ÉletmódSzabadidőünnep

Magány és az ünnepek

Sokféle okból lehet magányos valaki. Lehet tartósan és átmenetileg, családban és családon kívül. A magány fokozatai közt is nagy különbségek lehetnek, és azok átélésében, elviselésében, túlélési stratégiáiban is változatos a kép. Külső-belső okai is lehetnek a magány kialakulásának.

Idős korban a házastárs halálával beszűkülhet az élettér, különösen, ha nagyon zárt, egymásra utalt életformában éltek korábban együtt. Ebben az életkorban kevesebb a lehetőség, az esély a veszteségek pótlására, új kapcsolatok kialakítására.

A világ kitágulásának, utazási, munkavállalási lehetőségek megszaporodásának komoly előnyei mellett, egyre gyakrabban találkozunk olyan következményekkel is, hogy egymástól akár több száz kilométerre kerülünk legközvetlenebb szeretteinktől. A szülők, gyerekek, unokák közti távolság néha áthidalhatatlan, vagy csak ritkán megoldható a családi együttlét.

Fiatalemberek is átélhetik a magány fojtogató érzését. Lehet személyiségbeli összetevője is a kialakult helyzetnek. A félénk, befelé forduló, önbizalomhiánnyal küszködő gyerekek, fiatalok könnyebben sodródhatnak a kortársközösségek perifériájára, vagy azok, akik nem rendelkeznek megfelelő készséggel a kapcsolatteremtésre, kialakításra, megtartásra. Az internet elterjedésével sokféle új lehetőséggel gazdagodtunk, de a személyes találkozásokat időnként háttérbe szoríthatják a valódi illúzióját keltő, virtuális kapcsolatok.

Nem segítenek a társas kapcsolatok kiépítésében a munkahelyek kisajátító teljesítményelvárásai sem, egyre kevesebb idő jut a magánéletre, a tartalmas beszélgetésekre, közös élményekre.

Egyre több a válás, vagy az együttélést ki sem próbáló szingli-életforma. Az egyedül élők magas száma nem jelent ugyanannyi magányos embert. Van, aki önként választja ezt az életformát, jól érzi magát benne, számára ez változatos, színes életformát jelenthet barátokkal, működő közösségekkel, és kifejezetten jól érzi magát abban, hogy ő szabályozhatja a társas együttlétek és az elvonulás idejének arányát.

A palettán még ott helyezkednek el a családban, vagy egy légtérben élő társas magányosok is. Talán az ő helyzetük a legnehezebb. Naponta szembesülni a kiüresedett kapcsolat jelzéseivel nagyon fájdalmas, személyiségromboló hatása érezhető, látható, és a változtatás, a megújulás lehetősége is nehezebb, mint a már megoldott - lezárt, vagy megújult - szakaszban.

Az ünnepek árnyoldalaihoz tartozik még az a tapasztalat, hogy a családi konfliktusok is gyakrabban kiéleződnek az összezártságban. A megoldatlan problémák elől munkába menekülők stratégiája ebben az időszakban nem működtethető, és felszínre kerülhetnek az eddig szőnyeg alá söpört, időzített bombák. Emiatt néha szembesülni vagyunk kénytelenek a kapcsolat kiüresedésével és a valódi intimitás hiányával.  

A magány bármilyen okból és bármilyen formában talál meg minket, megpróbálunk kezdeni vele valamit. Van, aki a túlélés stratégiáját választja. Szeretné figyelmen kívül hagyni, elfelejteni, hogy karácsony van. Kifesti a lakását, vagy átalussza az ünnepeket, elmenekül „melegebb éghajlatra”, lehetőségeinek függvényében. Vannak, akik olyan programokat szerveznek jó előre, hogy kellemessé tegyék maguknak a számukra nehezen elviselhető napokat. Például színház, kirándulás, szintén egyedül élő emberekkel.

És vannak, akik beengedik a fájó érzést megszenvedik, és az átélt lelki nyomás hatására képesek változtatni. Végiggondolják, mi okozza az egyedüllétet. Mi az, ami tőle független körülmény, és mi az, amiben ő is benne van. A személyisége, életmódja hogyan járul hozzá a magány kialakulásához, fenntartásához, és ha akar, hogyan tudna ezen változtatni. A nagyobb elhatározásokhoz, változásokhoz néha kellenek a krízisek. És az is, hogy ezekkel merjünk szembenézni és a változtatáshoz hozzátenni a mi aktivitásunkat.

A karácsony körüli – sőt, néha indokolatlanul korai - lázas készülődés egyre fokozhatja az egyedül élő emberek lelkének borzolgatását. Még azok is lehangoltabbak lehetnek, kívülállónak, űrlénynek érezhetik magukat, akik egyébként többnyire kiegyensúlyozottak a hétköznapokban.

A TV-ben, plakátokon, üzletekben, reklámokban gyönyörű emberek mosolyognak csillogó-villogó tágas lakásokban, vidám, jól nevelt egészséges gyerekek hálás ölelésekkel fogadják a gazdag ajándéközönt. Az egyedülállók az idealizált családi képek láttán azt érezhetik, hogy baj van velük, földön kívüliek. Mindenki más boldog, kiegyensúlyozott családban él, csak ő nem. Senkihez sem tartozik, mert nincs családja.

Sebeket szakíthat fel a régmúltból, amikor másként voltak az ünnepek, a veszteségek újraélednek, felerősödnek. Nem véletlen, hogy ilyenkor több ember kerülhet súlyos lelki válságba.

Sokféle életmód, kapcsolatrendszer létezik. Mindegyik elfogadható, amelyikben jól érezzük magunkat. Nincs normális és elvárható forma. Azonban a karácsony hangulata, jelentése, minden ember lelkét megmozgatja, elgondolkodtatja. A kisgyerek születésének szimbóluma magában hordozza a megújulás, változás lehetőségét.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó