. Vagyis, minél inkább van lehetőségük a nőknek dolgozni, és a munkát a gyermekneveléssel összeegyeztetni, annál inkább hajlandóak gyereket szülni. Bővebben...

 

Bár a pénzbeli juttatások valóban serkentik a gyermekvállalást, kérdés, hogy az erre fordított összegek vajon ár-érték arányban is megérik-e a befektetést. Most, hogy nyakunkon a válság, bizony minden adóforint helyét gondosan meg kell fontolni.

Gábos András és Gál Róbert Iván számításai szerint a készpénzes családtámogatások egy százalékkal magasabb szintje 0.2-0.25 százalékos növekedést eredményezett a teljes termékenységben Magyarországon az elmúlt négy évtizedben.

Bálint Mónika és Köllő János szerint úgy számolhatunk, hogy még a készpénzes támogatások megduplázása sem eredményezne többet, mint a jelenlegi 1.3-as gyerekszám 1.6-ra emelkedését. A szerzők amellett érvelnek, hogy a nőket otthonmaradásra késztető támogatások, bár növelik a gyerekszámot, de nem olyan gigantikus mértékben, mint amennyi erőforrást erre fordítunk. Szerintük sokkal inkább a dolgozó nőket kellene abban támogatni, hogy a munka mellett gyerekeket is tudjanak vállalni, elsősorban a bölcsődék és óvodák megfelelő minőségű és mennyiségű szolgáltatásaival.

A legnagyobb probléma a kiszámíthatatlanság

Az elmúlt két évtizedben többször is hozzányúltak a családtámogatási rendszerhez, ám a szakértők éppen ezt tekintik a rendszerváltás utáni családpolitika legnagyobb problémájának.

:

Az elmúlt két évtized családpolitikája

Az Antall kormány még nem nyúlt hozzá a családtámogatási rendszerhez. Az 1995-ben Bokros-csomag néven ismertté vált intézkedési terv viszont elsősorban éppen a gyermeknevelési támogatásokat vette célba.. A Bokros-csomag a gyed eltörlésével és a gyes jövedelemvizsgálathoz kötésével szűkítette, ám eközben az előzetes munkaviszony feltételének eltörlésével jelentősen tágította a jogosultak körét. Az 1996-98-ban érvényben volt rendszer lényegében szociális segélyként tekintett a gyesre és a gyetre.

Az Orbán-kormány előbb alanyi jogúvá tette a gyest és a gyetet (1999), majd újból bevezette a gyedet (2000). Az akkor kialakult jogosultsági feltételeken a 2002 óta kormányzó szocialista-liberális koalíció a gazdasági válságig nem változtatott. Jelenleg a gyed szabályozásának változtatása van napirenden.

Ugyanakkor a közelmúlt kormányai igyekeztek enyhíteni a választási kényszert a munkavállalás és az inaktív otthonlét között. A munkavégzést a gyed alatt mindvégig tiltották, a gyes alatt azonban a gyermek másfél éves korától részmunkaidőben engedélyezték, 1990-től kezdve. Fokozatosan lehetővé vált a teljes munkaidős foglalkoztatás is, otthoni munkavégzés esetén 1999-től, feltétel nélkül pedig 2006 januárjától.

Ez utóbbi lépéssel a gyes közgazdasági értelemben megszűnt, ma csak a jogi szabályozásban van különbség a családi pótlék és a gyes között, a reformmal voltaképpen egy „orrnehéz”, a gyermek hároméves koráig bőkezűbb támogatást nyújtó családi pótlék jött létre.

 

 

Pongrátz Tiborné demográfus szerint azzal, hogy ad hoc alapon, az aktuális válságot rövid távon kezelendő, többször hozzányúltak a gyermeknevelési támogatásokhoz, óriási hibát követtek el. Kiszámíthatóság híján ugyanis a nők nem fognak olyan hosszú távú, nagy befektetést tenni, amilyet a gyermekek vállalása jelent. Ma még érték a gyerek, és sokan akarnak szülni (bár nem teszik), ám ha megszokottá lesz a gyermeknélküliség, mint például Németországban, mindez normává alakulhat át. Egy ilyen folyamatot, ha bekövetkezik, évtizedek munkájával lehet csak megfordítani.

A KSH egy felmérése szerint például 1995-ben, a gyed megszüntetésének hírére a fiatal, egygyermekes anyák 52%-a nyilatkozott úgy, hogy újragondolják a további gyermekvállalásra vonatkozó terveiket. Azt a demográfus szakértő is elismeri, hogy a munkaerőpiacon sajnos jelenleg még zavaró tényező a gyerek. De az elöregedés hatalmas problémákat fog okozni, a társadalombiztosítás instabilitásától kezdve az elmagányosodott emberek tömegéig, ezért most még minden szempontból olcsóbb lenne nem visszavágni a családtámogatásokat és ezzel növelni a családpolitika kiszámíthatóságát, mint enyhíteni átmenetileg a költségvetési hiányon a gyermektámogatások kurtításával, de később egy ezáltal kialakuló negatív értékrendet heroikus küzdelem árán visszafordítani.

Komplex és hosszú távú családpolitikára lenne szükség

Nincs egyedül üdvözítő út, a probléma, ahogy mondani szokták, rendkívül összetett. Kedves Anyukák, gondolták volna, hogy ennyi minden van a mi vállainkon? Akár gyermeket vállalunk és nevelünk, akár dolgozunk, rajtunk a világ szeme. Férfipolitikusaink leginkább azt szeretnék, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis dolgozzunk, neveljünk sok gyereket és persze azért főzzük meg az ebédet is a ház urának. Ehhez viszont nemcsak pénz és szabályozás formájában történő támogatásra van szükség, de sokkal többre, alapvető szemléletváltozásra a nők és férfiak körében egyaránt.

Mi szükséges ehhez?

• A társadalmi és egyéni hasznok és költségek pontos számbavétele és az ösztönző rendszernek ehhez való igazítása
• Komplex családpolitika, a család egészének figyelembe vétele, illetve az egyéb szakmapolitikával való kapcsolat (foglalkoztatás, egészségügy, iskola, stb.) erősítése
• Kiszámíthatóság, hosszú távon való tervezhetőség
• Családbarát környezet a munkahelyen, utcán és mindenhol (távmunka, részmunka, a bölcsődék és a boltok nyitvatartási idejének meghosszabbítása)
• Nagyobb kreativitás, bizalom és szolidaritás a nők körében (egymás gyerekeire való vigyázás, szervezés, nők női politikusokra való szavazási hajlandóságának erősítése stb.)
• Megfelelő lehetőségek és garanciák a szabályozásban (pl. a munkahelyre visszavétel ellenőrzött biztosítása, félállások meghirdetése a közszférában, stb.)

A nők csak akkor fogják megmenteni a jelent és a jövőt, ha értelmét látják. Ha bármikor megváltozhatnak a gyermektámogatások, és nem lehet hosszú távra tervezni, ha a gyermeknevelésre fordított erőfeszítések nincsenek kellőképpen elismerve (és ezt nem pusztán anyagi értelemben értjük), és ha a munka és a család nem összeegyeztethető a megfelelő munkahelyek és gyermekintézmények hiánya miatt, akkor a gyerek valóban luxuscikké válhat.

 
Kölöknet hozzászólások  
(9 hozzászólás) 
2012 május 15.
Anonym
A most munka nélkül lévőknek kellene munkahelyeket teremteni, több millió ember van ma Magyarországon, aki dolgozna, de nincs hol. Velük miért nem számol a kormány? Miért a jövőt vizionálja már ahelyett, hogy a jelenben tenne valamit? Mert abba pénzt kellene fektetni, ami nincs??? Az anyagilag megnyomorított, tönkretett családokra nem kellene már több terhet pakolni úgy, hogy a feltételek nincsenek meg! Teremtsenek munkahelyeket, hogy legyen hol dolgozni akkor majd lesz adóbevétel. Mit gondol a jelenlegi kormány, ők még 20 év múlva is lesznek valahol, amikor ez a nemzedék felnő?? Remélhetőleg a börtönben, életfogyton...
2010 július 08.
Marcsi
Én a napokban szembesültem azzal a jogszabállyal, hogy a gyesen lévő anya 8 órában dolgozhat a gyermekét bölcsödébe viheti és mellette a gyes is jár neki.Én még a szocializmusban szültem a gyermekeimet, amikor egy szülő csak egy kedvezményt vehetett igénybe egyszerre: vagy gyes, vagy fizetés és bölcsödei ellátás.Mégis bátrabban mertünk gyermeket vállalni, mert volt hová viszzamenni dolgozni. Amit a munkáltatók ma művelnek az nagymértékben kormány és a média felelőssége. Egy 8 órában dolgozó ember helyett nyugodtan alkalmazhatnának két 4 órást,ha a terhek ugyanakkorák volnának.És ha média nem volna hangos attól, hogy az ügyeskedő munkáltató mi mindent tud megtenni a dolgozókkal büntetlenül, hanem arról írna hogyan lehet ezt másképpen csinálni, hogy mindenki jól járjon, talán ragadós volna a példa.
2010 május 13.
lombosi jános
Azon kellene elgondolkozni,hogy mennyi embert tud eltartani ez a kis hazánk!
2010 március 31.
egy érintett
Egy fontos hozzátétel: Ma Magyarországon a párok kb. 10-15%-ának nem lehet spontán gyermeke. Nem azért mert nem akarnak. Ezek a párok iszonyat pénzeket fizetnek ki meddőségi kezelésekre, sokszor milliókat, mire az áhitott gyermekáldás megérkezik. Ha tudnak. Ha nem tudnak, örökbe fogadhatnak (potom 5-10 évet kell várniuk), vagy maradhatnak gyermektelenek. Szerintem megfontolandó volna ezeknek a házaspároknak a segitése, hogy gyermekük lehessen, és az asszisztált reprodukciós ellátásokat ne csak akkor vehessék igénybe, ha hónapokon-éveken keresztül kuporgatnak rá (ha egyáltalán tudnak). Mindehhez érdekes momentum, hogy a széles körben elterjedt fogamzásgátló módszerek könnyű elérhetősége ellenére a művi abortusz még mindig támogatott a szociálisan rászorulók körében. Kérdem én, miért nem lehet azt is támogatni, ha valaki gyermeket akar, miért kell annak alkalmanként 50 - 200 ezer forintos gyógyszerköltséggel számolnia, mig a művi abortusz támogatás nélkül is kb. 30 ezer forintba kerül. Szociálisan rászorultaknál ennek a harmadáért elvégzik. Ma az abortuszok száma kb. 50 ezerre tehető évente. A dolog pikantériája továbbá, hogy a meddőségi kezelésekre évekig-hónapokig kuporgató meddő párok miből tegyenek félre még nyugdijra is??? És hangsúlyozom, Magyarországon a párok 10-15 %-át érinti a probléma, tehát nem kis réteget. Vajon mennyi gyermek születését lehetne elérni az ő támogatásukkal (olcsóbb, ingyenes gyógyszer, rövidebb várólista, több támogatott intézmény)főleg annak figyelembe vételével, hogy az aszisztált reprodukciós eljárások egyik velejárója a magasabb ikerszülési arány.
2010 március 29.
Szalkai Titi
Igen, sokan azt hangoztatják, hogy "de hát ők nyugdíjjárulékot fizettek / fizetnek" az előző nemzedéknek, és ezért nekik is jár bizony a nyugdíj. Elég fájdalmas a szembesülés (nekem is), hogy hiába fizettek (fizetek), nem lett elég gyerekük, aki majd nekik fizeti... Ezt a pénzt szerintem el kell engedni, veszett fejsze nyele. A kesergés nem segít, hanem célszerű azon gondolkodni, hogyan oldjuk meg a saját helyzetünket (azok, akik fizetünk, fizettünk és mégsem lesz nyugdíjunk).
2010 március 29.
K-Sz. Anita
Ezt mondom, hogy ők vannak a legrosszabb helyzetben... Ez a harmadik mondatom, kár, hogy ez nem tűnt fel. Kapcsolódó anyagok, a tisztánlátás kedvéért: http://www.tothandras.hu/blog/index/2009-05-30/a-pofara-ejtett-nemzedek/ http://www.tothandras.hu/blog/index/2009-04-29/fajni-fog/ Az ötven év felettiek már sajnos nem nagyon tehetnek semmit, de az az alattiak igen! Csak éppen a megfelelő szemlélet kell hozzá. És mellesleg én is fizetem a nyugdíjjárulékot, noha biztosan tudom, hogy nem abból lesz nyugdíjam... A probléma azzal van, hogy még mindig ezt a szemléletet közvetítjük a 20 évesek felé is, akiknek pedig még bőven van választásuk. Lehet másra mutogatni, meg el lehet kezdeni gondolkodni és cselekedni. Mivel a szüleim az érintett generáció részei, arra is kell gondolnom, hogy 10-15 év múlva nekik is tudnom kell segíteni, ha úgy alakul.
2010 március 29.
R. Gy. Zsófi
Teljesen egyetértek az öngondoskodás szükségességével, csak két probléma van vele (legalábbis jelenleg és Mo-n). Az egyik, hogy egy minimálisan is szociális szemléletű államnak gondolnia kell a leszakadókra, vagyis azokra, akik ideiglenesen vagy hosszabb távon nem keresnek, vagy nagyon keveset keresnek. (Pl. épp egy esetleg otthon maradást választó, felelősen sok gyereket vállaló nő, aki "nem tesz be az államkasszába", ugyan miből tegyen félre nyugdíjat? vagy őt majd eltartják a saját gyerekei, és soha, egész életében se lehessen független, anyagilag haláláig kizárólagosan másokra szoruljon? ez nem túl vonzó modell, és nagyon diszkriminatív is.) Tehát erre a rétegre mindenképpen szükséges egy "szolidaritási adó/járulék", és persze nagyon körültekintően kell a jogosultak körét is meghatározni (igazából nincs ötletem, hogy ezt hogy lehet megoldani, de nem vagyok közgazdász). A másik, hogy ma Magyarországon egy szűk magas jövedelmű réteget és egy totálisan a "szürke zónában" lévő (vagyis adó- és járulékszempontból megfoghatatlan), szélesebb réteget kivéve rettenetesen alacsonyak a bérek - én például (közalkalmazottként, az elérhető legmagasabb végzettséggel, több, mint 10 év munkaviszonnyal, de egy fizetésből két gyereket nevelve) minden hónapban mínuszra jövök ki pusztán a rezsi és a lakástörlesztés kifizetésével) nem tudom megtenni, hogy az államilag kötelezően elvont járulékokon túl még egyszer annyit félretegyek saját magamnak is. Azzal pedig vitatkoznék, hogy nálunk mindenki az államtól várja a probléma megoldását. Tőlem pl. az első fizetésemtől fogva kötelezően(!!!) nem 5%-t vonnak nyugdíjjárulékkén, hanem 6+2-tőt (magánnyugdíjpénztár és állami), tehát jóval magasabb összeget, mégse fogok belőle látni valószínűleg egy fillért se, mert ez itt nem befektetésként működik, hanem egyből direktben ki is fizetik a meglévő nyugdíjakra... na, ezt kéne nagyon-nagyon gyorsan megváltoztatni valahogyan. A gyermeke(ke)t eltartó nők munkahelygondjaiba és fizetései/megbecsülési körülményeibe pedig már bele sem megyek...
2010 március 29.
Hegedűs Melinda
Drága K-Sz. Anita! "Kulcsszó az öngondoskodás." Mit gondolsz, miért fizettek a mai 50-60 évesek 30-40 éven át nyugdíjjárulékot???
2010 március 29.
K-Sz. Anita
Ami a nyugdíjat illeti, a kulcsszó az ÖNGONDOSKODÁS. A népesség nagy részének eszébe sem jut, hogy félretehetne magának hosszú és rövid távon is. A mostani 50-60 évesek vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen ők még úgy nőttek fel, dolgoztak az életük nagy részében, hogy nyugdíj lesz. De nekünk (én 34 éves, három gyereket nevelő anyuka vagyok, GYED-en)van időnk és lehetőségünk másképp gondolkodni. Bő négy éve vagyok felváltva TGYÁS-on és GYED-en, és ebből is tudunk rendszeresen félretenni. Úgy, hogy lakáshitelünk is van. De ezen kívül semmilyen más tartozásunk nincs. (Természetesen a férjem kap fizetést, de tévedés azt hinni, hogy az az egekig nő.) A gyerekvállalást is úgy kezdtük, hogy volt tartalékunk. Igaz, ez egy évnél többre nem lett volna elég, ha nincs a GYED. A magam részéről fontosnak tartom a kisgyermeket nevelők valamilyen mértékű támogatását. És a kiszámíthatatlanság tényleg komolyan visszavetheti a gyerekvállalási kedvet. A gyermeknevelés (amennyiben az szülők valóban törődnek a gyermekükkel) az egyik legfontosabb feladat az életben. Mégsincs semmi értéke a társadalomban. Viszont emellett folyamatosan az öngondoskodásra buzdítanám az embereket. A japánoknál nincs nyugdíj, ott az első fizetéstől kezdve félreteszik az 5%-ot hosszú távra... Mi ebből a szempontból elkényelmesedtünk, még a fiatalok is az államtól várják problémáik megoldását. Pedig mindenkinek annyi nyugdíja lesz, amennyit csinál magának. Másrészt könnyű azt mondani, hogy álljunk vissza munkába, ha nincs hová tenni a gyereket. Nekem még a legnagyobb is itthon van (4 éves), mert nincs férőhely az oviban. Mivel én is itthon vagyok, ez a tény engem nem zavar, a gyereket sem, nem is akarom elvenni azoktól a helyet, akik dolgoznak. Harmadrészt van lehetőség arra is, hogy az anyukák megteremtsék maguknak a foglalkoztatást és ezzel együtt a bevételeket (vállalkozás), bár ez tényleg csak a nagyon elszántaknak való. Szóval lehetőségek vannak, csak tudni kell élni velük.
Összes hozzászólás (9) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás