Élvezd a tanulást

1848. március 15. - Forradalom helyett tavaszi összejövetel

A forradalom szó hallatán mindenkinek az jut eszébe, hogy egy véres, hangos, lángoló esemény volt, sok ember halálával. A mi március 15-ei forradalmunk azonban inkább volt egy tüntetés, sőt leginkább egy tavaszi összejövetel.

 

A XIX. század nagy európai forradalmi hulláma, a „népek tavasza” nagyon gyorsan terjedt szerte a kontinensen, és hamar elérte Pestet is. 1848. március 15. a magyarok számára az a nap, amely megmutatta, mire is képes az értelmiség, ha összefog, és milyen erőt tud demonstrálni.

Sokan megpróbálják fejtegetni azt, mi is volt a Pilvax Kávéház titka, mi lehetett a forradalmi eszme megszületésének kiváltó oka. Ezt nem tudom, azt viszont igen, miért az a kávéház volt a központ: profánnak tűnik, de azért, mert ott a kávé mellé ingyen volt a reggeli. És akkor is, hogy most is, az ifjúság, a fiatal értelmiség nem volt eleresztve anyagilag, mondhatjuk azt is, hogy csórók voltak. Szóval a nagy nimbusz mögött sokszor hétköznapi okok lapulnak, amit aztán persze később lehet idealizálni is.

A Nemzeti Múzeum előtti gyülekezés, buzdítás után a Landerer-Heckenast nyomdát foglalták el. Persze ezt sem úgy, ahogy mi elképzeljük. A nyomda tulajdonosa, Landerer Lajos kérte a fiataloktól a cenzori pecsét bemutatását, hisz csak azzal lehetett bármit is kinyomtatni. A fiatalok ennek hiányában éppen indultak el a nyomdától, amikor a tulajdonos megsúgta nekik, hogy miért nem foglalnak el egy nyomdagépet, amin aztán nyomtathatnak. Így ellenállás nélkül használni kezdték a gépet, nyomni a röpiratokat.

A nap leírásában megfigyelhetjük azt, hogy vannak benne lyukak: olyan időintervallumok, amikor nem történik semmi. Legalábbis nincs leírva, hogy mit csináltak dél és 14 óra között pedig. Igen, ez is egyszerű, sőt. Ebédeltek. Éhesen mégsem lehet forradalmat csinálni, nem?

Táncsics annyira várta a kiszabadítására igyekvő tömeget, hogy a megérkezésükkor békésen aludta, alig tudták felébreszteni mély álmából. A siker itt sem maradt el, ahogy az ünneplés sem. Hisz mit ér egy egész napos program, ha nincs méltó lezárás: a Bánk bán megtekintése után egy hatalmas bulival ünnepelték a sikert. Igen, mert fiatalok voltak és bohémek. Idealizáljuk őket, mert szükségünk van nagy példákra, tisztelni való bátrakra. És ők később a szabadságharcban azzá is váltak. De ott és akkor „csak” tenni akaró fiatalok voltak, akik mentek és tettek is. Hangosan, elszántan, vidáman úgy, ahogy élték az életüket is.

Az pedig csak a sors fura és véletlen játéka lehet, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor közös gyermeke, Zoltán 1848. december 15-én született…

Jocó bácsi

Elindítottuk oldalunkon az Élvezd a történelem rovatunkat, ahol az „ország Jocó bácsijaként” tisztelt Balatoni József írásait olvashatják. Ki is Jocó bácsi? Ha még nem találkozott vele, vagy nem olvasta a blogját, akkor szeretnénk bemutatni őt: Jocó bácsi a Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskola történelemtanára, aki egy tévé vetélkedő után vált ismertté. Közben most már napi szinten vezeti több tízezres közösségi média oldalát, könyvet ír, előadásokat tart, és most már a Kölöknet oldalán szerzője az Élvezd a történelem rovatunknak. 

2017 március 14. Jocó bácsi

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

A Kölöknet kiadója a Netvestor Kft. © Minden jog fenntartva