Iskola

Hogy teljesít a magyar oktatási rendszer nemzetközi összevetésben?

Az utóbbi időben elszeretettel hivatkozik a kormány a tehetséges, külföldön is szerencsét próbált magyar fiatalok kiugró teljesítményére úgy, mint ami a hazai oktatási rendszer eredményességének bizonyítéka. Ugyanakkor ez félrevezető lehet, hiszen a kiragadott egyéni eredmények a rendszerben résztvevő többségről nem mondanak semmit. Nézzük meg, mit látunk, ha nem egy-egy kiugró képességű diák(csoport)ot, hanem a magyar átlagteljesítményt vetjük nemzetközi mérce alá.

Magyarország pozíciója a legjobban (külső gyűrű) és a leggyengébben (középpont) teljesítő uniós országokhoz képest

Mit láthatunk az ábrán?

Ábránk a hazai oktatási rendszer eredményességét szemlélteti európai uniós összevetésben. Ebből látható, hogy a kisgyerekkori nevelés elérhetőségét és a fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedését leszámítva Magyarország az uniós átlag alatt szerepel. Előbbi mutatóban főként a nemrég bevezetett kötelező óvodai ellátás miatt állunk ilyen jól, míg az utóbbiban az elmúlt évek kedvező gazdasági fejleményei és a szűkülő munkaerőpiac hatása tükröződik, nem pedig az eredményes oktatás és képzés.

Különösen a felnőttek tanulásban való részvételi aránya marad el a többi tagállam átlagától, ami rávilágít arra, hogy még nem sikerült alkalmazkodnunk a 21. századi munkaerőpiac rugalmasságot megkövetelő változékonyságához. Sőt, ezen a területen az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatásai alapján az utóbbi években még romlott is a helyezett, egyre kevesebben gondolják fontosnak azt, hogy tanuljanak, még akkor is, ha idejük vagy pénzük lenne rá. A felsőfokú végzettséget megszerzők relatív alacsony aránya pedig szintén behatárolja, hogy milyen összetettségű és minőségű feladatköröket nyújtó munkahelyek bevonzására lehet esélyünk az e téren jobban teljesítő uniós országokhoz képest.

A középfokú oktatást tekintve két – egymástól természetesen nem független – kedvezőtlen jelenségre hívja fel a figyelmet az ábra. Egyfelől a PISA nemzetközi felmérésen megmérettetett 15 éves diákjaink 26-28%-a, azaz kicsit kevesebb mint egyharmada, alulteljesít a fő kompetenciaterületeken. Az alulteljesítés alatt azt értjük, hogy nem rendelkeznek olyan kielégítő készségekkel az olvasás, a matematika és a természettudományok terén, ami a sikeres továbbtanuláshoz és a társadalomban – vagy ha úgy tetszik a munka világában – való aktív részvételhez szükséges (nem képesek az értő olvasásra, egyszerű következtetések levonására, a nyilvánvalón túli természeti jelenségek beazonosítására, alapvető ok-okozati összefüggések felismerésére).

Másfelől a magyar diákok több mint egy tizede (12,5%-a) idő előtt, középfokú végzettség megszerzése nélkül elhagyja az iskola-, illetve képzési rendszert, ami nagyban meghatározza későbbi karrierlehetőségeiket. Ez az adat a felnőttképzésben résztvevők alacsony arányával együtt különösen riasztó képet fest a magyar fiatalok jövőbeli boldogulási lehetőségeiről.

A környező, hasonló adottságokkal rendelkező országhoz képest hazánk az alsó középmezőnyben van. Egyedül Romániát sikerül minden mutatóban megelőznünk. A lemorzsolódás csökkentéséről mindhárom visegrádi országtól tanulhatnánk, a lengyelek különösen jól, uniós átlag felett szerepelnek a PISA felméréseken és náluk több a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is. Míg a csehek a kedvező kompetencia eredményeik mellett hozzánk képest valamivel jobbak a felnőttképzésben. (Részletesebben lásd az Országjelentésekben.)

Miért pont ezeket a mutatókat vizsgáljuk?

Az ábrán látható nyolc mutató leképezi az „Oktatás és képzés 2020”[1] uniós stratégia keretében kitűzött célokat. Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere az egész életen át tartó tanulás elvén alapul. Ezért a kora gyermekkortól a felnőtt- és felsőoktatásig terjedően minden oktatási eredménnyel foglalkozik, továbbá a formális, a nem formális és az informális tanulásra egyaránt kiterjed. Az „Oktatás és képzés 2020” hat darab 2020-ig teljesítendő célt nevez meg:

1. a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá csökkentése,
2. a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30–34 évesek arányának 40%-ra növelése,
3. a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételi arány 95%-ra növelése,
4. az olvasás, a matematika és a természettudományok területén alulteljesítők arányának 15% alá csökkentése,
5. a friss diplomások foglalkoztatási rátájának 82%-ra növelése,
6. az oktatásban részt vevő felnőttek arányának 15%-ra növelése.

 

Részletes megjegyzés az ábrához

Az ábrán nyolc fontos mutató segítségével bemutatjuk a magyarországi oktatás helyzetét az európai uniós országok mezőnyében. A pókháló ábra külső gyűrűjén a legjobban teljesítő országok adatai szerepelnek, míg középen a leggyengébbeké. Tehát, minél közelebb van egy érték a külső gyűrűhöz, annál jobbnak számít uniós összehasonlításban (és vice versa, amennyiben a középponthoz áll közelebb, annál rosszabb az eredmény). Viszonyításképpen a magyar adatok mellett bejelöltük az EU-országok átlagát, valamint a 2020-ra meghatározott közös uniós célértékeket.

Minden esetben az elérhető legfrissebb adatokat tüntettük fel (zárójelben jelezzük az évszámot).

A pókhálóábra egyes sugarain az alábbi adatokat tüntettük fel:

  1. az oktatást és képzést korán elhagyók aránya a 18-24 évesek körében, ők alacsony képzettséggel (maximum 8 általános iskolai osztály) rendelkeznek, ugyanakkor nem vesznek részt semmilyen oktatásban vagy képzésben (százalékos mutató, 2018)
  2. a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 évesek aránya (százalékos mutató, 2018)
  3. a frissen végzettek foglalkoztatási rátája, ahol a frissen végzettek alatt azokat a 20-34 éveseket értjük, akik az oktatási rendszert a referenciaév előtti 1-3 évben hagyták el (százalékos mutató, referenciaév: 2018, 2015-2017 között végzettek)
  4. felnőttek tanulásban való részvétele megmutatja azok arányát a 25-64 éves korosztályon belül, akik részt vesznek bármilyen szintű formális oktatásban (százalékos mutató, 2018)
  5. kisgyerekkori nevelés és gondozás lefedettsége alatt azt értjük, hogy mekkora a 4-6 éves korosztályon belül azok aránya, akik részesülnek ilyen szolgáltatásban – ez itthon többnyire az óvodát jelenti (százalékos mutató, 2017)
  6. alulteljesítés olvasásban, amit a PISA nemzetközi felmérés eredményei segítségével ragadhatunk meg úgy, hogy vesszük azon 15 éves diákok arányát, akiknek a teljesítménye a legutóbbi szövegértés teszten nem érte el a 2-es szintet a PISA skáláján (1-6 közötti skála, 2015)
  7. alulteljesítés matematikában, amit a PISA nemzetközi mérés eredményei segítségével ragadhatunk meg úgy, hogy vesszük azon 15 éves diákok arányát, akiknek a teljesítménye a legutóbbi matematika teszten nem érte el a 2-es szintet a PISA skáláján (1-6 közötti skála, 2015)
  8. alulteljesítés természettudományokban, amit a PISA nemzetközi mérés eredményei segítségével ragadhatunk meg úgy, hogy vesszük azon 15 éves diákok arányát, akiknek a teljesítménye a legutóbbi természettudomány teszten nem érte el a 2-es szintet a PISA skáláján (1-6 közötti skála, 2015)

 

Források:

Indikátorok: EU „Oktatás és képzés 2020” indikátorai, Eurostat (LFS, UOE), OECD (PISA)

https://ec.europa.eu/eurostat/web/education-and-training/eu-benchmarks

Országjelentések:

https://ec.europa.eu/education/sites/education/files/document-library-docs/volume-2-2018-education-and-training-monitor-country-analysis.pdf

 


[1] Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere („Oktatás és képzés 2020”) megkönnyíti a tagállamok számára, hogy megosszák egymással bevált gyakorlataikat. A keretrendszer közös fórumot kínál az ismeretek terjesztésére és gyűjtésére, és lökést adhat a nemzeti szintű oktatásügyi reformoknak.

2019 július 09. Holb Éva

Kapcsolódó cikkek:
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás