Iskola

Kihűlt katedrák - Ki marad az iskolában? Komoly működési zavarokat okoz a munkaerőhiány

- Csak becslések vannak arra vonatkozóan, hogy mennyi tanár hiányzik a közoktatásból, a tanévkezdés után egy hónappal 180 településen keresnek pedagógusokat 
- A legégetőbb hiány informatikatanárból van 
- Az iskolák szükségmegoldásokhoz nyúlnak, és a szülőkhöz fordulnak segítségért

Kihűlt katedrák - Ki marad az iskolában? Komoly működési zavarokat okoz a munkaerőhiány

„A tanévnek úgy vágtunk neki, hogy hiányzott egy magyar-, német-, angol-, testneveléstanár mellett hat műszaki szaktanár az iskolában” – kezdi a felsorolást egy vidéki nagy szakképző centrum pedagógusa.

Október 1-jétől ugyan csatlakozik a tanári karhoz két ember, de ez sem oldja meg a helyzetet, a tanár azt meséli, mindenki „orrba-szájba helyettesít”, ő például fejlesztőpedagógusként heti 8 órát a fejlesztőórái terhére, amik most egyszerűen elmaradnak.

Az intézményben van olyan kilencedikes osztály, amelynek az első három héten egyáltalán nem volt angolórája, vagyis összesen 12 tanóra maradt ki az egyik legfontosabb tantárgyból. A helyzetet pedig azóta sem sikerült megoldani, így az iskola kénytelen volt egy egyébként törvénytelen megoldáshoz nyúlni: egy korábbi, most tanítóképzőbe járó diákjuk jár be az órákra, akinek megfelelő végzettsége ugyan nincs, de legalább beszél angolul. 

„Teljesen jogszerűtlen, ha egy tanítási órán nincs bent pedagógus, ezt nem lehetne megcsinálni. Ugyanakkor a szükség nagy úr. Ami valóban gyakori, hogy nem szaktanárok tartják meg az órákat, de ennek sem szabadna napi szinten és hosszú távon előfordulnia” – mondja Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.

A szakképző iskola helyzete a következő években sem javul majd, a műszaki tanárok ugyanis szinte kivétel nélkül idősek, és utánpótlás egyáltalán nem érkezik. „Harminc éve tanítok, de ilyen évkezdetünk még nem volt. A tanári karban szinte mindenki 50 év felett van, egyáltalán nincsenek fiatalok.

Már mindenféle órát tartunk, és az ismerőseimtől azt hallom, mindenhol ez van” – mesél a pedagógus a zűrös tanévkezdésről, valószínűleg sokak tapasztalatait tolmácsolva. Hiába nyilatkozta ugyanis Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a hét elején, hogy „a pedagógushiány nem országos, hanem helyi léptékű jelenség”, szavait a tények és a nagy ritkán megnyilatkozó iskolai dolgozók folyamatosan cáfolják.


Több ezren hiányozhatnak

Elég csak megnézni a kormány által létrehozott közszolgálati állásportált, ahol a 24.hu összesítése szerint egy hónappal a tanévkezdés után még 180 településre kerestek tanárt. A portálon található mintegy 3000 hirdetés nagyobb részében pedagógusoknak vagy iskolai dolgozóknak kínálnak munkát. 

„Ha jóindulatú akarok lenni az államtitkár úrral, akkor azt kell mondanom, hogy jó ideje egy alternatív valóságban él. Kijelenteni, hogy nincs nagy probléma, amikor 180 településen keresnek tanárt egy hónappal a tanévkezdés után, hurráoptimista kijelentés. Valós adataink nincsenek, de akár több ezer pedagógus is hiányozhat a rendszerből” – kommentálja Rétvári Bence szavait Mendrey László. Az érdekvédő szerint igenis nagyon súlyos gond, hogy az órák egy része ezért vélhetően elmarad, vagy nem megfelelő képesítésű tanár tartja meg, aki egyébként is túlhajszolt. Ennél is súlyosabb problémának tartja, hogy nem lát a kormányzat részéről olyan megoldási javaslatokat, amelyek tartósan kezelnék ezt a helyzetet. Mendrey László becslése szerint országosan 2400 és 4000 között lehet a hiányzó pedagógusok száma, és ez évről évre nő a nyugdíjba vonulók miatt, de egyre többen vannak azok, akik menet közben „szállnak ki” és hagyják el a pályát. „Nagyon komoly válság elé néz a magyar közoktatás, amelynek az eredményessége egyébként is meredeken zuhan” – von mérleget a szakszervezeti vezető.


A multiké lesznek

A kormányzati szereplők azzal érvelnek, hogy a probléma megoldott, hiszen a korábbiaknál jóval több fiatalt sikerült bevonzaniuk a pedagógusképzésbe, az osztatlan tanár szakos hallgatók létszáma az elmúlt években fokozatosan növekedett, a 2013-as évhez képest 2017-re 79 százalékkal. Csak éppen – mint arra Mendrey László is felhívja a figyelmet – a tanárként végzettek jelentős része el sem kezd tanítani vagy idejekorán elhagyja a pályát. „Beszédes adat, hogy a pedagógusok között alig 5 százalék a 30 év alattiak aránya, az átlagéletkor 53 és fél év. Nagyon sok fiatalt elvisz a piac. Tudjuk, hogy jelentős az alapműveltségük, jó a kapcsolatteremtő képességük, és még nyelveket is beszélnek – a multik imádják az ilyen embereket.” A jelenségről lapunk tavasszal írt, akkor a pályát négy év tanítás után elhagyó pedagógus így nyilatkozott lapunknak:

„Azt éreztem, hogy ebben a rendszerben csak akkor tudok benne maradni, ha saját magam kicsit szembeköpöm, folyamatosan az árral szemben kell majd úsznom. Aki beszél két nyelvet, az angol mellett még valami kicsit különlegesebbet, nagyon hamar talál munkát, mert ezekkel a képességekkel már nagyon sokan külföldön vannak.” 

Döntésénél az is sokat nyomott a latban, hogy a multi, ahová felvették, sokkal kevésbé zsigereli ki, mint az iskola – van ideje a hobbijára és a magánéletére és jóval többet is keres. Ráadásul ezeknél a cégeknél folyamatos a továbblépési lehetőség, és támogatják, hogy a munkavállaló folyamatosan képezze magát.

Miközben a pedagógusoknak sokszor a saját zsebükbe kell nyúlni, ha színvonalas továbbképzéseken szeretnének részt venni.

Azt egy fővárosi egyetem tanítóképzőjében dolgozó forrásunk is megerősítette, hogy rengeteg a hallgató – sokszor 35 fős szemináriumot kell tartaniuk, ugyanakkor a végzettek jelentős része soha nem kezd el iskolában dolgozni. „Néha azt gondolom, hogy ez nem is akkora baj. Nagyon sok az olyan diákunk, aki csak szeretne valamilyen diplomát, aztán visszamegy például a családi vállalkozásba dolgozni, van olyan, aki kürtőskalácsot süt. Sok az elhivatott, ügyes hallgató is, de sajnos ők vannak kevesebben” – mondja az oktató. Vagyis hiába terelnek a keretszámokkal és az alacsonyabb pontszámokkal több fiatalt a pedagógusképzésbe, ez önmagában az anyagi és társadalmi megbecsültség növelése nélkül nem megoldás.

Palkovics László oktatási államtitkár egy múlt heti konferencián azt mondta: mérlegelik, hogy megemeljék a nyugdíjasok által tanítható órák számát a jelenlegi 10-ről 15-20-ra, hogy megszüntessék az akut problémát. Ez azt jelenti, hogy a tanítás mellett megtarthatják a nyugdíjukat is, és óraadó tanárként foglalkoztatják őket.

„Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ettől a nyugdíjas kollégák megrohamoznák az iskolákat. Ez egy nehéz szakma, az idősebbek közül sokan alig várják, hogy nyugdíjba mehessenek, ráadásul óraadóként sok olyan kedvezményben nem részesülnek, mint a kollégáik” – mondja Mendrey László. Egy másik kiszivárgott javaslat szerint az utolsó éves pedagógushallgatóknak lehetővé tennék, hogy teljes tanévben dolgozhassanak egy mentor mellett az iskolákban – ezt a szakszervezeti vezető jó ötletnek tartja.


Honnan lesz informatikatanár?

Nincs vita abban, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit a 21. század elején az iskolásoknak tanulniuk kell, az informatika, mégis, ezt a tantárgyat kiemelten sújtja a szakemberhiány. Bánhidi Sándorné az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének (ISZE) főtitkára tavaly szeptemberben azt nyilatkozta lapunknak, száz e-mail áll a postafiókjában iskolákból, ahol nincs informatikatanár.

Idén már ezerre tippeli ezt a számot. „Rosszabbodott a helyzet, mert 2012-ben felére csökkentették az informatikai óraszámot, és azóta rengeteg szakembert felszívott a piac, amelyik ráadásul sokkal jobban fizet, mint a közoktatás” – mondja a főtitkár, aki maga is sok olyan iskoláról hallott, ahol több pedagógus hiányzik még most is. Bánhidi Sándorné ugyan biztatónak tartja Csépe Valéria, a Nemzeti Alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos nyilatkozatait, amelyekben rendre prioritásként nevezi meg a digitális kompetenciák fejlesztését, ugyanakkor nem tudja elképzelni, informatikatanárok hiányában ki fogja ezeket megtanítani a gyerekeknek és a tanároknak, akik szinte minden tantárgy esetében alkalmazhatnák az új technológiákat, ha tudnák. „Ha a piaci szereplőket szeretnék bevonni, annak hatalmas ára lesz, ők nem 2700 forintos órabérért dolgoznak, mint egy informatikatanár, hanem 25 ezer forintért” – teszi hozzá Bánhidi Sándorné, aki úgy gondolja, a megoldás az lehetne, ha más szakos tanárokat képeznének ki nagy számban, hogy ezt a tantárgyat is képesek legyenek oktatni. Az ugyanis szinte ki van zárva, hogy a versenyszférából el lehessen csábítani szakembereket, annál is inkább, mert a piacról mintegy 20 ezer informatikus hiányzik, és a cégeknél 400 ezer forintnál kezdődnek a fizetések, de ennek akár a dupláját is meg lehet keresni. A más szakos tanárok átképzését pedig nehezítheti, hogy a pedagógustársadalom meglehetősen idős, és egy bizonyos kor felett már kevésbé vállalnák az egy-két szemeszteres kurzusokat, ha egyáltalán lennének ilyenek. „Az, hogy valaki használja a közösségi oldalakat, az internetet és a levelezőrendszereket, még önmagában nem teszi alkalmassá, hogy informatikát tanítson, márpedig sokszor olyanok helyettesítenek ezeken az órákon, akik csupán ennyit tudnak a témáról. Mindenhol úgy oldják meg a helyzetet, ahogy tudják, és ez sokszor nagyon rossz kényszermegoldásokat szül” – osztja meg tapasztalatait a főtitkár, aki szerint a szülők fontosnak tartanák az informatikai képzést, ezért fizetős programozó-tanfolyamokon pótolják az iskolai képzés hiányosságait. Pedig az informatikai tananyag Bánhidi Sándorné szerint egyébként viszonylag „rendben van”, legalábbis a tegnapi viszonyokhoz képest, de a holnapihoz már kevésbé, ahhoz folyamatos fejlesztésre és a tanárok továbbképzésére lenne szükség.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy ahhoz, hogy napi szinten lehessen informatikát tanítani és eszközöket használni az iskolákban, a háttértámogatásra is nagy szükség van, ezt pedig a rendszergazdák tudják megadni. Akikből úgyszintén hatalmas a hiány, a közalkalmazotti fizetés esetükben sem képes versengeni a piaci szféra béreivel.

Bánhidi Sándorné szerint a fenntartó is rájött, hogy ezt a problémát kezelni kell, ezért sok helyen kiszervezték, és cégek végzik ezt a szolgáltatást. A körülmények sok helyen már adottak, a sávszélesség már például közel százszorosa a korábbinak, ez pedig már elég lenne arra, hogy kielégítse egy nagy iskola igényeit. Az ISZE most például 50 rendszergazdát képez ki az ilyen sávszélességűre növelt rendszerek működtetésére az iskolafenntartó támogatásával, de ez a főtitkár szerint nagyon kevés.


A szülők is bedobják magukat

Az iskolák gördülékeny működését az is akadályozza, hogy nem csak a tanárokból, egyéb személyzetből sincs elég. A legnagyobb gondot a fent említett rendszergazdák hiánya okozza, de az adminisztratív, karbantartó munkatársak is nehezen pótolhatóak.

„Két gyerekem van, ezért két helyen, egy általános iskolában és egy gimnáziumban is részt vettem a szülői munkaközösség-értekezleten, kísértetiesen hasonlóak hangzottak el a megbeszélés egy pontján a vezetőség részéről: kérjük, könyörgünk a szülőknek, ha tudnak valakit rendszergazdának, karbantartónak, gazdaságisnak, akkor irányítsák hozzánk. Az általános iskolában árnyalták is a helyzetet: a hiányzó technikai munkatársak munkáját ők kénytelenek ellátni, a tanár bácsi mászik le az aknába, az igazgatóhelyettesek végzik az összes adminisztrációs feladatot.

A rendszergazdát viszont nem tudják pótolni, idén (is!) a szülők segítségét várják. És a portás helyére sem tudják, kit ültetnek be. Jobban örülnék, ha a tanárok tanítanának, a vezetők vezetnének, és nem egy sereg ember más jellegű munkáját látnák el” – meséli egy budapesti szülő, aki szerint mindenki számára zavarba ejtő, hogy az iskolai vezetők úgy kérnek segítséget a szülőktől, hogy közben egyértelmű: ezt nem tehetnék meg, még sincs más lehetőségük, ha működni akarnak. Ráadásul úgy tűnik, a következő években nem oldódik meg az emberhiány az oktatásban, így a szülőknek egyre többször kell kisegíteni az iskolát. Végül pedig megint azok a gyerekek járnak a legrosszabbul, akik olyan hátrányos helyzetű településeken élnek, ahová már végképp nem jutnak megfelelő tanárok, és a szüleik érdekérvényesítő képessége sem képes kiegyensúlyozni a rendszer hiányosságait. 
 

2017 október 05. F.Szabó Katalin

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás