ÉletmódSzabadidőünnep

A karácsonyi ajándékozásról

Minek örül a gyerek?

A karácsony egyik fontos jellemzője a gyermekeknek való örömszerzés, így nem véletlen, hogy a reklámok kiemelt célcsoportját éppen a kisebb-nagyobb gyerekek képezik. Ez önmagában nem nagy baj, ha képesek vagyunk magunkban megteremteni és megőrizni a meghittséget, és nem a reklámból próbáljuk a karácsonyi hangulatot eltanulni...

:

Mítoszok, legendák, hagyományok

"Eszünkbe jutnak a gyermekkori ünnepek. Már kevésbé rohanunk, többet, jobban figyelünk a számunkra legfontosabbakra és lassan mi is elkezdjük várni a csodát. Minden évben újra és újra, mert a varázs sosem múlik." Bővebben...

 

Az angyalkák már egy hónapja csilingelnek mindenütt, karácsonyi fényfüzérek díszítik a főbb utak kopár faágait, s reklámok özöne ostromol bennünket, ráerősítve a hagyományra, amely szerint közeledik a kötelező ajándékozás ideje. (S hogy a csillogó fényfüzérek tövébe egyre több hajléktalan vackolja be magát? Zavaró jelenség ugyan, de mivel nem tudunk a helyzettel mit kezdeni, megpróbálunk oda sem nézni, esetleg lelkiismeretünk megnyugtatására némi fémpénzt dobunk egyik másik koldus papírpoharába. No de nem akarok ünneprontó lenni!)

A karácsony hagyományos hangjaival, képeivel, jelképeivel élő és visszaélő, egyre kifinomultabb és egyúttal egyre otrombább ajánlatok hónapokig tartó özöne következtében sajnos könnyen oda lehet a meghittség, amelynek az ünnepi estét és az azt követő néhány napot kellene kiemelnie a szürke hétköznapok közül. A reklámözön elől ugyanis nincs menekvés sem az utcán, sem otthon. Hacsak nem mondunk le a televízióról és a rádióról, nem is szólva az internetről.

Megvalósult gyermeki vágyak

Az ajándék akkor éri el a célját, ha valóban örömet okoz. A kisebb gyerekeknél ezt könnyebb elérni, hiszen a szülő ismeri, illetve viszonylag könnyen megismerheti vágyaikat, s ezek tudatában választhat, és ezáltal gyereke álmainak beteljesítőjévé válhat. Ennek persze több csapdája is van, hiszen a fantázia nem egyszer elrugaszkodik a valóságtól, s az anyagi lehetőségek is behatárolhatják a szülő mozgásterét. Sok anyának és apának megéri akár áruhitelt is igénybe venni, hogy láthassa gyereke boldog mosolyát. Aki erre szánja rá magát, azt hiába is figyelmeztetném itt arra, hogy óvatosan bánjon mindezzel; pedig a következmények a gyerekkel való kapcsolat szempontjából sem feltétlenül kedvezőek.

A „nálunk minden a gyerek körül forog, és semmi érte hozott áldozat nem lehet túl sok ” meggyőződés számos csalódás forrása lehet. A gyerek hozzászokhat ahhoz, hogy neki minden kívánságát teljesítik. S ha ez valamiért nem sikerül, például azért, mert valóban nem telik rá, vagy mert nem sikerül a vágyait kitalálni, s végül nem az elvárásnak megfelelő ajándék kerül a fa alá, akkor egy világ omlik össze benne, s boldogtalan arcát látva a szülőben is. Persze, ha valóban szerető családról van szó, ahol nem csak alkalmanként akarnak örömet szerezni a gyereknek, hanem folyamatosan mellette vannak, és ő érzi a meleg, elfogadó légkört, kevésbé kell számolni ezekkel a veszélyekkel.

Örömszerzés kis és nagy kamaszoknak

Nagyobbacska gyerekeknél azzal is számolni lehet, hogy kortársaikkal rivalizálnak ajándékaik mennyiségét, márkáját, sőt forintban kifejezhető értékét tekintve is. A márkás cuccok iránti elköteleződés, „ezt a mobilt vagy MP3-at hordozni tiszta égés”, meg a „tök ciki a kínai boltból vagy a turkálóból öltözködni” hangulat kis- és nem is olyan kis kamaszok körében általánosnak mondható. Hiába, ők menthetetlenül a fogyasztói világ gyermekei, akik nem feltétlenül veszik tudomásul a világválságot, és szüleik nehezedő anyagi helyzetét. Vajon hogyan védhető ki a követelőzés, foghatók vissza az irreális igények? Érdemes megkeresni a választ ezekre a kérdésekre, hogy a karácsony akkor is szép és meghitt legyen, ha a pénztárcánk nem engedi a korlátlan költekezést.

A kamasz gyereknek történő örömszerzést tovább nehezíti, hogy az ő világa, kultúrája (szubkultúrája) nagyon sokban eltér az előző generációétól. Nem segít a saját gyermekkor igényeinek visszaidézése, hiszen a mában élő fiatalok egészen másra vágynak, mint a szüleik. Abban azonban nincs változás, hogy szinte valamennyien szeretik a meglepetést, várják azt a pillanatot, amikor a karácsonyfa alatt számukra is ott az a bizonyos csodát rejtő csomag.

Honnan tudhatjuk meg, hogy minek örülne igazán a mi egyre kajlább legdrágább kincsünk?

Figyeljük a spontán megnyilvánulásait! Próbáljuk közvetve megtudni tőle, hogy mit szeretne s ezt követően eldönthetjük, hogy teljesíteni tudjuk-e rejtett és kevésbé rejtett kívánságait. Segíthet gyermekünk valamelyik bizalmas jó barátja, ha tudjuk, ki az, és lehetőségünk van kifaggatni őt anélkül, hogy ennek híre visszajutna az érintetthez.

Néhány dilemma

:

Hagyomány és ünnep a családban

"A családi hagyományok generációkon átívelő, tudatosan ápolt, fenntartott szokások, amelyek tükrözik a család érték- és normarendszerét. Ezek a tradíciók jellegzetes, egyéni színezetű családi rituálékban nyilvánulnak meg, melyek a család összetartozását, sajátos identitását erősítik." Bővebben...

 

Jó megoldás-e, ha gyermekünkkel együtt előre megvesszük a vágyott ajándékot, és azután ez kerül a karácsonyfa alá? Bár egy ilyen közös vásárlás akár meghitt közös program is lehet, de ebben az esetben oda a meglepetés! Igaz: a kockázat is kisebb, hiszen a kölyök valóban azt kapja, amit ő maga választ. Ruhát, cipőt nélküle megvásárolni amúgy sem feltétlenül ajánlatos, hiszen nemcsak a méreteinek felidézése jelenthet gondot, hanem a mienkétől eltérő ízlése is. Én a magam részéről annak idején már a saját tizenéves gyerekeimnek sem mertem nélkülük ilyesmit venni, mert még véletlenül sem találtam el, hogy mi tetszik nekik. Persze akad olyan szülő, aki gond nélkül veszi ezt az akadályt.

Ennél is nagyobb dilemma az az első pillantásra tökéletesnek látszó megoldás, hogy a gyerek pénzt vagy áruvásárlási utalványt, esetleg könyvutalványt kap karácsonyi ajándék gyanánt. Egyeseket a hideg is kiráz erre a gondolatra (bevallom, én is idegenkedem tőle), de a titkos vágyait dédelgető tizenéves számára ez azért okozhat akár őszinte örömet is, hiszen ezáltal némi kontroll nélküli szabadságot élvez. Ezzel a gesztussal azonban valami óhatatlanul elvész a dolog szépségéből, nem is szólva arról, hogy ebben az esetben az olyannyira elmarasztalt fogyasztói világnak teszünk engedményt.

Ha több gyerek van a családban, felmerülhet a kérdés, hogy jó-e, ha közösen kapnak egy nagy ajándékot, vagy legyenek személyre szóló ajándékok mind a két, három, négy stb. gyereknek. Egymáshoz korban közel álló testvérek esetében óhatatlan, hogy összemérik: ki mit kapott, és nagyon érzékenyen érintheti őket, ha egyenlőtlennek találják az egyéni ajándékokat. Közös ajándék esetében pedig esetleg abból adódik feszültség, hogy a testvérek egyike (aki nagyobb, erősebb, esetleg erőszakosabb) kisajátítja ezt, s így keseríti meg testvérei örömét. Ha a közös ajándék olyan, amivel valamennyien együtt tudnak tevékenykedni (pl. egy jó társasjáték), ez a változat jó megoldás is lehet.

Örül-e vajon a gyerek az úgynevezett hasznos ajándéknak? Olyannak, amit úgyis megkapott volna, de a megvételével egyúttal a karácsonyi ajándék is le van tudva (zokni, fehérnemű, tornacipő, stb.). Elképzelhető, hogy örül. Mindez azon múlik, hogy a szülő ezt az ajándékozási kényszer kiváltásaként éli-e meg, vagy a gyereke által is elfogadott szűkös anyagi feltételek miatt dönt a gyakorlati hasznosság mellett; főleg, ha kicsivel szebb, jobb, vagányabb használati tárgyat ajándékoz, mint ha ugyanezt hétköznap vette volna meg.

A gyerekeink figyelnek minket

Válasszuk bármelyik itt említett vagy nem említett megoldást, a legfontosabb, hogy mi magunk jelen legyünk az ajándékban, és hogy a megajándékozott gyerek (vagy felnőtt) érezze: ez a gesztus személyesen neki szól. Ha a szülőnek ez így természetes, akkor a gyerek előbb-utóbb nyitott lesz arra, hogy megélje az „adni olykor jobb, mint kapni” érzését. Ha az ünnep a családban valóban az összetartozásról, az örömszerzés szándékáról, a szeretetről szól, akkor gyermekünk felnőttként ezt az élményt viszi majd tovább. De vigyázat: más mintát követve ugyanígy továbbviheti a figyelmetlenséget, az önzést, a kiürült formaságokat, a fogyasztói mentalitást is! A tágabb környezet leginkább ez utóbbira erősít rá, ezért is különösen fontos, hogy a család törekedjen ellensúlyozni ezt a hatást. A karácsonyi előkészületek és maga az ünnep nagyszerű alkalom a gyerek érzelemvilágának gazdagítására. Éljünk a lehetőséggel!

2008 december 14.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás