Iskola

Meglepően sokat költenek a gyermekeik fejlesztésére a szülők és a vidék alig marad el

A valamilyen fejlesztésre/terápiára szoruló gyermekek  89 százaléka magánúton is kap fejlesztést, 53 százalékuk a fejlesztések több mint felét magánúton rendezi, annak jelentős ára ellenére, derül ki a most induló Fejlesztőkörök.hu fejlesztőkereső oldal 213, gyermekét terápiára hordó szülőt megkérdező online, nem reprezentatív kutatásából.

A válaszadók 58%-a 2500 és 5500 Ft közötti árat fizet egy fejlesztésért óránként. Vidéken ez az arány 53%, míg 1–2500 ft körüli fejlesztéseken 5%-al többen vesznek részt az oszágos átlagnál. A szülők 72%-a 2500 ft feletti összeget fizet. „Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy gyermek fejlesztése több féle fejlesztésből áll össze, magyarázza Sas Gabriella a Fejlesztőkörök.hu alapítója. Ez a mix drágább és olcsóbb fejlesztésekből is áll, de a kutatásból egyértelműen kiderül, hogy nem ritka a 7000 és akár a 10 000 Ft feletti fejlesztési díj sem. Ez igen nagy anyagi terhet ró a szülőkre, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a válaszadók 53,3%-a elsősorban magánúton fejleszt, még ha igénybe is vesz állami fejlesztéseket is.”

A válaszadók/szülők igen magas aránya 86,5%-a  már váltott fejlesztést. 61% annak nem elég hatékony mivolta, 18,3% az ára miatt, míg 33% a fejlesztő személye miatt (több opció is bejelölhető volt).

A kutatás fontos észrevétele, hogy a szülők elsősorban a Facebook csoportokban (47%), ismerősöknél (53%) és az interneten tájékozódnak (74%) és ott is keresnek terapeutákat, a védőnők, gyermekorvosok (19%), pedagógusok (17%) ajánlásai messze elmaradnak e számok mögött. Az autizmussal diagnosztizált gyermekek szülei körében a gyógypedagógus a legfontosabb információforrás, ebben a csoportban 61%-uk innen tájékozódik. A falvakban, községekben élők között pedig a Facebook mellett (61%!) még fontos a védőnő (25%) és a pedagógus véleménye is (21%)

A kevesebb mint egy éve fejlesztése járók vezető indikátornak (problémának) a magatartászavart (44%), a mozgást (26%) és a beszédet (37%) jelölték meg. Ezek azok a területek, ahol először jelentkezik nyilvánvalóan, hogy a gyermek valamely területen elmaradással küzd. Ebben a csoportban a védőnő szerepe még kimagasló, a szülők 37 százaléka nála keres információt, tőle kér ajánlást a terapeuta személyére is. Fontos lenne, hogy a védőnő/gyermekorvos, mint elsődleges védvonal hiteles tájékoztatást tudjon adni a nehézségekkel küzdő gyermekek szüleinek.  Az is egyértelműen látszik, hogy a kevesebb mint egy éve fejlesztése járók maguk igyekeznek boldogulni: 48% kizárólag magánutón jár terápiára, míg 51%uk valamennyi állami fejlesztést is kap mellé.

„Az kiderül a kutatásból, hogy a szülők ma már tudatosak: maguk tájékozódnak, akár idegen nyelven is (30%) és  főleg magán uton járnak terápiákra, maguk teremtik meg az ehhez szükséges összeget és körülményeket.” – összegezte Sas Gabriella

 


 

2008-ban a Tárki-Tudok Zrt. végzett a témában nagy szabású kutatást, melyben hasonló problémák rajzolódtak ki.

A kutatás célja a kora-gyermekkori intervenció teljes rendszerének átfogó feltárása volt, az ellátás valamennyi szereplőjének elérésével, így a védőnőkön, háziorvosokon át, a kórházak koraszülött intenzív osztályai, a diagnosztika színtereként szolgáló szakértői bizottságok vezetői és a fejlesztésben részt vevő intézmények szakemberei is bekerültek a felmérésbe. Emellett az érintett szülők bevonása is fontos célként jelent meg a kutatásban, akik a fejlesztő intézményeken, kórházakon keresztül anonim módon váltak elérhetővé.

A korai intervenció a sérült vagy koraszülött csecsemők illetve kisgyermekek 0-5/7 éves korig terjedő ellátását jelenti, a probléma felismerésétől és jelzésétől, a diagnosztizáláson át a terápiás foglalkozásokig. A fejlesztésre szorulók száma csupán becsülhető, mivel a rászorultság kritériuma értelmezhető szűkebben vagy tágabban is, ráadásul nem minden rászoruló kerül be az ellátásba, továbbá összesített adatok sem állnak rendelkezésre. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az érintett populáció nagyságára becslés készült. Az elérhető statisztikák illetve a kutatás során a szülői és védőnői adatok alapján kb. 2008-ban 10 ezerre volt becsülhető az összes korai fejlesztésre szoruló gyermek száma az országban. A korai fejlesztést és rehabilitációt végző intézmények kétharmadának adatai alapján ebből kb. 6000 gyermek került ellátásba, így nagyságrendileg a rászoruló gyermekek harminc százaléka ellátatlan maradt. A kutatás másik fontos eredménye az ellátó rendszer területi egyenlőtlenségének számszerősített feltárása. Budapest és vidék között hatalmas volt a különbség: miközben az érintett korosztály mintegy 15 százaléka élt a fővárosban, mégis a sérült gyermekek több mint fele Budapesten kapott ellátást. Ugyanakkor a kutatás azt is feltárta, hogy fejlődés is tapasztalható ezen a területen az utóbbi években, és felmutathatóak fővárosi és vidéki jó gyakorlatok is.

A tanulmány összefoglalója itt olvasható. (A zárótanulmány elérhető az FSZK honlapján, valamint a többi produktum is betekintésre elkérhető ugyanitt.)

2018 október 15.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás